2016. december 22., csütörtök

Adventi délelőtt - december 21.

Az adventi délelőttön készült képekkel kívánunk
kellemes karácsonyi ünnepeket blogunk minden kedves olvasójának!

Képek: https://goo.gl/photos/m8mEpZrUqGPcCr9H6

Fotók: Ignéczi Dóri (12/C)

2016. december 20., kedd

(2) Üdvözlet Bécsből

1) Bécsi adventi kirándulás

2016. december 18-án a hagyományoknak megfelelően iskolánk számos tanulója bécsi kiránduláson vett részt, ahol kulturális élményekkel gazdagodhatott, ill. megcsodálhatta az ünnepekre készülődő osztrák főváros egyedülálló szépségét.
Már az előkészületek során világossá vált, hogy a program iránt nagy az érdeklődés, így végül két busszal indulhattunk útnak. Első úticélunk a Technisches Museum volt, ahol interaktív módon, látványos körülmények között lehetett kipróbálni és megérteni számos gép és készülék működését.  Ez különösen nagy tetszést aratott diákjaink körében. Ezután rövid buszos városnézés következett, majd elérkeztünk a Kunsthistorisches Museumba, ahol hatalmas, különféle korok műveit bemutató képzőművészeti kiállítás tekinthető meg. A kiállításon Nagy Veronika tanárnő vezetett minket végig és hívta fel figyelmünket a legkülönlegesebb alkotókra és kiállítási darabokra. A múzeumlátogatások után szabadprogram keretében sétálgathattunk a városközpontban és az ünnepi vásárokban.
                Kirándulásunkon egyébként haszonélvezői lehettünk annak, hogy Bécsben az állami múzeumokat a 19 éves kor betöltéséig mindenki ingyenesen látogathatja. Az út megszervezését köszönjük Nagy Veronika tanárnőnek.
Vargáné Tóth Ágnes

Képek: Nagy Veronika








2) Hidegösszeroppanás Bécsben

Nicht angreifen! - hallatszik mögülünk, miközben az Opel lánctalpas motorját próbáljunk betenni egybe. De hol vagyunk, és tulajdonképpen mit csinálunk mi?
A történet 'az almánál' kezdődött, ahonnan a 8 órás indulás értelmében negyed kilenckor útra keltünk Bécs citybe.


Persze a kötelező stoppot nem hagyhattuk ki a pálya melletti ’Hunde-barnál’.


A következő megálló már a Heeresgeschichtliches Museum volt; a katonasuli program keretében randalíroztunk egy kicsit a bécsi hadtörténetiben, az első és második világháborús tárlaton. A múzeum érdekes, csak sajnos nem lehetett fényképezni. - A cikk szerzői


A délutáni program közös fázás volt a híres nevezetes adventi vásárban. Teljesen szabad kezet kaptunk a három óra eltöltésében, úgyhogy ezt nem is részletezném.


8 órakor értünk haza, szerintem egy forró fürdő után mindenki eldőlt, mint a korhadt nád.
Az eredményes útnak mindenképp lesz folytatása, tavasszal Budapestre készülünk.
Nagy Nándor és Papp László (12/C)

Meghívó

Mindenkit sok szeretettel várunk 
2016. december 21-én, 17.30-kor a Díszteremben
az NLG karácsonyi műsorára.


Szabó T. Anna
GYERTYA
Kis koszorún gyertya ég –
üljük hát körül!
Ennyi tűz is épp elég
annak, ki örül!

Jó, hogy senki nem siet,
lassú este lett,
gyertyafényben itt ülök
én is veletek,

szemünk egymást tükrözi,
fény a közepe,
beszélgetős vacsora –
nincs vége sose.

Ünnep lett a pillanat,
kis láng-hozta fény –
legyen gyertya máskor is az
asztal közepén!


Ismét egy kis fizika…

Idén második alkalommal, szeptember 30-án rendezték meg a Nyugat-Magyarországi Egyetemen a Kutatók-éjszakája programsorozat keretében a Science Fair vetélkedőt, ahol iskolánk fizika szakkörösei is képviseltették magukat Finta Zsanett tanárnő vezetésével.
A megmérettetésen kettő kísérletet mutattak be.
1. Különböző fényforrások megvilágításának mérése egy jól záródó fadobozban okostelefon segítségével.
2. Egy átalakított kerékpárral mobiltelefon töltése.
A versenyen a szakmai zsűri a második helyezést ítélte meg a csapatnak. A tárgyjutalom mellett egy kirándulásra hívtak meg bennünket a Paksi Atomerőműbe.
A csapat tagjai:
- Juhász Gergő (11.C)
- Tóth Dávid Csaba (11.C)
- Balhási Zalán (12.C)
- Németh Attila (12.C)

A kirándulásra november 2-án került sor. Sajnos csak Gergő és Zalán tudott rajta részt venni. A megérkezéskor érte a fiúkat a hatalmas meglepetés, hogy nemcsak a látogatóközpont és a múzeumot nézhették meg, hanem a négyes blokkba is bemehettek. Megismerkedtek az atomerőműben folyó mindennapi munkával, a szigorú biztonsági szabályokkal és azzal, hogy milyen sokat kell fejlődni ahhoz, hogy valaki a pozíciós ranglétrán egy-egy szintet léphessen. A nap végére kiderült, hogy a fizika milyen sokrétűen felhasználható tudomány.


A tanév végére a fizikás csapatból csak ketten fognak maradni, ezért várnak érdeklődő tanulókat, akiket nemcsak a tudomány elméleti, hanem a gyakorlati megvalósításai is érdekelnek.

Juhász Gergő (11/C)

Tanárportrék 12. : Németh Attila



Melyik iskolában végezte középiskolai tanulmányait?


Az akkor még Orlay néven versenyző, ma már Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola tanulója voltam. Ezek az évek nem voltak túl egyszerűek számomra, ugyanis sport, tehát napi két edzés, mellett jártam iskolába. Ami viszont azt illeti, szerettem oda járni, lehet persze azért mert jó volt az osztály összetétele (5 fiú és 32 lány) de komolyra fordítva a szót, nekem nem esett nehezemre. Tanulni persze nem mindig szerettem, de ez a diákévek velejárója.  Az osztályprogramokon is próbáltam részt venni, ahogy időm engedte. Akkoriban a társas kapcsolatok is másként működtek, nem volt még mobiltelefon.

