2016. április 30., szombat

Ballagás 2016. április 29.

Tisztelt Igazgató Asszony, Tanáraink! Kedves Vendégek, Diáktársak!

Elérkezett az idő, a mi időnk. Itt ma valami véget ér, és egy teljesen más élet kezdődik. A felnőtté válás folyamata befejeződik, vagy talán most kezdődik. Eddigi életünk legnagyobb kihívása előtt, talán mindegyikünk nevében kijelenthetem, hogy érdekes kettősség kavarog most bennünk.
Amikor felkértek, hogy búcsúzzak el a végzős diákok nevében, megfogadtam, hogy nem fogom az ekkor szokásos közhelyeket használni. Úgy gondoltam, hogy könnyű lesz összefoglalni ezt a négy évet, hiszen annyi minden történt. Azonban, amikor belemélyedtem gondolataimba, rájöttem, hogy ezek a közhelyeknek tűnő dolgok alkotják mindazt, amire most kellemes nosztalgiával gondolunk vissza.
Mintha csak tegnap léptük volna át először az iskola küszöbét. Ma viszont mindennek, ami korábban örökkévalóságnak tűnt hirtelen vége szakad. Többé már nem nekünk szól a tanítást jelző csengőszó, Ági néni filozofikus életbölcsessége vagy Barczigórász tanár úr matekpéldája. Nem élhetjük át többé a tornaórák korlátgyakorlata előtti izgalmakat, a biológiadolgozatok, a német szavak tanulásának varázsát.
Minden felnőtt úgy emlékszik vissza erre az időszaka, mint élete legszebb éveire. Én is megkérdeztem néhány korábban ballagó diákot, hogy mi hiányzik nekik legjobban a Nagy Lajosból. Mindegyikőjük ugyanazt felelte: a légkör, a folyosó hangulata, a fárasztó iskolanapok utáni esti pihenések, az osztálykirándulások, a tanárok közvetlensége. Egy szóval mindaz, ami az NLG-t megkülönbözteti a többi iskolától.
Amikor majd több évtized távlatából mi is visszatekintünk erre a négy évre valószínűleg nem a koszinusz-tétel, a Balassi-strófa vagy a krími háború története fog az eszünkbe jutni, hanem a hasonló szép emlékek: a mazsibuli, a diákbál, a szalagavató az életre szóló barátságok.
Szeretném megköszönni tanárainknak, különösen osztályfőnökeinknek a sok törődést, az értékek, a tudás átadását.
Megkülönböztetett köszönet jár családtagjainknak az óriási támogatásért és gondoskodásért.
Végezetül szeretnék a költő szavaival búcsúzni.
„Van egy általános igazság, amivel mindannyiunknak szembe kell néznie, akár akarjuk, akár nem. Egyszer minden véget ér. Akármennyire is vártam ezt a napot, sosem kedveltem, ha valami véget ért. A nyár utolsó napja, egy nagyszerű könyv utolsó fejezete, a búcsú egy közeli baráttól. De a befejezés elkerülhetetlen. A levelek lehullanak, becsukod a könyvet, elbúcsúzol. Számunkra ez is egy ilyen nap. Ma búcsút intünk mindennek, ami ismerős volt, mindennek, ami kényelmes volt. Tovább lépünk. De attól, hogy elmegyünk - és ez fáj - lesznek emberek, akik részesei maradnak az életünknek, akármi is történjen. Ők a mi biztos talajunk, a sarkcsillagaink, és az apró tiszta hangok a szívünkben, amelyek velünk lesznek, örökre.”
Köszönöm a figyelmet!

Gulyás Dávid   12/C




 Bonyhádi Zoltán, egykori "enelgés", a Nyugat. hu fotósának galériája a ballagásról.
Köszönjük!!!

2016. április 28., csütörtök

Interjú Dr. Görög Sándor akadémikussal

Április 15-én a Holokauszt Magyar Áldozatainak Emléknapján a Saul fia című Oscar-díjas magyar filmet néztük meg. A filmet  rövid beszélgetés követte Márkus Sándorral, a Szombathelyi Zsidó Hitközség elnökével és Grünwald Zsolt, idegenforgalmi szakemberrel, rádiós műsorvezetővel. Mindketten holokauszt-túlélők gyermeke, ill.unokája.
 Azt hiszem, valamennyiünk nevében mondhatom,hogy  ez a délelőtt megrendítő hatást gyakorolt ránk.

