2016. október 31., hétfő

Dolóresz ajánlja





Shakespeare: Ahogy tetszik...(Nekem tetszett!!!)
A diákbérlet első előadása az angol drámaíró egyik komédiája az "Ahogy tetszik" volt.  A vígjáték kerete egy testvérháború, illetve több  szerelmi szál is kibontakozik a néző előtt. Mind a két téma olyan, melynek bérelt helye van életünkben.
A történések részleteibe nem mennék bele, ugyanis nem szeretném elárulni azoknak, akik még ezt követően fogják csak megtekinteni, illetve javasolnám,  ha tartalmas esti szórakozásra vágytok, akkor nézzétek meg.
Nem pusztán azért, mert egy remek darabról van szó, hanem azért is, mert nagyszerű kikapcsolódást is nyújt az előadás, tele humorral és poénokkal. A karakterekkel könnyen lehet azonosulni, hiszen hasonló problémákkal küzdenek, mint a mai emberek. A színészek jól játsszák szerepeiket, és a koreográfia is különleges, ahogy néhol, mint lovak jelennek meg a színpadon.
A darab dramaturgiája, díszletezése és a színpad kihasználtsága pedig fenomenális.
A nézőknek lehetőségük van megtekinteni, hogy a Weöres Sándor Színház milyen parádés módon használja ki, hogy rendelkezik a forgószínpaddal, s így könnyen tud váltani az egyes helyszínek között.
Az utóbbi időben kezdenek visszaszorulni a monumentális, és komplikált díszletek és inkább a letisztult, egyszerű, helyenként modern díszletet választják a tervezők. Ez történt ebben az előadásban is, mivel darab egyik fontos helyszíne, az ardeni erdő fái, vasállványok formájában jelentek meg.
ld: trailer

 Németh Dolóresz (12/B)



2016. október 27., csütörtök

NLG-sek Győrben



Október 18-án reggel megindult egy NLG-sekkel teli busz Győrbe, az Audi gyárba. Körülbelül 50 diák utazott köztük én is, a két kísérőtanárral, Pataky Ágnes tanárnővel, és Kecskés Zoltán tanár úrral. Az út kb. 2 óra hosszú volt, az idő kissé borongós volt, de szerencsénkre nem esett.
Mindenki örült mikor odaértünk, egyszerre tudtak fogadni minket a gyárban, és kezdődött is a látogatás. Először egy előadóterembe mentünk, ahol videóval és diavetítéssel mutatták be a gyárat, annak területét és felépítését, illetve a céget magát. Azután kettéosztották a csapatunkat, 10-11. évfolyam volt egy csoport, illetve a 12. egy másik. Elmondták, hogy egy belső, kifejezetten csoportok számára fenntartott Audis busz fog minket elvinni az első állomásunkra, ami a járműszerelő műhely volt. A továbbiakban is ezzel vittek távolabbi helyekre, hiszen a járműszerelő a látogatóközponttól kifejezetten messze volt.  Az idegenvezetőnk kis fülhallgatós adóvevőket osztott ki, amivel hallhattuk mit mond az idegenvezetés közben. A gyáron belül mindenhol ki van jelölve egy folyosó, amin a csoportok mehetnek, nekünk is szigorúan ezen belül kellett maradnunk, hiszen mindenhol targoncák közlekedtek. Először, ahol bementünk óriási fém dobozokra hasonlító dolgok voltak, megtudtuk,  hogy ezek a nyomóalapok ahhoz a hatalmas préshez, melyből  az alkatrészek készülnek. A fejünk felett több méteres híddaruk mozogtak folyamatosan, ők emelgették ezeket a közel 2 méteres fém présformákat. Ahogy tovább haladtunk a bal oldalunkon robotkar raktár volt, hiszen nem mindegy, hogy  melyik munkaszakaszhoz melyik van felrakva egy robotra. Szemben raktár volt, mindenféle karosszéria elemet lehetett látni. Mellettük interaktív, kifejezetten látogatók számára készült karosszériaminták voltak, itt  össze lehetett hasonlítani az egyes autótípusok ajtóinak súlyát, ami összetételük szerint változott. Egy másik részlegen, a karosszéria összeillesztését figyelhettük meg. Ez a rész szinte teljesen robotizált, mindenféle hegesztő, ragasztó és egyéb robot végzi az összeillesztést. A hegesztő robotok persze el vannak szigetelve, és megfelelően letakarva, nehogy kárt okozzon a fényük, vagy a hegesztéskor felszabaduló káros anyagok. A lakkozóüzem, mivel teljesen steril, nem látogatható így nem mehettünk be, mi már csak a kész karosszériákat, és egyéb festett autó-alkatrészeket láttunk. A motorszerelő műhelyben, a motorok készítésébe sem tekinthettünk bele, csak a "házasítást" láthattuk, mikor  a motorokat már összeillesztik a karosszériával.
 Itt már jól elkülönülnek a tengerentúlra és az Európába készülő autók. Elmondták, hogy az amerikai autókat az indexükről lehet megismerni, mert az folyamatosan világít. Az indiai kocsikba erősebb dudát raknak, hiszen az ottani közlekedési formáknak ez felel meg, a kínai autókra pedig a csomagtartó jobb oldalára gyorsulással kapcsolatos információk kerülnek.
 A tesztsornál már üzemkész autók voltak, melyeket már ki is lehetne vinni  a forgalomba. A dolgozók egyik teszthelyről a másikra vezették a kocsikat, és persze abba a pár méterbe egy kis erőfitogtatás is belefért a csoportunknak, hiszen mégiscsak sportautókról van szó. Sajnos mi magunk nem próbálhattunk ki  a kocsikat, pedig egy-két ember ennek reményében még a jogosítványát is elhozta, de így is nagyszerű élmény volt. A kijáratnál egy picit vártunk, hogy a busz a másik csoportot áthozza, azalatt az idő alatt a kint pihenő autókat körbe nézegethettük. A gyárlátogatásunk végére még csináltunk egy csoportképet a csak Magyarországon gyártott TT-vel.
 Miután eljöttünk a gyárból átmentünk az egyetemre, ahol bemutatták az egyes karokat, majd magát az egyetemet is körbejártuk. Kaptunk tájékoztatást természetesen az Audi mérnöki karáról is többek között, hiszen sok volt az olyan tanuló, aki érdeklődik a műszaki kar iránt. Az egyetem után kaptunk egy kis szabadprogramot, majd indultunk vissza.
 Összességében élvezetes kirándulás volt, minden gond nélkül.
Máté Dóra ( 11/B)
A kirándulás megszervezéséért nagy köszönet Pataki Ágnes tanárnőnek.