Említette, hogy sportolt. Melyik sportágban jeleskedett?
Atletizáltam, ott is inkább a sprint számok domináltak illetve a távolugrás. Utánpótlás válogatott voltam, és megfordultam különböző világversenyeken, gondolok itt ifjúsági világbajnokságra, Európa bajnokságra és barátság versenyre. Az életemnek egy jelentős részét alkotta, alkotja a sport, azon belül az atlétika. Persze a foci sem maradt ki, akkoriban sem. A sportot a főiskola után 1996-ban fejeztem be.

Ezért is lett testnevelő tanár?
Nem, meg sem fordult a fejemben. Tanár se szerettem volna lenni, nagy álmom a Rendőrtiszti Főiskola volt. Sajnos az nem jött össze. Így akkor nem tanultam tovább, sport mellett két évig dolgoztam. Később, azt hiszem családi és volt testnevelő tanárom ( Nagy Béláné) indíttatásából, 1992-ben jelentkeztem Szombathelyre, a főiskolára.

Ön korábban a Neumannban tanított, egy általános iskolában. Mennyire másak a gimnazisták?
Igen az egyetem után egy évig tanítottam Körmenden a Rázsó Szakközépiskolában, és 1997-ben a Neumann iskola férfi testnevelő tanári állást hirdetett, amire jelentkeztem és engem vettek fel, ahol 14 évig dolgoztam. Hű vagyok, ahhoz az állításomhoz, hogy általános iskolás pedagógusnak sokkal nehezebb a dolga. Szeleburdibbak a gyerekek, jobban kell őket fegyelmezni. Gimnáziumban már nem, szinte felnőttek a diákok. Érettek, fegyelmet is könnyebb tartani köztük.
Szívén viseli a Mező Ferenc szellemi olimpiát. Miért áll ez olyan közel Önhöz?
Annak idején a főiskolán volt egy olyan tantárgyunk, hogy  sporttörténelem. Ezt egy évig tanultuk és Polgár Béla tanította, aki nagy hatást tett rám, és felkeltette az érdeklődésemet. Utána kezdtem el vele foglalkozni, illetve még korábban a Neumannban volt egy csapat, akik ebben részt vettek, és később a Nagy Lajos tanulói voltak. Velük alapoztuk meg a jövőt. Azért tartom fontosnak, mert egy sportolónak, itt ugye van sport osztály, tisztában kell lennie a sport eredetével, és azzal ami ma aktuális
.
Ön választja ki a diákokat?
Igen, figyelem hogy kik azok, akik érdeklődnek a téma iránt, és hajlandóak a saját szabadidejüknek egy részét erre áldozni, hiszen rengeteg felkészülést igényel iskola mellett.

Hogyan épül fel a verseny?És hogy készülnek?
A verseny több fordulós, amelyre az augusztus végén kikerült témakörökből kell felkészülni. A szükséges információkat kigyűjtöm, de a diákok feladata, az ismeretek elsajátítása. Heti egy alkalommal összeülünk, ismétlünk. Az első forduló internetes, és aztán következnek az elődöntök és a döntő, de ezek már élőszóban.

Mi volt az iskola eddigi legjobb eredménye?
Szerencsére már két ízben sikerült nyernünk, de voltunk harmadikak is, illetve kétszer negyedikek. Tavaly pedig ötödikek lettünk.

Melyik volt az első olimpia amelyet látott?
Látni az 1980-as moszkvai olimpiát láttam először, de annyira nem emlékszem rá. Talán csak a kabala állatkára, Misa mackóra.  1984 ugye kimaradt, és amit valóban fel tudok idézni az Szöul, 1988. Egerszegi Krisztina 200 hát döntője, valószínűleg Vitray Tamás is közrejátszott, hogy élénken emlékszem arra az úszásra.

Ez egy fantasztikus győzelem volt, de vannak kudarcok is. Emlékszik olyanra, amely nagyon fájt Önnek?
A kudarc, a vereség a sport velejárója. Számomra nincs olyan jelentősége mint azoknak, akik átélik. Ugyanakkor Sydneyben, a magyar női kézilabda válogatott elvesztett döntője engem is megérintett.

Milyen sportágakat szeret nézni, csinálni?
Mindenevő vagyok, bármit megnézek. Az atlétika persze a szívem csücske, nem hagynék ki egy világversenyt sem. Az öreg fiukban szoktam focizni.

Van olyan sportoló akire felnéz?
Ez nehéz;  az atlétika több sportágat foglal magába, és a dopping botrány beárnyékolja a sportág tisztaságát. Ennek ellenére nekem mindig Carl Lewis lesz az etalon, aki a sprintereknél óriási példaképem volt. Magyarok közül pedig Kovács Attila, a legjobb sprinter.

Mit szeret csinálni a szabadidejében?
Kertes házban lakunk, és nagyon szeretek tenni -venni a kertben. Illetve a kisebbik fiam focizik, őt szoktam edzésre eljuttatni, ez ki is tölti a napjaimat, a munka mellett. Vépen a labdarúgásban tevékenykedem, szakosztályvezető vagyok és kilenc csapatot kell koordinálni.

Osztályfőnökként hogyan emlékszik vissza erre a négy évre?
A sport osztályba járó gyerekek picit különlegesek. Másképpen kell viszonyulni hozzájuk, sokkal önérzetesebbek, érzékenyebbek, hamarabb megbántódnak. Nem tudom miért. Nagyon szeretem őket, sok mindent el is nézek nekik, és ezt sajnos néha kihasználják. Amit kapnak elfogadják, de nem mindig adják vissza.

Egy emlékezetes közös program, amit fel tudna idézni?
Tizedik osztályban a kiránduláson, elmentünk kenuzni. Bánhidi tanár úrral ültem a kenuban, és balszerencsénkre beszorultunk egy híd alá. Sokáig tartott míg sikerült szabadulnunk, de nagyon mókás volt. Talán ez volt a legnagyobb élmény számomra.

Ma már látja, hogy milyen utat jártak be a diákjai, hova jutottak el. Ezt várta?
Tanulmányi szempontból két embert nagyon becsülök. Horváth Lorettát, aki borzalmasan precíz, szorgalmas lány. A fiúk közül pedig Auer Milánt. Róla azt kell tudni, hogy ígéretes foci karrier előtt állt, az Illés Akadémiára járt, de ezt a szeretett álmát feladta és abbahagyta, azért, hogy orvos lehessen. Ezért nagyon tisztelem, és a szorgalmát is amit fiúnál még nem tapasztaltam, pedig húsz éve tanítok. Sportolóként pedig Rába Dánielt becsülöm, aki kalapácsvetőként részt vett tavaly a világbajnokságon, és negyedik lett. Az ő alázata a sport iránt követendő példa lehet mindenki számára.

