Amerikai álom? Már nemcsak álom többé!

Csendes Fannival(11/B) beszélgettem, aki az USA-ban töltött majdnem egy évet, pontosabban az Ohio állambeli Oakwood-ban.

Egy családnál laktál?
Igen, vagyis a tanév alatt sorban 3 családnál- kb. háromhavonta költöztem- majd még nyáron kettőnél voltam.

Ez így nem volt rossz? Mert általában arról hallani, hogy egy család fogadja be a cserediákot.
Jó volt, mert ott annyi ember van, és nagyon különbözőek. Így többféle családot megismerhettem.
De ugyanabban a városban laktam, szóval nem kerültem messzire.

A nyelvtudásod gondolom gyarapodott.
Igen, nekem az volt a legfőbb célom, hogy akcentussal tudjak beszélni. Ez sikerült is, bár már kicsit kopik. Most voltam felsőfokú nyelvvizsgán, ahol megkérdezték honnan jöttem, mi ez az akcentus.

Nem mindenki megy ki egy teljes tanévre külföldre. Már régóta tervezted?
Kéttannyelvű általános iskolába jártam, eközben kétszer is elvittek minket Angliába. Már középiskolába is szívesen mentem volna oda, de mivel felvettek az NLG-be, ezt elvetettem. Amikor elkezdtem a gimit még mindig bennem volt a vágy, hogy szeretnék kiutazni. Ismertük jól a Rotary Klubbot, a cserediák programot, ezért belevágtam. 3 országot kellett megjelölnöm- ahova szívesen mennék, és hármat; ahová semmiképpen nem.

Milyen volt megszokni az ottani életet, beilleszkedni?
Ismertem már néhány cserediákot - akik az előző években kinn voltak, tőlük tudtam, hogy ez a legklasszabb dolog. Ezért amikor kimentem, úgy döntöttem, hogy nem fogok félni. Bemutatkoztam, hogy Magyarországról jöttem, ezután hihetetlen volt, de úgy kezeltek, mintha sztárok lennénk. Például sétáltam a folyosón, és ismeretlenek köszöntek már az év elején is. A fogadótesóim is segítettek, valamint az is, hogy sportoltam és jó tanuló voltam. Az emberek nagyon befogadóak, nyitottak és mindenben támogattak.

Milyen különbségeket fedeztél fel?
Egy kertvárosban laktam, ahol a környezet rendkívül ápolt. A házak, a kertek mind olyan képre készen állnak. A politikáról mindenki annyit beszél, az elnökválasztáskor az utcánkban minden kertben ki volt rakva, hogy kire fog szavazni a tulajdonos.

Mennyire volt honvágyad?
Az elején mindennap beszéltem a családommal, de aztán rájöttem, hogy úgy nem fejlődik az angolom, ezért inkább csak a hétvégékre tértünk át. Nem éreztem nagyon honvágyat, mert el voltam foglalva, és a cserediák barátaimmal szinte egy családot alkottunk.

Mit sportoltál?
Először kipróbáltam az amerikai focit, de azt csak egy jótékonysági meccsen. A fogadóapukám próbált oktatni- ő a tipikus amerikai apa, már a meccs elején beállítottak, de mivel nehéz volt követnem a szabályokat, később kiállítottak. Bár nem úgy sült el, ahogy terveztem emlékezetes élmény maradt.
Ezután kosaraztam, és az őszi szezon végére én lettem a csapatkapitány. Ezzel először mindenkinek kételyei voltak, hogy csináljam-e, de mindennap volt edzésünk, és gyakran még otthon is kosaraztam.
Tavasszal softball-oztam. Sok barátom lett, jöttek a meccseinkre is, ami kb. három volt egy héten.

Több helyre elutaztál az országon belül. Mesélnél kicsit erről?
Persze, az USA district-kre (kerületekre) van felosztva, a miénkben minden hónapban volt egy ottalvós buli; pl. Cincinnati-ben. Ezekre minden cserediák jött. Ezenfelül 3 út közül egyre lehetett menni, én a leghosszabbat választottam, ami a nyugati parton haladt végig. Volt egy Rotary-s keresztanyám, akinek bármikor szólhattam, ha kellett valami. Vele New York-ba is eljuthattam, ahova nagyon vágytam.

Milyen volt az iskola? Sokat tanultál?