2016. október 26., szerda

Mediáció





Október 19-én, szerdán az iskola dísztermében tartott előadást a Szombathelyi Törvényszéktől Kissné dr. Réczeg Katalin bírósági titkár, sajtószóvívő  a bírósági közvetítésről.
Az előadó az elején beszámolt arról,hogy Magyarországon az európai átlagnál nagyobb a perlekedési hajlandóság. A mediáció lehetőséget nyújt arra,hogy a szembenálló felek közösen megoldják a konfliktust bírói ítélet nélkül. A mediáció beszélgetéseken alapul. A mediátor kérdésekkel vezeti rá a feleket arra, hogy az ellentét rendezése érdekében együttműködőbben álljanak egymáshoz, nyitottabbak legyenek a megegyezésre. A közvetítés előnye a perrel szemben, hogy a felek kompromisszummal rendezhetik a problémát, míg a bírósági per esetében általában az egyik fél elégedetlen lesz az ítélettel.Természetesen nem minden ügy rendezhető így, előfordul, hogy a mediáció nem vezet sikerre. Ilyenkor az ügyet csak perrel lehet rendezni, de sok esetben a felek már jobban együttműködnek a mediáció után, így megkönnyítik a bíró munkáját.
Érdekes előadást hallhattunk, hiszen nem mindenki tudja, hogy ilyen lehetőség is van a konfliktusok rendezésére.  
A programot a 11. és a 12. évfolyamos történelem faktosoknak szervezte Dr. Vigné Csordás Rita tanárnő.

Bazsó Kristóf 12/B



Tanárportrék 10. Vargáné Tóth Ágnes tanárnő


- Milyen érzések kavarogtak Önben, mikor belépett egykori iskolája kapuján mint pedagógus,nem pedig diák?
- 1985-ben végeztem a gimnáziumban, az egyetem után azonban nem itt kezdtem el dolgozni,csak 1999-ben kerültem ide,mint tanár. Előtte a Berzsenyi Dániel Főiskola idegen nyelvi lektorátusán dolgoztam. Természetesen nagyon izgultam, hogy egykori tanáraimmal most kollégaként találkozom, de sokan közülük akkor már nyugdíjba mentek. Illetve aggódtam amiatt is, hogy meg tudok-e felelni az iskola elvárásainak.
- Más szakmák iránt is érdeklődött, vagy már rögtön tudta,hogy pedagógus szeretne lenni?
 - Az volt az elsődleges célom, hogy a német nyelvvel kapcsolatos pályára tudjak menni, mivel már akkor nagyon szerettem a nyelvet. Ezért aztán két lehetőség volt előttem, vagy pedagógus leszek, vagy a külkereskedelmi főiskolára jelentkezem. A tanári pályát választottam, és egyáltalán nem bántam meg.
- Miért a németet és az oroszt választotta?
- A németet, mint már mondtam nagyon szerettem, illetve szombathelyiként volt annyi kiváltságunk, hogy Nyugat-Európa kicsit nyitottabb volt számunkra. Gondolok arra, hogy lehetett osztrák adót nézni, és meg szerettem volna érteni, hogy mit beszélnek. Az oroszt inkább csak hozzá kellett választanom, ugyanis akkoriban a tanároknak kötelező volt a két szak. Mivel jól tanultam nyelveket, így egyértelmű volt.
- Volt arra lehetősége,hogy mint nyelvtanár,külföldön töltsön hosszabb időt?
- Az egyetem második szemeszterét kötelező volt részképzés keretében az NDK-ban elvégezni. Az ELTE német szakos hallgatóit a jénai Friedrich Schiller Egyetem fogadta. Ez jóval a rendszerváltozás előtt volt, és a magyarországinál lényegesen feszültebb légkört lehetett érezni. Amikor például az egyetem központi épületébe  be szerettünk volna menni, nem tehettük meg az arcképes igazolványunk felmutatása nélkül. Hasonlót Budapesten nem tapasztaltunk.
- Vannak emlékei az egykori osztályáról,vagy esetleg diákcsíny?
 - Mi eléggé jó osztály voltunk. Az egyik tréfás dolog amire emlékszem, hogy az egyik matematika órán, a tanár, Hargitai Sándor, megkérte az egyik fiút hogy rajzoljon egy vízszintes vonalat a táblára. Az osztálytársam pedig annyira lelkes volt, hogy még a szekrényre is húzott egy kréta csíkot.
- És emlékszik olyanra, amikor Önt viccelték meg?
- Ebből a szempontból a diákjaim nagyon rendesek, nem tapasztaltam semmi durvát. Persze olyan volt, hogy meg szerettek volna tréfálni, hogy aznapra dolgozatot ígértem nekik, pedig nem is. Ezek azonban inkább csak megmosolyogtatják az embert, sem mint felbosszantják.
- Mit szeret csinálni a szabadidejében?
- Nagyon szeretek színházba járni, van is bérletünk a szombathelyi Weöres Sándor Színházba, de ezenkívül kedvelem a mozit is. Gyakran túrázunk a természetben, főleg a Kőszegi-hegységben, az Írott-kő kedvelt úti célunk.
- Az évnek melyik részét szereti, vagy várja a legjobban?
- A nyarat kedvelem. A tanév végén már nagyon jólesik egy kis pihenés, az ember fel tud töltődni. A karácsony pedig kétségkívül a legszebb ünnep, és mindig nagyon várom.
-Élete  során volt példaképe, vagy olyan ember, akire felnézett?
Németből ( itt a gimnáziumban)  Bíró Árpád tanított, aki  nagy  szókinccsel és szakmai tudással rendelkező pedagógus volt. Felnéztem rá, sokat kaptam tőle. Őt mindenképpen egy követendő példának tekintettem.
- Bónusz kérdés: 5 dolog,amit egy lakatlan szigetre magával vinne?
- A férjem.
Bibliám.
Füzetem, amelyben naplóbejegyzéseim vannak, és minden fontos dolgot beleírok.
Laptop
Étel és ital.