Szeretném, ha elolvasnátok  az alábbi  riportot is, mely a héten a Nyugat.hu-ban jelent meg.

http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/115408_szombathelyi_holokauszt_tulelo_saul_gorog_sandor





Dr. Görög Sándor 2011. október 11-én járt iskolánkban, A fenti kép is ekkor készült. Látogatásáról itt a blogban is olvashatsz. Könyve, a Repkényszaggatás, könyvtárunkban megtalálható.

Tanárportrék 8. Barczi Péter






Németh Dolóresz: - Mindig is egyértelmű volt az Ön számára, hogy tanár szeretne lenni?

Barczi Péter: - Nem, ez elég lassan alakult ki. Mielőtt be kellett adni a jelentkezési lapot, azelőtt néhány nappal tudatosult bennem. Ugyanakkor szerencsém is volt, hiszen az általános iskolában és a középiskolában is jó osztályba kerültem és remek tanáraim voltak. Az iskolába járást soha nem éreztem nyűgnek, így végül negyedikben, nem sokkal a határidő előtt vált biztossá hogy tanár szeretnék lenni.


Ignéczi Dóra: - A családja, szülei hogyan fogadták hogy pedagógus lesz Önből?

B.P.: - Ők végig támogattak. Nem próbáltak meg lebeszélni róla, örültek neki hogy így döntöttem és azt gondolom, hogy büszkék is rám.

N.D.: - Rossz gyereknek számított a Tanár úr?

B.P.: - Sosem volt ötös a magatartásom de azért nem számítottam egy égetni való gyereknek, megvolt a mozgás igényem, inkább csak kiéltük az ötleteinket. Persze rengeteg ötletünk volt …Igazi, klasszikus diákcsínyt nem tudnék kiemelni. Talán az április elsejei teremcserék, de a nagyobb horderejű turpisságok már az idő homályába vesztek.

I.D.: - Mi alapján választotta a matematikát és a fizikát, mint tantárgyakat?

B.P.: - Adta magát. Érdekes mert az általános iskolában nagyon szerettem a magyart, történelmet (természetesen ma is) sőt, még nyelvi versenyeken is részt vettem, de aztán a gimnáziumban egyértelművé vált, hogy nekem a matematikával és a fizikával kell foglalkoznom a továbbiakban. Ezt köszönhetem annak, hogy a középiskolában Rozmán Gyula matematikából, Márton János pedig fizikából tanított. Ők nagyon meghatározták ezt a döntésemet, életemet. Hatalmas tanáregyéniségek. Hálás vagyok a sorsnak, hogy mindkettejükkel taníthattam együtt itt az NLG-ben.

N.D.: - Egykori "nagylajososként" van olyan emléke, amire ma is szívesen visszaemlékszik?

B.P.: - Rengeteg van, osztálykarácsonyok és kirándulások vagy az egykori építőtáborok. Ugyanakkor azt kell mondanom, hogy minden nap egy élmény volt, harmadikban és negyedikben már nem kettőkor hanem négykor, esetleg ötkor mentünk haza. Addig ott maradtunk kosarazni, focizni. Kialakultak életre szóló barátságok és ezek a legfontosabbak.

I.D.: - A Tanár úrnak idén végez az osztálya. Hogyan emlékszik vissza erre az elmúlt négy évre? Voltak nehezebb pillanatok?

B.P.: - Nem, azok nem voltak. A kisebb hullámvölgyek meg természetesen beleférnek. Nagyon korrekt volt a kapcsolat az osztállyal, remek közösség, jó szellemiségű és összetartó osztály. Szép példa erre a szalagavatós produkciójuk is. És remélem, az érettségi eredményeik is szuperek lesznek.

N.D.: - A diákok életében fontos pillanat, amikor választani kell,hogy hol szeretnék folytatni tanulmányaikat. Adott nekik tanácsokat, vagy ez már mindenkinél egyértelmű volt?

B.P.: - Nem mindenki tudta biztosan. Próbáltam nekik tanácsokat adni, de azt én is tudom hogy tizennyolc évesen másként láttam a világot, mint a tanáraim. Igyekeztem pont emiatt hasznos tanácsokat adni, de igazából szép ebben az egészben hogy mindig van lehetőség újrakezdeni. Vannak akik elsőre tudják hogy mivel szeretnének foglalkozni, de vannak akik nem. Sok korábbi tanítványomra vagyok büszke és közülük sokaknak hatalmas kerülőket kellett megtenniük azért, hogy eljussanak oda,ahol ma tartanak.

I.D.: - Mennyire nehéz összeegyeztetni a családot és az iskolai teendőket?