Akikkel beszéltem- akik itt voltak előtte Magyarországon-azt mondták, hogy nem olyan fontos bejárni, nem fogok semmit se érteni. Az elején tényleg így volt. Azt hallottam, hogy nem baj, mit számít ez nekem. Az, hogy nem hittek bennem arra ösztönzött, hogy tanuljak keményebben. Így év végére kitűnő tanuló lettem. Ezért sokat kellett tenni, a tantárgyaimat magam választhattam. Főzés órán-ami a könnyebbek közé tartozott- azt is leosztályozták, hogyan tudja valaki elkeverni a tojást a liszttel. Az iskola augusztus 16-án kezdődött, és június 2-án lett vége.
Mivel Ohio államban egy érettségi a 11. osztályban ingyenes-ugye ott többször lehet - és nagyon ajánlották, ezért leérettségiztem, ami nagyon jól sikerült. A diákokat hihetetlenül motiválják; fogalmazásban is mindenkinek a saját véleményére kíváncsiak.

Köszönöm a beszélgetést, sok sikert kívánok!

(Tóth Éva, 12. A)

Egy év Németországban

Kajtár Eszterrel (11/B) beszélgettem tavalyi, külföldi tanévéről.

Először is azt szeretném kérdezni, hogy hova utaztál pontosan?

Hamburg mellett egy kisebb faluban laktam, ami körülbelül 10km-re volt a várostól, szóval nagyon sokszor jártam Hamburgban. 

Honnan jött a kiutazás ötlete?
Az iskolában tartottak előadást a külföldi tanulásról, ez alapján nagyon megtetszett a gondolat. Már kiskoromtól kezdve szerettem volna utazni, de addig nem volt rá lehetőség. Elhatároztam, hogy most megragadom az alkalmat a tapasztalatszerzésre és a nyelvtanulásra.

Hol laktál, és hogyan tudtál beilleszkedni?
Egy fogadó családnál éltem. A beilleszkedés jól ment, mert nagyon aranyosak voltak hozzám. Én itthon egy olyan sztereotípiát hallottam, hogy a németek elég tartózkodók, de ez egyáltalán nem igaz. Az is segített, hogy a nyelvtudásom már nem a nulláról indult, hiszen németül már itthon is tanultam.

Ezt akartam is kérdezni: jól jöhetett, hogy már az elején is tudtál velük kommunikálni.
Igen, így könnyebb volt.

Milyen volt a család?
3 fogadó testvérem volt-mind fiú-de már csak a legkisebb lakott otthon. Ő 14 éves, egy évvel alattam lévő évfolyamba járt. Vele buszoztam reggelente suliba, és haza is, sokat segített.

Milyen volt az iskola?
A 11. évfolyamba jártam. Olyan voltam, mint egy ottani diák, ugyanúgy számon kértek.

Ez hogy ment?
Az elején nehézkesen. A földrajznál gondoltam arra, hogy „te jó ég, most inkább haza megyek”. De aztán nem volt sok gond a tanulással; az osztálytársaim támogattak, elmagyarázták a dolgokat, megértően viselkedtek.

Más ország is felmerült, vagy Németország volt az egyedüli befutó?
Még Svájcot is megjelöltem, de elsőként Németországba szerettem volna menni.

Milyen különbségeket vettél észre Magyarországhoz képest?
Iskolán belül voltak főleg; például egy politikára épülő órát tudnék kiemelni,amin mindenki kinyilváníthatta a véleményét.

Gondolom sokat fejlődött a nyelvtudásod?
Igen, novemberben megyek is felsőfokú nyelvvizsgára.

A jövőben még tervezel utazni?
Igen, látogatóba mindenképpen visszamegyek, már tervezem. Később szívesen járnék más országokban is.

Tudom, hogy itthon és kint is fociztál. Arról mesélnél kicsit?
Igen, az úgy volt, hogy a fogadó anyám talált nekem egy csapatot, egy elég erős csapatot. Heti háromszor jártam edzésre, de mindig volt időm előtte vagy utána tanulni.Mindenki segített a másiknak a csapatban, ez nagyon jó volt.

Magyarországról is kérdeztek?
Igen, nagyon sok szót megtanítottam nekik, például szeretlek vagy az örülök szó különösen tetszett nekik. Érdeklődtek a hazámról, és majd eljönnek meglátogatni.

