2017. január 6., péntek

Tanárportrék 13.


Hogyan teltek a diákévei?
Középiskolába jártam, a kőszegi Jurisics Miklós Gimnáziumba. Akkoriban kevés olyan iskola volt, ahol a németet komolyabb szinten lehetett volna tanulni. Hetente hat német óránk volt, nyaranta külföldön dolgoztunk, e kettő megalapozta német nyelvtudásomat.
Tudatosan készült a tanári pályára?
Édesapám tanító volt, aki olykor megengedte, hogy gimnazistaként taníthassak helyette, csak pár órát természetesen.
Utólag úgy látom, hogy természetes módon kerültem erre a pályára, nem kellett sem biztatás, sem elhatározás.
Hogyan került közelebbi viszonyba a költészettel?
Az alapdiplomám tanító, úgy vélem, hogy ennek a hívatásnak a legfontosabb eszköze és célja az anyanyelv. Azt hiszem, innen is ered a nyelv, az irodalom iránti szeretetem. De nem szabad elfelejtenem, hogy mindvégig kiváló irodalomtanáraim voltak.

Azért hoztam szóba a költészetet, mert a Tanár Úrnak 2006-ben megjelent egy verseskötete.
Hozzám elsősorban a líra áll közel. Rövid műfaj ugyan, de csodálatos lehetőségeket rejt. Izgalmas a rímek felfedezése. Egykoron a tanáriban mellettem ült Devecseri László költő barátom, aki mesteri segítséget nyújtott nekem.  A verseimet egy pesti kiadó gondozásában sikerült kiadni.

Milyen érzés volt, amikor megjelent a kötet?
Csodálatos pillanat volt. Diákjaim olvasták fel a verseimet a bemutatón.

Milyenek voltak a visszajelzések?
Többek között egykori tanáraimtól dicsérő szavakat kaptam. Amellett, hogy jó érzés volt, további alkotásra ambicionálnak.

Izgult, mikor a Nagy Lajosban kezdett tanítani?
Mai napig hálás vagyok a vezetőknek, a tantestület tagjainak az empatikus fogadtatásért.  Az iskola felújítása akkoriban fejeződött be, mi tanárok egy hétig közösen hordtuk a bútorokat, berendezési tárgyakat. Az a hét közösséggé alakított bennünket és megkönnyítette az átmenetet.

Nincs olyan diák, aki ne szeretné Önt. Tesz érte valamit, vagy egyszerűen Ön ilyen?
Ez teljesen közös „élmény”. Könnyen kialakul, a diákjaim csodálatosak. Valamennyien.

Fontos Önnek hogy szeressék?
Igen. Vannak olyan dolgok az életben, amelyek túllépnek mindenen, ezek pedig a kapcsolatok, amelyekben keletkezik és él a szeretet.

Minden évben át szokták adni a Lyukaskő-díjat, melynek megítélésében Ön is részt vesz.
Nagy megtiszteltetés hogy kezdettől fogva zsűrizhetem a verseket. Mindig csodálatos dolog olvasni azokat, hiszen megjelenik bennük a diákok fiatalsága, lendülete, de a szomorúság is vagy a problémák, amelyekkel meg kell küzdeniük. Az viszont, hogy képesek verset írni, már önmagában gyógyír, sok minden, ami negatív, elveszti a súlyát. A vers épít bennünket!

Nehéz kiválasztani azt az egyet, amelyik nyer?
Hosszú időt adunk a megírásra és a zsűri is időt hagy magának, hogy tudjunk választani. Sokszor átolvassuk, és a végén kibukkan az az egy, amelyik nyer.

Hogyan szokta tölteni a szabadidejét?
Nagyon szeretek olvasni, a természetben lenni, horgászni, túrázni. Családommal kertet művelünk. Élvezem, amikor „irodalmi” közegben lehetek.

Hamarosan itt a karácsony. Fontos ünnep az Ön számára? (Az adventi készülődés napján beszélgettünk)
Nagyon fontos, talán a legfontosabb. A család együtt ünnepelhet.  Már az adventi készülődéssel elkezdődik az ünnepre hangolódás: vásárlások, meglepetések és az elmaradhatatlan gyertyagyújtás.
Itt mutatnám be egy versemet:

ADVENT

Fenyőtűn
cseppek:
adventi
harmat.

A szellő
sóhajt,
a fenyő
hallgat.

Madarak
szállnak
díszül
a fának.

