2017. január 30., hétfő

NLG Szalagavató 2016. január 27.

Január 27-én az "enelgések" is szalagot kaptak.
 Az avató nagyon jó hangulatban telt. Először Pintér Fanni (11/B) osztályos tanuló szavalta el Király László: Őrizd meg! című versét. Ezt követően Gáspárné Zsolnai Zsuzsanna igazgatónő beszédét hallhattuk, aki minden osztály életéből kiemelt pár kellemes emléket, vicces mozzanatot. Ezt követően került sor a szalagok feltűzésére. Az est folytatásaként Nardai Borbála(12/C) és Székely Dóra(10/D) tornagyakorlatait csodálhattuk meg, majd a végzős osztályok műsorát, melyek nagyon színvonalasra és szórakoztatóra sikerültek. A négy osztályfőnök közös produkciója sem maradt el, melyhez diákjaik is csatlakoztak. Később egy meglepetésre is sor került . A 12/B osztályos diákok szüleinek előadását láthattuk, amely tele volt vidámsággal és energiával. Azt hiszem ezért külön gratuláció jár nekik..
Én nagyon jól éreztem magam a szalagavatón, nagy élmény volt számomra. Minden osztály műsora tele volt emlékezetes pillanatokkal és egyedi ötletekkel. 
Gratulálunk az osztályoknak!

Kővári Dorottya (11/A)



A blogunk fotósa Tóth Kristóf (9/B) volt:  https://goo.gl/photos/gXHNPdH8muogpPXE8

Katt még a helyi médiákra:

/http://vaskarika.hu/hirek/reszletek/12894/vidamsag_orulet_konnyek-nlg_szalagavato_2017_fotoriport/

http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/nagy_lajos_gimnazium_szalagavato_2017_kepek_nlg


Az Anna Örök Alapítvány idei díjazottjai



Az idei szalagavatón is átadták az Anna Örök Alapítvány adományát. 
1999.október 23-án iskolánk egyik tanulója közlekedési balesetben elhunyt. Szülei gyermekük emlékére hozták létre ezt az alapítványt, mely 100 000 forintnyi összeget ad 4 végzős diáknak. A tanulóknak nem kell kitűnő bizonyítvánnyal rendelkezni, fontosabb a szilárd erkölcsi értékrend, az egészséges életmód és a közösségért végzett önzetlen munka.
Idén a 12.A osztályból Dankovits Eliza, a 12.B osztályból Köbli Luca, a 12.C osztályból Ignéczi Dóra és Nardai Borbála részesültek az elismerésben.
Gratulálunk!

Tóth Éva és Kővári Dorottya (11.A)   



2017. január 23., hétfő

Haláltánc - írta és rendezte Albert Ádám (12/B)




Nem szokványos címadás ez egy mai gimnazistától, legfeljebb a középkori irodalom órákon kerül elő ez a szó, mint műfaj. A Nagy Lajos Gimnázium végzős diákja és a film rendezője, Albert Ádám viszont egyáltalán nem szokványos filmet készített, nem szokványos módon. A munkálatokban fő segítsége volt operatőri ambíciókkal rendelkező osztálytársa, Mihály Luca (a tavalyi tanévben vele készítettem interjút a Sétatérbe). A történet egy negatív utópia: a főhős édesanyja haldoklik, s testvérével útnak indulnak megtalálni az egyetlen orvost, aki segíthet. Útjaik azonban szétválnak, s a főszereplő végül már csak a túlélésért küzd….

 Kinek az ötlete volt a közös munka?

Luca: Ádám február környékén vetette fel az ötletet. Nagy lelkesedéssel vállaltam, mert úgy gondoltam, jó lehetőség a kibontakozásra. Ennek ellenére tudtam, hogy hatalmas munka lesz, amit nem gondoltam, az az, hogy véghez is viszünk.

Mennyi idő alatt forgattátok, milyen helyszíneken?

Luca: Július közepén álltunk neki a forgatásnak. Egészen augusztus végéig szinte minden nap dolgoztunk, túlnyomórészt Körmenden, de voltak jelenetek, amiket Répcelakon vettünk fel.

Volt-e valami különleges, speciális dolog, amire figyelni kellett ennél a filmnél, ami kihívást jelentett?