A tanárnővel Németh Dolóresz (12/B) beszélgetett. 


Az angliai-skóciai kirándulás

További képek itt láthatók:

Iskolánk tanulói szeptemberben Angliában és Skóciában töltöttek egy jó hetet. 
Az útról Dr. Vigné Csordás Rita tanárnő küldött képes úti beszámolót. Köszönjük.

Részletesebben...

Szeptember 17. és 26. között iskolánk csoportja kirándulást tett a gyönyörű Skóciába és Londonba. Szombat este indult 35 fős csoportunk az egyetem elől és délután fél egy körül érkeztünk első állomásunkra, a belgiumi Bruges középkori városába. Bruges után folytattuk utunkat a franciaországi Dunkerquebe, ahol a tranzitszállásunk volt. Másnap reggel átkeltünk a Csalagúton Angliába és délután megérkeztünk az észak-angliai York városába, ahol megtekintettük a lenyűgöző katedrálist. Már sötétben érkeztünk meg a skóciai Stirlingbe és foglaltuk el a szállásunkat a fogadócsaládoknál. Mindenki nagyon jó helyre került, mi például egy idős házaspárnál voltunk és egy tipikus brit sorházban laktunk. Kedden a skót fővárost, a fekete városnak is nevezett Edinburghot fedeztük fel. Meglátogattuk többek között a várat és a Whiskey Múzeumot. Szerdán a Blair Kastéllyal indítottuk a napot, majd folytattuk utunkat Nessi állítólagos otthonához, a Lochnesshez. Bár a szörnyet nem láttuk, így is felejthetetlen élményben volt részünk. A visszaút Stirlingbe csodálatos tájakon vezetett keresztül és megpillanthattuk Britannia legmagasabb hegyét, a Ben Nevist is. A következő nap egy igazi skót kísértetkastélyba látogattunk, amely -ha nem is találkoztunk szellemekkel- nagyon érdekes volt. Délután a stirlingi várat és belvárost jártuk be, majd este elfogyasztottuk az utolsó skóciai vacsoránkat a családoknál. Pénteken Walter Scott, a híres író lakóházát tekintettük meg, amely csodálatos természeti környezetben helyezkedik el, majd tovább indultunk Gretna Greenbe, a híres kovácsműhelybe és az igazi skót feeling kedvéért az úton megnéztük „A rettenthetetlen” című filmet. Este tíz körül érkeztünk  London legszélén található szállásunkra. A következő két napban bejártuk London „kötelező” látnivalóit, mint a Big Bent, a London Eyet, a Westminster Apátságot és a British Múzeumot. Vasárnap késő este érkeztünk calais-i szállásunkra, ahonnan másnap reggel indultunk haza. Kedd hajnalban érkeztünk Szombathelyre. Nagyon jól sikerült út volt, hiszen mindent meg tudtunk nézni, amit elterveztünk és a híres brit időjárást sem ismerhettük meg.

Horváth Áron (11/A)


2016. október 23., vasárnap

1956


„1956. október 23-a örökké élni fog a szabad emberek és nemzetek emlékezetében. E nap a bátorság, az öntudat és a győzelem napja volt. A történelem kezdete óta nincs még egy nap, mely világosabban mutatja az ember csillapíthatatlan vágyát a szabadság iránt – bármily kicsi is a siker esélye, s bármily nagy is az áldozat, amit követel.” 
John F. Kennedy (1960)

2016. október 20., csütörtök

Séta az '56-os Szombathelyen


 Ezen a  linken  http://www.muzeumbarat.hu/1956/stafeta.php megtudhatjátok, melyek voltak az 1956-os események  Szombathelyen, mely terek, utcák, épületek őrzik 1956 emlékét.

Ezen a linken pedig Az 1956-os Digitális Archívum Gyűjteményei
http://w3.osaarchivum.org/digitalarchive/index_hu.html
láthatók és hallhatók.

2016. október 19., szerda

Sajnos !!!!!

a Google megszüntette  a Picasa Webalbumokat. A Királyi Képtár I.  szó szerint "eltűnt". Szerencsére a 2008-2010 közötti fotók CD lemezeken megtalálhatók, de a 2010-12 közötti képanyag - legnagyobb sajnálatunkra-  elveszett.
A Királyi Képtár II. Archívumként "szolgál" tovább, itt az utóbbi évek (2013-16)
 fotói nézegethetők.  Ettől a tanévtől kezdve a Google Drive-ra mentjük a képeket, melyek  a cikk alatt található linken elérhetők. Terveink szerint a tanév végén az év közben összegyűlt képeket CD-re lementjük.