Még valamit ki tudnál emelni?
Rengeteg élményben volt részem, mindenkinek csak ajánlani tudom a külföldi tanulást, akinek van lehetősége és ideje-mert mégiscsak egy teljes év.

Köszönöm a beszélgetést, sok sikert kívánok a továbbiakban!  Tóth Éva (12.A)

Sajtok és tulipánok - Interjú Sugár Tamással (12/A)

-Hogy kerültél Hollandiába?
- Még két éve  azon gondolkodtam, hogy kipróbálom magam külföldön.  Több embert is megkérdeztem, aki  már egy évet töltött külföldön, és így találtam rá a YFU szervezetre. (Youth for Understanding) Pesten volt az interjú és egy általános IQ-teszt. Még aznap megtudtam, hogy mehetek külföldre, de azt még nem tudtam, pontosan hova. Három általam választott ország között lehetett dönteni: Hollandia, Svédország és Finnország.  Hollandia lett a választott ország, mert az emberek temperamentuma  és az ország egyaránt szimpatikus volt nekem.

-Hol laktál pontosan?
- 2015. augusztus 8-án utaztam el Pestről Amszterdamba és 2016. július elsején Berlinen keresztül érkeztem haza. A 11 hónap alatt két helyen is laktam, 5, ill. 6 hónapot. Először Koudekerk aan den Rijnben, ez egy pár ezer fős kis falu Leiden mellett. A fogadó családom már rutinosan fogadott, előttem  két diák is lakott náluk.  Két lánytestvér volt, 16 és 20 évesek, a fogadó apám egy közlekedési céget vezetett, fogadó anyám egy non-profit cégnél dolgozott, ahol a hátrányos helyzetű fiatalokkal foglalkoztak.  Sajnos a fogadó szüleim válni készültek, így indokoltnak láttam, hogy családot váltsak. Az iskola,-Leidenbe jártam iskolába- talált számomra egy másik családot.  Ők Hazerswoude-dorpban laktak. Ez pedig 13 km-re van Leidentől. Itt egy egy "öcsém" (16 éves) és egy "húgom" (18) éves volt. Az itteni fogadó apám földmérnök volt, saját céggel, a fogadóanyám pedig néha besegített a cég munkájába, de egyébként a szociális szférában dolgozott.
Az itteni családi házakhoz képest hatalmas házakban laktam, mindenhol volt saját szobám, ahová elvonulhattam, és egyedül lehetettem.

- Milyen volt az iskola?
- A mi gimnáziumunkhoz képest kétszer annyi tanulót fogadott. Az épület, az udvar, minden sokkal tágasabb volt. Az oktatás holland nyelven folyt, az első pár hónapban ez okozott némi nehézséget. Az órarend hasonló volt az ittenihez, naponta 7-8 órám volt. A tanítás fél kilenckor kezdődött és fél ötig tartott. Három hosszabb szünet volt, 20, 30 és 15 percesek, a tanórák pedig 50 percesek, de igazából egyszerre két tanóra volt, vagyis 100 perc, megállás nélkül, Természetesen volt lehetőség mosdóba menni, vagy a tanórán inni és enni. Szerencsére mindennap volt lukas órám, így nem volt olyan megerőltető egy tanítási nap. Az osztálytársaimmal az első félévben angolul beszéltem, a második félévben már inkább hollandul folyt a kommunikáció. A beilleszkedéssel nem volt gondom, az osztály azonnal befogadott. Az osztályom egyébként nagyon színes volt; a felmenők között voltak afrikaiak, törökök, németek és belgák.
Tanévenként van négy "teszthét", ami az itteni érettségi írásbelire hasonlít, ez az egész éves számonkérés, ezenkívül nincsenek más dolgozatok. Szóbeli feleltetés gyakorlatilag nincsen. Viszont az ottani tanórákon sokat kell szóban megnyilvánulni, viták, érvelések, projektek bemutatásán keresztül.  A lexikális tanulnivaló jóval kevesebb, a hangsúly inkább az ismeretek mindennapi használatán van. Például: az első világháború kapcsán nem a dátumok, a csaták, a  nevek fontosak, hanem az ok-okozati összefüggések, azoknak a megértése, átlátása, és a napjainkban is érvényes tanulságok  levonása. Egy egészen más dimenziójú oktatási rendszerbe kerültem. Nekem ez sokkal jobban tetszett, mint az itthoni, nehéz is visszaállni.

