2015. február 25., szerda

Van más út? Sportolj, ne bűnözz!

címmel közölt cikkben számol be a helyi portál a Van más út című projektről, melyet a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács támogatásával rendezett meg a Vas megyei Rendőr-főkapitányság iskolánkban február 18-án a 9. évfolyamosoknak. A jóhangulatú foglalkozáson a főszerepet a mozgás, a sport  játszotta.
 Katt az alábbi linkre
http://vaol.hu/szombathely/van-mas-ut-sportolj-ne-bunozz-1681493http://vaol.hu/szombathely/van-mut-sportolj-ne-bunozz-1681493

A kommunista diktatúrák áldozatainak napja



 

Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt (FKGP) főtitkárát 1947-ben ezen a napon a kommunistákkal szembeni kiállása miatt a szovjet hatóságok teljes mértékben jogellenesen, a képviselői mentelmi jog ellenére letartóztatták és elhurcolták a Szovjetunióba, ahol nyolc évet töltött fogságban, először a Gulagon, majd 1951. szeptember 25-től az Állambiztonsági Minisztérium moszkvai központi börtönében.
A politikus letartóztatása és fogvatartása az első lépés volt azon az úton, amelynek során a kommunista párt kiiktatta az ellenszegülőket és így haladt a totális egypárti diktatúra kiépítése felé. Az eset ezzel a demokrácia és a szabadságjogok semmibe vételének jelképévé vált, amely a kommunizmus közel 50 éves uralmát jellemezte. Kovács Béla típuspéldája lett a pártállami rezsim áldozataiként számon tartott embereknek.
forrás: wikipédia  


Ősz
2014. október 24-e volt, viharok hete. Mintha az idő is csak emlékezne azokra az régi időkre, pillanatokra, órákra, melyeket oly nagyon érdemes felidézni.
Bár ő hogyne emlékezne, ő mindent megtart, hisz az utcákon is halál sikolyát bolygatta szellő, de az a fájdalmas hang, az a szenvedélyes kiáltás nem most zúg, rég volt már, el is veszett. Mikor ebben az egyetlen kis hazában szabadelvű, szabadlelkű, szabadszájú, szabad..., szabad..., szabad..., s nem a megfelelésektől függő, hanem a lázadni nem félő fiatalok élték(!) mindennapjaikat. Olyankor senki sem félt felállni, továbbmenni és megújult erővel belevágni abba az életbe, ami oly sokszor földre döntötte őket.
Én csak sétálok. Nem azért érkezett vonatom abba a városi világhosszú utcába, mert dolgom akadt, nem a sablon kötelesség vezérelt, nem az, ami végigkíséri minden egyes légvételem, mert engem mindenki olyannak ismer, olyan átlagos magyar fiatalnak, amilyenné az ember nem akar válni. Siet, rohan, bizonyít, megfelel, tervez, szorong, s végül megáll a semmiben, elfogy s lelkében elpusztul... Vajon ismerhetnek igazán? Tudják-e az emberek, hogy nem azért élünk , hogy mindenki kiismerjen minket, hanem azt lássák bennünk, amit Ő maguk látni akarnak. Ilyen az élet, de ezek csak a négyzetrácsba szerkesztett hétköznapok, vágyaink melyek mindig s mindig csak elbukottan hevernek bal felső bordáink ölelésében. S azok a szerencsétlenek, annyiszor de annyiszor törjük kristályokká... Vajon Ők ezt érdemlik? Hisz csak tűrik a mellünkre ért ütéseket, ezért léteznek, egy céljuk van melyet mindig teljesítenek, s mily könnyű is nekik.
Talán ha tudná a világ mit kívánok én minden éjjel, mikor tollat fogok kezembe, és hogy milyen Szabad érzés sétálni az őszi, hideg végtelenbe. Szebb környezet nincs is e világon, mint a fagyos, magyar- vén harcosok évszaka. Csupán ez a hangulat, csak ez a dermesztő fuvallat ami a bőrömet tépi, csak ez a szürkébe borult mennyezet, mintha tömény puskafüst járna át mindent. Csodásabb mint a kék, virágzóbb mint a tavasz. Néha csak megállok elmélyülve, hogy mily nagyon lennék én, 58 éve. Szép is volt akkor az ifjú sarkára állt nemzet. Most csak kávé és dohányos füsthányó kezemben, s így de törtetnék, a szabad, pesti végtelenbe.  Romokat, dúlásokat kerülgetve, mert azokat mi csináltuk, és ha egy ember is megdönthet egy sárga villamost, hát egy fiatal neves nemzet nem döntheti meg az ő nagy, s felé ívelő mocskos-vörös gépét, az örökös rabszolgaságot, és meghajlást a "felsőbb" nemzetek alatt? Nem! Nem fáj a felállás a nagy lökés után és csak küzd azért az elérhetetlenért amiért értelmes embernek nem érdemes és nem is lehet, de még is vérét folyatja érte. Ők magyarok voltak, igazán hazafi fiatalok, s ezért nem fájt a szenvedés.
Most már nem él olyan szarvas hazájában, mely nem fél szembeszállni egy tigris ellen, hogy azt mondhassa szabad vagyok,mert már akkor is szürke volt az ég... akkor is tépett a szél... akkor is ősz volt... Mert az idő emlékszik mindenre, Ő mindent megtart...
Vincze Bence 11/B