B.P.: - Logisztikázunk egész nap, hogy a gyerekeinket úgy tudjuk nevelni, ahogy nekik a legjobb, ahogy mi szeretnénk. Sok lemondással jár és több kompromisszumot is kell kötni. És el kell még mondanom, hogy ez nem menne, ha nem kapnánk rengeteg segítséget a nagyszülőktől, testvérektől, barátoktól, kollégáktól.

N.D.: - Nincs diák, aki ne tudná, hogy nagy foci drukker. Vannak más sportágak is, amelyeket figyelemmel követ? Melyik a kedvenc foci csapata?

B.P.: - A Viktória FC. Tetszenek az amerikai sportágak- amerikai foci, rögbi vagy a darts de tulajdonképpen mindenevő vagyok. Bár, hogy őszinte legyek, engem a sportnak inkább az emberi oldala érdekel, nem pedig a győzelem. Leginkább olyan szempontból követem az eseményeket, hogy egy-egy sportoló lelkében vajon mi zajlik éppen. Tisztelem és elismerem az egyéni sportot űzőket, de a csapattal közösen elért sikert semmi sem tudja pótolni.

I.D.: - Kecskés Tanár Úrtól már többször hallottunk biciklis történeteket, melyekben Ön is szerepelt. Még mindig nagy szerelmese ennek a sportágnak?
B.P.: - Nagyon szeretem, és szoktam is kerékpározni, de hosszabb távokat nem nagyon iktattam még be. A jövőben terveim között szerepel, hogy körbebiciklizem a Balatont.

N.D.: - Egy folyosói pletyka szerint idén búcsút int a tanításnak. Van ennek valóságalapja?
B.P.: - Nem tudom, honnan jönnek ezek a hírek, de erről szó sincs. Jól érzem magam a Nagy Lajosban, megtalálnak itt a kihívások.

Van egy újításunk, ahol a riportalanynak egy számot kell választania. Minden szám mögött egy aktuális témájú kérdés található, amire reagálnia kell. Barczi Tanár Úr száma a magyar női focihoz kapcsolódott.

B.P.: - Azt gondolom, hogy a magyar egy tehetséges nép, hogy lesz-e sikeres is, az két tényezőn múlik. Az egyik, hogy ez a tehetség mennyi szorgalommal, kitartással, alázattal párosul. Ez nemcsak a női focira érvényes, de az élet minden területére is. Csak ebből kiindulva a magyar női foci fényes jövő elé nézhetne. Ugyanakkor vannak dolgok, amiken rendszer szinten kellene változtatni. Például sokkal fiatalabb korban el kellene kezdeni tudatosan felépíteni a játékosokat fizikálisan, mentálisan. 

Köszönjük a beszélgetést.

Ignéczi Dóri (11/C), Németh Doloresz (11/B)

A Tanárportrék sorozatot ezentúl Dóri és Doloresz jegyzik.
Vincze Bence és Németh Zsófi elballagnak. Nagy köszönet Nekik  ezért a jó ötletért  és a riportokért, melyeket hét NLG-és tanárral készítettek. 

2016. április 25., hétfő

Vincze Bence (12/B) az alábbi  a két verssel lett első a XXII. Országos József Attila mese, vers és novellaíró pályázat középiskolás vers kategóriájában.



Halkan élünk

Őrülten álomba
fektetett vágyakon;
Ott fekszem én.
Percen, a tétova
fekete órákon;
Ott fekszem én.

Vízhangzó kis falu
Süllyedő völgyein;
Ott járok én.
Kopott, rozsdás falu
Nagyváros terein;
Ott járok én.

Hol a szó rég kihalt,
Hol már lázadni bűn;
Ott élek én.
Hol tombol a vihar,
S nem marad senki hű;

Ott élek én.
Zsebébe prédikál,
Ő sem hisz igazán;
Ezt látom én.
Nem őriz, nem vigyáz,
Korruptan megaláz;
Ezt látom én.

Csendben is ócska zajt,
Dalban is sikoltást;
Ezt hallom én.
Nevetésben zavart,
Szeretetben sírást;
Ezt hallom én.

Szellő érintését,
Egy mosoly igazát;
Mégis érzem én.
A szavak erejét,
A tél csodás havát;
Mégis szeretem én.

Az utca nagy csendjét,
Város kis pörgését;
Mégis érzem én.
Éj fekete szemét,
Kiskorom meséjét;
Mégis szeretem én.

Az életet, amit
A sors így elém vet;
Még vigyázom én.
S míg szeretni tanít,
Ha néha eltéved;
Megkeressük Te, meg Én. 