- Az iskolán túl.........holland konyha, éghajlat, tájak, kirándulások....
- A holland konyha teljesen más, mint a miénk. A halételek dominálnak. A második családom belga származása miatt is -talán- mi otthon kevesebb halat fogyasztottunk.A közelben volt egy sajtkészítő üzem, itt lehetett vásárolni is. Ez alatt az egy év alatt nagyon megszerettem a sajtokat.-Az éghajlat nem túl kellemes; eső és szél, de az mindennap.  Az első családomnál napi 16 km-t bicikliztem, az iskolába oda-vissza, a másodiknál már 26 km-t. Szinte mindennap eláztam, néha 60 km-es széllel szemben tekertem. A tenger közelsége miatt a szél erős.
Hollandia teljesen sík és egy része a tengerszint alatt helyezkedik el. De vannak gyönyörű helyek. Tavasszal elmentünk a világ legnagyobb tulipánokkal beültetett parkjába, Keukenhofba. Március 20-tól május 20-ig lehet itt megcsodálni a nyíló tulipánokat. A világ minden tájáról érkeznek turisták.
Gyakran megfordultam Amszterdamban is, a város elképesztően szép,  magával ragadó a hangulata és ... az illata. A második családommal többször kirándultunk más országokba is: Luxemburg, Belgium, Németország, Svájc, Monaco.  Az iskolai kirándulás keretében pedig Spanyolországba, pontosabban Baszkföldre mentünk egy hétre.

-Hogyan értékelnéd a Hollandiában töltött évet?
- Szerintem sokat változtam, másképpen látom a világot és az embereket. Hozzá kellett szoknom az önállósághoz, egy-két nehéz helyzetben nekem kellett döntenem. Úgy érzem, hogy csak pozitív tulajdonságokkal gazdagodtam. A  jövőben is szívesen mennék külföldre tanulni és/vagy dolgozni.

Köszönjük a beszélgetést.

Fedezd fel a Világot! – Avagy egy élet nagy lehetősége: Interjú Varga Somával (11.B), aki Svédországban járt

Miért döntöttél úgy, hogy kiutazol?
Döntésem hátterében elsősorban az állt, hogy ki akarom magam próbálni egy másik országban és meg akartam nézni, hogy Magyarországon kívül milyen az élet! És ezt az egészet az előtt szerettem volna lebonyolítani, hogy befejezem a Nagy Lajosban a tanulmányaimat. Szerettem volna tudni milyen lehetőségeim vannak. Természetesen a felfedezés vágya is égett bennem!

És hol voltál?
Stockholmban, Svédországban. Pontosan Liljeholmen körzetben laktam. Ez közel a centrumhoz található.

Miért pont Svédország?
Szerettem volna egy északi országba menni, ahol fejlettebb az oktatási rendszer, ezenkívül szeretem az ország mitológiáját, történelmét…

Tudnál mesélni a szállásról, a környezetről?
Teljesen önkéntes alapon vannak fogadó családjai annak a szervezetnek (YFU), amivel kiutaztam és én is ilyenben voltam.
Nekem 2 fogadó családom volt.
Az elsőben 8 tesóm volt!
Egy ilyen fogadó családot úgy kell elképzelni, hogy befogadnak a családba, nem kell semmit fizetni, csak próbálsz a család részeként működni egész évben. Részt venni a családi programokban… Ez nem csak egy szállás, ahova enni és aludni jársz haza, hanem a család részeként próbálsz tevékenykedni.
De… ez a 2 család dolog nem feltétlen a pozitív része a csereévemnek.
Az első fogadó anyám már kicsit túlkoros volt a cserediák fogadáshoz, de ő a stresszes munkája ellenére (ráksebész volt) be akarta bizonyítani, hogy képes egy cserediákot is elszállásolni. De sajnos ezt a stresszt nem tudta elengedni és ez otthon vitákhoz vezetett. Eljutottam addig, hogy családot kell váltanom.
A szervezet szerencsére talált egy másik családot Stockholmban!
Az élet itt a másik családnál tényleg a legfantasztikusabb élmény, ami valaha történt velem!
Az a család az egyik leghihetetlenebb, akivel valaha találkoztam. Mint mentalitásban, életszemléletben, az emberekhez való viszonyulásban. Az apuka 9 nyelven beszél, és 3 nyelven megérteti magát. Négy és fél hónapig voltam ennél a családnál és neki feltett szándéka volt, hogy mire elmegyek, le tudjon velem folytatni egy normális beszélgetést magyarul.És meg is tette! Erős akcentussal, sok hibával, de beszélgettünk magyarul.
Az édesanya emberi jogok jogásza volt, szintén elismert szakember!
A 3 fogadó testvérem pedig ettől a két embertől kapott mindent! Jóban voltunk mindent meg tudtunk beszélni és megadták azt a közeget, amiben tényleg otthon éreztem magam! És ez egy nagyon jó hangulatot adott az utolsó 4 hónapomnak!