Luca: Az emberek kifestése nap mint nap több órás feladat volt, ami szintén az én munkakörömbe tartozott. Nagy pontosságot igényelt, hogy a festést mindig ugyanolyanra készítsem, mint az előző forgatásokon. Volt, hogy egy szereplőt a nap folyamán háromszor is át kellett festenem.

Mit szerettél ebben a forgatásban/munkában, s mit nem?

Luca: Számomra ez a nyár életem egyik legkülönlegesebb nyarának számított. Azt csinálhattam, amit igazán szeretek, amit később reményeim szerint a foglakozásomnak is tekinthetek. Hátránya volt a forgatásoknak a 70 km távolság, amit időnként naponta meg kellett tennem oda-vissza.

 További tervek?

Luca: Szeretnék az operatőri pályán továbbtanulni, és a jövőben is filmekkel foglalkozni.


Ádám, milyen alapon válogattad a szereplőket?

Ádám: Nagy meglepetést okozott számomra, hogy rengetegen önként jelentkeztek a színészi szerepekre. Fontos szempont volt a színészi képesség, de sajnos pénz hiányában meg volt kötve a kezem.  Bakucz Dániel(12/)évfolyamtársunk remekel a főszerepben.

Milyen tapasztalataid vannak a forgatásról? Belevágnál még egyszer?

Ádám: Az elején is tudtuk, hogy nem lesz egyszerű munka, de azt, hogy ennyi nehézséggel jár, senki nem gondolta. Szinte csak akadályokba botlottunk, amiket hatalmas szócsaták árán sikerült legyőznünk. Összességében viszont úgy gondolom, hogy a sok veszteség és sírás ellenére megérte belevágni. Természetesen újra elkezdeném. Ha a filmnek sikere lesz, bele is kezdünk egy újba.


Mit szerettél ebben a forgatásban/munkában, s mit nem?

Ádám: Amit nagyon szerettem, hogy megvalósíthattam az elképzeléseimet. Mindenki nagyon szívesen jött és segített, mindenki igyekezett a maximumot kihozni magából.
Sokszor kellemetlenséget okozott az időjárás ingadozása, az alváshiány…

Mik a tervek a filmmel?

Ádám: Természetesen, ahol csak lehet, be szeretnénk mutatni a filmünket. Minden létező filmszemlére, pályázatra beküldjük majd, hogy minél többen tudomást szerezzenek róla.
Ezenkívül az Agora Savaria Filmszínház reményeink szerint februárban vetíteni fogja. Fontosnak tartom, hogy filmünk az emberi kegyetlenségre, a  jellemek, az emberek, a társadalom romlására akarja felhívni a figyelmet.

Németh Dolóresz 12.B
Nagy Lajos Gimnázium


 

Cintányéros cudar világ avagy ajánló Mágnás Miskához

Nem tagadom, a lelkesedésem nem volt az egekben, amikor elfoglaltam helyemet a nézőtéren. S hogy miért?
Gondoljon csak bele, tisztelt olvasó, négy órás színházi előadás? Nincs mit tenni, a bérlet harmadik előadásán a Mágnás Miska szerepelt, aminek hossza négy óra. Bevallom, vegyes érzelmek kavarogtak bennem, egy felől izgatott voltam, hogy vajon milyen előadás lehet, amit ilyen hosszan szeretnének a nézők elé tárni, de persze féltem is,  hiszen 240 perc bizony nem kevés, és fennáll a veszélye hogy megunom. Szerencsére ez, egy pillanatig sem állta meg a helyét.
Zenés darabokra jellemző hogy az előadás a zenekar, vagy annak vezetője bemutatásával kezdődik, így történt most is. Ám a nevek felolvasása helyett, a közönség egy kis ízelítőt kapott a darab egyik közkedvelt muzsikájából. A függöny felment, és kezdetét vette az utazás.
A történet vidéken játszódik, egy vasútépítésről szól. A falutól nem messze élő gróf, szeretné, hogy a vasút érintse a házát, ez azonban eltér a tervektől. Az újonnan kinevezett mérnök, viszont nem hajlandó semmiféle törtvénytelen tettre. Balszerencséjére beleszeret a gróf lányába, s ezzel meg is pecsételi sorsát. A mérnök urat nem kell félteni, elég furfangos ahhoz, hogy tervét véghez vigye, és a lovászt beöltöztesse egy másik grófnak. Szerelme, Rolla pedig a mosogatólányból varázsolt igazi grófnőt. De a darabban helyett kap, a mindig jót akaró nagymama, a hamisítatlan nemes apuka és persze a hozzá rangban illő (?) anyuka. Illetve az igazi főúri közeg, a többi gróffal és más nemesekkel.
Ha nem haragszik meg, tisztelt olvasó, további részleteket nem osztanék meg Önnel. Ne értse félre! Nem irigységből teszem, csupán a jó akarat vezérel, és buzdítom hogy nézze meg. Nemcsak azért ajánlom, mert szerintem egy remek darabról van szó, hanem azért is, mert komoly és folyamatosan jelenlévő problémákat érint. Elég ha csak azt mondom, hogy a megfelelési vágy, és az adok-kapok kérdésköre illetve a megkülönböztetés bőrszín vagy társadalmi pozíció miatt. 