Éjfél

Rézcsövekben csordogáló
Csobogó, forró vízcseppek.
Búgó acélradiátor
Felett rohadt szúnyoghegyek.

Kopogó óramutató, 
Tompán szökkenő fainga,
Fülben lüktető vénaszó.
S kintről kutyáink dala.

Hogy üvölt a csend magába
Ily hangosan vajon kinek?
Nekem? Tán Neked te árva?
Veled alszok ma szerintem.

Átölellek-e? Nem tudom...
Félek, nélküled megfagyom!
Mondd! Egyáltalán itt vagy? ...Hallgatok

Megint csak csahol a kutya, 
Talán egy sündisznót ugat,
Vagy ki tudja, lehet épp fordítva.



Savaria Országos Történelmi Verseny

Töriverseny :győztes „csata”
2016.04.22-23-án rendezték meg Szombathelyen a Savaria országos történelem tanulmányi verseny döntőjét  a 9. és 10. évfolyamos középiskolások számára
Az idei évben 3000-en indultak az iskolai fordulón, a 2 kategóriában majd szűkült a kör, s a megyei forduló után a két legjobb eredményt elérő diák jöhetett az országos döntőbe Mindkét kategóriában 17-17 középiskolás mutatta meg tudását a neves zsűrinek. dr. Oborni Teréz kandidátus, az MTA BTK Történelemtudományi Intézet munkatársa, Bánhidiné Balogh Éva szakértő, középiskolai tanár, Száray Miklós tankönyvszerző, középiskolai tanár és Sosztarics Ottó, régész értékelte az írásbeli és szóbeli teljesítményeket.
Megyénket a büki Horváth Áron, a Szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium 10. A osztályos tanulója és Varga Zsófia a NYME Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium 10. 
évfolyamos diákja  képviselte.
Péntek délután az ünnepélyes megnyitó után következett a 2 órás írásbeli, majd közösen megtekintettük a felújított Smidt Múzeumot. Szombat délelőtt a hosszú-(10 perc), ebéd után a rövid (5 perc) szóbeli feleletek következtek. 15.30-kor pontosan kezdődött a záró ünnepség.
A 9. évfolyam helyezettjeit ismerhettük meg először,majd a 10, évfolyamosok következtek,  A bronz érmes Valastyán Marcell ( Debrecen) lett, az ezüst érmet Melykó Ádám (Hatvan) szerezte meg, s már csak egy név maradt említetlenül: Horváth Ádámé, aki a 17. alkalommal megrendezett verseny  első helyezettje lett .  Gratulálunk Áronnak és felkészítő tanárának, Kissné Szabó Ágota tanárnőnek.  További munkájukhoz sok sikert kívánunk!
                                                                                                                                     RJ 
                          





2016. április 22., péntek

A Föld Napja






Április 22-én ünnepeljük a Föld napját. A nap elsődleges célja, hogy a környezetvédelem időről-időre az érdeklődés középpontjába kerüljön.
Magyarországon 20., a világban 40. alkalommal tartják meg április 22-én a Föld napját. Az életre hívója Denis Hayes, aki 1970-ben egyetemista volt, ma viszont az alternatív energiaforrások nemzetközi hírű kutatója. 40 év alatt elérte, hogy világszerte ezernél több szervezet vesz rész a Föld napja programjainak lebonyolításában.A mozgalom jelmondata: „Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot?”.Ma már száznál is több ország kapcsolódott be a programba.Ezen a napon szerte a világban olyan programokat rendeznek, amelyekkel tanulmányozhatjuk a Földet és élővilágát, természeti környezetünket.

Mára a világ eljutott arra a pontra, hogy a Föld napját nem csak ünnepelni kell, hanem tenni, sokat tenni azért, hogy szűkebb és tágabb környezetünkben megóvjuk a levegőt, a vizeket, növényeket, madarakat, állatokat.
Nap, mint nap szembesülhetünk azzal, hogy a bolygónk veszélyben van. Elég csak az utcán, autópálya mentén, vagy erdőinkben végig menni. Mindenhol szeméttel találkozunk. Egyre aggasztóbb a helyzet.A legsúlyosabbak, a talajt, vizeket és a levegőt mérgező hulladéklerakók, az atomenergia használata, a szennyező ipari üzemek, az autópályákból és városi gépjárműforgalomból származó egyre súlyosabb légszennyezések, a fogyasztói társadalom által termelt hulladékok hegyei, a természeti értékek eltűnése, fajok kipusztulása, a vadon kiirtása...
A Föld Napja, és az ilyenkor szervezett programok, megpróbálnak kicsit rámutatni, milyen lenne a helyes és követendő életmód, és hogy egyénileg mit tudunk, tudnánk tenni környezetünk védelméért. A legfontosabb, hogy ne csak beszéljünk ezekről a dolgokról, hanem tetteinkkel, életvitelünkkel mutassunk példát.
Több mint 125 ország környezetért aggódó polgárai, civil szervezetei, falvak, városok, iskolák, környezetvédõ szervezetek a legkülönbözőbb módon, saját szervezésű programokkal tették emlékezetessé és világméretűvé ezt a napot. Célja, hogy tiltakozó akciókkal hívják fel a figyelmet a környezetvédelem fontosságára.