Milyen iskolába jártál? Milyen az ottani oktatási rendszer?
Nagy a különbség a magyar és svéd oktatási rendszer között. A gimnázium ahova jártam sokkal inkább egy nemzetközi sulinak tudható be. Az osztálytársaim közül - a 35 főből - négyen voltak valódi svédek, a többiek is svédek voltak, ott születtek, csak más etnikumból jöttek. Ez nekem nagyon jó lehetőség volt, hogy barátkozzak!
Az oktatási rendszer tényleg nagyon más, példának okáért sokkal szabadabb. Ha esetleg megkérdeztem, hogy kimehetek-e mosdóba, az elején furcsán néztek rám, hogy ezt miért kérdeztem, hisz ott azt csinál a diák amit akar, addig amíg nem zavarja az óra menetét. Be sem kellett volna mennem az órákra! Ők azt vallják, hogy megtanítanak mindent, amit kell, ha nem figyelek, vagy nem vagyok ott az a saját hibám.
Azért kaptam juttatást minden egyes hónapban, mert iskolába járok, de csak akkor, ha egy hónapban négy óránál többet nem hiányoztam!
Furcsaság még, hogy az összes tanárral tegeződtem és sokkal inkább baráti viszonyunk volt, mint szakmai. Aminek a hátránya az volt, hogy néhányan visszaéltek vele, de többségében jól működött!
Mindenki próbált aktívan részt venni az órán, sokkal kötetlenebb volt az egész. Inkább beszélgetésnek tűnt, mint kemény tananyagnak.
Még egy nagy különbség,  amit meg kell említeni: én ott is a 11.évfolyamba jártam, de ott 3 osztályos gimik vannak, így végzős voltam. Az én fakultációm társadalomtudomány volt, amit azért volt jó a mi osztályunkban tanítani, mert ahogy említettem itt rengeteg etnikum jött össze az egész világból. Objektíven tudtuk szemlélni a problémákat, mindenki hozzászólt.
Amit még a sulihoz hozzátennék, mint már említettem sokkal több az interakció és szinte csak előadásokat tartottunk. Inkább csak reáltantárgyakból voltak tesztek, humánokból sosem írtunk, inkább prezentációt tartottunk. Elmondtuk az osztálynak és ez szerintem sokkal jobb volt, mert mindenkire oda tudtunk figyelni és mindenki úgy csinálta meg, hogy ez érdekes legyen a többieknek is. Három-négy prezentáció volt egy órán, tudtunk jegyzetelni, a végén a tanár elmondta a véleményét, és ez kicsit megtördelte az óra menetét, nem volt annyira monoton.
Ez viszont csak humán tantárgyakban jelenik meg, reáltárgyakban nagyon le vannak maradva magyar szinthez képest. Amit ott tanultam végzősként, az itt Magyarországon nyolcadikos vagy kilencedikes anyag!

Milyen plusz élményeket adott neked ez az utazás?
Ez egy nagyon nehéz kérdés, amire hosszan tudnék válaszolni! Úgy tudnám leírni, hogy akármelyik nap, akármelyik órájába visszamennék Svédországba!