2015. február 22., vasárnap

Sítábor 2015





    Idén is megrendezésre került iskolánk nagy népszerűségnek örvendő sítábora. Február első napján, két busszal indultak a sítáborosok a Salzburg tartományban fekvő Zell am Seebe. A diákokat -mint mindig- most is Sákovicsné Szeltner Anita tanárnő, Szabó Péter és Takács Zsolt tanár urak kísérték. Kb. 6 órás út után megérkeztünk a szállásra, ahol ki-ki elfoglalhatta a saját szobáját.
    Másnap, hétfőn 9 órára már a sípályákon volt mindenki. A kezdőket egy profi oktató segítette, akik számára pedig nem volt újdonság a síelés, szabadon mehettek a pályákon. Ha valaki elfáradt, a hüttékben pihenhetett vagy vehetett magának valamit enni vagy inni. Fél egykor és fél négykor volt minden nap egy találkozó, a létszámellenőrzés miatt.
    Kedd este a szokásostól eltérően nem a szálláson foglalták el magukat a diákok, hanem egy esti szánkózáson vehettek részt. 
A szerdai nap is változatosságot jelentett, hiszen nem a megszokott sípályákon síeltünk, hanem a közeli gleccseren, sőt a vállalkozó kedvűek még a 3029 m magas csúcsra is felmehettek és gyönyörködhettek a környező hegyek nyújtotta panorámában.
    A kezdő síelők csütörtökön már a haladókkal síelhettek. Szerencsére az egész héten tartó szép időjárás, kedvező feltételeket kínált a síeléshez/snowboardozáshoz.
    Péntek délután indultunk haza, kiváló sofőrünknek és a jó útviszonyoknak köszönhetően mindenki épségben, egy hatalmas élménnyel gazdagodva hazaért.
Kelemen Flóra 10/C
Fotók: Sinkó Sára 10/C 

2015. február 19., csütörtök

Tanárportrék 4. Gáspárné Zsolnai Zsuzsanna igazgató




V.B.: Az első kérdésünk, hogyan teltek a gimnáziumi évei?

G.Zs.Zs.: Nagyszerűen! Életem egyik legszebb időszaka volt, amikor Nagy Lajosos gimnazista voltam. Egy csodálatos osztályközösségnek lehettem a tagja, és nagyszerű tanáraim voltak. Amiért nagyon szívesen emlékszem arra az időre - emellett egy kicsit sajnállak bennetek, hogy ebben nem lehet részetek, vagy nem olyan formában, mint nekünk volt -, hogy mi nagyon sok időt töltöttünk az iskolában a tanórákon kívül is. Volt mindenféle program, ami még jobban összehozta a közösségünket, például irodalmi színpad, osztályok közötti versenyek és még sok más.

V.B.: Mi volt a kedvenc tantárgya, és volt-e olyan, amit egyáltalán nem szeretett?

G.Zs.Zs.: A kedvencem a magyar volt, már a kezdetektől fogva, de nagyon szerettem a nyelveket is - oroszt és latint tanultam. Igazság szerint nem állt tőlem távol a természettudomány sem, főleg a földrajz és a biológia. Olyan, amit egyáltalán nem szerettem, nem volt, ami leginkább távol állt a szívemtől az a fizika.