A Föld nem a miénk, csak kölcsön kaptuk.
Gondoljunk gyermekeinkre, unokáinkra: hogy ők is szabadon lélegezhessék be a levegőt, futkoshassanak a mezőn, a patak parton, kirándulhassanak tiszta erdeinkben!Tanítsuk meg őket arra, hogyan védjék, tiszteljék környezetüket, és a Földet, amin élnek!

Márai Sándor: Füveskönyv
(részlet)
Arról, hogy az ember része a világnak

Az ember, mérhetetlen gőgjében és hiúságában, hajlandó elhinni, hogy a világ törvényei ellen is élhet, megmásíthatja azokat és büntetlenül lázadhat ellenök. Mintha a vízcsepp ezt mondaná: „Én más vagyok, mint a tenger.” Vagy a szikra: „Rajtam nem fog a tűz.” De az ember semmi más, mint egyszerű alkatrésze a világnak, éppen olyan romlandó anyag, mint a tej vagy a medve húsa, mint minden, ami egy pillanatra megjelenik a világ nagy piacán, s aztán, a következő pillanatban, a szemét- vagy a pöcegödörbe kerül. Az ember, testi mivoltában, nem is magas rangú eleme a világnak; inkább csak szánalmasan pusztulásra ítélt anyagok összessége. A kő, a fém is tovább él, mint az ember.

2016. április 15., péntek

A Holokauszt Magyar Áldozatainak Emléknapja

Radnóti Miklós

Töredék


Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.

Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,
az áruló, a rabló volt a hős, –
s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,
már azt is gyűlölték, akár a pestisest.

Oly korban éltem én e földön,
mikor ki szót emelt, az bujhatott,
s rághatta szégyenében ökleit, –
az ország megvadult s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.

Oly korban éltem én e földön,
mikor gyermeknek átok volt az anyja,
s az asszony boldog volt, ha elvetélt,
az élő írigylé a férges síri holtat,
míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.
…………………

Oly korban éltem én e földön,
mikor a költő is csak hallgatott,
és várta, hogy talán megszólal ujra –
mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, –
a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.
1944. május 19.


 

Egészségnap

A héten jelent meg a Vas Népe  Séta rovatában Doloresz cikke, Bandi Gabi képeivel színesítve. Szerintem olyan jól sikerült az a szombat, hogy öröm ismét felidézni.


Meditáció és szőke kóla
-          avagy egészségnap a Nagy Lajos Gimnáziumban
-           
Legyünk őszinték, szeretjük a pénteki napokat. Leginkább az utolsó óra végét jelző csengő hangját. Nem volt ez másként március negyedikén sem. Egy aprócska tényező azonban beárnyékolta a vidám pillanatot. Másnap ugyanis iskolába kellett menni. Annak érdekében, hogy örömünket leljük a szombati tanítási napban, egészségnapot szerveztek nekünk, tanulóknak. Izgalmas, sokszínű, a legújabb egészséges életmód-trendeket tükröző programot kínált a suli, amelyeken a sporté, az egészséges ételeké, a lélek- és testápolásé volt a főszerep. E négy témán/blokkon belül számos foglalkozás, előadás közül választhattunk, melyeken különféle technikákat, elméleteket és módszereket ismerhettünk meg, próbálhattunk ki. A hagyományosabb sportok mellett jelen volt a TRX és a trambulin fitnesz, bemutatkozott a Krav Maga, az érdeklődők meditációs technikákat sajátíthattak el, valamint bepillantást nyerhettünk a kineziológia módszerébe. A programban fontos helyet kapott az egészséges táplálkozás: szó volt a nyers ételek szerepéről, érdekes ételkísérleteknek lehettünk szemtanúi, megtudtuk például, hogy képződik a szőke kóla, de salátakészítő versenyen is megmérettettek az osztályok. A természetes testápolás hívei otthoni élvezetet nyújtó fürdőgolyót készíthettek, és ötleteket, tanácsokat kaphattak kozmetológus-bőrgyógyász előadónktól. Akik gasztronómiai élményeket kívántak átélni, azok nyers ételeket, illetve természetes alapanyagokból készült finomságokat kóstolgathattak. A négy blokk és a 16 helyszín sokszínű és értelmes szórakozást garantált, így szinte pillanatok alatt el is repült az a néhány óra, amit együtt töltöttünk: ennél jobb szombati tanítási napot nem is kívánhatunk!
Németh Dolóresz
Nagy Lajos Gimnázium 11.B


