Száz: Ottlik-maraton, Ottlik-konferencia, Ottlik-túra

Ottlik Géza 100. születésnapján három városban (összesen négy helyszínen) tartottak maratoni fölolvasást: egy időben, négy szólamban hangzott fel a sokszólamú Ottlik-regény, az Iskola a határon.

Vas Népe 2012. május. 12. szombat | Szerző: Ölbei Lívia 

 Végigmegyünk a főallén, és az  iskola (Ottlik idejében a kőszegi katonai alreál, ma a Dr. Nagy László Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény) főépületének bejáratánál irodalmi kirándulócsoportba botlunk. Tekintsük ezt is az Ottlik-varázs (Ottlik-szükségszerűség) részének: ha egyetlen perccel előbb vagy később érkezünk, a találkozás elmarad. Így azonban csatlakozhatunk a szombathelyi könyvtár szakos egyetemistákhoz meg a Nagy Lajos Gimnázium diákjaihoz, akiknek társaságában - dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész vezetésével - indulunk tovább a tágas és zárt térben.

Ez itt az Iskola a határon referenciája , amely véletlenül se keverendő össze a regény fikciós szövegterével. És mégis. Az ember valahogy másképpen néz arra a harsogó zöld, nagy téglalapra, ha tudja, hogy anno reggelente (például 1923 és 1926 között is) ezen a helyen csuklóztak a katonai alreálos kisdiákok a feljebbvalóik vezényletével. Fűzfa Balázs arról beszél, hogy a regénybeli hülye Medve Gábor akkor is elvégzi a gyakorlatokat, amikor a tejszínű ködben senki se látja: pont azért, mert szabadságában áll végigcsinálni. Ez az Iskola... kulcskategóriája: a szabadság,  amely ebben a világban sohasem egyértelmű. Ottlik képes volt megragadni a szabadság árnyalatait.

Megyünk tovább, a százméteres futópályáig, amelyen nem olyan régen még látni lehetett a régi futósávokat . Ezek ma már nincsenek meg (mondjuk úgy, hogy végképp átköltöztek az Iskola... szövegterébe), viszont a helyszín jó okot ad arról szót ejteni, hogy Ottlik életében gyerekként és felnőttként is milyen fontos szerepet játszott a sport, a játék. Ennek a sornak csak folytatása az irodalom - mint a megismerés egy lehetséges modellje: Ottlik a létezés-szakmában dolgozott. Olaszországban például úgy kommentálták a halálhírét, hogy meghalt a világ legnagyobb bridzs-játékosa . Az angolul írt bridzs-könyvéhez fűzött kommentár pedig úgy szól, hogy hazájában szépíróként is ismert . (Az Ottlik-centenáriumi évben a kőszegi Hotel Írottkőben először rendezik meg az Ottlik Kupa néven meghirdetett Nemzetközi Bridzs Emlékversenyt: október 5-étől 7-éig.)

A futópályától már csak karnyújtásnyira van a kórház (a regényben a betegség is szabadság-lehetőséggé válik), a kórházon túl a szombathelyi országút . Közöttük a téglából rakott kerítés: egy egészen konkrét határ, az iskoláé. (És majdnem az országé is.) Fűzfa Balázs azt mondja, amikor 1995-ben először járt itt a tanítványaival, néhány helyen még látszott a téglahiány: jól el lehetett képzelni, hogy a szökni készülő Medve Gábor hogyan kapaszkodik át a kerítésen. A kerítés (határ) sokrétegű alapszimbólum: A regény egyik legabszurdabb jelenete, amelyben Medve megszökik; és még abszurdabb, hogy hajnalban visszatér. Vajon miért?

A kórház mellett Fűzfa Balázs megmutatja a szerecsendió-lelőhelyet . Itt van egy! És még egy! És egy fél! Szerecsendió és/vagy szerencsedió. Enyhe mámor. Szabadság-kód: a gömbölyű teljesség a tanszerláda szűk terében. (És akkor ide muszáj egy szöveghelyet a regényből: Mégis megtaláltam a nyirkos levelek közt a diómat. Felvettem, zsebre vágtam gyorsan, hogy ne legyen vita. A rendkívül vastag, majdnem tömör csonthéj közepén, ha sikerül bicskával szétfeszegetni, parányi édes, jóízű dióbélféle bukkan elő, alig mogyoróbél nagyságú. Ismertem már. Valamilyen délszaki fa gyümölcse volt, és csak mi neveztük el szerecsendiónak.

Harangoznak, tizenegy óra múlt: Jurisics, Kőszeg - és most ez a harangszó is az Iskolá...-ra mutat. Fönn, a főépület kápolnájában (és a Sgraffitós-házban) reggel óta tart az Ottlik-maraton. A kápolnában most éppen Bersek iskolások ülik körbe a hosszú asztalt: mindenki két oldalt olvas, az előzetes számítások szerint egy óra - az nagyjából harminc oldal, vagyis körülbelül éjfélkor ér véget a fölolvasás: a Memphis cigaretta nagyra növő parazsánál. (Ugyanez a parázs világít majd éjfél körül Budapesten és Gödöllőn is.) Most a kőszegi iskolában Czakó díszes tollszáránál meg Davos látképénél tartunk: Tóth Sára Tamási Lászlónak adja tovább az olvasás jogát, csak előbb aláírásával jelöli meg azt a két oldalt, amelyet fölolvasott. Az Ottlik-maratont abszolút civilként megszervező-kézben tartó Polnischné Petrovics Krisztina fölhívja a figyelmünket a kápolna előterében látható Ottlik-tárlatra (vö! ingyenmozi ). Németh János akvarelleken örökítette meg a jellegzetes Iskola...-helyszíneket, Söptei Imre power point formájában mutatja be az egykori katonai iskola szigorú napirendjét. A pulton a programfüzet mellett tálca zsíroskenyér. Krisztina azt mondja, azért szervezte szívesen az Ottlik-maratont, mert szeretné, ha a kultuszon túl minél többen jutnának el az Ottlik-szöveg(ek)hez.

Pénteki irodalmi konferenciával folytatódott a kőszegi Ottlik-emlékév. Május 22-én pedig Medve Gáborral együtt szökhetünk: a Medve-túrát dr. Sümegi István filozófus vezeti. (Oda, aztán vissza.)

 

fotók: internet