2011. március 24., csütörtök

A kémikus palacsintája









2011 A Kémia Nemzetközi Éve alkalmából került megrendezésre a budapesti Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban A kémia ünnepe rendezvénysorozat. A programsorozat részeként a rendezők gimnáziumunk tanárnőjét, Márkus Terézt is felkérték egy februári és egy márciusi előadásra. „A kémikus palacsintája” című bemutató nagy sikert aratott a résztvevők körében.


Kedves Tanárnő!

Az előadás sikeréhez gratulálunk. Mi is nagyon kíváncsiak vagyunk, hogyan készül ez a palacsinta. Egy "házi" bemutató során velünk is megosztaná a "receptet"?

"Olimpiai" bajnokaink



A Nagy Lajos Gimnázium csapata a városi, megyei, majd az országos elődöntőn szerzett győzelem után sikeresen szerepelt a dr. Mező Ferenc Szellemi Diákolimpia országos döntőjén. A versenyt 2011. március 19-én Tatabányán rendezték, melyen az ország legjobb 8 csapata vett részt.

A 10 fordulóból álló megmérettetésen szenzációsan kezdett a Nagy Lajos Gimnázium csapata, az első 3 fordulót hibátlanul teljesítette. Ezután a csapat nyugodtan versenyezve, jelentős előnyt szerzett a riválisokkal szemben. A verseny felénél 10 pontos fölénnyel vezetett a váci, esztergomi és miskolci iskolák előtt.

A hátralévő 5 feladatból 4 ismét hibátlanul sikerült, így a 10-ből 7 feladatot helyesen oldottak meg, és a megszerezhető 183 pontból 169 pontot gyűjtve 93 %-os összteljesítménnyel megszerezte az első helyet.

Ezzel a győzelemmel tanulóink részvételi jogot szereztek a nyári Balaton parti olimpiai táborban való részvételre.


Nagy Lajos Gimnázium csapata:

Hargitai Bálint

Gasztonyi Ádám

Gálos Tas Csongor

Terták Dániel

A csapat valamennyi tagja a 10/C osztály tanulója.

Felkészítő: Németh Attila tanár úr

A 2010/2011-es tanév feladatanyaga:

- Az 1936-os berlini olimpia magyar és nemzetközi / 1-6. hely/ pontszerzői

- A 2010-es I. Ifjúsági Olimpia magyar eredményei és versenyzői

- A magyar férfi gyeplabda, női és férfi röplabda és vízilabda csapataink olimpiai szereplése

- A MOB története

GRATULÁLUNK !!!!

2011. március 18., péntek

Mesterségek ábrázolása a festészetben



A Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár gyűjtéséből a fenti címmel látható kiállítás a könyvtárban
2011. március 10-tól április 10-ig.

2011. március 16., szerda

„Elkészült a nagy mű, igen”


A múlt hónapban volt szerencsém iskolánkkal megtekinteni a Weöres Sándor Színházban Madách Imre Az ember tragédiája című darabot. Az előadást Jordán Tamás igazgató úr rendezte, Ádám szerepében Szabó Győző, Éváéban Csonka Szilvia, Luciferében Mertz Tibor tűnt fel.

Mivel Madách a drámát alapvetően nem színpadra szánta, az egyes színek jeleneteinek megelevenítése különleges technikát igényelt. Ezt a problémát leleményesen megoldották. A darab bizonyos részeit előre felvették, s a kész filmet egy vászonra vetítették. A szereplők sokszor szó szerint leléptek a vászonról, vagy éppen kommunikáltak a „valós” színészekkel. A visszajelzésekből ítélve azt kell mondjam, jelentősen megosztottak a vélemények ezzel kapcsolatban. Egyesek számára túlzottan mozi szerűvé vált ez által a színház, mások bravúros ötletnek tartották. Ugyancsak táborokra szakította a nézőket az űrbéli szín megoldása: itt a szöveget nem a színészek mondták, a nézőknek kellett a vásznon elolvasniuk. Páran furcsának találták, s nemtetszésüket nyilvánították, az ellentábor viszont rögtön érveket sorakoztatott fel a kivitelezés helyessége mellett, hiszen az űrben nincsenek hangok, nincs beszéd, csak gondolatok vannak.