N. Zs. : Mi szeretett volna lenni diákkorában?

G. Zs. Zs. : Ez érdekes folyamat volt az életemben, mert amikor óvodás voltam, óvó nénit játszottam, általános iskolában tanító nénit, és ahogy belenőttem a gimnazista éveimbe, egyre határozottabban tudtam, hogy középiskolai tanár szeretnék lenni. Volt egy kis megingásom a gimnáziumi évek alatt, amikor elgondolkoztam rajta, hogy építészmérnök legyek.


N. Zs.: Utólag örül, hogy ezt a pályát választotta?

G. Zs. Zs.: Határozottan.


N. Zs.: Mit szeret leginkább a tanári pályában és mit legkevésbé?

G. Zs. Zs.: Nagyon sok mindent szeretek. Egyrészt, mint tanár, benne lenni a fiatalok közösségében, másrészt óriási öröm látni azt, mikor az ide érkező gyerekekből értelmes, intelligens, érett és művelt felnőttek lesznek. Amit legkevésbé kedvelek, az a dolgozatíratás és -javítás, ez utóbbi nem is annyira az erősségem.


V.B.: Az NLG-ben kezdte a pályafutását, vagy később került ide?

G.Zs.Zs.: Óriási szerencsém volt, mert itt kezdhettem. Az egyetem után azonnal a volt iskolámban taníthattam, és ezt az élet nagy ajándékának tartom.

N. Zs.: Gondolt valaha arra, hogy egyenruhát kapjanak a nagylajosos diákok?

G. Zs. Zs.: Arra, hogy egyenruhát kapjatok, soha nem gondoltam. Sokat hallottunk a régi diákoktól arról, hogy régen egyensapkát kellett hordani, ilyesmi kötelező elemei voltak a viseletnek, és azzal egyetértek, hogy lehet például iskolai ünnepélyeken egy-egy ruhadarab mindenki számára kötelező, ami jelképezi az összetartozást. Ezt testesíti meg jelenleg az NLG-s sál vagy nyakkendő.

N. Zs.: Ön először diákként, majd tanárként és most igazgatóként van jelen az iskolában. Mit gondol, mennyit változott a Nagy Lajos Gimnázium az évek alatt?

G. Zs. Zs.: Apróságokban sokat, de szerintem a legfontosabb dolgokban nem változott. Úgy hiszem, ugyanaz a szellemiség maradt, ami az én diákkoromban jellemezte a gimnáziumot, és ezen is dolgozunk, hogy ez még sokáig megmaradjon. A következetes követelmények mellett igyekszünk figyelni a diákokra, a személyiségükre, véleményem szerint ezek a dolgok nagyon fontosak. Gyakran hallani azt, hogy ez a Nagy Lajos Gimnázium már nem az a régi Nagy Lajos Gimnázium. Nem is lehet ugyanaz, hiszen folyamatosan változnak a diákok, és a tanári kar is kicserélődött, de úgy gondolom, a céljaink és az eredményeink változatlanok.


V.B.: Van valami, amin változtatna, ha lenne lehetősége?

G.Zs.Zs.: Úgy gondolom, hogy nagy változtatásra nincs szükség, talán a feltételek azok, amelyek jó lenne, ha javulhatnának. Ez attól is függ, hogy milyen lehetőségeim lennének. Nagyon szeretném például, ha lenne egy olyan természettudományos laborunk, amely megfelel a kor igényeinek, és ezáltal a természettudományos oktatás feltételei is igazán korszerűek lehetnének. Ami még jó lenne, ha változna, az az iskolán belüli diákélet pezsgése - ez számomra egy kicsit hiányzik néha, de ennek leginkább ti lehettek a kezdeményezői.


V.B.: Úgy tudjuk, Ön magyar-orosz-német szakos. Melyik áll legközelebb Önhöz?

G.Zs.Zs.: A magyar! Az egyetemről magyar-orosz szakosként jöttem ki, és azzal, hogy elsősorban magyart szeretnék tanítani, aztán úgy hozta az élet, hogy ez nem így történt. Ebben az időszakban, a pályám legelején nagyon sok orosz órám volt, és egyetlen osztályban tanítottam magyart. Miután pedig visszajöttem a gyesről, megszűnt az orosz tanítás, ekkor váltottam a német szakra, párhuzamosan tanítottam a magyarral. Mióta viszont igazgatóhelyettes, majd igazgató lettem,  csak magyart tanítok.

