2009. január 30., péntek

Háttérinfó


Gondoltam most, hogy már egy ideje tart ez a dolog, meg hát a Google Analytics-nek hála jöhetek pár statisztikai adattal...
Január 18. óta "figyeltetem" az oldalt és 76 (nem tudom, hogy Ági néni hányszor nézett rá csak úgy, hogy írtam-e bele valamit) látogatásról számolhatok be. Ez egy könyvtári blognál, mondhatni elmegy, van aki szerint ez nagyon jót jelent. Nem lényeg.
Más érdekességek viszont megfogtak...
Az rendben, hogy Szombathelyen kívűl még Pápán, Veszprémben, Győrőn meg Pesten is vannak látogatóink, akkor is ha nagyon nem gyakoriak, na de az az egy elvetemült aki a minnesotai Rochester-ből nézett fel, (bezony Ági nénivel terjeszkedünk :) annak gratulálok ill. congratulate

Továbbá:Amit inkább kedveltetek, az a Hónap rejtvénye posztok voltak.
Ja igen, folynak a tárgyalások (az előzetesek szerint kivitelezhető) az irodalmi 5-ösökért, amiket sajnos én már nem kaphatok meg, de ti ha minden igaz akkor igen, ide kéretek embereket ez ügyben. Jut eszembe a teljes tanári kar dícséretét élvezzük.
Még valami: lesznek még versek, ezen kívűl is, majd ha időm engedi felpakolom, de most alvás, mert másnap volt osztálytársak na meg eNeLGé bál...
Ne fogjátok vissza magatokat a kommenteknél (:

aNtoLóGia

Sümegi Tamás iskolánk 10/B osztályos tanulója. Verseket ír. Engem megfogott a soraiból áradó érzelmi gazdagság, az életért/életünkért érzett felelősség, a mikro- és a makrokozmosz szétválaszthatatlan kapcsolata. Nem válogattam, nem mérlegeltem, hogy melyiket is tegyük közzé blogunkban, Tamás csokornyi versét küldte nekünk, úgy gondolom, olvassuk el valamennyit.

Világok embere

Egy barát egy csillag

Ha felnyitod a szemed,
lásd meg minden barátod,
amit egyszerűen zsebre vágsz,
az sose lesz a sajátod,
de tőlük kaptál sok mindent,
ami tieddé vált örökre,
add cserébe magadat,
és célként álljon mögötte,

hogy vértjük légy a bajukban.
Tanultam az élettől,
és szavai azt mondták,
hogy az ember az az embernek
formálja a sorsát,
és éjjel a szemeim nyitva hagyom,
mert akik mellém álltak valaha,
ők a csillagzatom.

Soha nem felejtem el őket,
mert az égre lesznek írva,
felidézek mindenkit,
de ígérem, nem sírva,
mert mosolygok, ha átélem,
ha átélhetem újra,
mindazt, ami megtörtént
velünk rég a múltban.

Sümegi Tamás

Boldogságkereső

Újabb kutatást fejezett be,
de nem volt sikeres ez se,
így tehát innentől kezdve
hol is keresse?

Kereste égen-földön,
de mindhiába leste;
kereste a jégen s zöldön,
és mindig újra kezdte.

Bár a kudarcoktól néha
háborgott a lelke,
mint befalazott tégla
szilárd volt a kedve.

A játékot elvesztette,
pedig a boldogság volt álma,
pedig legbelül sejtette:
ki csak keresi, sose találja.

Sümegi Tamás

Bízzunk

A jégarcú világban meg lehet fagyni.
Egy fegyverünk van: szeretetet adni.
Mert ütéstől nem törik a szívek jege,
csak melegségünknek van átütő ereje.

Csak kifogyhatatlan hitünk kovácsolhat
erős páncélt, mi segíthet átélnünk
minden nehézséget, amíg egy szép nap
már nem kell többé semmitől félnünk.

