2009. május 19., kedd

A hónap rejtvénye

Kicsit megkésve jelenik meg rejtvényünk, amely ebben a tanévben az utolsó.
Igazán rövid sétát kell megtenni a Gagarin utcáig, ahol a 6. szám alatt lévő házról kérek fotót/fotókat. Hogy kiről van szó? A XX. századi sivatagkutatás nemzetközi jelentőségű magyar képviselője. Személyéről mintázták Az angol beteg című játékfilm címszereplőjét.
Kérnék egy nevet és a fenti házról képet/képeket. (Az épületen ne keressetek semmiféle utalást a személyről. Nincs.)

2009. május 10., vasárnap

Ballagás 2009

Végigjártátok az épületet. Eltöltöttek itt 4 évet és már minden lépcsőfordulóhoz, radiátorhoz és folyosóhoz köt valami titeket. Beteljesült és még meg nem valósult álmok, vágyak, csalódások, apró emlékek. A gimnáziumi szerelem, egy hosszú életű barátság kezdete. Egy megmagyarázhatatlan érzés.
És most itt álltok, és erősebben érzitek ezt, mint valaha. A történetetek fordulóponthoz érkezett. Vártátok, és most mégis összeszorul a gyomrotok, h arra gondoltok, mi vár rátok. Egy új ajtón készültök belépni, pedig az előzőt szinte még be sem csuktátok. Elengeditek ezért egy percre a kilincset, és visszanéztek a még résnyire nyitott ajtón.
Magatokat látjátok, ahogy 4 évvel ezelőtt átléptek egy küszöbön. Az arcotokon félelemmel vegyes kíváncsiság, és beléptek egy nagy, sárga épületbe. Várakozással teli és vidám arcok mosolyognak rátok. Mintha mindenki azt mondaná, „Te már ide tartozol, befogadunk!”. És érzitek, hazataláltatok. Hiszen ezt akartátok. Idetartozni. Ízig-vérig ’nagylajosos’ diák lenni.
Aztán látjátok magatokat bemenni az első németórátokra, megismerni a legjobb barátaitokat, elmenni a másodikas osztálykirándulásotokra. Látjátok, ahogy tavaly még tervezgettétek a programjaitokat az érettségi szünetre.
Akkor még nem értettétek, hogy miért láttok rohanó negyedikeseket és aggodalmat az arcokon. Miért idegesebbek napról napra és miért nem érnek rá semmire. Úgy gondoltátok, hogy veletek ilyen sosem fog történni. Hogy nem érnek majd csalódások, és hogy az élet csak jókedvből és szabadidőből áll. Úgy gondoltátok, „én majd megmutatom, másképp is lehet.”
Már tudjátok, a többieknek van igaza. Amíg ide jártatok, számtalan élményben volt részetek. Jóban, rosszban egyaránt. De megértettétek, ezekre is szükségetek volt, hogy azzá váljatok, akik ma vagytok.
Megértettétek. A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszíteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké, és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon.
Az iskola diáksága nevében ezeket a sorokat kapjátok útravalóul. Befejeztétek a gimnáziumot, kirepültök innen, de tanáraitok és fiatalabb barátaitok mindig visszavárnak titeket. Fogadjátok ezért sok szeretettel a következő kis meglepetést.

( Horváth Anna 11/A )








Márai Sándor : A feladatról és a pillanatról

Vigyázz arra, hogy ne mulaszd el a pillanatot, amely csak a te pillanatod, műved kivitelének végzetszerűen kijelölt időszaka. Kényelem, szöszmötölés, gyávaság, lustaság néha késleltetik feladatod kivitelét, noha szíved mélyén tudod jól, hogy az idő telítve van azzal, amit rajtad keresztül el akar mondani, s egy pillanatot sem mulaszthatsz, mert elmondja más helyetted, s nem úgy mondja el, ahogyan te jónak és igaznak hiszed. Tudományban, művészetben, irodalomban, közéletben vannak ilyen sürgető pillanatok, mikor egy igazság megérett és ki kell mondani. S ha úgy érzed, végzetesen éppen téged jelölt ki e feladatra a sors, ne késlekedj, mint a rossz színész, aki elmulasztja a jelenet végszavát.
Nemcsak műved van, az idő is van. S az időn belül meg van a te pillanatod, melyet nem szabad elmulasztani.

( A ballagásról készített képek, melyeket Rónay Viktor tanárúrnak köszönhetünk, a könyvtár 1. gépén megtekinthetők. )

2009. május 5., kedd

Ma 100 éve született...


Radnóti Miklós



Született
1909. május 5.
Budapest

Elhunyt
1944. november 9. (35 évesen)
Abda








Radnóti Miklós: A' la recherche...



Régi szelíd esték, ti is emlékké nemesedtek!

Költőkkel s fiatal feleségekkel koszorúzott

tündöklő asztal, hova csúszol a múltak iszapján?

hol van az éj, amikor még vígan szürkebarátot

ittak a fürge barátok a szépszemü karcsu pohárból?


Verssorok úsztak a lámpák fénye körül, ragyogó zöld

jelzők ringtak a metrum tajtékos taraján és

éltek a holtak s otthon voltak a foglyok, az eltünt

drága barátok, verseket írtak a rég elesettek,

szívükön Ukrajna, Hispánia, Flandria földje.