2016. április 12., kedd

Lyukaskő-díj 2016

Horváth Gábor (12/C) lett az idei díjazott. Az alábbiakban olvashatjátok verseit, melyekkel pályázott a Lyukaskő-díjra. Szerintem megérdemelten lett ő az idei legjobb.


Verselj másképp!

Nem kenyerem
eme versek
s nemes
mesterek,
E remek emberek
embertelen vesztegetése.

Maga majma,
Ha más malma
átkát hajtja,
S álmává
magának azt
andalgatja.

„Ím, így írt
Ő! ős Hős!
Most másold, marha!”
Még hogy mű,
mi más mondatát mondja! Mesterkélt
munkát majd
magasztal
mennyei malaszttal
más majma.

Ha vár
mesterkéltet,
Hamis hamvast,
Megkapja, ha akarja.
De más tollát
nem forgatom;
Inkább leszek
magam s kóbor barom.


Eljön egyszer majd a nap…

Eljön egyszer majd a nap,
Óra, vagy pillanat,
Mikor már nem lesz szép nő e földön.
Nem lesz oly édes a bor mámora.
Nem zaklat majd többé ősi ösztön,
Halkká lesz a muzsika moraja.
Nem hallod többé koccanását
Korsóknak barátaid kezében,
Mikor megérzed lobbanását;
Szerelmednek szerelmét szép szemében.




Ébredés

Tizennyolc év kellett,
Hosszú megpróbáltatások mellett,
Mire ráébredtem
kinek kell megfelelnem.

Önmagamnak.

Nem érdekel, mások mit akarnak,
Lehullt az álca
Sanyarú átka.
Már nem kell arra kelnem,
Hogy a rám erőltetett jellem
rabrácsai mögül figyelve
várjak megváltó jelre,
Mert e jel ÉN vagyok.
S nem a nagyok,
Kik szeretik szabadnak hinni magukat,
Miközben test börtönében mossák agyukat.
De ÉN már szabad vagyok:
Csak azt akarom, amit én akarok.
Készen kapott álmok ezer hamis fénye
nem csalogat már a messzeségbe,
Mert látom már sajátom.
Nem baj, ha te nem, barátom!
Hívhatod ezt lázadásnak,
Röpke változásnak;
Mert mind igaz.
De nem kell e grimasz,
Mert magam, a felszín-én ellen lázadok,
és nem érdekel már, áldotok vagy átkoztok.
Kivívtam szabadságom,
Ahogy őseim tették vala;
S ha újra elvesztem, hadd aludjam igaz álmom,
Mert akkor már csak egy senki térhet haza.



Buzdításnak való

Mondj öt mondatot, s tudom, miként beszélsz.
Meséld el öt történeted, s tudom, miért élsz.
Mondd el öt gondolatod, s ismerem észjárásod,
mesélj öt barátodról, s ismerem összes barátod.

Álmodozz kedvesedről, de nem fogom megérteni.
Miért? Mert ha igazán szereted, szívedből és tisztán,
szívedben és álmaidban mindig meg fogod szépíteni;
ezért teremhet neki vers csak tieden, s nem más száján.

Mondd el álmaid, minden apró vágyadat, nem fogom érezni.
Miért? Mert ez mind tiéd, s ez tesz téged egyedivé, naggyá;
ezek mind hiába hasonlók, mint másoké, mindig fog különbözni.
Ne is próbáld magad más szavába burkolni, nem válsz ugyanazzá.

Ne akard másnak szép emlékeid meséltetni, úgysem fog menni.
Miért? Mert mind-mind egy érzés vagy másik őrzött mementó,
melyek szívedben és elmédben élnek. Nem fog ez másképp lenni.
Hisz’ ezekkel nem rendelkezik más, csak te; se Isten, se Mephisto.