Hogy birkóztál meg a honvággyal?
Ez a legnehezebb része volt a csereévemnek. Természetesen voltak vele problémáim.
Mikor odaértem, az első reakcióm az volt, hogy „Úristen ez más!”. És minden reggel úgy keltem fel, hogy istenem, Svédországban vagyok és ez csodálatos! Ez az egész csereévemre kihatott. Elteltem a sok új élménnyel, sose tudtam mi fog történni aznap. Ezért nem igazán éreztem a honvágyat! Havonta egyszer beszéltem a szüleimmel, amit ők kevésnek éreztek, de szerintem ez az abszolút rám illő mondat, hogy: „Ha nincs hír, akkor az jó hír, mert akkor jól vagyok!”
Barátnő szempontból azért nehezebb volt. A családod megérti, hogy egy fantasztikus lehetőség és nem véletlenül nem hívod őket. Le kellett redukálni a telefonhívások számát, mert tudtam, hogy ha akár hetente beszélünk, az is itt tartana Magyarországon, és nem lett volna ez a csereév érzésem. Végül hetente vagy kéthetente beszéltem a barátnőmmel.
Szóval nagy problémáim nem voltak a honvággyal, mert egyszerűen elteltem az élménnyel.

Mi volt a legérdekesebb?
A nagyváros! Szombathelyről Stockholmba kerülni hatalmas váltás volt! Hozzá kellett szokni, hogy mehetek busszal, villamossal, metróval…
Ami pedig talán a legnagyobb problémát jelentette, hogy Svédország hihetetlenül drága! Az árak kétszerese, háromszorosa a magyar áraknak, de a svéd fizetések is ennyivel magasabbak!
Mikor először elmentem egy boltba, hogy vegyek magamnak egy rágógumit, kicsit a szívemhez kaptam, mikor megtudtam, hogy 850Ft-ot adtam ki egy rágóért! Tehát jól jött néha az a juttatás, amit kaptunk, ez kb. 1500 svéd korona volt.

A legfontosabb az, hogy tényleg nagyon sokat változtam. A legnehezebb volt, hogy hiába volt ott a szervezet, a család, egyedül voltam. Ott kellett lennem fejben, ha eltévedek, stb. meg kell oldanom a saját dolgaimat.

Hogy birkóztál meg a nyelvvel?
Az elején természetesen nehéz volt, mert semmilyen svéd nyelvtudásom nem volt. Nem is gondoltam, hogy ez probléma lesz, de természetesen az elején az volt, hisz az órákból nem sok mindent értettem. Az elején csak angolul kommunikáltam, de az első fél év után sikerült annyira megtanulnom svédül, hogy megértettem az órát! Ha egy szót nem értettem és sokszor előfordult lejegyzeteltem, lefordítottam, megtanultam. A prezentációkat először angolul tartottam, utána pedig írtam magamnak egy jegyzetet svédül és próbáltam azt felolvasni, a végén pedig már önállóan próbáltam elmondani a gondolataimat. Természetesen voltak és vannak is nyelvtani hibáim, mert sajnos ez egy velejárója annak, ha az ember hallás után tanul meg egy nyelvet. Önszorgalomból is rengeteget kellett tanulni, pl. 1 héten feladtam magamnak 30 szót, azt megtanultam használni is. Az elején teljesen alap dolgokat a végén pedig már a szókincsemet bővítettem.
Összességében: tudok folyékonyan svédül, ha nem is hibátlanul.
És nekem mostantól ez a szupererőm, hogy beszélek svédül!!

Somával, osztálytársa, Szabó Kitti beszélgetett.

Amerikából jöttünk, mesterségünk címere.....

Interjú Barta Mártonnal (11/D)

Marci a 2015/16-os tanév második félévét az Egyesült Államokban töltötte.  Fő motiváció: a gimnázium után továbbtanulás egy amerikai egyetemen, sportösztöndíjjal (úszás).

-        Pontosan, hol voltál?

-       A Georgia állambeli –Atlantától nem messze- Snellville városkában voltam. A családot már régebbről ismertem, egy edzőtáborban találkoztunk. Az anyuka magyar származású és ezért hozták gyermeküket ide, Szombathelyre. Ez még öt évvel ezelőtt történt.  De most az én amerikai tartózkodásom fő célja a nyelvtanulás volt. Ezzel a családdal vettük fel a kapcsolatot, és ők készek voltak engem fogadni fél évre. 

-          Milyen volt az utazás?

-          2016. január elsején utaztam Bécsből Frankfurtba, onnan tíz óra repülés után érkeztem meg Atlantába.  

-          Mesélnél az iskoláról, ahová jártál?