Voltak, akik fogukat csikorítva rohantak a tűzben,

s harcoltak, csak azért, mert ellene mitse tehettek,

s míg riadozva aludt körülöttük a század a mocskos

éj fedezéke alatt, a szobájuk járt az eszükben,

mely sziget és barlang volt nékik e társadalomban.


Volt, ahová lepecsételt marhakocsikban utaztak,

dermedten s fegyvertelen álltak az aknamezőkön,

s volt, ahová önként mentek, fegyverrel a kézben,

némán, mert tudták, az a harc, az az ő ügyük ott lenn, -

s most a szabadság angyala őrzi nagy álmuk az éjben.


S volt ahová ... mindegy. Hova tüntek a bölcs borozások?

szálltak a gyors behivók, szaporodtak a verstöredékek,

és szaporodtak a ráncok a szépmosolyú fiatal nők

ajka körül s szeme alján; elnehezedtek a tündér-

léptü leányok a háboru hallgatag évei közben.


Hol van az éj, az a kocsma, a hársak alatt az az asztal?

és akik élnek még, hol vannak a harcra tiportak?

hangjuk hallja szivem, kezem őrzi kezük szoritását,

művük idézgetem és torzóik aránya kibomlik,

s mérem (néma fogoly), - jajjal teli Szerbia ormán.


Hol van az éj? az az éj már vissza se jő soha többé,

mert ami volt, annak más távlatot ád a halál már. -

Ülnek az asztalnál, megbujnak a nők mosolyában

és beleisznak majd a poharunkba, kik eltemetetlen,

távoli erdőkben s idegen legelőkön alusznak.



Duplán "enelgés"




Versenyzett, ma már edző

Szabó Péter hatévesen fogott ütőt a kezébe

Igazából soha nem tudtam elképzelni elegánsabb labdajátékot a tenisznél. Mentes a trágár szurkolói bekiabálásoktól és a kántálástól, a közönség illedelmesen tapsol, amikor kell.

Az egész kicsit hasonlít a színházra: a játékosok kivonulnak fehér ruhában a zöld gyepre, játszanak egyet, a játék végén kezet fognak és méltóságteljesen levonulnak a pályáról. Nem is ellenségei egymásnak, hiszen szinte csak önmaguk és a labda ellen játszanak, nincs test-test elleni küzdelem. Ez a tenisz: sport, játék, élvezet. Szabó Péter több szállal kötődik a teniszhez: családja teniszpályát üzemeltet, versenyjátékos volt, edzéseket tart, segít a karbantartásban is. A Sabaria TC pályái mellett beszélgettünk, míg mellettünk tavaszi napsütésben röpködtek a fonákok és a tenyeresek.

Mióta teniszezel?

Hat éves voltam, amikor először ütőt fogtam a kezembe, Simon Róbert, majd Kupó Zoltán volt az edzőm. Akkor heti két- három alkalommal játszottam. Zoli bácsi volt az edzőm életem első versenyén is, ahol harmadik lettem. Emlékszem, nagyon büszke voltam magamra.

Mikor lett az édesapád az edződ?

Tízéves lehettem, akkor már versenyszerűen játszottam, minden nap edzettünk.

Másképp kezel téged, mint a többi tanítványát?

Igen, velem sokkal szigorúbb. Ez egyrészt előrevisz, másrészt gátol. Ha nem ő lett volna az edzőm, lehet, hogy nem jutottam volna el erre a szintre, viszont egy- egy rosszabbul sikerült edzés után nem egyszer mondtam azt, hogy elég volt a teniszből.

Mikor hagytad abba a versenyszerű teniszezést?

2006 novemberében egy baleset következtében a jobb szemem látását szinte teljesen elvesztettem. Megműtöttek, ma már egy speciális lencsével hatvan százalékot látok vele.

Azóta mennyit játszol?

Heti háromsor-négyszer, de nem versenyzek. Csak a diákolimpián indultunk a párommal, Kis Ádámmal, de sajnos nem értünk el dobogós helyezést. Ha nem történt volna a baleset, talán még most is versenyeznék. Rossz érzés, hogy akiket előtte könnyen legyőztem, most megvernek és még büszkék is rá.

Ha jól tudom, másokat is edzel. Szereted csinálni?

Ez játékosfüggő. Vannak olyanok, akiknél inkább munkának érzem, de van, akikkel élmény az edzés. Velük nagyon odateszem magam, szinte már játszom velük.

Sugár Viktória 10/C

Nagy Lajos Gimnázium


A fenti cikk a Vas Népe Sétatér mellékletében jelent meg, 2009. május 02-án, szombaton. Az interjú készítője és alanya egyaránt iskolánk tanulója, osztálytársak.


2009. május 1., péntek

Érettségi 2009 coming soon

Végre érettségi szünet, lehet egy kicsit pihenni... kivéve persze azoknak akik érettségiznek hétfőtől. Nekik kívánok sok sikert az eredményes vizsgákhoz, a kitűzött célokhoz.

Életetek egy szakasza lezárult
Reményetek háza most kitárul!
Eljött a szenvedések vége már,
Teljes nyáron pihenhettek akár!
Továbbtanulás így biztosított,
S megdönthettek akármilyen csúcsot!
Édes álmaidat váltsd valóra,
Gondolataid megvalósulnak ma-holnap!
Irigyeidre ne szánj egy percet sem,
Rossz akaróidat mind felejtsd el.
Egyre gondolj csak, hogy sikerrel tetted le!