Csend
csend
csend
égen
légben
földön

A lelkünk
tiszta.
Rád várunk
Jézuska.

Van valamilyen kívánsága?
Azt kívánom magamnak, amit másnak is: elsősorban erőt és egészséget.

A tárgya, amit elhozott az egy német-magyar szótár. Miért?
„Mesterségem címereként” hoztam el, kifejezi hivatásomat.
Köszönjük a beszélgetést.
Németh Dolóresz (12/B)

2017. január 3., kedd

Déjà vu-m volt



Sosem volt különösebb titok a nézők számára, hogy a szombathelyi Weöres Sándor Színház szereti az aktuális politikát belecsempészni előadásaiba. Így történt ez a Mandragóra című előadásban is.
Egy hideg, decemberi hétfőn  bérletem második előadására igyekeztem a színházba. Az előtérbe belépve csinosan felöltözött lányok, daliás urak várták az előadás kezdetét, mely most a Márkus Emília terem színpadán játszódott. A helyemet elfoglalva, a színpad felé fordultam s Párizs látképe köszöntött vissza, a színpadot takaró függönyön. A fények elhalványultak, s elkezdődött.
 A férfi főszereplő még mindig reménytelenül szerelmes egykori diáktársába. Képes érte feladni nagyvárosi életét, s hazatérni egy szinte ismeretlen magyar kisvárosba, (esetleg község?) ahol a lány él, hogy elhódítsa őt  férjétől.  A férjtől, aki az utóbbi időkben a környék ( s talán az ország ?) legsikeresebb és leggazdagabb vállalkozója. Akinek félnivalója nincsen, hiszen ellenlábasai már alulról szagolják az ibolyát, vagy elmenekültek jó messzire. Most is éppen egy új golfpályát épít, a környék újgazdagainak. Egyetlen bánata van csupán, hogy nincs örököse, aki hatalmas birodalmát átvenné.
Ez idő alatt a fiatal férfi próbál a lány közelébe jutni, s becserkészni őt. Nincs nehéz dolga, hiszen a lány nem boldog, talán mert a házasságkötésnél inkább számított, hogy hány számjegyű összeg van a férj bankszámláján, mint a valódi érzések (nem ismerős az olvasónak?)  
S hogy szerelmük beteljesedhessen, tőrbe csalják a naiv férjet, aki képes bármit megtenni (és bármennyit fizetni) hogy gyermeke szülessen.
.
A hős szerelmest a férjnek tudós képében mutatják be,  aki tudja a gyógyírt, ám komoly hátulütője van a mandragóra italnak....

Az előadásban minden adott volt, hogy élvezhessük. Az elvakult szerelmes, a dörzsölt ügyvéd, a köpönyegforgató anyós, és az oly naiv vállalkozó, a papot pedig még nem is említettem. A téli hidegben megérte kimerészkedni a melegen fűtött lakásból, és megnézni a darabot. Ugyanakkor megrémisztett, hogy egy ember mennyi mindenre képes célja érdekében, s milyen butává és elvakulttá tud válni. Az előadás sokszor mosolyt csalt a nézők arcára, hazafele azonban, a korábbi mosoly lehervadt arcomról s inkább kétségbeesést éreztem;  azt hiszem azért, mert túlságosan hasonlított jelenünkre.
Németh Dolóresz 12/B

2016. december 22., csütörtök

Adventi délelőtt - december 21.

Az adventi délelőttön készült képekkel kívánunk
kellemes karácsonyi ünnepeket blogunk minden kedves olvasójának!

Képek: https://goo.gl/photos/m8mEpZrUqGPcCr9H6

Fotók: Ignéczi Dóri (12/C)

2016. december 20., kedd

(2) Üdvözlet Bécsből

1) Bécsi adventi kirándulás

2016. december 18-án a hagyományoknak megfelelően iskolánk számos tanulója bécsi kiránduláson vett részt, ahol kulturális élményekkel gazdagodhatott, ill. megcsodálhatta az ünnepekre készülődő osztrák főváros egyedülálló szépségét.
Már az előkészületek során világossá vált, hogy a program iránt nagy az érdeklődés, így végül két busszal indulhattunk útnak. Első úticélunk a Technisches Museum volt, ahol interaktív módon, látványos körülmények között lehetett kipróbálni és megérteni számos gép és készülék működését.  Ez különösen nagy tetszést aratott diákjaink körében. Ezután rövid buszos városnézés következett, majd elérkeztünk a Kunsthistorisches Museumba, ahol hatalmas, különféle korok műveit bemutató képzőművészeti kiállítás tekinthető meg. A kiállításon Nagy Veronika tanárnő vezetett minket végig és hívta fel figyelmünket a legkülönlegesebb alkotókra és kiállítási darabokra. A múzeumlátogatások után szabadprogram keretében sétálgathattunk a városközpontban és az ünnepi vásárokban.
                Kirándulásunkon egyébként haszonélvezői lehettünk annak, hogy Bécsben az állami múzeumokat a 19 éves kor betöltéséig mindenki ingyenesen látogathatja. Az út megszervezését köszönjük Nagy Veronika tanárnőnek.
Vargáné Tóth Ágnes