Versenyeredmények - Sport



TINÓDI ATLÉTIKA KUPA
PÜNKÖSTHY HUBA EMLÉKVERSENY

Iskolánk több éve résztvevője a TINÓDI ATLÉTIKA KUPA, PÜNKÖSTHY HUBA EMLÉKVERSENYENEK, és ezt a hagyományunkat idei évben sem szerettük volna megszakítani.
A verseny célja az atlétika sportág népszerűsítése, és sportolási lehetőség biztosítása minden fiatal számára. Iskolánkat nem csak „profi” atlétáink képviselték, hanem olyan fiataljaink is, akik valamelyik versenyszámban szerettek volna megmérettetni, vagy éppen a testnevelés érettségire való felkészülés egyik állomásának, tekintették a versenyt.
A gyönyörű őszi időjárásban nagyon szép eredmények születtettek a Sugár úti Atlétika Centrumban.14 iskola részvételével zajlott a verseny, ahol a fiú csapatunk 3. , illetve leány csapatunk 4. helyezést ét el. Szeretnénk a dobogós helyezettek nevét külön is megemlíteni!
LEÁNY
100 m 2. hely Albert Virág V.kcs
100 m 1. hely Csóka Eszter VI.kcs
           2. hely Bede PETRA VI.kcs
800 m 3. hely Horváth Loretta VI.kcs
Távolugrás 2. hely Varga Eszter VI.kcs


Súlylökés 1. hely Szabó Anett V.kcs
4*100 m 1. hely NLG
FIÚ
800 m 2. hely Szuák Ákos V.kcs
1500 m 1. hely Szuák Ákos V.kcs
             2. hely Putz Gergő V.kcs
             2. hely Köbli Soma VI.kcs
3000m.2 hely Putz Gergő V.kcs

 1hely Pálla Zsombor VI.kcs

Súlylökés 1. hely Varga Donát V.kcs
                 2. hely Doma Benedek V.kcs
                 1. hely Rába Dániel VI.kcs
4*100 m 3. hely NLG

GRATULÁLUNK MINDEN RÉSZTVEVŐNEK!!!!!!

A beszámolót Szabó Péter tanár úr  küldte.








2016. október 17., hétfő

Sportnap a 10. évfolyamon

Szombaton, október 15-én kegyes volt az időjárás a 10. évfolyam tanulóihoz. Az udvaron és a tornacsarnokban zajlottak a sportversenyek, ügyességi játékok - nagyon jó hangulatban. A délelőttnek mindenki nyertese volt. A versenyek után az évfolyam a díszteremben az "Eddie, a sas" című filmet nézte meg. (Ha még nem láttátok  - 9-11-12. évfolyam - feltétlenül nézzétek meg!!!!!!!)
A délelőtt gördülékeny lebonyolítását  - és a képeket- a testnevelő tanárainknak köszönhetjük.





Mazsibuli, ahogy Dóri látta


Idén korán kezdődött a kis mazsolák avatása, iskolánkban szeptember 30-án tartották a 11/B osztály megrendezésében. Nagy küzdelmek árán, de minden osztály időre és pontosan teljesítette az elő-feladatokat: csütörtökön hemzsegett az iskola az úszósapkás diákoktól, akik legnagyobb örömükre vödörben cipelhették könyveiket, miközben a szervező osztály az általuk készített finomabbnál finomabb süteményeket kóstolta és dicsérte.
Péntek estére az izgalom a tetőfokára hágott, az öltözőkben egymást bátorítva várták a kilencedikesek, hogy túllegyenek a műsoron. Természetesen idén is témák alapján dolgoztak, amelyek a következők voltak: ’20-as évek, A nagy Gatsby (9/B); ’50-es évek, Grease (9/C); ’70-es évek, Bud Spencer (9/D); ’80-es évek, Mamma Mia (9/A).
A sikeres előadások után kihívások sorait kellett teljesíteniük. A nézők soraiból hallott vélemények alapján a feladatok változatosak voltak, találkoztak régi klasszikusokkal, illetve újdonságokkal is, a mazsolák és a közönség egyaránt élvezhette. A zsűri tagjai (Koltay Eszter tanárnő, Baranyai Dóra, Németh Laura, Gajdán Viktor és Pukler Márton) sasszemmel figyeltek minden mozzanatot a lehető legigazságosabb pontozás érdekében. Az est műsorvezetői a 11/B osztály tanulói, Pintér Fanni és Németh Gábor voltak.
Az eskütétel után kiderült, hogy idén melyik osztály nyerte a viadalt:
1.       9/C osztály
2.       9/D osztály
3.       9/A osztály
4.       9/B osztály

/         (Ignéczi Dóri 12/C)


A Mazsibuliról további képek: https://goo.gl/photos/jDu1hwdgrchai21m7

2016. október 12., szerda

Irodalmi kirándulás a 10. évfolyamosoknak


Egy esős őszi reggelen (okt.4) indultunk felfedezni Vas megye két irodalmi kötődésű helyét.
Először Egyházashetyén, Berzsenyi Dániel szülőházánál tettünk egy kis  sétát. Ebben a házban a Berzsenyi emlékeken kívül megismerkedtünk a 18. századi köznemesi életformával. Az idő próbálta kedvünket szegni, de mi nem hagytuk. Ezután Csöngére, Weöres Sándor szülői házához utaztunk. Itt számomra a legnagyobb tetszést a hangfelvételek, és a költő iskolai bizonyítványai nyerték el, mert így láthattam milyen tanulóból cseperedett Magyarország egyik leghíresebb költőjévé. Sajnos az idő egyre rosszabbra fordult, de így is elmentünk még egy utolsó kalandra: felkerestük Kemenessömjénben azt a helyet, ahol  Berzsenyi híres költeményeit, mint például a "Búcsúzás Kemenes-aljától" című
írta.