A színészi játékban nem találni kivetnivalót. Szabó Győző a maga habitusával remekül alakította Ádám szerepét. Előzőleg csak a Beugró című műsorban láttam, ahol megnyert alakításával. Kíváncsian vártam, milyen előadást nyújt a darabban, és nem kellett csalódnom. Csonka Szilvia bűbájos alakjával tökéletesen megfelelt az Éva karakternek. Elbűvölő volt az a természetesség, amellyel a színpadon mozgott. Mind közül talán Lucifer megformálására voltam a legkíváncsibb. Ő számomra egy erőteljes, határozott figura, egy nehezen megalkotható személy. Újfent nem kellett csalódnom, hiszen Mertz Tibor olyan előadást nyújtott, mely teljesítette minden kívánalmamat a szereppel kapcsolatban.

Fergetegesre sikerült tehát a darab, melyet érdemes akár többször is megtekinteni.

/Pócza Gabriella 12/A/

Gabinak a fenti írása a múlt héten jelent meg a Vas Népe Séta rovatában, "Lucifer, a kedvenc" címmel. Jóllehet már Tóth Barni is írt az előadásról, úgy érzem Gabi cikke is helyet érdemel blogunkban. Én személy szerint nagyon örülök, hogy 1.) ennyien láttátok a darabot, hála a közös iskolai színházlátogatásnak, ami reméljük többször meg fog ismétlődni, 2.) hogy senkit nem hagyott "érintetlenül", pro és kontra foglaltatok állást a rendezéssel, a színészek alakításával kapcsolatosan. És ez nagyon jó!!!!! Hiszen -szerintem- egy színházi előadás célja, hogy a nézőkből érzelmeket váltson ki. (ld.katarzis)




Ünnep az intézetben

Húsz perc...



"A legnagyobb ajándék, amit embertársadnak adhatsz, az, hogy őszinte szívvel figyelsz rá."
/ Richard Moss/

Már nem is emlékszem, mi volt az első gondolatom, amikor jelentkeztem Derhán Ilona tanárnőnél önkéntes segítőnek a Szakosított Szociális Intézetbe, de az biztosan nem, hogy attól, hogy segíthetek, én is felhőtlenül boldog lehetek, és ez mélyen megérinthet. Pedig így történt.

Pénteki napot írtunk -csak pár napja történt. Ez volt az első tavaszias nap. Az iskolai megemlékezés után elindultunk, a Nagy Lajos Gimnázium 9.A osztályos tanulói, hogy a húsz perces kis műsort, melyet ti is láttatok, s melynek összeállítását Dragománné Tiszai Katalin tanárnőnek köszönhetjük, előadjuk a Szakosított Szociális Intézet lakói számára is.
Az osztályomból talán csak öten-hatan voltunk már itt valaha is, a többiek kicsit bizonytalanul lépkedtek a félhomályban úszó folyosón, s kételyeiket halkan suttogva osztották meg a mellettük jövő emberrel. Magamban csak mosolyogtam, hiszek egy hete pont így jöttünk mi is; hatvan lelkes önkéntes, akiknek a szeme nem bírt betelni a látvánnyal, s mohón sutyorogtuk társainkkal mindazt, mi eszünkbe jutott. Lassan odaértünk a tornaterem bejárata elé, s izgatottan toporogtunk ott; levettük a kabátunkat, szerveztünk, rendeztünk, sorbaállítottuk magunkat, és vártunk... Majd kezdődött a műsor, s mi bevonultunk.
"Kossuth Lajos azt üzente, elfogyott a regimentje.." - szólt a magnó, s a magnóval együtt énekelt néhány ember a közönségből. Egy vak úrnak, aki elől ült, szemében nem apadt a könny árja. Énekelt, sírt, könnyeit törölgette... Torkomban nekem is gombóc dagadt.
Az első sorban ült még Erzsi néni is, a tolószékes hölgy, aki mosolyogva felénk intett. Nekünk integetett, az önkéntes program tagjainak, mert felismert minket. Minden gördülékenyen ment. Talán, mert olyan sokszor elpróbáltuk, talán mert biztosak voltunk magunkban, de leginkább azért, mert biztosak voltunk a közönségükben; a sok idős hölgyben, és úrban, akik velünk szemben ültek, s arcukon a mérhetetlen hála, öröm, és meghatódás. Akkor, és ott jöttem rá igazából, hogy egyszer én is meg fogok öregedni, s akkor nekem is olyan hatalmas ajándék lesz mit pár csetlő-botló, rekedthangú, lámpalázas kamaszfiú és kamaszlány nyújt felém; húsz perc, mely visszaránt a múltba, s régi, iskolás emlékeket idéz fel, vagy éppen húsz perc, melyben úgy érzem majd, hogy semmi sem változott sok-sok emberöltő távlatából sem. Húsz perc, melyben a XXI. századi diák olyan, mint a XX., vagy épp a XIX. századi. Egyeseknek húsz perc a külvilágból, másoknak pedig húsz perc remény, húsz perc, melyben rég látott unokákra gondolnak, vagy... Vagy bármi másra!
S nekünk, a már nem gyerek, de még nem is felnőtt tizenéveseknek is hatalmas ajándék volt, hogy itt szerepelhetünk. Rádöbbenhettünk, hogy adni mekkora öröm; pár félénk mosoly, néhány a meghatódástól könnyes arc mennyit ér, s hogy húsz rövidke perc örök emléket adhat.