Mielőtt túl késő, tíz körömmel
kaparjuk omlásig a falakat,
azután vagy bánattal, vagy örömmel
éljünk, de szeretetet adjunk,
ez a szép feladat ránk marad.

Nem tagadjuk meg mástól, amit ő is érdemel,
felemeljük magunkhoz, aki lábainknál térdepel,
aki kér, az kap tőlünk, akiben hiszünk,
az a testvérünk, akiben már nem bízunk,
abban is belül bízva-bízunk.

Sümegi Tamás

Az új puszta

Az erdőt kiirtották.
Fönt vijjogott a sas,
s keservét egy pusztába kiáltá.

Alant megtört ágakon még leveleket zörgetett a szél,
színük piros volt, lángolón piros, mint a vér.
Földre zuhanó tehetetlen törzsek robaja
emlékét idézi az üresség megadó sóhaja.

Kismadár ugrál a tuskókon, s pityergi bánatát.
Kicsi csőrén szalajtja ki lelke áradatát.
Megleng a fű apró szárnyacskája verdesésétől,
csepp harmat fut le róla: egy könny a semmitől.

Ám eltűnik a könnycsepp, a kelő Nap felszívja.
De az új puszta e könnyét minden nap elsírja.
Így emlékezik. Amíg kín a kín, ő nem felejt.
Semmibe vett sarjaiért megkeserült könnyet ejt.

És nem adja át magát a nemlétezés mezsgyéjének!
Az új pusztának talajából facsemete tör az égnek
véznán bár, de szilajul,
s kimondatlan szabadul
belőle a szó:
az emberé bár a hatalom,
de az én erdőmet nem adom!

Sümegi Tamás

Az idő meg egyebek

Néha ami tegnap volt,
Még arra sem emlékszik az ember,
Hát még régen elrabolt
Fordulatos évtizedekkel

A háta mögött?
Csak arra, ami túl rossz, túl jó,
De amit anyu az orrára kötött,
Azt elvitte az idő, ez az emléklopó.

Lassan peregnek néha a percek
Nekünk, közben röpül az idő,
Csak mi maradunk le,
És már itt is a jövő.

Sokáig tart egy emberöltő,
És történhet akármi,
Egy fa kisarjad s kidől
Életünk alatt, szóval bárki

Mondja, hogy rövid az időnk,
Válaszolnunk kellene:
Bárcsak annyi pénzünk,
Mint másodpercünk lenne!

A pokolba a jövővel,
Azzal törődj, ami most van,
Törődj azzal, amivel
Tudsz is éppen, és halkan

Beszélgess az idővel,
Hogy adjon még magából,
Mert még tapasztalt fővel
Sem láttál eleget a világból.

Sümegi Tamás

A boldogság titka

Nem kell pénz, csak annyi,
hogy éhen, szomjan ne haljak.
De a kicsiből is szeretnék adni
annak, aki várja, hogy adjak.

Van egy álmom:
egy szép világ.
De az nem elég,
ha én szépnek látom.

A boldogság barátom.
De nem érem el,
nem érzem,
csak vágyom.
Látomásként olykor megkísért,
aztán eltűnik, mint a
tengerparti lábnyom.

Szép volna a világ, ha mindenki mindenkit szeretne.
De ez a gondolat lenne először elveszve.

Segítségért kiáltok,
de nem is halljátok.
Süket fülekre
foganasított átok?

Én is emberből vagyok.
Az Isten képmása,
lélekben erősen,
csak várva hívásra.

Kezdeményezni kell.
A szeretet nem veszett el.

Minden ember várja,
de nem elég erős,
hogy szívét kitárja.

Őszintén, önfeledten közölni,
hogy szeretni akar,
nem tudna, mert ölelésre
gyenge még a kar.

Ezért hullámvasút az élet.
Mert egyszer a magasba törsz,
utána zuhansz a mélynek.
Csak egy baja van ennek:
mindig az emelkedők
tűnnek rövidebbnek.