Hamarosan itt a karácsony. 
Tudna mondani néhány gondolatot a karácsonnyal kapcsolatban?
Az év talán legjobban várt ünnepe, a szeretet ünnepe. Ennek megfelelően is viselkedjen mindenki.

Önt is kértem, hogy hozza magával az egyik kedvenc tárgyát, vagy azt ami fontos Önnek.

1987-ben vettem részt az akkor még megrendezésre kerülő Atlétikai Magyar Nagydíjon és 15 évesen a váltóban futhattam. Ebben a régi, sarlós címerű trikóban futottam, és mai napig megvan. Közel áll hozzám, hiszen ez volt az első válogatottságom.

Köszönjük a beszélgetést.
Németh Dolóresz (12/B)

2016. december 16., péntek

Adni jó....

A Nagy Lajos Gimnázium Diákönkormányzata az idei tanévben is meghirdette hagyományos adománygyűjtő akcióját. A felajánlott használt, de jó állapotú játékokat, könyveket, ruhákat és a tartós élelmiszert - december 8-án - a Máltai Szeretetszolgálat szombathelyi kirendeltségére juttattuk el, melyben Fördős Krisztián és Szuák Ákos (10/C) volt segítségemre.
A Szeretetszolgálat munkatársainak köszönetét kell tolmácsolnom, akik megerősítették, hogy sok a rászoruló idős ember és a  kevés jövedelmű család, akik örömmel fogadják a felajánlásokat. Nagyon örülnek, hogy a Nagy Lajos Gimnázium diákjai az idei esztendőben is segítik munkájukat. Egyikük a közelgő félévi bizonyítványra utalva így fogalmazott: "Az adakozó diákok segítőkészségből jelesre vizsgáztak".

A blogot tudósította: Bukitsné Derhán Ilona tanárnő



Előadás Szent Márton életéről - A kút


Szent Márton évében a kulturális programok sorából a színházlátogatás sem maradhat ki. Osztályommal örömmel fogadtuk a hírt, hogy szerdán (dec.14.) az első két tanóra helyett a Weöres Sándor Színház színészeinek előadásában követhetjük végig Szent Márton életét. Egy modern, a múltat mégis jól ismertető darabot láthattunk, amely meglepetésünkre még izgalmas is volt. Az előadást interaktív elemek tették érdekessé. Az egyik pillanatban még színpadon álló szereplő hirtelen a kivetítőn jelent meg. A műsor végére városunk szentjének még facebook oldala is lett. A produkció különlegessége abban rejlett, hogy a történések egy dolgozatot író lány képzeletében születtek meg. A történet főhőse őszinte gondolattal zárta az előadást. Úgy vélte, hogy az emberi lélek évszázadok alatt sem változik, és ebben igaza is lehet. Akármilyen mértékben fejlődik a technika, akárhogy változik a divat és a világ, a barátság, az összetartás és a szeretet örök.
Szikszai Lilla (10/A)

2016. december 14., szerda

Adventi készülődés 2016.december 21. - Program




KARÁCSONYI MŰSOR
Díszterem
10.00 - 11.00
Szervezők: Simonné Baranyai Zsuzsanna, Szikszainé Pallósi Patrícia, Tar Patrícia tanárnők és Nagy Attila tanár úr


MÉZESKALÁCS SÜTÉS
9/B terme
9.00 - 11.00
Szervezők: Holthoner Aurélia és Finta Zsanett tanárnők

JÁTÉKBARLANG
Német terem
8.00 - 11.00
Doma Ernő, Valaska Ferdinánd, Németh Attila tanár urak

KARÁCSONYI BÜTYKÖLDE:
üdvözlőlapok, karácsonyfa filcből, karácsonyi csillag
Angol

terem
8.00 - 11.00
Szervezők: Jáger Amália, Kerecsényiné Bartos Gyöngyi, Medvegyné Huszár Márta, Nagy Veronika tanárnők

ZENESAROK
Büfé előtti tér
8.00 - 11.00
Szervezők: Kecskés Zoltán, Miltényi Attila  tanár urak, Nagy Judit és Dr. Szinetárné Márkus Teréz tanárnők

DÖK-büfé
12/B osztály terme
8.00 - 11.00
Szervezők: Antalovits Dániel tanár úr és a DÖK

KARÁCSONYI AJÁNDÉKOK készítése 1.
12/A terme
8.00 - 11.00
Szervezők: Bukitsné Derhán Ilona, Zsdrál Judit, Marton Éva és Kissné Szabó Ágota tanárnők

KARÁCSONYI AJÁNDÉKOK  készítése 2.
10/C terme
8.00 - 11.00
Szervezők: Loblerné Enyedi Zsuzsanna, Lugosi Ágnes, Pataki Ágnes tanárnők

KORCSOLYÁZÁS
Szombathelyi Műjégpálya
8.00 - 11.00
Szervezők:  a testnevelő tanárok

SKÓCIA - filmvetítés
11/B terme
9.00 - 11.00
Szervező: Dr. Vígné Csordás Rita tanárnő

MADE IN HUNGARIA - filmvetítés
könyvtár
9.00 - 11.00
Szervezők: Vargáné Tóth Ágnes és Kovácsné Bödei Ágota tanárnők

HONFOGLALÓ - játék
9/A terme
8.00 - 11.00
Szervezők: Bánhidi Zoltán és Barczy Péter tanár urak




2016. december 13., kedd

Pályaorientációs Nap 2016. december 9.

Iskolánkban ötödik alkalommal került megrendezésre a Pályaorientációs Nap.
Szervezését a Nagy Lajos Gimnázium Öregdiák Egyesülete vállalta magára, külön köszönet
 Dr. Balázsy Péter titkárnak, megyei jegyzőnek.
A  tantestületben Zsdrál Judit tanárnő és Barczy Péter tanár úr koordinálta a három tanórán (4-5-6. óra) és három helyszínen (Díszterem, könyvtár, 10/A osztály terme)  át ívelő programot, mely a 10. és a 11. évfolyamosok számára  a fakultáció- , illetve már a konkrét pályaválasztás egyáltalán nem könnyű kérdéséhez próbált segítséget nyújtani.
Vendégeink valamennyien iskolánk egykori diákjai voltak.