Úgy gondolom, hogy egy tökéletes napot töltöttünk el együtt, nem csak azért, mert ilyen helyeken járhattunk, hanem összekovácsolódott egy picit ez az évfolyam is.


(Baranyai Hanna 10/B)

Sajtok és tulipánok - Interjú Sugár Tamással (12/A)



-Hogy kerültél Hollandiába?
- Még két éve  azon gondolkodtam, hogy kipróbálom magam külföldön.  Több embert is megkérdeztem, aki  már egy évet töltött külföldön, és így találtam rá a YFU szervezetre. (Youth for Understanding) Pesten volt az interjú és egy általános IQ-teszt. Még aznap megtudtam, hogy mehetek külföldre, de azt még nem tudtam, pontosan hova. Három általam választott ország között lehetett dönteni: Hollandia, Svédország és Finnország.  Hollandia lett a választott ország, mert az emberek temperamentuma  és az ország egyaránt szimpatikus volt nekem.

-Hol laktál pontosan?
- 2015. augusztus 8-án utaztam el Pestről Amszterdamba és 2016. július elsején Berlinen keresztül érkeztem haza. A 11 hónap alatt két helyen is laktam, 5, ill. 6 hónapot. Először Koudekerk aan den Rijnben, ez egy pár ezer fős kis falu Leiden mellett. A fogadó családom már rutinosan fogadott, előttem  két diák is lakott náluk.  Két lánytestvér volt, 16 és 20 évesek, a fogadó apám egy közlekedési céget vezetett, fogadó anyám egy non-profit cégnél dolgozott, ahol a hátrányos helyzetű fiatalokkal foglalkoztak.  Sajnos a fogadó szüleim válni készültek, így indokoltnak láttam, hogy családot váltsak. Az iskola,-Leidenbe jártam iskolába- talált számomra egy másik családot.  Ők Hazerswoude-dorpban laktak. Ez pedig 13 km-re van Leidentől. Itt egy egy "öcsém" (16 éves) és egy "húgom" (18) éves volt. Az itteni fogadó apám földmérnök volt, saját céggel, a fogadóanyám pedig néha besegített a cég munkájába, de egyébként a szociális szférában dolgozott.
Az itteni családi házakhoz képest hatalmas házakban laktam, mindenhol volt saját szobám, ahová elvonulhattam, és egyedül lehetettem.

- Milyen volt az iskola?
- A mi gimnáziumunkhoz képest kétszer annyi tanulót fogadott. Az épület, az udvar, minden sokkal tágasabb volt. Az oktatás holland nyelven folyt, az első pár hónapban ez okozott némi nehézséget. Az órarend hasonló volt az ittenihez, naponta 7-8 órám volt. A tanítás fél kilenckor kezdődött és fél ötig tartott. Három hosszabb szünet volt, 20, 30 és 15 percesek, a tanórák pedig 50 percesek, de igazából egyszerre két tanóra volt, vagyis 100 perc, megállás nélkül, Természetesen volt lehetőség mosdóba menni, vagy a tanórán inni és enni. Szerencsére mindennap volt lukas órám, így nem volt olyan megerőltető egy tanítási nap. Az osztálytársaimmal az első félévben angolul beszéltem, a második félévben már inkább hollandul folyt a kommunikáció. A beilleszkedéssel nem volt gondom, az osztály azonnal befogadott. Az osztályom egyébként nagyon színes volt; a felmenők között voltak afrikaiak, törökök, németek és belgák.
Tanévenként van négy "teszthét", ami az itteni érettségi írásbelire hasonlít, ez az egész éves számonkérés, ezenkívül nincsenek más dolgozatok. Szóbeli feleltetés gyakorlatilag nincsen. Viszont az ottani tanórákon sokat kell szóban megnyilvánulni, viták, érvelések, projektek bemutatásán keresztül.  A lexikális tanulnivaló jóval kevesebb, a hangsúly inkább az ismeretek mindennapi használatán van. Például: az első világháború kapcsán nem a dátumok, a csaták, a  nevek fontosak, hanem az ok-okozati összefüggések, azoknak a megértése, átlátása, és a napjainkban is érvényes tanulságok  levonása. Egy egészen más dimenziójú oktatási rendszerbe kerültem. Nekem ez sokkal jobban tetszett, mint az itthoni, nehéz is visszaállni.

- Az iskolán túl.........holland konyha, éghajlat, tájak, kirándulások....
- A holland konyha teljesen más, mint a miénk. A halételek dominálnak. A második családom belga származása miatt is -talán- mi otthon kevesebb halat fogyasztottunk.A közelben volt egy sajtkészítő üzem, itt lehetett vásárolni is. Ez alatt az egy év alatt nagyon megszerettem a sajtokat.-Az éghajlat nem túl kellemes; eső és szél, de az mindennap.  Az első családomnál napi 16 km-t bicikliztem, az iskolába oda-vissza, a másodiknál már 26 km-t. Szinte mindennap eláztam, néha 60 km-es széllel szemben tekertem. A tenger közelsége miatt a szél erős.
Hollandia teljesen sík és egy része a tengerszint alatt helyezkedik el. De vannak gyönyörű helyek. Tavasszal elmentünk a világ legnagyobb tulipánokkal beültetett parkjába, Keukenhofba. Március 20-tól május 20-ig lehet itt megcsodálni a nyíló tulipánokat. A világ minden tájáról érkeznek turisták.
Gyakran megfordultam Amszterdamban is, a város elképesztően szép,  magával ragadó a hangulata és ... az illata. A második családommal többször kirándultunk más országokba is: Luxemburg, Belgium, Németország, Svájc, Monaco.  Az iskolai kirándulás keretében pedig Spanyolországba, pontosabban Baszkföldre mentünk egy hétre.