Kustos Júlia
9.A

2011. március 15., kedd

1848 március 15.


48 március 15.

Ó régi szép est... tündöklő siker,
Mikor jön egyszer hozzád fogható,
Dicsőséged az egekig ivel,
A deszkáidon tetté vált a szó.

Igen, az Ige testté lett, derék
És lelkes nézők tapsoltak neked,
Színházi est, melyen - ó büszkeség! -
A gondolatszabadság született.

Aktoraid: Petőfi, Jókai,
Vasvári, Táncsics és a korai
Tavaszi mámor sok nagy ifja még,

Színésznőd Laborfalvy Róza volt,
Ki Jókainak szívére hajolt...
Ó régi szép est: jössz-e vissza még?

/Juhász Gyula/

2011. március 14., hétfő

Diákolimpiai Bajnok a Nagy Lajos Gimnázium



A képen láthatók:

Felső sor: Németh Attila testnevelő, Bazsó Brúnó, Torma Kristóf, Kisörsi Ádám, Bognár Kristóf, Péterfai Richárd, Váradiné Szarka Ildikó testnevelő

Alsó sor: Perl Zoltán, Simon Kristóf, Kercsmár Dániel, Dénes Balázs, Sinkovits Dániel

A siker részesei voltak még Molnár Péter és Váradi Benedek.

A nagyon fiatal (2 tanuló kivételével) V. korcsoportban is játszó csapat, meglepte a mezőnyt.

Elsősorban fantasztikus védekezésének – a legtöbb kapott pont 51 volt- és szinte hibátlan csapatjátékának köszönhette, hogy diadalmaskodott.

FIÚK - "A" CSOPORT VÉGEREDMÉNY

Nagy Lajos Gimnázium - Zalaegerszeg, Kölcsey 66:49

Nagy Lajos Gimnázium - Kaposvár, Munkácsy 58:38

Nagy Lajos Gimnázium - Budapest, Csík 77:51

Elődöntő mérkőzés:

Nagy Lajos Gimnázium - Tiszaújváros, Eötvös 68:42

Döntő:

Nagy Lajos Gimnázium - Kecskemét, Bolyai Gimn. 62:49

KÜLÖNDÍJASOK

"All star" csapat:
Simon Kristóf Gábor (Szombathely, Nagy Lajos)
Csabák Balázs (Tiszaújváros, Eötvös)
Mészáros Máté (Kecskemét, Bolyai)
Bödör Bence (Zalaegerszeg, Kölcsey)
Kovács Barnabás (Kecskemét, Bolyai)


Csapata legjobbja:
Bognár Kristóf
(Szombathely, Nagy Lajos)
Kovács Máté (Kecskemét, Bolyai)
Bödör Bence (Zalaegerszeg, Kölcsey)
Pongrácz Gergely (Tiszaújváros, Eötvös)
Asztalos Soma (Debrecen, DE Kossuth)
Papp Péter (Kaposvár, Munkácsy)
Nagy Dániel (Baja, Szent László)
Kormányos Péter Dávid (Budapest, Csik)


Legeredményesebb testnevelő:
Váradiné Szarka Ildikó
(Szombathely, Nagy Lajos)

GRATULÁLUNK !