V.B.: Sajnálja, hogy az orosz nyelvoktatás nincs benne a tantervben?

G.Zs.Zs.: Igen, ezt nagyon sajnálom, mert vele egyértelműen gazdagabb lenne a kínálat, és egyáltalán nem lenne baj, ha ma is tanulnák a fiatalok az orosz nyelvet. De sajnos nincsen rá olyan igény, hogy el tudjuk indítani, pedig mindig hirdetjük. Az utóbbi években sajnos már a francia nyelv iránt sincs akkora érdeklődés, mint korábban.


N. Zs.: Van kedvenc írója, költője?

G. Zs.Zs.: Több írót kedvelek, de kedvencem nincs. Kedvenc költőm annál inkább, már hosszú idő óta József Attila.


V.B.: Ön szokott zenét hallgatni?

G.Zs.Zs.: Ez érdekes dolog, mert mostanában nem hallgatok zenét. Régebben gyakorlatilag mindenféle zenét kedveltem. Szívesen hallgattam komoly- és könnyűzenét, az EDDA-tól kezdve Deák Bill Gyulán keresztül Koncz Zsuzsát, Bródyt, Queent, meg mindenfélét. Aztán jött egy időszak, viszonylag a közelmúltban, amikor nagyon megszerettem a Csík zenekar zenéjét, most pedig egy ideje magáért a zenehallgatásért nem hallgatok zenét. Ha valahol szól a zene, nem zavar, esetleg jól is esik, de mostanában jobban szeretem a csendet.


N: Zs.: Mivel tölti a szabadidejét?

G. Zs.Zs.: Kevés szabadidőm van, olyankor nagyon szívesen olvasok, színházba járok, szeretek kirándulni, és amennyi időt csak lehet, a családommal töltök.
N. Zs.: Mit tanácsolna a mai diákoknak, melyek a legfontosabb dolgok az életben, mit tartsanak szem előtt a gimnáziumi éveik alatt?

G. Zs. Zs.: Ne csak a tanulást tartsák fontosnak ez alatt a négy év alatt, hanem próbáljanak ki mindent, amit csak lehet. Fontos megélni ezeket a fiatal éveket, mert ilyenkor gyűlnek azok az impulzusok, amelyek a felnőtté válásban segítenek, és abban, hogy megtalálják helyüket a világban. Tudjanak és merjenek örülni. 
Talán még annyi – bár ezek túl nagy szavaknak tűnhetnek –, hogy nem szavakkal kell szeretni, és tudni kell megbocsátani.



Köszönjük a beszélgetést és diáktársaink nevében is BOLDOG NÉVNAPOT KÍVÁNUNK!

Némethy Zsófia (11/A), Vincze Bence (11/B)
Fotó: Czirók Zoltán

2015. február 18., szerda

A történelmet szerető diákoknak



ajánlom a fenti előadássorozatot, melynek az Iseum ad helyt.
Az első beszélgetés 2015. február 26-án, csütörtökön 18.00-kor az antik ember vallásos világszemléletével foglalkozik. 

Öt további érdekes témáról hallhatunk :

2014. márc. 19. csütörtök, 18.00
A csillagos ég

2015. április 2. csütörtök, 18.00
A tér és az idő

2015. április 30. csütörtök, 18.00
Az ókor természetképe

2015. május 14. csütörtök, 18.00
Orvoslás és mágia


Bővebb információkért katt az Iseum honlapjára:
http://www.iseumsavariense.hu/hu/aktualis/158-az-antik-ember-vilaglatasa

2015. február 15., vasárnap

Az idei év egyik legjobb szalagavatója a Nagy Lajos Gimnáziumé

legalábbis a nyugat.hu szerint.
És nem pusztán azért, mert a fotós, Bonyhádi Zoltán -egykori diákunk - netán elfogult. A képeket nézve - és egy régi Micimackós slágert (Koncz Zsuzsa) idézve- "ez tény, tény tény".

http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/88778_az_idei_ev_egyik_legjobb_szalagavatoja_a_nagy_lajos

+ nézegetésre:
http://vaskarika.hu/galeria/kepek/4142/

2015. február 14., szombat

Valentin-nap

Ajánlom  a wikipedia szinte tudományos igényű cikkét  a Valentin-napról. Azt eddig is tudtuk, hogy a szerelmesek napja, de az alábbiakból még sok minden más is kiderül.
http://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A1lint-nap

2015. február 10., kedd

Tanárportrék 3. Dr. Vígné Csordás Rita tanárnő





N. Zs. Azt szeretnénk először kérdezni, hogyan teltek a gimnáziumi évei? Milyen osztályközössége volt?

Cs. R.: Keszthelyen, a Vajda János Gimnáziumban tanultam. Az általános iskolát Pápán végeztem, utána kerültem Keszthelyre, ahol nem voltak ismerőseim, barátaim Az első hónapok nehezen teltek, de aztán barátokat találtam és végül nagyon szerettem oda járni.