Természettudományok



Meghívott vendégeink:
Dr. Iker János matematikus, RPSZK főigazgató, a Berzsenyi Dániel Főiskola nyugalmazott igazgatója
Baán Marietta és 
Tarcsay Bálint vegyészhallgatók
A beszélgetés moderátora: Kecskés Zoltán tanár úr



Gazdaság



Meghívottak:
Joó László közgazdász, Opel Szentgotthárd pénzügyi igazgató (CFO)
 Polgár Tibor közgazdász, Nyugat-Pannon NKft, stratégiai igazgató
 Szerdahelyi Zalán egyetemi hallgató BME GTK
Moderátor: Miltényi Attila tanár úr



Orvosi szekció



Vendégeink:
Dr. Krecsányi Kálmán plasztikai sebész
Dr. Mangliár Dóra fogorvos
Dr. Steiger Zsófia orvos, Markusovszky Kórház Gyermekgyógyászati Osztály
Márovics Anna egyetemi hallgató, SOTE ÁOK
Moderátor: Miltényi Attila tanár úr



Bölcsészet















Vendégeink:
Keppel Csilla történész, Smidt Múzeum, 
Szakály Szilvia tanár, Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium, 
Kustos Júlia egyetemi hallgató, ELTE, 
Gajdán Viktor egyetemi hallgató, NKE Közigazgatás
Moderátor:  Tar Patrícia tanárnő






Műszaki tudományok I.: építőmérnök, építészmérnök




Vendégeink:
 Hende Marcell, építész, okleveles építészmérnök
Déri Lajos építőmérnök, Solvex Kft.ügyvezető igazgatója,  
Sipos Gábor egyetemi hallgató, BME Gépész
Gajdán Zsófia egyetemi hallgató
Moderátor: Barczy Péter tanár úr




Műszaki tudományok II. : mérnök, informatikus


Vendégeink:
Dr. Abonyi János mérnök-informatikus, Pannon Egyetem, egyetemi tanár, dékánhelyettes
Polgár András agrármérnök, Fejlesztési csoportvezető, Vas megyei Önkormányzat
Márkus Krisztián egyetemi hallgató, BME
Moderátor: Pataki Ágnes tanárnő


Sport




Vendégeink:
Némethné Tóth Orsolya adjunktus, Nyugat-Magyarországi Egyetem
Koczka Tibor testnevelő-népművelő, Szombathely MJV alpolgármestere
Gáspár Kálmán testnevelőtanár
Moderátor: Boros András tanár úr


Jog


Vendégeink:
Dr. Tóth Csaba jogász, a Vas megyei Kormányhivatal Szombathelyi Járási Hivatala hivatalvezető-helyettes
Dr. Zalán Gábor, Kőszeg város jegyzője
Dr. Linhárt Balázs ügyvéd
Málics Veronika egyetemi hallgató, ELTE ÁJK
Moderátor: Nagy Attila tanár úr




Fotók: Balázsy Máté Zsolt (10/B)
További képek: https://goo.gl/photos/x4MmwsJHp5weNJXg7

Tanárportrék 11.



Ön iskolánk egy olyan tanára, aki nem itt végezte középiskolai tanulmányai? Melyik iskolába járt, és hogy teltek azok az évek?
A Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnáziumba jártam. Visszagondolva a diákkoromra, inkább azt mondanám, hogy annyira nem éreztem jól magam az iskolában.  A Nagy Lajoshoz képest, egy sokkal merevebb helyről van szó, nem annyira barátságos és közvetlen. Ennek ellenére, ott is megtaláltam a magam területeit. Már akkoriban zenéltem, így az osztálymiséken gitároztam. Azonban Heigl István, egykori matematika tanáromat mindenképpen szeretném kiemelni. Egy nagy tanáregyéniség, aki megszerettette velem a számok világát.
Mikor vált egyértelművé, hogy matek-fizika szakos tanár szeretne lenni?
Egy pillanatig sem, olyannyira, hogy a Szegedi Tudományegyetemre matematikusnak jelentkeztem és úgy is kezdtem el tanulni. Aztán hamar rádöbbentem, hogy ez nagyon száraz számomra, vágytam arra, hogy valami kreatívabb, humánusabb, több rétű dolgot csinálhassak.  Azt gondoltam, hogy amit keresek, azt a tanításban meg is találom. Hiszen megmarad a matek, amit már középiskola óta szerettem, de lesz mellette más is, amit tudok használni.
Amikor elkezdett tanítani, milyen érzés volt?
Nehéz, nagyon nehéz. Ezzel azonban minden pályakezdő így van, azt hiszem. Nehéz azért, mert a pályája elején az ember, magára gondol. Hogy jó legyen az, amit mond. Hogyan tudja átadni azt a sok új információt, figyelni a diákokra. Rengeteg készülést igényel. Ugyanakkor, sok csoport kedvesen, barátságosan üdvözölt, ez  pedig pozitívan hatott rám.  Az is egy hatalmas előny, hogy az ember jó képességű gyerekeket taníthat ebben az iskolában.
Izgult?
Ez a velejáróra, ha az ember bekerül egy új közösségbe, de az izgalom első pár hét után lecseng. Inkább a nehézségek okoztak fejtörést.  Nyilván, aki matek szakra megy, az azt jelenti, hogy szereti a tárgyat és tudja is. Tanárként pedig szembesülni, hogy a diákoknak olykor nehézséget okoz egy-egy ismeret elsajátítása, ami nekem sosem, ez elgondolkodtató. Sokszor próbáltam különböző megoldásokat keresni, miként tudnám rávezetni őket a helyes útra, hogy megértsék.
Nagyon fiatal. Csak néhány évvel idősebb a diákjainál. Okozott bármilyen problémát?
Az elején nagyon furcsa volt, mivel tényleg csak pár évvel vagyok idősebb a diákoknál és magáznak. Vagy például, hogy csókolomot köszöntenek, ez különösen a lányok részéről volt idegen számomra. Ma már viszont megszoktam. Persze van előnye, úgy vélem, azáltal hogy ennyire fiatal vagyok a diákok bátrabbak velem szemben. Jobban mernek kérdezni, ami a matematika megértése szempontjából nagyon fontos. Talán nem tartanak tőlem annyira, ez azonban a fegyelmezés kérdésében nem mindig előny.
Nincs diák, aki ne tudná,  hogy nagyon közel áll Önhöz a zene, és zenél is. Mikor vált élete részévé?
Általános iskolától kísér, ugyanis a Paragváriba jártam zenei tagozatra, igaz akkor nem szerettem a zenét. Középiskolában viszont engem is elért a tini őrület, amikor a fiatalok, tömegesen, elkezdenek gitáron tanulni. A gimis évek alatt tanultam, és később az egyetemen sem hagytam abba. Szegeden jártam zeneiskolába, aztán megszerettem a hegedű hangját, és most azon játszom 4-5 éve.
Más művészetek is érdeklik?
Igen, sok művészeti ág érdekel. Kezdve a zenétől, a táncművészetig, járok nép-, és társastáncra is. Érdeklődőm  a színház művészet iránt, mostanában egy különös szerelem lett számomra a bábszínház. Ami itt Szombathelyen magas színvonalon folyik, de persze szeretem az irodalmat, mindig is szerettem olvasni, és a képzőművészetet is figyelemmel követem.
Melyik zenei irányzatot szereti a legjobban?
A klasszikust, azt is tanulom, de nagyon szívesen hallgatok jazz-t is.
Miért?
Talán ezek a legsokrétűbbek, a legigényesebbek. Rengeteg érzést ki tudnak fejezni, persze ez nem azt jelenti, hogy az összes művet szeretem, inkább csak a jobbakat.
Van esetleg kedvenc előadója, vagy zenekara?
A hegedűművészek közül Julia Fischer, vagy Baráti Kristóf.
Mely hegedűdarabokat hallgatja szívesen?
Csajkovszkij Hegedűversenye az egyik kedvencem.
A zenei ízlése változott az évek alatt?
Persze, rengeteget. Nem azt mondom, hogy gimnazistaként hiphopra ugráltam, már akkor szerettem a komolyabb zenéket, de ma kifinomultabb az ízlésem. Jobban megválogatom, hogy mit hallgatok.
Diákként kapott tanácsokat a tanáraitól?
A Premontrei Gimnáziumban tanító tanárok közül sokan elég meghatározott és körülhatárolt értékrenddel rendelkeztek, amit elég erősen közvetítettek felénk. Ezek egy része a középiskola utáni éveimet erősen meghatározta, mára már ezekből sokat elvetettem, épp ezért a tanácsadást veszélyes dolognak tartom. Tényleg tudhatja egy tanár, hogy a diák mitől lesz valóban boldog, sikeres, kiegyensúlyozott ember az életben?
Ha kellene valamit az ifjúságnak mondania, mi lenne az?
Nyissák ki a szemüket, és lássák hogy az élet mennyire szép, a világ mennyire csodálatos. Egy kicsit próbálják ebből a nézőpontból is megnézni a saját életüket.
Hogyan szokott kikapcsolódni?
Járok koncertekre, fellépésekre például a Sárvári Vonósokkal.
Közeledik a karácsony, várja már az ünnepet?
Természetesen, én is szeretem a karácsonyt. Ilyenkor többnyire a főzésben és a takarításban veszem ki a részemet a családban.
Emlékszik olyan karácsonyra, amelyre ma is szívesen gondol vissza?
Kimondottan nincs, nálunk nem volt soha meghatározó az ajándék vagy bármi hasonló. Inkább az intim, együtt töltött pillanatok. Hárman vagyunk testvérek, és mindannyian zenélünk. Karácsonyra pedig mindig összeállítottunk egy kis műsort a családnak, ami jól szokott sikerülni. Az ilyen szentestékre szívesen gondolok vissza.
Kértem, hogy hozzon magával egy, az Ön számára fontos dolgot.
Nos, a hegedűmet hoztam. Amikor diploma előtt álltam, a család kérdezte, hogy mit szeretnék, én pedig egy hegedűre vágytam. Egy szombathelyi mester, Szatmári László készítette és már ezen játszom négy éve.
Mi kell ahhoz, hogy valaki jól tudjon játszani hegedűn?
Nagyon sok gyakorlás, és idő. Illetve egy borzalmasan finom bal kéz, amivel aztán tökéletesen kell tudni a vibrálást.  Szóval nem egyszerű, a hangokat is kellően  le kell tudni fogni, a gitárnál jóval bonyolultabb. Persze a jó hallás, kitartás, laza bal és jobb kéz, karsúly is lényegesek ahhoz, hogy valaki tökéletesen tudjon játszani.