Köszönjük, hogy iskolánk hírét ezzel a szép eredménnyel is tovább növeltétek.

2011. március 11., péntek

Sítábor 2011 avagy téli képek a tavaszban






Iskolánk lelkes síelői az idén február 13-19-ig az ausztriai Zell am See melletti kis faluban Fuschban töltöttek egy hetet. Az idő szép volt, a hangulat jó, mindenki épen és egészségesen, kéz-, ill. lábtörés nélkül ért haza. A képeket Orosz Gabi (10 /B) küldte.

2011. március 8., kedd

NLG Lyukaskő-díj



Története:
1.)Lackfi János fiatal költő, 2004 óta minden évben kiválaszt egy "harminconéves" pályatársat, aki "nagyot alkotott" és ünnepélyesen átadja neki az általa alapított NIZZAI KAVICS-díjat.A díjazottak között szerepelnek a mai irodalmi élet kitűnőségei: László Noémi, Szakács Eszter, Jónás Tamás, Szabó T. Anna... Ők valamennyien egy-egy játékos műalkotással köszönték meg a szellemes díjat.
2.) Már régóta ismert az a babona, hogy egy olyan kő, amelynek lyuk van a közepén, szerencsét hoz megtalálójának. Ezeknek a varázsköveknek a neve Tyúkisten. Az 1970-es években a Nagyvilág című irodalmi folyóiratban Tiszai Katalin tanárnő elolvasta a ma Amerikában élő orosz író, Jevgenyij Jevtusenko novelláját a Tyúkisten varázserejéről. Azóta megszállottan gyűjti, kifesti majd elajándékozza a lyukas köveket. Gájer Zsuzsanna tanárnő meglátta ezeket a festett, szerencsét hozó köveket, és a két tanárnő elhatározta, hogy ők ketten Tyúkisten-díjat alapítanak. Majd ünnepélyesen a "tizenévesek" közül jutalmaznák azt a játékot kedvelő, szabadon szárnyaló szellemét próbálgató fiatalt, aki a TAVASZ szó bármilyen másodlagos jelentését, többlettartalmát tágan értelmezve a líra egyik műfajában "nagyot" alkot.

A díj meghirdetése
A Magyar Kultúra Napján a szerencsét hozó Lyukaskő-díj meghirdetésre került. Február 20-ig lehetett a verseket a két tanárnőhöz eljuttatni. Az díj átadására március 4-én A Nagy Lajos bálon kerülne sor.

Értékelés
A z ifjú szerzők beérkezett műveit a két tanárnő örömmel olvasta és ezúton is köszönik mindenki jelentkezését. Az értékeléshez Tiszai Katalin tanárnő a József Attila-díjas Szabó T. Anna költőnő segítségét kérte.

A díj átadása 2011. március 4
Az első Lyukaskő-díjat Sümegi Tamás 12/A osztályos végzős tanuló kapta. (GRATULÁLUNK!!!) A szóbeli méltatásban elhangzott, hogy a díjazott vers akár irodalmi folyóiratban is közölhető. (IGEN! IGEN! IGEN!!!) A Lyukas-kő díjat Gájer Zsuzsanna tanárnő, és egy dedikált Szabó T. Anna verses kötetet Tisza Katalin tanárnő adtak át sok szeretettel.


A nyertes mű

Nagyra vágyás

Szeretnék járni zöld rügyek között,
szép leányt csókolni ibolyák fölött,
barangolni ébredő allékon,
bánatról tudni, amelyik illékony,
szívni jó levegőt rossz tüdőmbe,
mosollyal gondolni az őszre,
melengetni, mint a naplementék,
de két dolgot nagyon szeretnék:
szeretni, ahogy a Jóisten szokott,
s látni szívemmel is: kitavaszodott!
/Sümegi Tamás 12/A)


Szabó T. Anna dedikációja:
A játék: ajándék.
A játék: szabad.
A játékban elveszted és
megleled magad.