N. Zs. : Voltak olyan tanárai, akik máig megmaradtak Önben, esetleg befolyásolták, hogy később tanári pályát válasszon?

Cs. R.: Magyar tanárom és osztályfőnököm, a költő és író Lőrincz Lajos volt a legnagyobb hatással rám. Nem is olyan régen az osztálytalálkozón beszélgettem vele, szinte semmit sem változott. Nagyon szerette az osztály, igaz, hogy az óráin néha más könyvet is olvasgattunk a pad alatt, nem csak a tananyagot.

V.B.: Mi szeretett volna lenni gyermekkorában?

Cs.R.: Nem volt határozott elképzelésem. A humán tárgyak felé vonzódtam. A gimnázium végén először irodalom-esztétika szakra jelentkeztem Pécsre. Nyolcszoros volt a túljelentkezés, nem vettek fel. Egy évig óvónőként dolgoztam. Utána próbálkoztam Szegeden a töri-földrajz szakkal, ez sikerült, bár ide is hasonló arányú volt a jelentkezés. Akkor még nagyon népszerűek voltak a tanári szakok.

N. Zs. : Milyen érzés volt frissen végzett tanárként bemenni az iskolaajtón?

Cs. R. : Tanár éveimnek az elején nehéz volt beleszokni abba, hogy néhány év választ el a diákoktól. Nem volt könnyű megtalálni a kellő távolságot, el kellett telnie néhány évnek mire ezt sikerült megszokni, kezelni. Akkor vált könnyebbé a tanítás, mikor a gyerekeim születése után folytattam a tanítást. Most, hogy a fiaim is kamaszok, talán jobban átérzem ennek a korosztálynak a problémáit.

N. Zs. : Mennyiben befolyásolta a gyermekeinek az iskolaválasztását az, hogy Ön itt tanít?

Cs. R.: Hát igen, most a négytagú családból hárman ide járunk… Először le akartam beszélni a fiamat, mert úgy gondoltam, nem egészséges, hogy oda járjon iskolába, ahol az édesanyja dolgozik. Nem sikerült, mert határozott elképzelése volt, hogy ide szeretne jönni, és már kiskorától bejáratos volt a suliba, otthon érezte magát. A kisebbet már meg se próbáltam befolyásolni. Nem bánom, hogy így alakult, hiszen nem tanítom őket és így semmi összeférhetetlenség nincs az egészben.

N. Zs.: Mint tudjuk, történelem és földrajz szakos. Melyik áll Önhöz közelebb?

Cs. R. : Legközelebb a természetföldrajz áll hozzám. Szeretek túrázni, utazni és ezt a tanításban is kamatoztatni tudom. Érdekes, hogy a történelmet jobban szeretem tanítani.

V.B.: Ha már történelem, melyik korszakot tartja a kedvencének?

Cs.R.: A magyar történelemben a dualizmus korát, az egyetemes történelemben a hidegháborút szeretem a legjobban.

V.B.: Említette, hogy szeret túrázni. Van olyan hely ahova feltétlenül szeretne eljutni?

Cs.R.: Nagyon sok helyre szeretnék még eljutni. Észak-Afrikában Egyiptomba, Marokkóba vágyom. Európában Franciaország vonz: a Loire-völgye, Provence, Párizs. Új-Zéland is gyönyörű ország, bár egy barátnőm szerint, aki járt már ott, olyan szinten túlszabályozott ország, hogy a ledeszkázott turista ösvényekről le sem lehet lépni. A Közel-Kelet is nagy kedvencem, de ez a térség manapság nem túl biztonságos.

N. Zs.: Mivel tölti a szabadidejét?

Cs. R. : Unatkozni sosem unatkozom. Olvasok, színházba, moziba járok, kertészkedem, főzök, több baráti társasággal összejárunk.