Sosem volt titok, hogy a szombathelyi színház szereti egy kicsit belecsempészni a politikát az előadásokba, nem volt ez máshogy most sem, de éppen csak annyira, hogy mosolyogjunk egyet. A négy óra pedig szinte észrevétlenül elrepült, s nem is tűnt olyan soknak.

Németh Dolórész (12/B)

2017. január 6., péntek

Tanárportrék 13.


Hogyan teltek a diákévei?
Középiskolába jártam, a kőszegi Jurisics Miklós Gimnáziumba. Akkoriban kevés olyan iskola volt, ahol a németet komolyabb szinten lehetett volna tanulni. Hetente hat német óránk volt, nyaranta külföldön dolgoztunk, e kettő megalapozta német nyelvtudásomat.
Tudatosan készült a tanári pályára?
Édesapám tanító volt, aki olykor megengedte, hogy gimnazistaként taníthassak helyette, csak pár órát természetesen.
Utólag úgy látom, hogy természetes módon kerültem erre a pályára, nem kellett sem biztatás, sem elhatározás.
Hogyan került közelebbi viszonyba a költészettel?
Az alapdiplomám tanító, úgy vélem, hogy ennek a hívatásnak a legfontosabb eszköze és célja az anyanyelv. Azt hiszem, innen is ered a nyelv, az irodalom iránti szeretetem. De nem szabad elfelejtenem, hogy mindvégig kiváló irodalomtanáraim voltak.

Azért hoztam szóba a költészetet, mert a Tanár Úrnak 2006-ben megjelent egy verseskötete.
Hozzám elsősorban a líra áll közel. Rövid műfaj ugyan, de csodálatos lehetőségeket rejt. Izgalmas a rímek felfedezése. Egykoron a tanáriban mellettem ült Devecseri László költő barátom, aki mesteri segítséget nyújtott nekem.  A verseimet egy pesti kiadó gondozásában sikerült kiadni.

Milyen érzés volt, amikor megjelent a kötet?
Csodálatos pillanat volt. Diákjaim olvasták fel a verseimet a bemutatón.

Milyenek voltak a visszajelzések?
Többek között egykori tanáraimtól dicsérő szavakat kaptam. Amellett, hogy jó érzés volt, további alkotásra ambicionálnak.

Izgult, mikor a Nagy Lajosban kezdett tanítani?
Mai napig hálás vagyok a vezetőknek, a tantestület tagjainak az empatikus fogadtatásért.  Az iskola felújítása akkoriban fejeződött be, mi tanárok egy hétig közösen hordtuk a bútorokat, berendezési tárgyakat. Az a hét közösséggé alakított bennünket és megkönnyítette az átmenetet.

Nincs olyan diák, aki ne szeretné Önt. Tesz érte valamit, vagy egyszerűen Ön ilyen?
Ez teljesen közös „élmény”. Könnyen kialakul, a diákjaim csodálatosak. Valamennyien.

Fontos Önnek hogy szeressék?
Igen. Vannak olyan dolgok az életben, amelyek túllépnek mindenen, ezek pedig a kapcsolatok, amelyekben keletkezik és él a szeretet.

Minden évben át szokták adni a Lyukaskő-díjat, melynek megítélésében Ön is részt vesz.
Nagy megtiszteltetés hogy kezdettől fogva zsűrizhetem a verseket. Mindig csodálatos dolog olvasni azokat, hiszen megjelenik bennük a diákok fiatalsága, lendülete, de a szomorúság is vagy a problémák, amelyekkel meg kell küzdeniük. Az viszont, hogy képesek verset írni, már önmagában gyógyír, sok minden, ami negatív, elveszti a súlyát. A vers épít bennünket!