2011. március 7., hétfő

NLG BÁL 2011




Gratulálunk a szervezőknek (11/C osztály, Barczy Péter osztályfőnök) és köszönjük munkájukat. Vendégben hiány nem volt, sőt!!! Nagyon szép volt a nyitótánc, parádés a folytatás, amelyben megcsodálhattuk a csepregi akrobatikus rockyt táncoló lányokat és a Savaria táncklub tagjait. Iskolánk együttese az Unkown igen jól szólt, le a kalappal Dedi előtt, aki nemcsak a kamerát kezeli boszorkányos ügyességgel de a dobverőket is. Külön köszönet illeti Kis Gábort (12/B) és oktatástechnikusunkat Senyei Zsoltot, akik kezelték a technikai berendezéseket, és igyekeztek megfelelni az igényeknek és kéréseknek. Az idén is szerepelt a Háncs együttes, megható, hogy a Kálmán-fiúk ilyen szívesen jönnek a volt Alma Mater kérésére már -ha jól számolom- a harmadik éve táncolni. Üdítő színfolt őket látni és hallani. A bálról még fogtok hamarosan olvasni, mert külön cikket szentelünk az első NLG Lyukaskő-díj átadásának.
Sümegi Brigi királyi képtárában rengeteg jó képet találtok, úgyszintén az alon.hu oldalon is.
Amíg Dedi blogunkra is felteszi a báli videót, ajánlom keressétek meg a youtube-on, dedivideo néven, ugyanitt az Unknown együttes próbanaplóját is megtalálhatjátok.

Film & Színház


New York I

Február 17-én iskolánkban mindenki gazdagabb lett egy kulturális élménnyel. A felső három évfolyam Madách Imre: Az ember tragédiája című darabot nézhette meg nemrég átadott színházunkban, a kilencedik évfolyam pedig moziba mehetett. A film, melyet megnéztünk, a "New York I love you" volt, erről írnék egy rövid beszámolót nektek.
Beléptünk a moziba, szokás szerint kezünkben pattogatott kukorica, kóla. Helyet foglaltunk. A film előtt persze már mindannyian megnéztük, hogy milyen témában játszódik a francia-amerikai romantikus film. Sokan gondolhatták: na, még egy szerelmes sztori a sok közül..
Aztán elkezdődött a film. Nem kellett hozzá 5 perc, hogy rájöjjünk, ez nem egy "szokványos szerelmes történet", hanem valami teljesen más. Tizenegy rendező más-más szemszögből mutatott be egy-egy szerelmi szálat New York életéből. Szép, szívhez szóló történetek. Van, amelyik az élet nyomorúságát, a gyermekkor örömét, van, amelyik a kacér füllentéseket, a furcsa véletleneket és van olyan is, amelyik az egymástól való elszakadást, a vallások sokféleségét, és a mindennapok gondjait szövi bele ezekbe az életképekbe. Azonban, az összes történet együttesen azt sugallja, hogy egy életünk van, és ha valamire ill. valakire jó lehetőség adódik, azt nem szabad elszalasztani.
Összegzésül, a film szép és megható azoknak, akik veszik a fáradságot, hogy megértsék. Személy szerint a felsőbb éveseknek ajánlanám. De persze mindenki másnak is!

Horváth Boglárka 9.A



Mondottam ember: szórakozz

Először is szeretném leszögezni, hogy az Ember tragédiája zseniális mű, talán a legjobb magyar színdarab. Sőt, a világirodalom elitjében is megállja a helyét Madách Imre remekműve.

Ez volt az első alkalom, hogy az új Weöres Sándor színházban jártam. Dicséretes, hogy egy „vidéki kisvárosnak” ilyen színháza van, és az még csak szebbé teszi, hogy kereslet is van rá. Például ha összehasonlítanánk a Savaria Plaza és az új színház forgalmát, azt kapnánk eredménynek, hogy Szombathely bizony igazi kultúrváros. Hm.

Szeretném mégpedig megjegyezni azt is, hogy a gimnázium részéről is felettébb szimpatikus ötlet volt ez a színházba-menősdi.