Így hát kérdem én, minek vársz, hogy papírra vessenek? Mit remélsz?
Miért próbálod ócska költő tollába vetni ihleted, miért nem írsz?
Más nem fogja leírni szerelmed szeszélyét, emléked vagy álmod;
úgyhogy pennát a kézbe, érzést a szívbe! Ezt javasolja kötő barátod.


Fiatal a nyár
Az élet sűrűjében
Levelek vagyunk mi egy almafán.
Némán ingunk a csendes szélben
A létnek ezernyi mámorán.

Nem nézzük a fát, sem a tájat,
Nem nézzük, mi minket áthat,
Hisz, az még várhat.

Szétnézni ráérünk zuhanva
Ha friss szellő lágyan suhanva
Görget a tikkadt őszi földön,

Mikor a szabadság lesz a börtön
S visz a lét szélsebesen rohanva.
Árkok-bokrok közt fel-felbukkanva
Látjuk még mi egymást néha.

Az élet sűrűjében
Levelek vagyunk mi egy almafán.
Tépjen minket bármi,
Majd csak fenn akadunk a világ ág-bogán.



Búcsú a barátoktól

Ó mondd, látod-e még
A nyíló ibolyát;
Ó mondd, hát hallod-e még
A parknak zsivaját?

Ó mondd, hát lát-e még
Minket a világ;
És mondd, látjuk-e mi még
Egymás mosolyát?

Megszakadt száz emlék,
Sorsunk kusza már.
Bár létünk titkos létét
Elfeledni fáj,

Tudjuk már réges-rég,
hogy mégis muszáj.
Visz az élet, cél a lét,
De addig a fény vár,

Mi örök lánggal ég
S mi magába zár.
Dicsfény ez; szép türkizkék,
Mit nem fog már a sár.



NLG-bál 2.

NLG Bál 2016
Április 8-án ismét megrendezésre került a már hagyománynak számító Nagy Lajos Diákbál.
 17:30-tól érkezhettek a bálozók a Tóvendéglőbe, ahol igazi Las Vegas-i hangulat várta a diákokat és tanárokat egyaránt.
18:30-kor a szervező osztály (11/C) köszöntőjével és latin tánccal indult bál, amit az iskola által meghirdetett versíró pályázat győztesének díjazása követett. Idén Horváth Gábor 12/c osztályos tanuló vehette át Doma Ernő tanár úrtól a Lyukaskő-díjat. 
A megnyitó után a bálkirály és bálkirálynő jelöltek vonultak fel a zsűri előtt, akik az est végén a 12/B osztály diákjainak, Kovács Fanninak és Kovács Krisztiánnak ítélték a címet.
A bál nem szűkölködött látványos műsorszámokban, a Savaria táncegyüttes, valamint a 11/C-sek is színpadra léptek, a 60-as évek zenéjét és stílusát idézték fel. Nagy Nándi gitárkísérete mellett énekelt Bakucz Dániel, Dömötör Marcell, Sulyok Gergő és Vigh Gergő. A bál egyik fénypontja volt a különleges, UV fényben előadott táncos műsor, melyet Nardai Borbálának, Sinkó Sárának, Tóth Boglárkának, Sulyok Gergőnek és Vigh Gergőnek köszönhettünk.
Az ezután kezdődő fergeteges buli közben kisorsolásra kerültek a tombolák, majd éjszakába nyúlóan folytatódott a zene és a tánc.

Kövesdi Dóra (11/A)

A bálon Polcsik Máté (10/D) is  fotózott. Képeit láthatjátok a Királyi Képtár 2.-ben.




2016. április 11., hétfő

A Költészet Napja

A Költészet napját Magyarországon 1964 óta ünnepeljük. Ez a nap József Attila   születésnapja. Kevéssé ismert, de ezen a napon -április 11-én- született egy másik magyar irodalmi híresség is,  Márai Sándor.
Ma a hazáról írt soraikkal emlékezünk rájuk.