-          Az iskola január első hetében kezdődött. Volt egy segítőm az iskolában, ahová egyébként rajtam kívül még három külföldi cserediák is érkezett. Segítőmmel összeállítottuk az órarendemet. Mindennap hét órám volt. Tantárgyaim a következők voltak: matematika, irodalom, világtörténelem, ezek voltak a kötelező tantárgyak.  Informatika, pénzügy, biológia, mint fakultatív tantárgyak.  A tantárgyak órái mindennap ugyanabban a sorrendben követték egymást.

A negyedik órában mehettem ebédelni. Háromféle menüből lehetett választani, pizza mindig volt.  Többnyire a gyorséttermi színvonalhoz közelítettek az ételek, ami egy idő után, nem túl izgalmas.  

-          Melyik tantárgyat szeretted a legjobban? 

-          A kedvenc tantárgyam a történelem volt, amit érdekesen , gazdagon illusztrálva tanított egy úr, aki egyébként az iskolában amerikai foci edzőként is tevékenykedett.  Az  iskolát Brookwood High School-nak hívták, osztályok nem voltak, csak évfolyamok  1-12.-ig.  Mivel nem volt állandó osztályom, minden órán más-más csoporttal tanultam együtt. Az iskolának 3 ezer tanulója volt. Bővebben a honlapjáról:  

               http://www.brookwoodhighschool.net/

-          Az órák után, a délutánt mivel töltötted?

-          Délután az órák után közvetlenül úszóedzésre mentem, a SWIMATLANTA egyesületnél edzettem. Az uszoda húsz percre volt a városkától, a fogadó család gyermekeivel autóztam oda .  Hétfőtől péntekig csak délután volt edzés,  hétvégén, szombaton  pedig délelőtt és délután. Több versenyen is részt vettem, az iskolát és az egyesületet is képviseltem. Sikerült állami (Georgia állam) bajnokságot nyernem  a középiskolások versenyén. Váltóban a „fogadó testvéremmel” úsztam,  itt is állami csúcsot értünk el.

-          Mi volt a legmeghatározóbb élményed?

-          A legjobban a floridai edzőtábor tetszett. Itt a tavaszi szünetben voltam. Az ottani edző egy komoly kihívás elé állított; ússzam meg a kinti aranyjelvényes szintet valamelyik számból.  A 400 és a 200 vegyesen (pillangó, hát, mell és gyors a sorrend) sikerült is ezt teljesítenem.  Ez a szint az államokbeli olimpiai válogató verseny szintje,  itt korcsoport nincsen.  A 400-at 4:19,68 alatt úsztam meg, a szint 4 perc 25 mp. A 200-at 2:03 alatt teljesítettem, itt a szint 2 perc 05 mp.   10 napot töltöttem el itt, napi két edzés volt.  A délutáni edzések után szörfözhettünk az óceánban.

-          Hogy teltek a hétvégék?

-          Szombaton dupla edzések voltak, vasárnap reggel pedig templomba mentünk.  A mise két órás volt.  Utána általában elmentünk egy gyorsétterembe, a délután pihenéssel vagy tanulással telt.  Atlantába többször elmentünk. Voltunk baseball meccsen, úszóversenyen, az amerikai egyetemi bajnokságot rendezték itt meg,  a helyi gimnáziumok közötti kosárlabda bajnokság egyik mérkőzését is láttam. Ellátogattunk a Coca-Cola múzeumba.

-          Mi az, ami vonz Téged, hogy a gimnázium után az Egyesült Államokban folytasd a tanulást és az úszást?

-          Egy jó egyetemre szeretnék bejutni az úszással. Igazából én nem az úszásra alapoznék a jövőben, hanem az úszással szeretném megalapozni a jövőmet. Úgy érzem, hogy ezt kint tudnám elkezdeni.  Közgazdasági pályát célzok meg, ennél konkrétabb elképzelésem, még jelenleg nincs. Úgy érzem, hogy az a félév, melyet Snellville-ben töltöttem, hasznos volt, egyrészt a nyelvtanulás szempontjából, másrészt, biztosabb képet adott arról, hogy hová is szeretnék menni.

-          Köszönjük a beszélgetést.

A YEAR 4 YOU!

Láss világot! Tanulj külföldön egy évet!

Tájékoztató éves külföldi tanulmányi programokról.

2012.október 12. 9.25 (nagyszünetben) a díszteremben.

YFU Hungary elérhetősége:

1013 Budapest, Lánchíd u. 13.

Tel: 36-1-2010125

A szervezetről többet:  www.yfu.hu

e-mail: yfu@yfu.hu