Nehéz kiválasztani azt az egyet, amelyik nyer?
Hosszú időt adunk a megírásra és a zsűri is időt hagy magának, hogy tudjunk választani. Sokszor átolvassuk, és a végén kibukkan az az egy, amelyik nyer.

Hogyan szokta tölteni a szabadidejét?
Nagyon szeretek olvasni, a természetben lenni, horgászni, túrázni. Családommal kertet művelünk. Élvezem, amikor „irodalmi” közegben lehetek.

Hamarosan itt a karácsony. Fontos ünnep az Ön számára? (Az adventi készülődés napján beszélgettünk)
Nagyon fontos, talán a legfontosabb. A család együtt ünnepelhet.  Már az adventi készülődéssel elkezdődik az ünnepre hangolódás: vásárlások, meglepetések és az elmaradhatatlan gyertyagyújtás.
Itt mutatnám be egy versemet:

ADVENT

Fenyőtűn
cseppek:
adventi
harmat.

A szellő
sóhajt,
a fenyő
hallgat.

Madarak
szállnak
díszül
a fának.

Csend
csend
csend
égen
légben
földön

A lelkünk
tiszta.
Rád várunk
Jézuska.

Van valamilyen kívánsága?
Azt kívánom magamnak, amit másnak is: elsősorban erőt és egészséget.

A tárgya, amit elhozott az egy német-magyar szótár. Miért?
„Mesterségem címereként” hoztam el, kifejezi hivatásomat.
Köszönjük a beszélgetést.
Németh Dolóresz (12/B)

2017. január 3., kedd

Déjà vu-m volt



Sosem volt különösebb titok a nézők számára, hogy a szombathelyi Weöres Sándor Színház szereti az aktuális politikát belecsempészni előadásaiba. Így történt ez a Mandragóra című előadásban is.
Egy hideg, decemberi hétfőn  bérletem második előadására igyekeztem a színházba. Az előtérbe belépve csinosan felöltözött lányok, daliás urak várták az előadás kezdetét, mely most a Márkus Emília terem színpadán játszódott. A helyemet elfoglalva, a színpad felé fordultam s Párizs látképe köszöntött vissza, a színpadot takaró függönyön. A fények elhalványultak, s elkezdődött.
 A férfi főszereplő még mindig reménytelenül szerelmes egykori diáktársába. Képes érte feladni nagyvárosi életét, s hazatérni egy szinte ismeretlen magyar kisvárosba, (esetleg község?) ahol a lány él, hogy elhódítsa őt  férjétől.  A férjtől, aki az utóbbi időkben a környék ( s talán az ország ?) legsikeresebb és leggazdagabb vállalkozója. Akinek félnivalója nincsen, hiszen ellenlábasai már alulról szagolják az ibolyát, vagy elmenekültek jó messzire. Most is éppen egy új golfpályát épít, a környék újgazdagainak. Egyetlen bánata van csupán, hogy nincs örököse, aki hatalmas birodalmát átvenné.
Ez idő alatt a fiatal férfi próbál a lány közelébe jutni, s becserkészni őt. Nincs nehéz dolga, hiszen a lány nem boldog, talán mert a házasságkötésnél inkább számított, hogy hány számjegyű összeg van a férj bankszámláján, mint a valódi érzések (nem ismerős az olvasónak?)  
S hogy szerelmük beteljesedhessen, tőrbe csalják a naiv férjet, aki képes bármit megtenni (és bármennyit fizetni) hogy gyermeke szülessen.
.
A hős szerelmest a férjnek tudós képében mutatják be,  aki tudja a gyógyírt, ám komoly hátulütője van a mandragóra italnak....

Az előadásban minden adott volt, hogy élvezhessük. Az elvakult szerelmes, a dörzsölt ügyvéd, a köpönyegforgató anyós, és az oly naiv vállalkozó, a papot pedig még nem is említettem. A téli hidegben megérte kimerészkedni a melegen fűtött lakásból, és megnézni a darabot. Ugyanakkor megrémisztett, hogy egy ember mennyi mindenre képes célja érdekében, s milyen butává és elvakulttá tud válni. Az előadás sokszor mosolyt csalt a nézők arcára, hazafele azonban, a korábbi mosoly lehervadt arcomról s inkább kétségbeesést éreztem;  azt hiszem azért, mert túlságosan hasonlított jelenünkre.
Németh Dolóresz 12/B