N.Zs.: Említette, hogy szeret sütni-főzni, és mivel most voltak az ünnepek, azt szeretnénk kérdezni, hogy van e valami hagyományos étel, amit minden évben elkészít?

Cs.R.: A mézes süti nálunk kihagyhatatlan. A gyerekekkel kis koruk óta együtt sütjük. Négy-öt éve vált hagyománnyá, egy zsidó sütemény elkészítése, amit úgy hívnak, hogy flódni. Ezt azért szeretem, mert minden íz és illat benne van, ami a karácsonyhoz kapcsolódik.

V.B.: Bizonyára van kedvenc könyve, filmje, zenéje?

Cs.R.: Ez állandóan változik. Általános iskolában az ének-zene tantárgyat Kodály-módszerrel tanultuk, néptáncoltam is. Ebből következik a népzene szeretete – mostanában Szabó Balázs Bandáját hallgatok. Nagy kedvencem a Quimby, a komolyzenében Bachot szeretem. Az irodalomban próbálom követni az aktualitásokat. Most például egy Finy Petra könyvet olvasok, a Kettőket, mely kamaszoknak íródott. Sok filmet nézek, nézünk. Régi nagy kedvencem A szárnyas fejvadász, a mostani filmek közül a Csillagok között tetszett. Ha kultúráról van szó „mindenevő” vagyok.

V.B.: Mit tanácsolna a mai fiatalságnak, hogy hogyan töltsék a gimnáziumi éveiket?

Cs.R.: Minél több mindent csináljanak, ne csak tanuljanak! Sportoljanak, járjanak moziba, színházba, szánjanak időt a barátaikra és ismerjék meg a világot! Találják meg azt, amiben örömüket lelhetik és így talán az előttük lévő pálya kiválasztása is könnyebb lesz!


 Riporterek: Németh Zsófia 11/A, Vincze Bence 11/B
 Fotó: Czirók Zoltán rendszergazda










2015. február 6., péntek

Bolyai János Matematikaverseny


A Nyugat-magyarországi Egyetem Regionális Pedagógiai Szolgáltató és Kutató Központja több éve szervezi a Bolyai János Matematikaversenyt a megye középiskolásainak. A diákok több kategóriában versenyeznek. A feladatsor megoldását külön díjazzák szakközép- és szakiskolai és külön a gimnáziumi (alap vagy emelt óraszámban) tanulók esetében.
A Nagy Lajos Gimnázium diákjai minden esztendőben szép eredményekkel öregbítik az iskola jó hírnevét. Az idei tanévben is komoly sikereket értek el, minden gimnáziumi évfolyamon dobogós helyezéseket szereztek. A 9. évfolyamon I. helyezett Koltai Kristóf, III. helyezett Németh Adrián. A 10. évfolyam emelt óraszámú kategóriában mindhárom díjazott "lajosos", sorrendben: Vida Balázs, Bartalis Zoltán, Kelemen Flóra. A 11. évfolyamon I. helyezett Bauer Márton, III. helyezett Pukler Márton. A 12. évfolyamosok között II.  helyezett holtversenyben Tóth Mátyás és Márkus Krisztián, V. helyezett Farkas Alexandra.
A szép sikerekhez hozzásegítették őket felkészítő tanáraik: Barczi Péter, Gönye Zsuzsanna, Horváthné Finta Zsanett, Takács Zsolt és Valaska Ferdinánd. 

GRATULÁLUNK!!! 

2015. február 5., csütörtök

Ifjusági Színházi Bérlet - 2015 tavasz

A  soron következő előadás időpontjai:
Az előadás címe: Hosszú út az éjszakába.
Az előadást két felvonásban, egy szünettel játsszuk. A hossza 2 óra 45 perc.

Az előadásról lejjebb olvashattok bővebben!

február 17. kedd 17.00 óra: Jókai Mór(NLG) ifjúsági bérlet
február 19. csüt. 15.00 óra:  Móra Ferenc(NLG) ifjúsági bérlet

Továbbá tájékoztatni szeretnélek benneteket az ifjúsági bérlet előadásaiban történt változásról.
A Színház Igazgatóságának döntése szerint az ifjúsági bérletben műsorváltozás van: a korábban meghirdetett Vitéz Mihály című előadásunk helyett a Parasztoperát láthatjátok majd.


Eugene O'Neill: Hosszú út az éjszakába
(Egy szünettel - 170 perc)
- dráma -
Fordította: Vas István
A Hosszú út az éjszakába O’Neill leginkább önéletrajzi ihletettségű színműve, szinte minden motívuma saját családjának történetét idézi. Olyannyira, hogy a szerző életében nem is engedélyezte a bemutatását, halála után viszont nagyon hamar világsiker lett, színpadon és filmen egyaránt.
A Nobel-díjas szerző darabja egy hosszú nap és egy boldogtalan család története. James Tyrone, az apa, jó nevű színész, aki az évek alatt feláldozta művészi karrierjét a stabil és könnyű keresetért cserébe. Jamie, a nagyobbik fiú, jobb híján szintén színész lett, céltalan életét a New York-i éjszakában pazarolja el. Edmund, a kisebbik fiú, író szeretne lenni, de valószínűleg súlyos beteg, és most a diagnózisra vár. Mary, az anya, nemrég jött vissza az elvonókúráról, ahol morfiumfüggőségét kezelték. Tyrone-ék reggel még kedélyesen ülnek a reggelizőasztalnál, és éjfélre életük ezer darabra hullik szét. Hogy ki a hibás mindezért? Ki tudja. És kié volt az első tévedés? Talán már nem is számít. Vagy mégis?
A Hosszú út az éjszakába a lappangó feszültségek mély emberismerettel megírt drámája, minden időben megrendítően mesél a családi boldogság és a megtartó szeretet szétfoszló illúziójáról.

Hosszú út az éjszakába

"A fájdalom jelez valamit. Lehet tűrni, leplezni, csillapítani, de mindig van valami oka, amin lehet változtatni. De mi történik akkor, ha a fájdalmat megszüntetjük valamilyen szerrel? A szenvedés egy időre eltűnik, de szem elől tévesztjük a kiváltó okot is. Szertefoszlik a változtatni akarás is, aminek révén kapcsolatba kerülhetnénk önmagunkkal és másokkal, megszűnik az esély a kapcsolatra. O’Neill arról ír, hogy milyen megélni valakinek az elvesztését úgy, hogy az a valaki még él, fizikailag köztünk van. Arról ír, hogy milyen érzés, ha egy anya szorongását a családon belüli kapcsolatai sem képesek enyhíteni. Engem a Hosszú út az éjszakába c. darabból az érdekelt a leginkább, hogy milyen érzés megélni, ha a létezésünk nem tudja csillapítani annak a fájdalmát, aki miatt létezünk.” Szabó Máté rendező
Jordán Tamás a Hosszú út az éjszakába darabot jutalomjátéknak szánta a színház két meghatározó színészének. „Kiss Mari és Trokán Péter, a szombathelyi Weöres Sándor Színház két jelentős színésze, a nézők is imádják őket. Minden évben igyekszünk kiváló színpadi lehetőségeket biztosítani nekik, amelyekben folyamatosan bizonyítják tehetségüket, odaadásukat. Most a két nagy szerep egybevágott, én biztos vagyok benne, hogy brillírozni fognak a színpadon. A Hosszú út az éjszakába egy olyan klasszikus darab, amit időnként minden színház szívesen vesz elő. Az üzenete örökérvényű, mindig aktuális, a mai világgal is összerímel: az emberek nincsenek tisztában önmagukkal, elszúrják az életüket, nem tudnak támpontot adni sem saját maguk, sem a környezetük számára. A darab főhősei, szereplői ugyanolyan elesettek és megzavarodottak, mint mi magunk.”

Hosszú út az éjszakába
Szereplők:
James Tyrone/Trokán Péter
Mary Cavan Tyrone/Kiss Mari
Ifj. James Tyrone/Orosz Róbert
Edmund Tyrone/Kenderes Csaba e.h.
Cathleen/Varga Dóra
Dramaturg: Ari-Nagy Barbara
Díszlettervező: Khell Csörsz
Jelmeztervező: Füzér Anni
Zenei szerkesztő: Szabó Máté, Horváth Dániel
Kellékes: Poór Éva
Ügyelő: Kovács Zsu
Súgó: Papp-Ionescu Dóra
Rendezőasszisztens: Kovács Nóra
Rendező: Szabó Máté

 A fenti tájékoztatást Kissné Szabó Ágota tanárnő küldte.