-Hogyan értékelnéd a Hollandiában töltött évet?
- Szerintem sokat változtam, másképpen látom a világot és az embereket. Hozzá kellett szoknom az önállósághoz, egy-két nehéz helyzetben nekem kellett döntenem. Úgy érzem, hogy csak pozitív tulajdonságokkal gazdagodtam. A  jövőben is szívesen mennék külföldre tanulni és/vagy dolgozni.

Köszönjük a beszélgetést.


2016. október 11., kedd

Csapatunk új tagja

Pártl Gábor, rendszergazda, anglisztika bölcsészdiplomával. Október 1-én kezdte nálunk a munkát, mert előző rendszergazdánk Czirók Zoltán munkahelyet váltott. Reméljük, Gábor is csapatunk oszlopos tagja lesz, aki az informatikai hátterünket biztosítja.
Bízunk benne, hogy jól fogja magát érezni az NLG-ben!

Fedezd fel a Világot! – Avagy egy élet nagy lehetősége: Interjú Varga Somával (11.B), aki Svédországban járt

Miért döntöttél úgy, hogy kiutazol?
Döntésem hátterében elsősorban az állt, hogy ki akarom magam próbálni egy másik országban és meg akartam nézni, hogy Magyarországon kívül milyen az élet! És ezt az egészet az előtt szerettem volna lebonyolítani, hogy befejezem a Nagy Lajosban a tanulmányaimat. Szerettem volna tudni milyen lehetőségeim vannak. Természetesen a felfedezés vágya is égett bennem!

És hol voltál?
Stockholmban, Svédországban. Pontosan Liljeholmen körzetben laktam. Ez közel a centrumhoz található.

Miért pont Svédország?
Szerettem volna egy északi országba menni, ahol fejlettebb az oktatási rendszer, ezenkívül szeretem az ország mitológiáját, történelmét…


Tudnál mesélni a szállásról, a környezetről?
Teljesen önkéntes alapon vannak fogadó családjai annak a szervezetnek (YFU), amivel kiutaztam és én is ilyenben voltam.
Nekem 2 fogadó családom volt.
Az elsőben 8 tesóm volt!
Egy ilyen fogadó családot úgy kell elképzelni, hogy befogadnak a családba, nem kell semmit fizetni, csak próbálsz a család részeként működni egész évben. Részt venni a családi programokban… Ez nem csak egy szállás, ahova enni és aludni jársz haza, hanem a család részeként próbálsz tevékenykedni.
De… ez a 2 család dolog nem feltétlen a pozitív része a csereévemnek.
Az első fogadó anyám már kicsit túlkoros volt a cserediák fogadáshoz, de ő a stresszes munkája ellenére (ráksebész volt) be akarta bizonyítani, hogy képes egy cserediákot is elszállásolni. De sajnos ezt a stresszt nem tudta elengedni és ez otthon vitákhoz vezetett. Eljutottam addig, hogy családot kell váltanom.
A szervezet szerencsére talált egy másik családot Stockholmban!
Az élet itt a másik családnál tényleg a legfantasztikusabb élmény, ami valaha történt velem!
Az a család az egyik leghihetetlenebb, akivel valaha találkoztam. Mint mentalitásban, életszemléletben, az emberekhez való viszonyulásban. Az apuka 9 nyelven beszél, és 3 nyelven megérteti magát. Négy és fél hónapig voltam ennél a családnál és neki feltett szándéka volt, hogy mire elmegyek, le tudjon velem folytatni egy normális beszélgetést magyarul.És meg is tette! Erős akcentussal, sok hibával, de beszélgettünk magyarul.
Az édesanya emberi jogok jogásza volt, szintén elismert szakember!
A 3 fogadó testvérem pedig ettől a két embertől kapott mindent! Jóban voltunk mindent meg tudtunk beszélni és megadták azt a közeget, amiben tényleg otthon éreztem magam! És ez egy nagyon jó hangulatot adott az utolsó 4 hónapomnak!


Milyen iskolába jártál? Milyen az ottani oktatási rendszer?
Nagy a különbség a magyar és svéd oktatási rendszer között. A gimnázium ahova jártam sokkal inkább egy nemzetközi sulinak tudható be. Az osztálytársaim közül - a 35 főből - négyen voltak valódi svédek, a többiek is svédek voltak, ott születtek, csak más etnikumból jöttek. Ez nekem nagyon jó lehetőség volt, hogy barátkozzak!
Az oktatási rendszer tényleg nagyon más, példának okáért sokkal szabadabb. Ha esetleg megkérdeztem, hogy kimehetek-e mosdóba, az elején furcsán néztek rám, hogy ezt miért kérdeztem, hisz ott azt csinál a diák amit akar, addig amíg nem zavarja az óra menetét. Be sem kellett volna mennem az órákra! Ők azt vallják, hogy megtanítanak mindent, amit kell, ha nem figyelek, vagy nem vagyok ott az a saját hibám.
Azért kaptam juttatást minden egyes hónapban, mert iskolába járok, de csak akkor, ha egy hónapban négy óránál többet nem hiányoztam!
Furcsaság még, hogy az összes tanárral tegeződtem és sokkal inkább baráti viszonyunk volt, mint szakmai. Aminek a hátránya az volt, hogy néhányan visszaéltek vele, de többségében jól működött!
Mindenki próbált aktívan részt venni az órán, sokkal kötetlenebb volt az egész. Inkább beszélgetésnek tűnt, mint kemény tananyagnak.
Még egy nagy különbség,  amit meg kell említeni: én ott is a 11.évfolyamba jártam, de ott 3 osztályos gimik vannak, így végzős voltam. Az én fakultációm társadalomtudomány volt, amit azért volt jó a mi osztályunkban tanítani, mert ahogy említettem itt rengeteg etnikum jött össze az egész világból. Objektíven tudtuk szemlélni a problémákat, mindenki hozzászólt.
Amit még a sulihoz hozzátennék, mint már említettem sokkal több az interakció és szinte csak előadásokat tartottunk. Inkább csak reáltantárgyakból voltak tesztek, humánokból sosem írtunk, inkább prezentációt tartottunk. Elmondtuk az osztálynak és ez szerintem sokkal jobb volt, mert mindenkire oda tudtunk figyelni és mindenki úgy csinálta meg, hogy ez érdekes legyen a többieknek is. Három-négy prezentáció volt egy órán, tudtunk jegyzetelni, a végén a tanár elmondta a véleményét, és ez kicsit megtördelte az óra menetét, nem volt annyira monoton.
Ez viszont csak humán tantárgyakban jelenik meg, reáltárgyakban nagyon le vannak maradva magyar szinthez képest. Amit ott tanultam végzősként, az itt Magyarországon nyolcadikos vagy kilencedikes anyag!