De van itt valami furcsa,
valami titok, aminek nincsen meg a kulcsa.

Akkor vagyok boldog,
ha nem öveznek gondok.
Ha sohasem öveznének gondok,
sose lennék boldog.

Aki ezt magyarázná, csak tapogatódzna.
Sosem lesz megfejtve az ember összes dolga.

Olykor megköszönöm, hogy élek.
Máskor meg inkább tennék
szemrehányást az égnek,
emiatt a világ végére elmennék
okfejtésért az élet értelméről,
de ott továbbküldenének
geoid földtekémről
azzal a tanáccsal,
hogy a titok megfejtését keressem az űrben,
ésszel, ha nem mással
valahogy felérem...

De boldogságot hiába éreztünk,
megoldatlan bökkenőhöz érkeztünk,
hisz mesterségesen nem tudjuk előállítani.
Újabb adagot csak a lelkünk képes szállítani,
s azt csak másnak tudjuk adni,
ha mi is szeretnénk, azt is
csak mástól tudjuk kapni.

Szeretetet adunk, mert a szeretetből boldogság lesz,
akinek adjuk, boldog lesz s viszont szeret,
s mivel viszont szeret, minket boldoggá tesz.

Sümegi Tamás

2009. január 25., vasárnap

Aktuális

A könyvtárban még hétfőig tekinthető meg Viki kiállítása. De ez a pár kép itt marad....
Köszönjük.

Aktuális

Január 21-én rendhagyó történelemórák voltak a könyvtárban. A Vas Megyei Éremgyűjtő Egyesülettől Pál József titkár és Márkus József tartottak előadást a magyar pénzérmékről és bankjegyekről. Először megtudtuk mire is kell figyelni egy papírpénznél, melyek azok a látható és szemmel nem látható jelek, melyek egyértelműen bizonyítják, hogy igaz vagy hamis a bankjegy. Majd rövid áttekintést kaptunk a magyar pénz történetéről. A pénzérméket és bankjegyeket kézbe vehettük, megcsodálhattuk, mert a magyar pénzek- már századok óta- méltán a világ legszebbjei között vannak nyilvántartva. Az "óra" végén tesztet töltöttünk ki a látottakból és hallottakból. Akik hibátlanul megoldották, jutalmat kaptak, régi pénzeket. A 9/A és a 11/B osztály részesült abban a szerencsében, hogy részt vehetett ezen a valóban érdekes és nagyon tanulságos órán. Reméljük, hogy Pál József és Márkus József a jövőben többször is ellátogatnak hozzánk és még számos érdekességet megtudunk a pénz/ek történetéről, mert "money makes the world go round"......

2009. január 18., vasárnap

A januári megfejtés

E havi rejtvényünk egyetlen, de helyes megfejtését Ermi küldte.
Megfejtés: Szelestey László, Márkus Emília

2009. január 11., vasárnap

Ajánló

A szünetben volt időm több (és ami, a lényeg) jó filmet megnézni. Hab a tortán: két magyar filmet (is)!!!
Most ezeket ajánlanám.
Overnight
Minden, amit a brókerek világáról tudni szeretnél.... Tanulság: a pénz nem boldogít (annyira).
Valami Amerika 2.
Filmeknél általában a 2. mindig halványabb, mint az 1. De ez kivétel. Aki az elsőt nem látta, nem gond, élvezni fogja a másodikat is. Pörgős, szellemes, remek szereposztás. Garantált kikapcsolódás.

Aktuális

"A festészet néma költészet ..." Leonardo Da Vinci
Januárban a könyvtárban Szabó Viktória (11/B) képei láthatók.
Viki napsütötte színeit nagyon jó nézni ebben a zimankóban.