Köszönjük a beszélgetést.

Németh Dolóresz 12/B



Budapesti képeslap - a 12. évfolyam kirándulása


A korábbi évek bevált gyakorlatának megfelelően az évfolyam kirándulás alkalmával a tizenkettedikesek idén is Budapestre látogattak, ahol a Terror Házát és a Páva utcai  Holokauszt Emlékközpontot tekintették meg.
 November 23-án a 6 (!!!!) órakor induló vonaton aludtak, illetve bocsánat: „utaztak a friss és kipihent diákok” a kísérőtanáraikkal. 
Először az A, illetve a B osztály tekintette meg a Terror Házát. Ezalatt az évfolyam másik fele szabadprogramot kapott, de az ő műveltségük bővítéséért sem kellett aggódni, nem maradtak kulturális látnivalók nélkül. Pl. a C-sek- szecessziós épületeket tekintettek meg, továbbá biztosították az agysejtjeiknek számára szükséges energiát, többek között a McDonald’s és a Starbucks vendéglátóipari egységek támogatásával.
 Ezután pedig cserélt a két csoport, a C-sek és a D-sek nézték meg a Terror Házát. 
Volt, aki már többször járt itt, volt, aki először, de úgy gondolom, mindenkinek megrendítő élmény  a múzeumban bemutatott elnyomó rendszerek sajátosságait és az általuk elkövetett rémtetteket közelebbről megismerni. Döbbenetes abba belegondolni, hogy nagyszüleink, dédszüleink mindennek részesei voltak, vagy lehettek volna. Szerintem mindenki nevében mondhatom, hogy még egy kis időt eltölthettünk volna itt, de sajnos még így is késésben voltunk, olyannyira, hogy a Holokauszt múzeumba  a második csoport már nem is tudott bemenni.
A kirándulás megszervezését  történelemtanárainknak köszönhetjük.


Üdvözlettel: Kelemen Flóra 12/C



A Holokauszt Emlékközpontban (fent)  és a Terror Házában (lent) Farkas Dóra és Papp András(12/A) készített képeket.

