Október 18-án reggel megindult egy NLG-sekkel teli busz
Győrbe, az Audi gyárba. Körülbelül 50 diák utazott köztük én is, a két
kísérőtanárral, Pataky Ágnes tanárnővel, és Kecskés Zoltán tanár úrral. Az út
kb. 2 óra hosszú volt, az idő kissé borongós volt, de szerencsénkre nem esett.
Mindenki örült mikor odaértünk,
egyszerre tudtak fogadni minket a gyárban, és kezdődött is a látogatás. Először
egy előadóterembe mentünk, ahol videóval és diavetítéssel mutatták be a gyárat,
annak területét és felépítését, illetve a céget magát. Azután kettéosztották a
csapatunkat, 10-11. évfolyam volt egy csoport, illetve a 12. egy másik.
Elmondták, hogy egy belső, kifejezetten csoportok számára fenntartott Audis
busz fog minket elvinni az első állomásunkra, ami a járműszerelő műhely volt. A
továbbiakban is ezzel vittek távolabbi helyekre, hiszen a járműszerelő a
látogatóközponttól kifejezetten messze volt. Az idegenvezetőnk kis fülhallgatós adóvevőket
osztott ki, amivel hallhattuk mit mond az idegenvezetés közben. A gyáron belül
mindenhol ki van jelölve egy folyosó, amin a csoportok mehetnek, nekünk is
szigorúan ezen belül kellett maradnunk, hiszen mindenhol targoncák közlekedtek.
Először, ahol bementünk óriási fém dobozokra hasonlító dolgok voltak, megtudtuk,
hogy ezek a nyomóalapok ahhoz a hatalmas préshez, melyből az alkatrészek készülnek. A
fejünk felett több méteres híddaruk mozogtak folyamatosan, ők emelgették ezeket
a közel 2 méteres fém présformákat. Ahogy tovább haladtunk a bal oldalunkon
robotkar raktár volt, hiszen nem mindegy, hogy melyik munkaszakaszhoz melyik van felrakva egy
robotra. Szemben raktár volt, mindenféle karosszéria elemet lehetett látni. Mellettük
interaktív, kifejezetten látogatók számára készült karosszériaminták voltak, itt össze lehetett hasonlítani az egyes autótípusok ajtóinak súlyát, ami összetételük
szerint változott. Egy másik részlegen, a karosszéria összeillesztését
figyelhettük meg. Ez a rész szinte teljesen robotizált, mindenféle hegesztő, ragasztó és
egyéb robot végzi az összeillesztést. A hegesztő robotok persze el vannak
szigetelve, és megfelelően letakarva, nehogy kárt okozzon a fényük, vagy a
hegesztéskor felszabaduló káros anyagok. A lakkozóüzem, mivel teljesen steril,
nem látogatható így nem mehettünk be, mi már csak a kész karosszériákat, és
egyéb festett autó-alkatrészeket láttunk. A motorszerelő műhelyben, a motorok készítésébe sem tekinthettünk bele, csak a "házasítást" láthattuk, mikor a motorokat már
összeillesztik a karosszériával.
Itt már jól elkülönülnek a tengerentúlra és az
Európába készülő autók. Elmondták, hogy az amerikai autókat az indexükről lehet
megismerni, mert az folyamatosan világít. Az indiai kocsikba erősebb dudát
raknak, hiszen az ottani közlekedési formáknak ez felel meg, a kínai autókra
pedig a csomagtartó jobb oldalára gyorsulással kapcsolatos információk
kerülnek.
A tesztsornál már üzemkész autók voltak, melyeket már ki is lehetne vinni a forgalomba. A dolgozók egyik teszthelyről a
másikra vezették a kocsikat, és persze abba a pár méterbe egy kis erőfitogtatás
is belefért a csoportunknak, hiszen mégiscsak sportautókról van szó. Sajnos mi
magunk nem próbálhattunk ki a kocsikat, pedig egy-két ember ennek reményében még
a jogosítványát is elhozta, de így is nagyszerű élmény volt. A kijáratnál egy
picit vártunk, hogy a busz a másik csoportot áthozza, azalatt az idő alatt a
kint pihenő autókat körbe nézegethettük. A gyárlátogatásunk végére még
csináltunk egy csoportképet a csak Magyarországon gyártott TT-vel.
Miután eljöttünk a gyárból átmentünk az
egyetemre, ahol bemutatták az egyes karokat, majd magát az egyetemet is
körbejártuk. Kaptunk tájékoztatást természetesen az Audi mérnöki karáról is
többek között, hiszen sok volt az olyan tanuló, aki érdeklődik a műszaki kar
iránt. Az egyetem után kaptunk egy kis szabadprogramot, majd indultunk vissza.
Összességében élvezetes kirándulás volt,
minden gond nélkül.
Máté Dóra ( 11/B)
A kirándulás megszervezéséért nagy köszönet Pataki Ágnes tanárnőnek.