Milyen plusz élményeket adott neked ez az utazás?
Ez egy nagyon nehéz kérdés, amire hosszan tudnék válaszolni! Úgy tudnám leírni, hogy akármelyik nap, akármelyik órájába visszamennék Svédországba!

Hogy birkóztál meg a honvággyal?
Ez a legnehezebb része volt a csereévemnek. Természetesen voltak vele problémáim.
Mikor odaértem, az első reakcióm az volt, hogy „Úristen ez más!”. És minden reggel úgy keltem fel, hogy istenem, Svédországban vagyok és ez csodálatos! Ez az egész csereévemre kihatott. Elteltem a sok új élménnyel, sose tudtam mi fog történni aznap. Ezért nem igazán éreztem a honvágyat! Havonta egyszer beszéltem a szüleimmel, amit ők kevésnek éreztek, de szerintem ez az abszolút rám illő mondat, hogy: „Ha nincs hír, akkor az jó hír, mert akkor jól vagyok!”
Barátnő szempontból azért nehezebb volt. A családod megérti, hogy egy fantasztikus lehetőség és nem véletlenül nem hívod őket. Le kellett redukálni a telefonhívások számát, mert tudtam, hogy ha akár hetente beszélünk, az is itt tartana Magyarországon, és nem lett volna ez a csereév érzésem. Végül hetente vagy kéthetente beszéltem a barátnőmmel.
Szóval nagy problémáim nem voltak a honvággyal, mert egyszerűen elteltem az élménnyel.


Mi volt a legérdekesebb?
A nagyváros! Szombathelyről Stockholmba kerülni hatalmas váltás volt! Hozzá kellett szokni, hogy mehetek busszal, villamossal, metróval…
Ami pedig talán a legnagyobb problémát jelentette, hogy Svédország hihetetlenül drága! Az árak kétszerese, háromszorosa a magyar áraknak, de a svéd fizetések is ennyivel magasabbak!
Mikor először elmentem egy boltba, hogy vegyek magamnak egy rágógumit, kicsit a szívemhez kaptam, mikor megtudtam, hogy 850Ft-ot adtam ki egy rágóért! Tehát jól jött néha az a juttatás, amit kaptunk, ez kb. 1500 svéd korona volt.
A legfontosabb az, hogy tényleg nagyon sokat változtam. A legnehezebb volt, hogy hiába volt ott a szervezet, a család, egyedül voltam. Ott kellett lennem fejben, ha eltévedek, stb. meg kell oldanom a saját dolgaimat.

Hogy birkóztál meg a nyelvvel?
Az elején természetesen nehéz volt, mert semmilyen svéd nyelvtudásom nem volt. Nem is gondoltam, hogy ez probléma lesz, de természetesen az elején az volt, hisz az órákból nem sok mindent értettem. Az elején csak angolul kommunikáltam, de az első fél év után sikerült annyira megtanulnom svédül, hogy megértettem az órát! Ha egy szót nem értettem és sokszor előfordult lejegyzeteltem, lefordítottam, megtanultam. A prezentációkat először angolul tartottam, utána pedig írtam magamnak egy jegyzetet svédül és próbáltam azt felolvasni, a végén pedig már önállóan próbáltam elmondani a gondolataimat. Természetesen voltak és vannak is nyelvtani hibáim, mert sajnos ez egy velejárója annak, ha az ember hallás után tanul meg egy nyelvet. Önszorgalomból is rengeteget kellett tanulni, pl. 1 héten feladtam magamnak 30 szót, azt megtanultam használni is. Az elején teljesen alap dolgokat a végén pedig már a szókincsemet bővítettem.
Összességében: tudok folyékonyan svédül, ha nem is hibátlanul.
És nekem mostantól ez a szupererőm, hogy beszélek svédül!!


Somával, osztálytársa, Szabó Kitti beszélgetett.


2016. október 6., csütörtök

Az Aradi Vértanúk Napja




Madách Imre: Az aradi sírra

Nem néztetek erőst, hogy szolgáljátok,
Ki fényesen majd jutalmazni tud,
Akit szolgáltatok egy árva hon volt,
Im sírotokra emlékkő se jut.

2016. október 4., kedd

Mazsitúra 2016. szeptember 30.

Gyönyörű őszi napon túráztak az idén  a 9. évfolyamosok.  Ez a pénteki nap a Mazsolákról szólt. Délelőtt a Parkerdő, este buli. Mindezért a 11/B osztály volt a felelős. Szerintünk nagyon ügyesen szervezték meg azt a programokban bővelkedő napot.