Maga az előadás összességében jó volt. A szereplők teljesen profik voltak, Mertz Tibor Luciferként szinte tökéletes, és Szabó Győző is jól játszott Ádámnak ’beugorva’ (ha-ha). Jordán Tamás tisztességesen összerakta a darabot. A sok helyszínt ugye díszletekkel megoldani nem könnyű, de annál drágább, ezért is nagyon újszerű, helyenként ötletes megoldást láthattunk azáltal, hogy a hátteret projektorral vetítették, bizonyos részleteket pedig felvettek előre, stúdióban. Vagyis nem csupán bizonyos részleteket, inkább az előadás nagyjából felét…

Nem járok olyan gyakran színházba, jóval több filmet láttam már, mint élőszereplős darabot. Talán ezért is voltam kissé csalódott, hogy néhol ’B’ kategóriás délelőtti amerikai kalandfilmeket megszégyenítő jelenetek zajlottak a vásznon. Értem én, hogy szakadjunk ki, és szórakozzunk, vizuális orgazmus, hangefekt-parádé, persze, kell az is. Na de az Ember tragédiájában? Ez kell nekünk? Ez…

Hogy azért egy számomra pozitív élményt a technikával a színdarabban is megosszak: amikor Ádám és Lucifer az űrben lebeg, a csend a figyelem és a feszültség még hatásosabb a háttérre vetített, és nem elszavalt sorok miatt.

Szóval én személy szerint egy kicsit sajnálom, hogy a Technika ilyen domináns szerepet kapott Jordán Tamástól az Ember tragédiájában, ami persze azért így is lenyűgöző volt. És hogy mi sem jelzi ezt jobban? 300 gyerek (és néhány tanár) nagyobb csendben volt, mint a legtöbb tanórán, sőt, megkockáztatom: jobban is figyelt.

Tóth Barnabás 11/b


Pár apró megjegyzés:

1.) Erről a délelőttről lemaradtak a sítáborozók. Kár. Mi meg- itthon maradottak- a sítáborról. Kár.

2.) Boginak teljesen igaza van abban, hogy a párkapcsolati szépségekhez és nehézségekhez a 9. évfolyam még nem igazán nőtt fel, és a film talán egy érettebb célközönséghez szólt/volna. Ez a film egy sorozat második része, az első "Párizs, szeretlek" /eredetiben: Paris, je t'aime/ címmel ment pár éve. Szerintem nagyon jó kis film ez is, hasonló problémákat jár körül, csak Párizsban. Ha valakit érdekel, nekem megvan. Várhatók még a Berlinben és Rómában játszódó történetek.

3.) Szerintem Barni kicsit szigorúan fogalmaz a színházi előadásról. Amiben teljesen egyetértünk, hogy ez a darab "világszám", divatosan fogalmazva. Véleményem szerint egy színdarab nem olvasva, hanem színpadra állítva mutatja meg igazán az értékeit, így a rendezőnek hatalmas a felelőssége. Jordán Tamás nem tisztességesen összerakta, hanem szerintem zseniálisan megoldotta a Tragédia különböző korokban játszódó színeit azzal, hogy "behozta" a mozit a színpadra.




2011. március 1., kedd

Mert ember vagyok

Műanyagot eszem,
mérget lélegzem,
elfedem a testem,
magam leplezem,
a hülyét nevetem,
a jót megvetem,
s becsukom a szemem,
ne tudjam tettem.
Sosem lesz elegem,
szidni nem merem
a valós ellenem;
tényleg jó nekem?



Szél
Érzem, ahogy hűs bőröddel
simogatod testemet.
Látom, ahogy nagy erőddel
ostromlod a felleget.

Hallom, hogy zord zúgásoddal
hirdeted jöveteled.
S kérdem, kérdem halk szavakkal:
Holt Földön mi lesz veled?



Háború

Mint a fékevesztett fenevad
több évezredes kínzás után,
tör előre a bömbölő had.
Dübörög a pusztítás útján.

Útjukat jelezvén a Sátán
leteszi örökös bélyegét,
a hullák hadát hegyek ormán.
Ezreknek kioltott életét.

Nincs bennük gátlás, sem becsület,
jellemtelen, korcs mindük lelke,
mert bemocskolták a szívüket.
Mestermű, hisz a Sátán tette.

S mikor útjuk végére érvén
körbe- s magukba tekintenek,
elborzadnak, végre megértvén,
hogy eladták tiszta lelküket.

A fenti verseket Kovács Ákos Dániel (10/c) küldte nekünk. Nagyon köszönjük. További verseket találtok tőle a kovacsakos.virtus.hu címen