2017. február 10., péntek

Iskolamozi

 2017. február 24-én (pénteken), a Savaria Moziban . 
 Kezdés: 7:45
A kommunista diktatúra áldozataira emlékezve nézzük meg:
A szökés című magyar filmet.  (92 perc)
http://port.hu/adatlap/film/tv/szokes-szokes/movie-2381



Az iskolában  a 3. órával kezdünk.

A biztonságos/abb internetért



Február 7. = a Biztonságos Internet  Napja (volt)

Bővebben az alábbi linken olvashattok erről: (nyelvgyakorlásnak sem rossz!!!!)

http://www.ifla.org/node/11174








2017. február 7., kedd

Lyukas Kő Díj 2017 - Felhívás

LYUKAS KŐ DÍJ
meghirdetjük az
                                                       
NLG VERSÍRÓ PÁLYÁZATÁT

PÁLYÁZNI MAXIMUM 3 DB VERSSEL LEHET





LEADÁSI HATÁRIDŐ
2017. FEBRUÁR 20.

A VERSEKET 
DOMA ERNŐ TANÁR ÚR 
RÉSZÉRE KELL LEADNI

EREDMÉNYHIRDETÉS: 
NLG–BÁL, 2017.03.03

2017. február 3., péntek

Közönyös a világ...?!


     "Közönyös a világ..."-írta Arany János Kertben című művében. Azóta eltelt több mint 150 év, és a világ mit sem változott. Az emberek nem figyelnek egymásra, elrohannak társuk mellett egy mosoly vagy gyakran köszönés nélkül, észre sem veszik, ha a másik szomorú, vagy csak másképp csillog a szeme. De miért lenne jó figyelni egymásra? Egyáltalán miért lenne jó segíteni? 
              Ezekre a kérdésekre prof.Dr.Bagdy Emőke pszichológus adta meg a válaszokat Miért segítünk? című előadásában, mely Szombathelyen az Agora-ban került megrendezésre az Egészségnevelési Napok keretében. A Sportház szinte teljesen megtelt nézőkkel, mindenki néma csendben hallgatta a professzor asszonyt, aki sem vetítőt, sem jegyzeteket nem használt előadása során, csupán megjelenésével, mozdulataival, fantasztikusan megszerkesztett és előadott mondanivalójával sarkallta együttgondolkodásra és figyelemre a tömeget. Érveit több példával is alátámasztotta, még hitelesebbé téve ezzel előadását. Mondandója során rengeteg szakszót használt, amelyekért elnézést is kért, de mindegyik jelentését elmagyarázta, mindenki számára érthetővé tette.
A miért segítünk kérdésre egyszerű, és mindent összefoglaló választ adott: mert jó. Mindkét félnek jó. Annak is, akinek segítenek, és annak is, aki segít, hisz jó érzés a másikat boldognak látni. Mikor figyelünk egymásra, segítünk a másiknak vagy akár "csak" megöleljük, megsimogatjuk, minkét ember szervezetében endorfin ("endomorfin"), azaz boldogsághormon termelődik. Ennek hatását és jelenlétét két esettel támasztotta alá. Az egyik egy ikerpár története volt, ahol a pár egyik tagjáról az orvosok lemondtak. Egy nővér úgy döntött, hogy éjszakára testvére mellé rakja, aki átölelte az életképtelen babát, és reggelre megerősödött, életben maradt. A másik egy kísérlet volt, melyet egyetemistákon végeztek. A kísérlet elején vér, illetve nyálmintát vettek tőlük, majd egy filmet kellett nézniük Teréz Anya jó cselekedeteiről. Utána megismételték a mintavételt, és mindenkinél kimutatták, hogy emelkedett az immunrendszert erősítő hormonok száma. Tehát, ha csak látjuk, hogy valaki segít, már attól jobban érezzük magunkat. Természetesen az odafigyelésnek, a segítésnek belülről kell jönnie, senkire nem lehet, és nem is kell rákényszeríteni. hisz ha nem szívből tesszük, nem olyan jó érzés, elveszti a varázsát. Ezzel kapcsolatban egy újabb tesztet osztott meg a hallgatókkal. Ápolónők arra panaszkodtak, hogy nap végére mindig nagyon fáradtak, kimerültek. Megfigyelték őket hogyan végzik a munkájukat. Akik kedvesek, törődőek voltak, őket további kísérletnek vetették alá. Rejtett kamerával tovább nézték őket, hogy akkor is így cselekszenek-e, ha senki nem figyel rájuk. Természetesen itt is két csoport alakult ki. Egyik részük ugyanolyan kedves, figyelmes és pozitív maradt munkája során, míg a másik csoport csak elvégezte feladatát mindenféle kedves szó, vagy figyelmes mondat nélkül. És az eredmény nem is lett olyan meglepő. Akik szívből végezték munkájukat, nap végén boldogan, tele energiával mentek haza. Viszont, akik csak kötelességből segítettek a betegeknek levertek és kimerültek lettek a nap végére. Tehát, ha segítünk, azt tegyük tiszta szívből, őszintén, hiszen úgy a másik személy érezheti, hogy fontos, nm teher segíteni neki. És talán ez kezd a legjobban eltűnni a világból. Azok a mély beszélgetések, mely során érzi a másik, hogy most csak ő a fontos. Egy szép gondolatot osztott meg a nézőkkel Bagdy Emőke erre vonatkozóan. Nagyon fontos a szemkontaktus, hisz "A szem a lélek tükre."- tartja a mondás. És mennyire igaz! Amikor belenézünk a másik szemébe, mi leképezzük, amit ott látunk, majd próbálunk segíteni, vigaszt nyújtani. A másik ember pedig a mi szemünkbe nézve szintén leképezi magában, amit lát és érez: a nyugalmat, az érzést, hogy minden rendben lesz, és azt, hogy már nincs egyedül. Még meg sem kell szólalni, már nyugszik az illető, és utána könnyebben el tudja mesélni mi bántja. Szerintem ezeknek a beszélgetéseknek hatalmas értékük van, mindenkinek szüksége van egy kis odafigyelésre, lelki támogatásra, és arra, hogy valaki meghallgassa, megértse.
              Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy hallhattam ezt az előadást, mély gondolatokkal, nagy élményekkel gazdagodtam. Végül egy idézetet írnék Sík Sándortól: "Tekintet nélkül arra, hogy másoknak tetszik vagy nem, tekintet nélkül arra, hogy látják-e vagy nem, tekintet nélkül arra, hogy lesz-e sikere vagy nem, tedd a jót! Tégy minden jót, amit megtehetsz, ott, ahol vagy, úgy, ahogy teheted, akkorát, amekkorát tehetsz, de mindig szüntelenül ez legyen a programod!"