2016. december 12., hétfő

Emlékeztető


Az angliai kirándulás kapcsán szülői értekezletet tartanak a szervező tanárok.
Ideje: 2015. december 15.  16 óra 30 perc
Helye: NLG Díszterem

2016. december 9., péntek

Kutatók éjszakája



2016. szeptember 30-án a Kutatók Éjszakája program keretében rendezték meg az "Egészség ügyesen" elnevezésű vetélkedőt. A szervező a Pécsi Tudományegyetem volt.
 A 11/C osztályból öten vettünk részt a versenyen.  A verseny kezdetén még nem is gondoltuk volna, hogy miénk lehet a győzelem, hiszen ellenfeleink csupa biológia tagozatos helyről jöttek. Frappáns, bár nem a legjobb bemutatkozó műsorunkkal vágtunk neki az egésznek. Ezek után sorban kaptuk az érdekesebbnél érdekesebb feladatokat: pl. pelenkázás, történetírás különféle, össze nem kapcsolódó szavakból, orvosi műszerek felismerése, múmia készítés és egyéb kvízek.
A vetélkedő lezárulta után még részt vettünk egy anatómia előadáson, majd pedig azt tanulhattuk meg, hogyan kell éles helyzetekben viselkedni és  cselekedni (Újraélesztés, stabil oldalfekvés.)
Ezek után következett az eredményhirdetés, amit nagy izgalomban hallgattunk. Sorra mondták az iskolákat, a Nagy Lajos még mindig sehol sem volt. Majd amikor már a második helyre sem minket mondtak,  kezdtünk  örülni. Végül kihirdették az eredményt: a Szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium végzett az első helyen. Jutalmunk rengeteg apró ajándék és egy hatalmas torta volt, amit a verseny után természetesen el is fogyasztottunk.
A csapat tagjai voltak: Varga Martin, Örkényi Boglárka, Labancz Patrik, Milisits Máté, Jakab Bálint valamennyien 11. C osztályos tanulók. Felkészítő tanáruk: Dr. Szinetárné Márkus Teréz tanárnő




2016. december 8., csütörtök

Válassz a személyiségednek megfelelő hivatást!


Pachner Orsolya pszichológus, a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karának Szombathelyen működő  képzési központjában oktató. Tegnap és ma a 10. évfolyamos diákoknak tartott interaktív foglalkozást.

„Emberekkel foglalkozni, embereken segíteni nagy kihívás. Szükséges hozzá belső motiváció, de sokszor ez nem elég. A szakmai ismeretanyagokat meg lehet tanulni, de ahhoz, hogy jó segítő szakember legyél, szükséges a személyiségeddel is dolgoznod”- fogalmazta meg a pszichológusnő az óra célját. Pályamotivációról, empátiáról, feltétel nélküli elfogadásról és az őszinte viselkedésről esett szó.  Állatokat ábrázoló kártyák segítségével beszélgettek az egyéni képességekről, végezetül az alábbi –szerintem nagyon tanulságos- mesét hallgatták meg.

Az okos orvos
(forrás: Boldizsár Ildikó: Életválságok meséi)
Élet egyszer Szöulban egy orvos, aki messze földön híres volt ügyességéről. Voltaképpen nem tanulta sehol sem a tudományát, hanem csak a maga esze után járt, de csodálatosan felismerte a betegek lelkiállapotát, és abból következtetett arra, hogy mit tanácsoljon nekik. Ezenfelül meg jól bele is tudta magát képzelni a betegek helyzetébe. Ha valaki felkereste, akár közelről jött hozzá, akár valami távoli országrészből, a vizsgálat csak annyiból állt, hogy maga elé állította a beteget, és mereven a szemébe nézett, majd anélkül, hogy a látogatás oka vagy a beteg hogyléte felől érdeklődött volna, inkább ő kérdezett:
- Ugye, itt fáj neked? – vagy így faggatta: - Ugye, ez meg ez idézte elő a betegségedet?A beteg többnyire azt felelte:
- Bizony, igazad van, valóban így áll a dolog! - ,mivel az orvos legtöbbször ráhibázott a panaszára. A betegek bizalommal kérték, hogy gyógyítsa meg bajukat. Az okos orvos fel is írta utasításait a betegeknek, és útjukra bocsátotta őket. Ha a beteg valami szegény éhenkórász volt, egy árva petákot sem fogadott el tőle fizetségül.
Egy napon Kjanggi tartományból egy beteg kopogtatott be hozzá, valami kórság miatt csontig lesoványodott, és már az arca is szánalmat keltett mindenkiben, aki csak rátekintett. Az orvos ennek a betegnek is mereven a szemébe nézett, szánalomtól eltelve, és tüzetesen megfigyelte gondterhelt arcvonásait, szemének csillogását, majd így szólt:
- Nem látok én rajtad semmiféle testi betegséget! Mi lehet hát az oka fogyásodnak és nyomorúságos, rossz színednek?
A beteg ezt felelte:
- Igazad van, nem testemben lakik a baj, hiszen sohasem érzek fájdalmat, de idebent, a lelkemben, valami igen kínoz!
Ezt mondván, megmutatta a köldökét. Az orvos továbbra is fürkészve nézte, és a végén a beteg elmondta, mi baj érte:
- Ezelőtt három évvel kimentem egyszer az erdőbe tűzifát vágni, és miután jól megrakodtam, egy darabig baj nélkül mentem hazafelé. Hihetetlen forrón sütött a nap, és egyszerre olyan szomjúság fogott el, hogy szinte forgott körülöttem a világ. A torkom teljesen kiszáradt. Leraktam hát a tűzifát magam mellé, s egy patak völgyében, amely az erdei úttól kissé távolabb folydogált csöndes csobogással, letérdeltem, szájamat a víz tükréhez tartottam, és lassan, kortyonként szürcsöltem a hűs italt. Ekkor világosan láttam, hogy miközben a vizet iszom, egy kígyó kúszik a habok között, undorító vízisikló volt, és még mielőtt megakadályozhattam volna, a számba csúszott, bele a torkomba, és azon nyomban a gyomromba siklott. Képzelheted, mit éreztem! Öklendeztem, ott a parton, amíg bírtam, de az állat csak nem jött ki a gyomromból! Azóta rettenetes aggodalomban élek, és bárhová megyek is, egy orvos sem tudja a bajomat meggyógyítani! Eljöttem hozzád, te bölcs vagy, és ügyes, bízom benned! Segíts rajtam!
Az orvos egy darabig elmélyedt gondolataiba, majd jóindulatúan a betegre nézett, és így szólt:
- Van segítség számodra! De emlékezz vissza, hogy amikor a vizet szürcsölted a patakban, nem volt-e valami sapka vagy kalapféle a fejeden? S ha igen, milyen volt?
A beteg néhány percig gondolkozott, majd azt felelte, hogy kis idővel azelőtt egy szép, hosszú fácántollat talált, és azt tűzte a hajába, s amikor a pataknál vizet ivott, csak az díszítette fejét, sem sapkát, sem kalapot nem viselt.
- Rendben van – jelentette ki az orvos megnyugodva -, menj most szépen haza, tűzz megint a hajadba egy szép, hosszú fácántollat, és eredj el ahhoz a patakhoz, igyál még egyszer néhány korty vizet ugyanazon a helyen, ahol annak idején a kígyót lenyelted, és azon nyomban meggyógyulsz, eltűnik a rettegésed!
E szavakkal jóságosan útjára bocsátotta a betegét, ő meg dolgához látott.
A beteg azonnal elindult haza, keresett magának egy hosszú fácántollat, varkocsába tűzte, és kiment a patak partjára. Ott szerencsésen megtalálta azt a helyet, ahol a baj érte, letérdelt, és ugyanúgy kortyonként szürcsölte a hűs vizet. És csodák csodája, ismét megpillantotta a közeledő siklót, és mielőtt megakadályozhatta volna, a hüllő megint a szájába siklott. Másodszor is a víz fölé hajolt, a kígyó akkor is megjelent. Akárhányszor próbálta, mindig ott termett a sikló, és a torkába csúszott. Elgondolkozott, és hirtelen rájött a dolog nyitjára: az, amit ő kígyónak nézett, csupán a varkocsába tűzött fácántoll tükörképe volt, mely ott kígyózott, kúszott a patak fodrokat vető vizén. Ezt látta ő igazi kígyónak. Kihúzta hát varkocsából a tollat, letérdelt, és úgy ivott; most már nyoma sem volt a kígyónak, csak saját kerek képe mosolygott rá a vízből. Ettől a perctől fogva megszűnt nyugtalansága, és végleg kigyógyult képzelt betegségéből.