A hónap rejtvénye

Szombathelyi séták
Tudósok, művészek nyomában

A fenti címmel látott napvilágot pár éve egy prospektus-sorozat. A könyvtárban kiállítást is rendeztünk belőle. Az elkövetkezendő hónapok rejtvényeit innen választom. Célom, hogy városunk híres szülötteit megismerjétek. Mint mindig ez első helyes megfejtésért ajándék jár.(Nem bonbon, nem angyalka)

Kik ők?

1. 1898-ban a vasútállomásról a város központjába vezető utcát róla nevezték el. Így hívták 1948 márciusáig. 199o óta újra a költő, politikus, publicista, királyi tanácsos nevét viseli.
2. Szülővárosa és gyermekkorának tanuja volt a vasi megyeszékhely. Aztán csak távoli kedves emlék és néhány vendégjáték színhelye. Kortársai így említik a "Szőke Csoda". Utcanév és márványtábla (Fő tér 25.) őrzi emlékét.

2009

Túl vagyunk az új, 2009-es év első tanítási hetén. Az ünnepek kellemes napjai után korai kelés, a suliban dolgozatok, délután szorgalmas készülés talán még sikerül javítani most, a félévzárás előtti utolsó napokban. És megfogadjuk, hogy a ezután többet tanulunk, jobb jegyeket szerzünk, időnket gondosabban beosztjuk, szóval fogadkozunk, ahogy ilyenkor szokás. Könyvtárosként az alábbi szerintem igen stílszerű idézettel kívánok mindenkinek boldog új évet.
"Kinyitjuk a könyvet. A lapok üresek. Magunk írjuk a szavakat. A könyv címe: Lehetőség és az első fejezete Újév." /Edith Lovejoy Pierce/

2009. január 7., szerda

Karácsony az iskolában

2008. december 20. szombat: a téli szünet előtti utolsó nap az iskolában. A folyosókat, lépcsőházat ügyes kezek már ünnepi díszbe öltöztették. A "hagyományos" helyett rendhagyó tanórák vették kezdetüket. A tornateremben latin táncokat lehetett "tanulni", az ebédlőben sütemények készültek, a könyvtárban non-stop műsor volt "Karácsony az irodalomban és a zenében" címmel. Még volt: karácsonyi díszek készítése, karácsonyi filmek vetítése, társasjátékok, teabár, szóval mindenki találhatott kedvére való "tanulnivalót."
Ízelítőül pár kép a könyvtári programról, és Boór Andrea verse, melynek gondolatai nemcsak a karácsonyra érvényesek.


Karácsonyi gondolatok

Egyre komorabbak a reggelek,
Az orrom hegyéig sem látok el,
Kinézek a párás ablakon
A nap fénye fénylik a fehérfoltos talajon.

Hideg a szoba, bekúszik a fagy,
Napról napra körülölel, megállíthatatlan,
Szívemben mégis apró lángok gyúlnak,
Mágikus tüzek, oly olthatatlan.

Én vigyázok rá, óvom a széltől,
Kezemmel várfalat vonok köré,
Az én adventi gyertyáim így égnek,
Dermedt ujjaim melegítik az éjben.

Ha jön a tél, ha itt a fagy,
Testem, lelkem lelassul, elapad
A végtelen energiaforrások sora
Végesnek tűnnek, nem csoda.

Egy év, elfárad az ember,
Várja a karácsonyt, kevés türelemmel,
Csak legyen már vége, legyen már ünnep,
Aprónyi igaz melegség, a tél közepette.

Napok békességben, szeretetben,
Család-barátok óvó gyűrűjében
A hóvihar elől, takaró alá bújva,
Valahol egy száncsengő szól halkan…


2008. december 16.





A többi kép a könyvtárban az első gépen megtekinthető, Nagyon jók!!!! Köszönet érte Farkas Ferenc technikusnak, Feri bácsinak. És köszönet mindenkinek, aki munkájával, szereplésével hozzájárult ehhez a kellemes délelőtthöz.