 A Parkerdőben  Szabó Kitti fotózott.

2016. október 3., hétfő

Mazsibuli, ahogy a Nyugat.hu látta


Katt az alábbi linkre:
http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/oriasi_bulit_csapva_avattak_fel_a_nagy_lajos

Interjú Luisa Oliviera Caserral


Ebben az évben a mi iskolánk is fogadott egy vendégdiákot. Luisa Oliviera Caser a 11/A osztály vendége egy évig.  A kommunikáció nyelve az angol. Luisával Németh Dolóresz(12/B) beszélgetett.

Miért döntöttél úgy, hogy csatlakozol a cserediák programhoz?
Pár éve az édesapám, Kanadában dolgozott, így a családnak is oda kellett költöznie. Angolul tanultam nagyon sok új élményt szereztem  és rengeteg emberrel ismerkedtem meg ez alatt a három év alatt. Amikor megtudtam,hogy visszamegyünk Braziliába, szomorú voltam és azt éreztem, hogy nekem még utaznom kell. A városban,  ahol éltünk, hallottam erről a lehetőségről.

A szüleid végig támogattak? Hogyan reagáltak arra, hogy külföldre szeretnél menni?
Először természetesen megkérdeztem őket, hogy az anyagi helyzetünk megengedi-e,és mivel azt mondták hogy igen, illetve ők is jó ötletnek tartották,  belevágtunk. Az első lépés az volt, hogy a jelentkezőknek egy tesztet kellett írniuk. Erre körülbelül 200-an jelentkeztek, mind hozzám hasonló fiatalok, akik utazni szeretnének. Ugyanakkor, csak 50 diáknak volt lehetősége valóban utazni. Köztük voltam én is, és nagyon örültem.

Tudatosan választottad Magyarországot?
Azt tudtam, hogy mindenképpen Európába szeretnék jönni,hogy pontosan hova sajnos nem. Nagyon érdekelt Németország, a családom egy része ugyanis német, de emellett kíváncsi voltam Ausztriára és Magyarországra. Hirtelen pedig azt vettem észre, hogy ebben a nagyszerű országban vagyok.

Mielőtt ide kerültél, tudtál néhány dolgot az országról?
Sajnos nem. Teljesen ismeretlen volt számomra. A térképen azért el tudtam helyezni,  illetve hogy Budapest a főváros, ami egy gyönyörű hely. Mást nem, de a híres magyar modellről, Mihalik Enikőről már én is hallottam.

Milyen volt a fogadtatás az iskolában?
Mindenki nagyon kedves velem, néhány nagyszerű emberrel, remek kapcsolatot sikerült kiépíteni. Igaz ,a kommunikáció kissé nehézkes, de ettől függetlenül minden nagyszerű.Ugyanez elmondható a családról is, akikkel Táplánszentkereszten élek. Nagyon befogadóak és aranyosak,voltunk már kirándulni is, például Kőszegen.

Említetted, hogy a kommunikáció nem annyira gördülékeny. Ez azt is jelenti, hogy az órákat nem nagyon érted. Ilyenkor mit csinálsz? Próbálod tanulni a nyelvünket?
Az elején nagyon nehéz volt, csak néztem a táblát és nem értettem semmit. Az osztályfőnök,( Holthoner Aurélia) egy-egy lyukas órában magyarul tanít. Nagyon szép nyelv a magyar, de bizony nehéz is.

Tudnál mondani néhány különbség a két ország között? Szomorúbbak vagyunk esetleg, vagy a brazilok jobban élvezik az életüket?  
Nem, ezt nem gondolnám, hogy a magyarok nem élvezik az életüket. Mindig nézem az idősebb embereket, akik folyton bicikliznek,és mindenhova azzal mennek. Nagyon jó ezt látni. Különbség talán még az ételekben van. A magyar konyha egyszerűen fantasztikus. Ezzel persze nem azt mondom, hogy nálunk nem. A brazil ételek is finomak, de nincsen például rétes vagy aranygaluska.  Ez a két kedvencem. Illetve a brazilok közvetlenebbek, ellentétben a magyarokkal. Ha találkozunk ismerősökkel, mi rögtön megöleljük egymást és puszit adunk az arcokra. A magyarok ebben távolságtartóak. Csak köszönnek egymásnak és ennyi.

Mi a legjobb Brazíliában?
Egyértelműen az emberek, nagyon közvetlenek és kedvesek.

És Magyarországon?
Itt is az emberek, na meg az ételek. Sajnos ebből nem tudok kitérni,annyira finom minden.

Szeretnél még külföldön tanulni?
Ha lesz rá lehetőségem, akkor igen. Szívesen utaznék Angliába,Németországba,Olaszországba vagy akár Spanyolországba is. 

Miért pont ezek az országok? A kultúra vagy a kíváncsiság miatt?
Spanyolország azért, mert közel van Portugáliához, az én anyanyelvem a  portugál. Németország, ahogy említettem, a családi szálak miatt vonzó számomra. Ezektől elvonatkoztatva,inkább a kultúra miatt.

Magyarország és Brazília között 5 óra az időeltolódás. Hogyan tudod tartani a kapcsolatot a családdal?
Amikor reggel iskolába jövök,ők még nem keltek fel, alszanak. Fordítva is megtörténik,itt már késő este van,de otthon még délután. Ezért általában az édesanyám hív, megkérdezi, hogy ráérek-e és beszélünk. Ilyenkor mindig elmondja, hogy mennyire szomorú, hogy nem vagyok mellettük és nagyon hiányzom nekik, ami persze rám is igaz.