Fotók: Balázsi Máté Zsolt (10/C)

Pénzsztárok


Idén  is (október 27-én) felöltöttük a közgazdászok harci ruháját, az öltönyt. Ezúttal a NAV épületében volt a leginkább vetélkedőhöz hasonlítható verseny, melyre időben és (a többi csapat tagjaival ellentétben) jól öltözötten érkeztünk. A barokk környezet hiánya (az előző évi vetélkedő a Premontrei Gimnázium Dísztermében került megrendezésre)  ezúttal negatívan hatott teljesítményünkre: bár szoros küzdelem árán,  és 1 pont híján mi lettünk a megye második legjobb közgazdász csapata. Bár a versenyen nem, de az ajándékba kapott Balaton szeletek promóciós csomagolásával nyertünk.
Az első helyezett, aki az országos versenyre is megy - nem véletlenül, de megérdemelten  - a HBSZ csapata lett.
Jakab Bálint, Sulyok Botond, Koltai Kristóf és Teket Ádám Gábor 11/C



2016. december 7., szerda

3 cikk - Vas Népe Séta Program 2016/17-es tanév

1)


Rétes és aranygaluska
/gondolatok Luisa Oliviera Caser cserediákról/
Nem tudtam, hogy itt van. Mikor hallottam róla, figyeltem a folyosón, talán megpillanthatom. Fel fogom ismerni? Vajon tudni fogom hogy Ő az? Mosolyogni fog? Biztosan, hiszen brazil.
Volt már rá példa, hogy egy-egy diák az iskolánkból néhány hónapot külföldön töltött, mint cserediák. Szeptemberben azonban hozzánk jött egy kedves brazil diáklány, akivel beszélgettünk arról, hogy miért csatlakozott a cserediák programhoz, hogy milyenek a brazilok és magyarok, meg persze szó esett a konyhánkról.
Luisa Oliviera Caser édesapja Kanadában kapott munkát, ezért a család egy időre odaköltözött. Amikor azonban visszamentek Brazíliába, hiányérzete támadt és szomorú is volt, úgy gondolta, még utaznia kell, így a család jóváhagyását követően cserediáknak jelentkezett. A legnehezebb feladata az volt, hogy kiválassza, melyik országba szeretne menni. Azt tudta, hogy mindenképpen Európába akar jönni. Csábító volt Németország, ahol a családjának egy része él, vagy a számára ismeretlen Magyarország. Az országról nem volt különösebb ismerete, azt tudta, hogy hol van, hallott már Mihalik Enikőről, a magyar modellről, és hogy Budapest egy gyönyörű város, mást viszont nem. Mégis idejött, és most Szombathelyen, a Nagy Lajosban tanul.
Mint mondta, az iskolában mindenki nagyon lelkesen fogadta, és nagyon jól érzi magát befogadó családjánál is. Bár a kommunikáció jelent némi problémát. Nem nagyon érti azt, amit beszélünk, mégis igyekszik megtanulni a szép, ugyanakkor nehéz magyar nyelvet. Nincsenek sztereotípiái, nem gondolja, hogy mi, magyarok esetleg szomorúbbak vagyunk. Sőt, szereti nézni, hogy az idős emberek mindenhova biciklivel mennek, ez tetszik neki. Azt azonban furcsállja, hogy a brazilokkal ellentétben, nem vagyunk annyira közvetlenek. Nálunk az üdvözlés a köszönést jelenti, míg ők rögtön puszit adnak az ismerős arcára. Vallja, hogy mind a két ország legnagyobb előnye az ott  élő emberekben és a konyhában rejlik. A brazil ételek is finomak, de a magyar ételek különlegesebbek, nálunk van rétes és aranygaluska, ami náluk nincs. Ez a két fogás Luisa kedvence, amikkel nem tud betelni. Nehéz, hogy ennyire távol van a családjától, az időeltolódás sem könnyíti meg a helyzetét, de ahogy van rá lehetősége, rögtön hívja az otthoniakat. Szeretne még külföldön tanulni, érdeklődik Nagy-Britannia, Német-, és Spanyolország iránt is, kíváncsi a kultúrájukra.
Németh Dolóresz 12.B
Szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium

2) 

Színek és választások

Amint azt színpompás hőlégballon-dekorációnk kifejezte, az idei Pályaválasztási és Képzési Kiállításon iskolai képzéseink, programjaink sokszínűségére hívtuk fel a figyelmet. Népszerű volt az „osztályválasztó” számítógépes játék; a tesztek, melyek a nyelvi, biológiai, matematikai és sportiskolai képzésekre való alkalmasságot mérték; s nem utolsósorban büszkén állítottuk ki az eddig megszerzett fontosabb serlegeket, emléklapokat, díjakat, közöttük a Zrínyi Ilona Matematikaversenyen szerzett, a régió legeredményesebb négyosztályos gimnáziumának járó elismerést, s megannyi sporttörténeti ereklyét is.
Én, mint egyike a Nagy Lajos Gimnázium standjánál segítő diákoknak, reggel 8:40-kor érkeztem be a vásárra, utána tíz percben a stand előkészítésével és a nyakkendőm megkötésével foglalkoztam. 9 órára mindenki csinosan, mosolyogva várta leendő elsőseinket. Eleinte csak pár fiatal lépett hozzánk érdeklődő tekintettel. Nem volt nagy nyüzsgés. Egy óra elteltével azonban ellepték a 7.-es, 8.-os tanulók a standunkat. Csak jöttek és jöttek, mintha nem akarnának elfogyni. Versenyt is rendeztünk, hogy ki tudja a legtöbb diákot meggyőzni, hogy az NLG legyen a továbbtanulása célja. Nem én győztem.
Összességében nagyon jó buli volt, és remélem, lesz még alkalmam ilyen programon részt venni. Utolsó mondatom legyen egy latin szálló ige: Deliberandum est diu, statuendum est semel. 
(Latolgatni tízszer kell, dönteni egyszer.)
Gratzl Péter 9/B
Szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium


3)
„Álljon meg, mert keresztüllövöm!”