Képek: Nagy Veronika








2) Hidegösszeroppanás Bécsben

Nicht angreifen! - hallatszik mögülünk, miközben az Opel lánctalpas motorját próbáljunk betenni egybe. De hol vagyunk, és tulajdonképpen mit csinálunk mi?
A történet 'az almánál' kezdődött, ahonnan a 8 órás indulás értelmében negyed kilenckor útra keltünk Bécs citybe.


Persze a kötelező stoppot nem hagyhattuk ki a pálya melletti ’Hunde-barnál’.


A következő megálló már a Heeresgeschichtliches Museum volt; a katonasuli program keretében randalíroztunk egy kicsit a bécsi hadtörténetiben, az első és második világháborús tárlaton. A múzeum érdekes, csak sajnos nem lehetett fényképezni. - A cikk szerzői


A délutáni program közös fázás volt a híres nevezetes adventi vásárban. Teljesen szabad kezet kaptunk a három óra eltöltésében, úgyhogy ezt nem is részletezném.


8 órakor értünk haza, szerintem egy forró fürdő után mindenki eldőlt, mint a korhadt nád.
Az eredményes útnak mindenképp lesz folytatása, tavasszal Budapestre készülünk.
Nagy Nándor és Papp László (12/C)

Meghívó

Mindenkit sok szeretettel várunk 
2016. december 21-én, 17.30-kor a Díszteremben
az NLG karácsonyi műsorára.


Szabó T. Anna
GYERTYA
Kis koszorún gyertya ég –
üljük hát körül!
Ennyi tűz is épp elég
annak, ki örül!

Jó, hogy senki nem siet,
lassú este lett,
gyertyafényben itt ülök
én is veletek,

szemünk egymást tükrözi,
fény a közepe,
beszélgetős vacsora –
nincs vége sose.

Ünnep lett a pillanat,
kis láng-hozta fény –
legyen gyertya máskor is az
asztal közepén!


Ismét egy kis fizika…

Idén második alkalommal, szeptember 30-án rendezték meg a Nyugat-Magyarországi Egyetemen a Kutatók-éjszakája programsorozat keretében a Science Fair vetélkedőt, ahol iskolánk fizika szakkörösei is képviseltették magukat Finta Zsanett tanárnő vezetésével.
A megmérettetésen kettő kísérletet mutattak be.
1. Különböző fényforrások megvilágításának mérése egy jól záródó fadobozban okostelefon segítségével.
2. Egy átalakított kerékpárral mobiltelefon töltése.
A versenyen a szakmai zsűri a második helyezést ítélte meg a csapatnak. A tárgyjutalom mellett egy kirándulásra hívtak meg bennünket a Paksi Atomerőműbe.
A csapat tagjai:
- Juhász Gergő (11.C)
- Tóth Dávid Csaba (11.C)
- Balhási Zalán (12.C)
- Németh Attila (12.C)

A kirándulásra november 2-án került sor. Sajnos csak Gergő és Zalán tudott rajta részt venni. A megérkezéskor érte a fiúkat a hatalmas meglepetés, hogy nemcsak a látogatóközpont és a múzeumot nézhették meg, hanem a négyes blokkba is bemehettek. Megismerkedtek az atomerőműben folyó mindennapi munkával, a szigorú biztonsági szabályokkal és azzal, hogy milyen sokat kell fejlődni ahhoz, hogy valaki a pozíciós ranglétrán egy-egy szintet léphessen. A nap végére kiderült, hogy a fizika milyen sokrétűen felhasználható tudomány.


A tanév végére a fizikás csapatból csak ketten fognak maradni, ezért várnak érdeklődő tanulókat, akiket nemcsak a tudomány elméleti, hanem a gyakorlati megvalósításai is érdekelnek.

Juhász Gergő (11/C)