Kővári Dorottya (11/A)


2017. január 30., hétfő

NLG Szalagavató 2016. január 27.

Január 27-én az "enelgések" is szalagot kaptak.
 Az avató nagyon jó hangulatban telt. Először Pintér Fanni (11/B) osztályos tanuló szavalta el Király László: Őrizd meg! című versét. Ezt követően Gáspárné Zsolnai Zsuzsanna igazgatónő beszédét hallhattuk, aki minden osztály életéből kiemelt pár kellemes emléket, vicces mozzanatot. Ezt követően került sor a szalagok feltűzésére. Az est folytatásaként Nardai Borbála(12/C) és Székely Dóra(10/D) tornagyakorlatait csodálhattuk meg, majd a végzős osztályok műsorát, melyek nagyon színvonalasra és szórakoztatóra sikerültek. A négy osztályfőnök közös produkciója sem maradt el, melyhez diákjaik is csatlakoztak. Később egy meglepetésre is sor került . A 12/B osztályos diákok szüleinek előadását láthattuk, amely tele volt vidámsággal és energiával. Azt hiszem ezért külön gratuláció jár nekik..
Én nagyon jól éreztem magam a szalagavatón, nagy élmény volt számomra. Minden osztály műsora tele volt emlékezetes pillanatokkal és egyedi ötletekkel. 
Gratulálunk az osztályoknak!

Kővári Dorottya (11/A)



A blogunk fotósa Tóth Kristóf (9/B) volt:  https://goo.gl/photos/gXHNPdH8muogpPXE8

Katt még a helyi médiákra:

/http://vaskarika.hu/hirek/reszletek/12894/vidamsag_orulet_konnyek-nlg_szalagavato_2017_fotoriport/

http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/nagy_lajos_gimnazium_szalagavato_2017_kepek_nlg


Az Anna Örök Alapítvány idei díjazottjai



Az idei szalagavatón is átadták az Anna Örök Alapítvány adományát. 
1999.október 23-án iskolánk egyik tanulója közlekedési balesetben elhunyt. Szülei gyermekük emlékére hozták létre ezt az alapítványt, mely 100 000 forintnyi összeget ad 4 végzős diáknak. A tanulóknak nem kell kitűnő bizonyítvánnyal rendelkezni, fontosabb a szilárd erkölcsi értékrend, az egészséges életmód és a közösségért végzett önzetlen munka.
Idén a 12.A osztályból Dankovits Eliza, a 12.B osztályból Köbli Luca, a 12.C osztályból Ignéczi Dóra és Nardai Borbála részesültek az elismerésben.
Gratulálunk!

Tóth Éva és Kővári Dorottya (11.A)   



2017. január 23., hétfő

Haláltánc - írta és rendezte Albert Ádám (12/B)




Nem szokványos címadás ez egy mai gimnazistától, legfeljebb a középkori irodalom órákon kerül elő ez a szó, mint műfaj. A Nagy Lajos Gimnázium végzős diákja és a film rendezője, Albert Ádám viszont egyáltalán nem szokványos filmet készített, nem szokványos módon. A munkálatokban fő segítsége volt operatőri ambíciókkal rendelkező osztálytársa, Mihály Luca (a tavalyi tanévben vele készítettem interjút a Sétatérbe). A történet egy negatív utópia: a főhős édesanyja haldoklik, s testvérével útnak indulnak megtalálni az egyetlen orvost, aki segíthet. Útjaik azonban szétválnak, s a főszereplő végül már csak a túlélésért küzd….

 Kinek az ötlete volt a közös munka?

Luca: Ádám február környékén vetette fel az ötletet. Nagy lelkesedéssel vállaltam, mert úgy gondoltam, jó lehetőség a kibontakozásra. Ennek ellenére tudtam, hogy hatalmas munka lesz, amit nem gondoltam, az az, hogy véghez is viszünk.

Mennyi idő alatt forgattátok, milyen helyszíneken?

Luca: Július közepén álltunk neki a forgatásnak. Egészen augusztus végéig szinte minden nap dolgoztunk, túlnyomórészt Körmenden, de voltak jelenetek, amiket Répcelakon vettünk fel.

Volt-e valami különleges, speciális dolog, amire figyelni kellett ennél a filmnél, ami kihívást jelentett?

Luca: Az emberek kifestése nap mint nap több órás feladat volt, ami szintén az én munkakörömbe tartozott. Nagy pontosságot igényelt, hogy a festést mindig ugyanolyanra készítsem, mint az előző forgatásokon. Volt, hogy egy szereplőt a nap folyamán háromszor is át kellett festenem.

Mit szerettél ebben a forgatásban/munkában, s mit nem?

Luca: Számomra ez a nyár életem egyik legkülönlegesebb nyarának számított. Azt csinálhattam, amit igazán szeretek, amit később reményeim szerint a foglakozásomnak is tekinthetek. Hátránya volt a forgatásoknak a 70 km távolság, amit időnként naponta meg kellett tennem oda-vissza.

 További tervek?

Luca: Szeretnék az operatőri pályán továbbtanulni, és a jövőben is filmekkel foglalkozni.


Ádám, milyen alapon válogattad a szereplőket?

Ádám: Nagy meglepetést okozott számomra, hogy rengetegen önként jelentkeztek a színészi szerepekre. Fontos szempont volt a színészi képesség, de sajnos pénz hiányában meg volt kötve a kezem.  Bakucz Dániel(12/)évfolyamtársunk remekel a főszerepben.

Milyen tapasztalataid vannak a forgatásról? Belevágnál még egyszer?

Ádám: Az elején is tudtuk, hogy nem lesz egyszerű munka, de azt, hogy ennyi nehézséggel jár, senki nem gondolta. Szinte csak akadályokba botlottunk, amiket hatalmas szócsaták árán sikerült legyőznünk. Összességében viszont úgy gondolom, hogy a sok veszteség és sírás ellenére megérte belevágni. Természetesen újra elkezdeném. Ha a filmnek sikere lesz, bele is kezdünk egy újba.


Mit szerettél ebben a forgatásban/munkában, s mit nem?

Ádám: Amit nagyon szerettem, hogy megvalósíthattam az elképzeléseimet. Mindenki nagyon szívesen jött és segített, mindenki igyekezett a maximumot kihozni magából.
Sokszor kellemetlenséget okozott az időjárás ingadozása, az alváshiány…

Mik a tervek a filmmel?

Ádám: Természetesen, ahol csak lehet, be szeretnénk mutatni a filmünket. Minden létező filmszemlére, pályázatra beküldjük majd, hogy minél többen tudomást szerezzenek róla.
Ezenkívül az Agora Savaria Filmszínház reményeink szerint februárban vetíteni fogja. Fontosnak tartom, hogy filmünk az emberi kegyetlenségre, a  jellemek, az emberek, a társadalom romlására akarja felhívni a figyelmet.

Németh Dolóresz 12.B
Nagy Lajos Gimnázium