Kóta Ferenc „nagylajosos” öregdiákkal történelemről, ’56-ról

Az ünnepi megemlékezések mindig furcsa érzéseket váltanak ki a diákokból, hiszen olyan eseményekre emlékezünk vissza, amelyeknek nem voltunk részesei, melyek csak a történelemkönyvek lapjain elevenednek meg számunkra. Ez alól kivétel az 1956-os forradalom, ugyanis sok résztvevője, szerencsére, még mindig köztünk él. Nemrégiben volt  alkalmam, hogy találkozzam egyikükkel, Kóta Ferenccel. Bár Ő nem a pesti forradalomban vett részt, de átélte annak hatásait, ugyanis 1957-ben, a Nagy Lajos Gimnázium szalagavatóján majdnem áldozattá vált, a rendőri túlkapás miatt. Azonban ne szaladjunk ennyire előre! Kezdjük a történelem felidézését valós szemszögből, a „nagylajosos” öregdiáktól.
KF: A forradalom híréről napokkal később értesültünk, de sok fiatal azonnal cselekedni kezdett. Október 29-én megjelent a saját 12 pontunk, melyben nem a kormánynak és az ideológiának megfelelő tankönyveket követeltünk, hanem olyanokat, melyek valós tényeken alapszanak. Ezenkívül pedig követeltük dr. Kecskés Tibor tanár ügyének felülvizsgálatát, aki a pontok megfogalmazásában segített, ám később rejtélyes körülmények között eltűnt, és soha nem került elő.
Mi történt a szalagavatón?
KF: 1957 márciusában három iskola tartotta szalagavatóját, köztük a Nagy Lajos Gimnázium. A szalagavatóra rengeteg ember érkezett, a zenekart Pestről hívták, s egy csodálatos estének indult. Akkor még csak harmadikos voltam, de én is kaptam meghívót, így el tudtam menni. Az eseménynek nem sokkal tíz előtt lett vége, de a vidékieknek az utolsó vonata akkor indult, így ők, köztük én is, elindultunk a kijárat felé de mivel a rendőrök senkit nem engedtek ki, a folyosón nagy lett a tömeg. Ekkor az egyik „pufajkás” elővette a pisztolyát, és azt mondta nekem: „Álljon meg, mert keresztüllövöm!” Soha nem fogom elfelejteni. A tömeg azonban nem csitult, rendületlenül menni akart. Abban a pillanatban valaki leütött, és a további történésekre nem emlékszem. Nem sokkal később egy cikk jelent meg a Vas Népében, ami elferdítette az igazságot, s a fiatalságot okolta a történtekért, az állítólagos rendbontásért, ami nem is volt. Senki nem kiabált vagy nem volt ittas állapotban, ahogy a cikk valótlanul állította. Egyszerüen csak el akartuk volna érni a vonatunkat.
Az újság egykori beszámolójában az olvasható, hogy a fiatalok udvariatlanok voltak a vendégekkel, demagóg, álhazafias jelmondatokat skandáltak. Ezek szerint az egész hazugság.
KF: Az egyik szülő azt mondta, hogy kár volt tönkretenni a szalagavatót, ez igaz, sajnáltuk mindnyájan. Ettől eltekintve minden szó hazugság.Az akkor végzettek közül mindenki egyetemre, főiskolára ment és felsőfokú végzettséget szerzett. Egy „nagylajosos” diák soha nem mondott volna olyat, idézem: „Most pedig mindenki fogja be a pofáját!”  Jól nevelt, udvarias diákok voltunk, ilyen nem fordult elő.
Miért volt ekkora a rendőri jelenlét? Hiszen egy iskolai ünnepség nem indokolja, hogy ennyien  kivonuljanak.
KF: Az októberi forradalom leverését követően megalakult a MUK, vagyis a Márciusban újrakezdjük nevű tömörülés, ami azt az érzést keltette a hatóságokban, hogy esetleg lesz folytatás. Ezt pedig nem akarták, és ahogy csak tudtak, próbáltak tenni ellene, mindenhol ott volt a rendőrség, a családok, ha csak egymással beszéltek, esetleg többen, akkor már oszlatták őket. Nagyon féltek az újabb megmozdulásoktól.
A pedagógusok mit szóltak a történtekhez? Később volt róla szó? Vagy már eleve ellenezték a rendszert?
KF: Megosztott volt a tanári kar, volt, aki rendelkezett piros könyvvel, és tudtuk, hogy milyen nézeteket vall. Ő rendesen, az elvárásoknak megfelelően tartotta az óráit. Ugyanakkor volt olyan pedagógus is, aki becsukatta velünk a tankönyveket, és magától mondta az anyagot. Volt egy fizikatanárunk, Jámbor tanár úr, aki órára egy olyan újságcikket hozott be, amelyben le volt fényképezve a kivégzett Rajk László édesanyja. A tanárunk pedig azt mondta: „Fiatalok, nézzék meg ennek az anyának a szemét! Ennek lesznek következményei!”  Gondolom, Ő sem tanított sokáig. Tudja, az más világ volt, de nemcsak emiatt. Az emberek körbenéztek, ha egymással beszéltek politikáról, még az ablakokat is becsukták, nehogy valaki meghallja, mit mondanak. Akkoriban sokan disszidáltak is, az osztályunkból hárman vagy négyen, kettőt én segítettem át a határon.
Az egykori diák még most is elszorult hangon beszélt a történtekről. Egy szalagavató, amelyen majdnem meghalt, és egy korszak, mely számtalan fiatal életét, jövőjét befolyásolta. Ez maga a történelem, mely egy esős csütörtöki délelőttön megelevenedett a szemem előtt.

Németh Dolóresz 12.B Szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium