„Maskarások,
bolondok,
Rázzátok
a kolompot:
takarodjon
el a tél-
Örvendezzen,
aki él!”
(Sarkady
Sándor)
Kedd délután a
szokástól eltérően nem hagyta el minden diák sietősen az iskola épületét: az
alagsorban lázasan készülődtek a 12. C osztály lelkes tagjai. A sürgés-forgás,
dekorálás, hangszerelés oka Pinezits Helga tanárnő ötletének kivitelezése volt:
legyen a gimnáziumban farsangi mulatság, s nem is akármilyen, hiszen irodalmi,
képzőművészeti és filmtörténet jelmezek felvonulása volt a cél. Fél négy felé
elkezdtek szállingózni a maskarák: a díszteremben minden résztvevő –ha nem volt
jelmeze teljesen egyértelmű- pár információt csepegtetett magáról, s
megkezdődött a találgatás. Rágták a gittet a Pál utcai fiúk, Jane Eyre is
ellátogatott közénk, Toldi megmutatta a Budára vezető utat. Megjelent Kis János
a Sarudy-lakodalomból, de (szerencsére) nem ette halálra magát. Volt három
kismalac, macskanő, gyönyörű Aphrodité, Anonimus, a két Lotti, s még több remek
ötlet (ld. galéria). Pinezits Helga tanárnő mint Antigoné konferált, Pataki
Ágnes tanárnő Huckleberry Finn-ként jelent meg, Bartha Gábor igazgatóhelyettes
úr Churchill-t mintázta, jómagam a vízbefúlt Percy Bysshe Shelley voltam. Miután
mindenki kilétére fény derült, elkezdődött a mulatság: a lakmározást játékok
követték, s csendes derűvel állapítottam meg, nincs új a nap alatt: a
székfoglaló játék vagy a seprű-tánc örök: egyaránt megmozgat óvodást,
gimnazistát és felnőttet. A kedden megindult hószakadásban igazán üdítő volt
ily módon űzni a telet, remélem, a farsang hagyománnyá válik az iskolában.
2018. 02.13.
Tar Patrícia