 József Attila -
HAZÁM
1
Az éjjel hazafelé mentem,
éreztem, bársony nesz inog,
a szellőzködő, lágy melegben
tapsikolnak a jázminok,
nagy, álmos dzsungel volt a lelkem
s háltak az uccán. Rám csapott,
amiből eszméltem, nyelvem
származik s táplálkozni fog,
a közösség, amely e részeg
ölbecsaló anyatermészet
férfitársaként él, komor
munkahelyeken káromkodva,
vagy itt töpreng az éj nagy odva
mélyén: a nemzeti nyomor.
2
Ezernyi fajta népbetegség,
szapora csecsemőhalál,
árvaság, korai öregség,
elmebaj, egyke és sivár
bűn, öngyilkosság, lelki restség,
mely, hitetlen, csodára vár,
nem elegendő, hogy kitessék:
föl kéne szabadulni már!
S a hozzáértő dolgozó
nép gyülekezetében
hányni-vetni meg száz bajunk.
Az erőszak bűvöletében
mint bánja sor törvényhozó,
hogy mint pusztul el szép fajunk!
3
A földesúr, akinek sérvig
emeltek tönköt, gabonát,
csákányosokkal puszta tért nyit,
szétveret falut és tanyát.
S a gondra bátor, okos férfit,
ki védte menthetlen honát,
mint állatot terelni értik,
hogy válasszon bölcs honatyát.
Cicáznak a szép csendőrtollak,
mosolyognak és szavatolnak,
megírják, ki lesz a követ,
hisz „nyiltan” dönt, ki ezer éve
magával kötve mint a kéve,
sunyít vagy parancsot követ.
4
Sok urunk nem volt rest, se kába,
birtokát óvni ellenünk
s kitántorgott Amerikába
másfél millió emberünk.
Szíve szorult, rezgett a lába,
acsargó habon tovatűnt,
emlékezően és okádva,
mint aki borba fojt be bűnt.
Volt, aki úgy vélte, kolomp szól
s társa, ki tudta, ily bolondtól
pénzt eztán se lát a család.
Multunk mind össze van torlódva
s mint szorongó kivándorlókra,
ránk is úgy vár az új világ.
5
A munkásnak nem több a bére,
mint amit maga kicsikart,
levesre telik és kenyérre
s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.
Az ország nem kérdi, mivégre
engedik meggyűlni a bajt
s mért nem a munkás védelmére
gyámolítják a gyáripart.
Szövőlány cukros ételekről
álmodik, nem tud kartelekről.
S ha szombaton kezébe nyomják
a pénzt s a büntetést levonják:
kuncog a krajcár: ennyiért
dolgoztál, nem épp semmiért.
6
Retteg a szegénytől a gazdag
s a gazdagtól fél a szegény.
Fortélyos félelem igazgat
minket s nem csalóka remény.
Nem adna jogot a parasztnak,
ki rág a paraszt kenyerén
s a summás sárgul, mint az asztag,
de követelni nem serény.
Ezer esztendő távolából,
hátán kis batyuval, kilábol
a népségből a nép fia.
Hol lehet altiszt, azt kutatja,
holott a sírt, hol nyugszik atyja,
kellene megbotoznia.
7
S mégis, magyarnak számkivetve,
lelkem sikoltva megriad -
édes Hazám, fogadj szivedbe,
hadd legyek hűséges fiad!
Totyogjon, aki buksi medve
láncon - nekem ezt nem szabad!
Költő vagyok - szólj ügyészedre,
ki ne tépje a tollamat!
Adtál földmívest a tengernek,
adj emberséget az embernek.
Adj magyarságot a magyarnak,
hogy mi ne legyünk német gyarmat.
Hadd írjak szépet, jót - nekem
add meg boldogabb énekem!
1937. május





 Márai Sándor

 A hazáról és az államról



 Nevelhetünk-e valakit hazaszeretetre? Mintha azt mondanám: „Korbáccsal és szöges ostorral kényszerítlek, hogy szeresd önmagadat.” A haza nemcsak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőkben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy, szőröstül-bőröstül, testi és lelki mivoltodban; ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is.
Hazaszeretetre nem tudlak megtanítani: őrült az, aki önmagát tagadja. Hazád a történelmi méretekben megnagyított és időtlenített személyiség. A haza a végzet, személyesen is. Nem fontos, „szereted”-e, vagy sem. Egyek vagytok. De úgy látom és tapasztalom, hogy te – szóval, ünnepélyesen, írásban és a dobogókon – inkább az államszeretetről teszel bizonyságot és hitvallást. A hazától ugyanis nem lehet várni semmit. A haza nem ad érdemrendet, sem állást, sem zsíros kenyeret. A haza csak van. De az állam ad finom stallumot, csecse fityegőket szalonkabátodra, príma koncot, ha ügyesen szolgálod, ha füstölővel jársz körülötte, ha – férfiasan, kidüllesztett mellel megvallod a világ előtt, hogy te szereted az államot, akkor is, ha kerékbe törnek. Általában nem törik ezért kerékbe az embert. Éppen ezért, minden államszeretet gyanús. Aki az államot szereti, egy érdeket szeret. Aki a hazát szereti, egy végzetet szeret. Gondolj erre, mikor hörögsz a dobogókon és melled vered.