2010. április 29., csütörtök

Véget ért a Tolerancia hónap







„És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik -
Ők, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság? "


A fenti Márai- idézetet általában nemzeti ünnepeken szavalják, és valószínűleg a híres író is politikai értelemben használta a szabadság szót. Pedig lelki és testi szabadságot is érthetünk alatta. Az egészséges ember ezt is örökségül kapja, de néhányan önhibájukon kívül veszítik el már életük első pillanatában vagy később. Mert aki nem függ gyógyszerektől, akire nem néznek szánalommal vegyes kíváncsisággal az utcán, az szabad. Igen, szabadok vagyunk, de azt is tudjuk, hogy egy pillanat alatt elveszíthetjük ezt a szabadságot.

A tolerancianapok erre tanítanak. Vigyázz a fogyatékkal élőkre, mert akár te is átkerülhetsz az átléphetetlen fal másik oldalára.

A programsorozat harmadik állomása április 21-én a bő egy órás közös előadás volt. Felváltva szerepeltek a Nagy Lajos Gimnázium diákjai, az Aranyhíd Oktatási Központ és a Bercsényi Miklós Általános Iskola tanulói.

Először verssel köszöntötték a jelenlévőket: Sümegi Tamás saját költeményét szavalta. Majd a néptáncosok mutatták be rövid előadásukat (Kövér Kitti, Juhász Marcell, Károly Balázs, Sejber Martin, Sipos Gábor, Szekeres Attila, Wéber Dávid), ami erős kontrasztot alkotott az Aranyhíd Oktatási Központ műsorával. A táncosok mozgással fogták meg a közönséget, míg a vendégek lassú mozdulatokkal és erős zenével (Carmina Burana, Dzsungel könyve) hívták föl a figyelmet. Az ember beleborzongott a kerekesszékben ölő mosolygós emberek láttán. És ez nem színpadi mosoly volt: tényleg örültek, hogy csodálkozva figyeltük őket. „Én meg a jegyeim miatt aggódom.”- gondolhattuk magunkban teljes joggal.

Emberfeletti feladat ezeknek a gyerekeknek a nevelése egy kiváló pedagógusnak is. És itt minden pedagógus kiváló: szeretettel, de magabiztosan terelgették a diákokat.

A túlironizált, de rendkívül szórakoztató tanárparódiákon kívül furulyahangot is hallhattunk. A lágy hang elfeledtette a gondokat és talán hagyta megemészteni a látottakat. A Bercsényi Miklós Általános Iskola tanulói is kitettek magukért: lendületes táncuk megnyugtató volt szívnek és szemnek egyaránt. Külön megemlítendő a zene alkalomhoz illő, sokat mondó szövege, illetve az a tény, hogy sokan kerekesszékben vettek részt a táncos műsorszámban. Csakugyan alkalomhoz illő volt a Prisznyák Anna által előadott vers, amely szintén megérintette az érző szívű hallgatót. Vendégeink nagy tetszéssel fogadták az erre az alkalomra alakított kis zenekar komolyzenei produkcióját is: Kalló Dorka hegedűn, Nagy Dóra fuvolán, Hotzi Mátyás csellón, Hanna Dániel pedig brácsán játszott. A komolyzene után Kiss Gábor elektromos gitárjátéka következett.

Aktív szerepet játszott még Szendrődi Sebastian, aki a „műsor házigazdájaként” konferálta fel a produkciókat.

A műsort egy Kondor Domonkos által előadott trombitajáték zárta, majd a megérdemelt taps után kilépve a tornateremből felsóhajthattunk: „De jó nekünk.”


Sugár Viktória 11.C



***
westindex, 2010, április 28 - 11:09

A Nagy Lajos Gimnáziumban a hétfőn megrendezett „Mozdulj a toleranciáért!” elnevezésű sportnappal befejeződött az esélyegyenlőségi hónap. A rendezvény célja az volt, hogy a diákok, akik hétköznapjaik során nagyon ritkán találkoznak hátrányos helyzetű, illetve fogyatékkal élő kortársaikkal, megismerkedjenek a náluk jóval kedvezőtlenebb helyzetű fiatalok mindennapjaival, életével, problémáival.

Továbbá a partnerintézmények hátrányos helyzetű és fogyatékkal élő tanulói számára is remek lehetőséget nyújtanak a kikapcsolódásra, ismeretségek és barátságok kialakítására.

Múlt szerdán, az „Ismerjük meg egymást!” című nap részeként az Aranyhíd Nevelési - Oktatási Integrációs Központ és a Bercsényi Miklós Általános Iskola tanulói látogattak el és mutatkoztak be a gimnázium tanulóinak egy-egy műsorral.

A helyszín az iskola tornaterme volt, amit a diákok és a vendégek szép számmal meg is töltöttek.

Kezdésként az NLG tanulóinak néptánc produkcióját láthattuk, emellett kamarazenét hallhattunk fuvolával, hegedűvel és csellóval.

Ezt az Aranyhíd diákjainak humoros műsora követte. Az egyik jelenet a tanár megteremtéséről, és azok horoszkóp szerinti típusairól szólt, míg a másik jelenetben az óvodai tagozat legkisebbjei mutattak be egy tavaszi képet, az alsó tagozatosok pedig A dzsungel könyvéből adtak elő táncos részletet. Végül a szakiskolások furulya együttesét hallhatta a közönség.

Aztán a Bercsényisek bemutatóját láthattuk, melynek részeként mozgássérültek és segítőik Katona Klári egyik számára táncoltak.

Zárásként az "enelgések" zenéltek.

A Tolerancia hónapot záró sportnap hétfőn került megrendezésre. Ezen a napon az Aranyhíd Központ diákjai vendégeskedtek az NLG-ben. Vetélkedők során mérték össze tudásukat és ügyességüket közös csapatokban a diákok,A labdarúgásban, kosárlabdában, röplabdában, asztaliteniszben és tollaslabdában. Bánhegyi Attila az Aranyhíd testnevelő szaktanára köszöntőjében arról beszélt, milyen nagyszerű lehetőség számukra, hogy az esélyegyenlőség jegyében együtt sportolhassanak a két iskola diákjai, közösen töltsenek el egy vidám délelőttöt.

Gyimesi András

9/A

Nagy Lajos Gimnázium

2010. április 27.

/A Királyi Képtárban - Sümegi Briginek köszönhetően - rengeteg jó képet találtok a Tolerancia hónap eseményeiről./





Dedivideo

2010. április 28., szerda

Együtt!!

Hétfőn került megrendezésre a tolerancia jegyében zajló programsorozat negyedik, és egyben utolsó fordulója. A meleg, napos délelőttön gimnáziumunk udvarán gyülekeztek a lelkes résztvevők és szurkolók, az Aranyhíd és az NLG diákjai.

A legnagyobb szurkolótábort – mindkét részről - a foci kapta. Ezen kívül izgalmas kosárlabda - illetve a pontozás szerint inkább streetball - meccsek folytak az iskola pályáin, miközben a tornateremben sorversenyek, a vívóteremben pedig ping-pong mérkőzések zajlottak. Ezek közül egyedül ez utóbbi volt, melyben a versenyzők személyenként mérték össze tudásukat, a másik három kategóriában vegyes csapatok (Aranyhíd + NLG) mérkőztek meg egymással.

Az izgalmas ping-pong párbajok dobogós helyezettjei:

1. Lendvai Gergely (11.C)

2. Németh Ádám (10.C)

3. Horváth Róbert (Aranyhíd)

A tornateremben zajló sorversenyen az Aranyhíd diákjainak „ fiatalabb” korosztály vett részt, iit Pászthory Dóri(11/C) és Haramia Zsófi (11/C)felügyelt, és segédkezett.

A kosárlabda meccsek felettébb jó hangulatban teltek - állítják a résztvevők. A csapattagok közötti örömittas pacsizások egy-egy kosár után a hamar megtalált összhangra utalnak, és a megkérdezett játékosok csak dicsérni tudták a közös labdapattogtatást. Kisőrsi Zsófi (11/A) gondoskodó szervezése, alapos hozzáértése egységben tartotta a csapatok fel- és beosztását, a mérkőzések sorrendjét.

A közhangulatért leginkább felelős futballmérkőzések rendkívül változatosan zajlottak. A hat csapat (kreatívan mind egy-egy nagyobb, mondhatni híresebb csapatról elnevezve) szintén vegyes felosztással ütközött össze az egyre forrósodó focipályán. A csapatokon belüli összhang kialakulása nem feltétlenül várható el egy röpke délelőtt alatt. A hangsúly inkább a hangulaton volt, amit a mindkét félről fáradhatatlanul szurkoló közönség, és az időnként felcsendülő zene helyénvalóan megteremtett. De!!! A közösségépítés igénye abban is megnyilvánult, hogy az eredmény kihirdetése után több diák is a pályán maradt, hogy pusztán kedvtelésből tovább játsszon EGYÜTT!

A futballmérkőzések eredménye:

1.) Barcelona

2.) Haladás

3.) Arsenal

4.) Manchester

5.) Chelsea

Kassai Júlia 11/B










Április 21. Ismerjük meg egymást!

Az Aranyhíd Nevelési - Oktatási Integrációs Központ, a Nagy Lajos Gimnázium, és a
Bercsényi Miklós Általános Iskola tanulóinak kulturális bemutatkozó műsora.











A világra ébredni

Erre a világra születni küldetés,
minden ember mécs, s ha ellobban, elvész.
Erre a világra ébredni feladat,
legyőzni tudni azt, amit a sors kiszab.

Isten ad vagy nem ad, az ő titka, miért.
Van, hogy nincs falat annak, ki enni kért.
Az ő szentélyéhez még nem nőttünk mi fel,
de azt parancsolja ő, hogy itt szeretni kell.

Ugyanaz vagyok, mint bárki az ég alatt,
senkinél se jobb - lásd csupán magad!
Szívedben pisla láng, szemedben gyenge fény,
nyújtsd hát a kezed, s én nyújtom az enyém.

Sümegi Tamás 11/A

2010. április 26., hétfő

Nyelvtanról- másképp, avagy rendhagyó nyelvtanóra Balázs Géza nyelvész professzorral

„Megyek a Henyóval a Szöcsibe.” Lassan már nem is tűnik fel nekünk e mondat furcsasága, annyira megszoktuk a köznyelvi mozaikszókat. Azért elárulom, a mondat annyit tesz: Megyek a hetvennyolcas villamossal a Széchényi Könyvtárba.
2010. április 19-én, a 2. órában érdekes és elgondolkodtató előadáson vehettünk részt, mi, magyarfaktosok. Óriási élmény volt, hiszen a nagyszerű humorérzékkel megáldott előadónk , Balázs Géza nyelvész professzor  lelkesen avatott be minket a legfontosabb nyelvi változások, archaizmusok-neologizmusok, a nyelvre ható tényezők rejtelmeibe. Megismerkedtünk a turbó nyelvvel; a szóösszerántásokkal (naon, asszem), a köznyelvi mozaikszókkal (pézsé), és megtudtuk, hogy a meteorológusok oly gyakran használt, szabatos és tudományos kifejezése – Az időjárási horizont ma vertikálisan manifesztálódik. – csupán annyit tesz: Esni fog!
Göndöcs Gabriella, 12/A.

Edzésben- tanulmányi versenyekkel


Iskolánk büszkeségeit bemutató sorozatunk következő riportalanya a 11/C-s Pintér Olivér volt. Versenyeredményeiről, kihívásairól kérdeztem.



A Kémia OKTV-n 25. lettél, megnyerted az Eötvös Lóránd Megyei Fizikaversenyt, a Bolyai János Megyei Matematikaversenyt. A Gordiusz Kárpát-medencei Matematika Tesztversenyen megyei 1. és országos 6. helyezést értél el. Hogy bírod energiával?

- Szeretem a kihívásokat, egy jól sikerült feladatmegoldásból erőt tudok meríteni újabb feladatok teljesítéséhez. Ha egy versenyen érzem, hogy jó vagyok, de lehetnék még jobb is, és ezt a következő évi versenyen be is szeretném bizonyítani, az plusz motivációt jelenthet a felkészülés során. Az, hogy az ország talán legokosabb gyerekeivel lehetek együtt egy országos döntőn, az is egy élmény.

A versenyek időben és térben jól vállalhatóak voltak?

- A versenyek általában igen sűrűn követték egymást, főleg megtűzdelve egy-két dolgozattal, de nem panaszkodom, hiszen én vállaltam, hogy ezt végigcsinálom.


A versenyek közül melyikre volt a legnehezebb felkészülni?

- A Kémia OKTV-re kellett a legtöbbet készülnöm, mert az volt a legfontosabb versenyem az idén, ennek rendeltem alá a többit, azokra kevesebbet készültem. Talán éppen ezért is sajnálom, hogy az OKTV utolsó fordulójában valamit nagyon elrontottam, így nem kerültem be a legjobb 20 közé.


Kaptál-e elegendő segítséget a felkészüléshez? Kitől?

- Az OKTV-re Szinetárné Márkus Teréz tanárnővel gyakoroltunk délutánonként, de járok magántanárhoz is szombatonként. A heti 7 matekórán elegendő gyakorlási lehetőségem volt. Gyakran oldottunk meg verseny-, és emelt szintű érettségi-, valamint régi felvételi feladatokat, és Barczi Péter tanár úr is segítette a felkészülésemet különböző feladatlapokkal.

Van-e még forduló, amire készülnöd kell?

- A tanulmányi versenyidénynek már vége van, idén már "csak" az előre hozott emelt szintű kémia érettségire kell készülnöm.

Ért-e ezeken kívül újabb kihívás?

- Igazából semmi különös, csak ami mindenki mást is, ezek mellett a versenyek mellett ugyanúgy készülnöm kellett az irodalom felelésekre vagy az angol szódolgozatokra. Természetesen nem hanyagoltam el az iskolai tanulmányaimat sem, hanem a tőlem telhető legjobb tudás szerint készültem az órákra a versenyfelkészülés mellett is.


Mi leszel, ha nagy leszel?

- Még nem tudom egészen pontosan, mi is akarok lenni. Sokat gondolkozom rajta, mint szerintem mindenki más kortársam, hiszen most kell eldöntenünk. Sokan mondták nekem, hogy legyek vegyészmérnök, mert ahhoz kell matematika-, és kémiatudás. Ez a szakma nagyon jól hangzik, de fogalmam sincs, hogy egy vegyészmérnök mit is csinál valójában.

A maradék szabadidődben mit szeretsz csinálni?

- Nagyon szeretek aludni, beszélgetni a barátaimmal, kosárlabdázni, bár ez utóbbi nem megy olyan jól, mint az előző kettő. Ezenkívül én is azok közé tartozom, akik nem bírják ki kosárlabda nélkül, így sokszor rááldozom a szombat délutánjaimat és estéimet egy izgalmas FALCO-meccsre.


A versenyzések időszaka alatt mi volt a legmaradandóbb élményed?

- A legnagyobb élmény az idei versenyeim közül a Gordiusz országos döntője volt, ahol Székesfehérvár utcáin és iskoláiban rengeteg élménnyel gazdagodtam. Remek vas megyei társasággal utaztam oda, akikkel rengeteget beszélgettünk, jó barátságot kötöttünk.

Olivér eredményeihez gratulálunk, az előrehozott érettségihez és a további versenyekhez sok sikert kívánunk!

2010. április 22., csütörtök

Április 22 ; A Föld Világnapja


Az első Föld napja megemlékezést 1970. április 22-én tartották az Egyesült Államokban Denis Hayes amerikai egyetemista kezdeményezésére.

2010. április 19., hétfő

GRATULÁLUNK!!!!

Ezt megnyertük!

Március 31-én kilenc középiskola mérte össze történelemtudását az Agora Filmszínházban. A feladatok záporát Katona Attila zúdította a versenyzőkre. A téma a dualizmus kori Szombathely volt. Volt itt mindenféle kreatív feladat, mi szem-szájnak ingere. Az öt fős csapatoknak első próbaként egy történelmi kort idéző viseletbe kellett öltözniük, majd bemutatni ruházatukat. Akadtak középkori lovagok, hippik is. Várhelyi Marci bizonyosságot tett színészi tehetségéről: fergeteges alakítással mutatta be saját és társai, Gadovics Karina, Dénes Kitti, Katona Bálint és Juhász Marcell „vasutasok és feleségeik” ruháját. Ezek után egy XXL totót kellett kitölteniük. Mialatt csapatunk igyekezett a legjobb tudása szerint megoldani, az iskolák segítői kaptak feladatot: köztéri emléktáblák szövegének megadott szavait kellett behozni, és abból mondatot alkotni. A csapatoknak jeleskedniük kellett még szoborfelismerésben, épület-felismerésben, összevágott dalokat kellett szétboncolniuk és megfejteniük, melyik együttes melyik száma, és öt tánc nevét is a beadandó lapra kellett írniuk. Ezeket a táncokat (pl. jive, tangó) egy fantasztikus pár mutatta be: a kicsik olyan tökéletesen táncoltak, hogy az embernek az a benyomása támadt, felnőttek, csak összementek a mosásban. A segítőknek is bizonyítaniuk kellett rátermettségüket, pl. kerékpár egyesület alapító tagjainak kikutatásával. A verseny alatt remek hangulat uralkodott. Izgalomnak nyoma sem volt a légkörben, az egész egy játékos vetélkedőre hasonlított. Igyekeztünk minden módon segíteni kis csapatunkat, s ha valami sikerült, még a tanárnőt is hátba veregették. Két óra elteltével minden feladatot teljesítettünk. Izgatottan vártuk a végeredményt, mely ekképpen alakult: harmadik a Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium, második a Horváth Boldizsár Szakközépiskola, az első helyen pedig iskolánk végzett. A dobogósok nem csak tapasztalatot, tudást és egy vidám délutánt, hanem egy egynapos utat is nyertek Carnuntumba. Gratulálunk a résztvevőknek! Köszönjük, hogy iskolánk hírnevét öregbítették!

Pócza Gabriella 11/A

Ui.: Tudom, hogy kicsit megkésve gratulálunk és adjuk közre Gabi fogalmazását. Oka: eddig vártam, hogy fotókat is kapok a versenyről. Nos, az ígért képek még mindig nem érkeztek
meg....


Megkaptuk a képeket!



2010. április 15., csütörtök

HOLOKAUSZT EMLÉKNAP, április 16.




Radnóti Miklós:
SEM EMLÉK, SEM VARÁZSLAT


Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,
mint alma magházában a négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kisér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.
De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyüléptű szivében megterem
az érett és tünődő kevésszavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.

Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,
merengj el hát egy percre e gazdag életen;
szivemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,
a világ ujraépül, - s bár tiltják énekem,
az új falak tövében felhangzik majd szavam;
magamban élem át már mindazt, mi hátravan,
nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat, - baljós a menny felettem;
ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, -
talán most senki sincs.

1944. április 30.

Rumi Többcélú Gyógypedagógiai Intézmény

KÖSZÖNTŐ

„Amit teszünk, csak csepp a tengerben,
De e nélkül a csepp nélkül sekélyebb lenne a tenger.”
(Mater Theresa)

Intézményünk alkalmazotti közössége és diákjai nevében köszöntök minden érdeklődőt a Rumi Többcélú Gyógypedagógiai Intézmény honlapján. Bízom abban, hogy a következő oldalak betekintést nyújtanak iskolánk diákjainak életébe, és az intézményben folyó tartalmas szakmai munkába. A Rumi Óvoda Fejlesztő és Általános Iskola, Készségfejlesztő Speciális Szakiskola Gyermek és Diákotthon céljait és feladatát tekintve is különleges intézmény. Egész működése során azok felé fordult - és így teljesítette feladatát -, akik sorsukban a legszerencsétlenebbekként indulhattak az életbe. Ez az intézmény volt az egyetlen - és nem volt erre más eszköz -, ami reményt adhatott a reményét vesztetteknek, örömre fordíthatta a keserűséget, és azoknak biztosíthatott jövőképet, akikről sérülésük miatt már szinte mindenki lemondott.
Az itt dolgozó gyógypedagógusok és segítőik nem ismerték a lehetetlent. Ők tudták, hogy az ide érkező - beszélni, menni alig tudó apróság, aki többnyire testben és lélekben megtört, elkeseredett és édesanyjába kapaszkodó gyermek - egyszer majd nevetni, szeretni és emberként élni képes felnőtt lehet. Birtokában voltak és vannak annak a titoknak, aminek köszönhetően ebben az intézményben jobbára csak boldog gyermekarcokat lehet látni, és a szülők is megtanulhatják és megélhetik azt a csodát, amiben már régen nem reménykedhettek: jogos büszkeséggel nézhetnek gyerekeikre.
Mi itt tudjuk azt, hogy minden ember okkal jött a világra, és mindenkinek megvan a helye benne. Mi nem teszünk mást, csak megpróbáljuk megkeresni, megtalálni a reánk bízott fogyatékkal élők helyét, feladatát és szerepét. Többnyire sikeresen.
Hogy hogyan? Azt nehéz megfogalmazni, de a lényeg, hogy türelem, megértés és szeretet kell hozzá.
Gyakran megszólítanak és megkérdezik tőlünk: hogyan bírjuk ezt a munkát? Mennyien nem tudják, és nem is érzik át, hogy ez nem munka, s nem is egyszerűen hivatás. A gyógypedagógus egy különös életformában él, és nagyon boldog, hogy ebben élhet. Én meggyőződéssel vallom: nincs ennél szebb és jobb hivatás az életben, és akik végzik, ha még egyszer születnének, bizonyára megint ezt választanák.
Tudjuk, hogy nekünk is kötelességünk továbbadni tudásunkat, de ez bizony nem könnyű feladat. Mindnyájan csendben végezzük a munkánkat. Kinek jut eszébe az, hogy másnak is el kellene mondanunk: hogyan sikerült, több évi munka után megtanítani Katikának leírni az „a” betűt, vagy hogyan tanult meg Lacika kapaszkodás nélkül lebicegni a lépcsőn. Néha meg is rónak minket azok, akik azt hiszik, hogy ez alapvetően nem belülről jövő dolog, és egészében tanítható, tanulható. Mi azt valljuk, hogy a szemléletet, az elhivatottságot kell továbbadni, persze szükségszerűen elsajátítva a szakma legfontosabb szabályait, praktikus fogásait.
Bízom abban, hogy portálunk közvetítésével az érdeklődő, valamint a ránk szoruló személyek, szülők kielégítő információk birtokába jutnak.
Mi a sérült gyermekekért, és a családokért vagyunk.

„Teljes joguk van ember módra élni
a Véletlen hínárából kimentett
sebzetteknek a Törvény terén;
joguk van játszani, remélni, látni,
tanulni, emlékezni, hinni, tenni,
lebírni tébolyt és kora halált…”
(Garai Gábor)

Tisztelettel:













Kerekes Ferenc Béla
igazgató

Az intézmény honlapjának címe: www.rumkastely.hu

Rumi vendégeink


A tolerancia jegyében rendezett programsorozat következő eseményeként találkozhattunk a  Rumi Többcélú Gyógypedagógiai Intézmény tanáraival és diákjaival.Vendégeink - óvodáskortól fiatal felnőttkorig, közel 20-an - iskolánk vívótermében mutatták be műsorukat.  Zsoldos Tiborné tanárnő rövid tájékoztatójában ismertette velünk az  általa vezetett művészeti csoport speciális helyzetét, fejlesztésük sajátos módszereit. Mi is láthattuk és hallhattuk, hogy a művészeti nevelés  mennyi sikert, örömöt szerezhet a sérült gyerekeknek.
A zenekar tagjai színkotta segítségével  sajátítják el a gyerekdalokat, népdalokat, egy-egy komoly- vagy könnyűzenei darabot. Repertoárjukból bemutattak Schubert dalokat, melyeket ritmus- és gyermekhangszerekkel kísértek. Hallhattunk Dsida Jenő és  Kányádi Sándor verset, tavaszi énekeket  és mondókacsokrot, láthattunk táncjeleneteket.
A szereplők -kicsik és nagyok- szeméből őszinte lelkesedés áradt,  hogy nekünk is megmutathatták, mit tudnak, de  köszönettel és tisztelettel mi tartozunk nekik! 

Vajon mi lehet a kerítésen túl? - Fogyatékkal élő fiatalokkal ismerkednek a gimnázium diákjai

"Iskoláinkat csak egy kerítés választja el egymástól, mégis két teljesen különböző világ él itt egymás mellett. Csak akkor találkozunk egymással, ha a labda átrepül tőlünk a ti udvarotokra, és a gyerekek átjönnek érte. Jó lenne, ha ennél többet is megtudnánk egymásról, hiszen az élet törékeny, és egy másodpercen is múlhat, hogy a kerítés melyik oldalán találjuk magunkat."

Talán ez a múlt heti megnyitón elhangzott néhány mondat tükrözi leginkább annak a pályázati támogatásból megvalósuló programnak a lényegét, amelynek második rendezvényét tartották szerdán a Nagy Lajos Gimnáziumban.

Az április a tolerancia, az esélyegyenlőség és egymás megismerésének jegyében zajlik a gimnáziumban, ahol fogyatékkal élő kortársaikkal ismerkednek, beszélgetnek a diákok. A könyvtárban már látogatható az a kiállítás, amelyet a kerítés túloldalán lévő Aranyhíd Nevelési-Oktatási Integrációs Központba járó gyerekek munkáiból állítottak össze.

Szerdán két programon vehettek részt a gimnázium 9-10-11. évfolyamos diákjai: a tornacsarnokban a Rumi Többcélú Gyógypedagógiai Intézet lakói mutatkoztak be, a könyvtárban pedig a gyöngyékszereket készítő Németh Lászlóné, Krisztina, a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének új vasi elnöke mesélt arról, miként boldogult és boldogul nagyothallóként a hallók között.

Szendrődi Sebastián ezután két olyan iskolatársát faggatta, akik külföldön tanultak fél, illetve egy évig. Kassai Júlia és Illés Dániel arról meséltek, hogy a skóciai, illetve amerikai iskolákban hogyan viszonyulnak a fogyatékkal élőkhöz az egészséges diákok, tanárok, és miként próbálják megkönnyíteni hétköznapjaikat.

A diákokat látogatásra invitálta Fekete Árpád, a gimnáziumtól néhány száz méterre lévő Vas Megyei Szakosított Szociális Intézet igazgatója, aki egy olyan kiadványt ajánlott a fiatalok figyelmébe, amelyben a fogyatékkal élők által elfogadott szavak, kifejezések találhatók. A siketek ugyanis nem süketek, a kerekesszék pedig nem tolószék adott néhány hasznos és megszívlelendő tanácsot az igazgató. A tolerancia hónap jövő szerdán az Aranyhíd és a Bercsényi iskola diákjainak részvételével folytatódik.

Nagy Ildikó - Van Népe, 2010. április 15.


 



2010. április 14., szerda

Lakics Tamás Tajvanra utazik!

Egy szerencsés véletlennek indult, most egy egész iskola büszke rá. Lakics Tamás (12/A) neve ismerősen cseng mind a diákok, mind a tanárok körében. Ő az a fiú, aki az országos középiskolai tanulmányi versenyen angol nyelvű földrajzból 3. helyezést ért el. Ezzel megszerezte a lehetőséget, hogy Magyarországot képviselje a Tajvanon megrendezésre kerülő tanulmányi diákolimpián.

- Honnan jött az ötlet, hogy indulj ezen a versenyen, mi inspirált, hogy részt vegyél?
- Csordás Rita tanárnő keresett meg, hogy van egy ilyen lehetőség. Nem volt sok időm gondolkodni, mert aznap volt a jelentkezési határidő. Sokat számított a döntésem meghozatalában, hogy az első négy helyezett tajvani utazást nyert.
- Nehéz volt felkészülni? Mennyi időt szántál rá? Kaptál-e segítséget? Kik voltak a felkészítő tanáraid?

- Őszintén szólva nem igazán foglalkoztatott a verseny egészen a második forduló végéig, amikor kiderült, hogy az első helyen állok. Onnantól kezdve viszont igen, mivel már nem tűnt a tajvani utazás olyan messzinek. A felkészülésben nagyon sokat segített Csordás Rita tanárnő, akitől nagyon sok hasznos tanácsot kaptam, ill. az ő könyveiből készültem. Szerdai lyukas óráimban tudtuk mindig megbeszélni a megoldott feladatok megoldásait és készülni a versenyre. Ezenkívül Jáger Amália és Janák Veronika tanárnő is segítették a felkészülésemet.

- Milyen esélyekkel indultál? Izgultál az utolsó forduló miatt?
- Az utolsó forduló előtt nem nagyon izgultam, mert elég nagy előnyöm volt ahhoz, hogy ne kelljen idegesnek lennem. Meghát amúgy sem vagyok az a szívbajos típus..:) Az utolsó forduló Pécsett volt, ahol főleg szóbeli feladatokat kellett megoldani. Először egy Power Point-os prezentációt kellett készíteni különböző témákról és azt kb 10-15 perc alatt a zsűrinek angolul előadni. Nekem a "the impacts of climate change in high mountains area" című téma jutott. A felkészülésre csak 30 percet kaptunk, ami szerintem nem volt elég egy normális prezentáció elkészítéséhez. Ennek ellenére úgy érzem jól sikerült az előadásom, megpróbáltam a sok szöveg helyett képekkel szemléletesebbé tenni a prezentációmat. A második feladat során egy dél-amerikai nyomornegyedről (favella) kaptam egy képet és erről kellett beszélnem kb. 10 percig. A feladat másik része pedig egy diagrammelemzésből állt.

- Jelent ez valamilyen plusz pontot a továbbtanulásodban?

- Sajnos nem.

- Mesélj a fődíjról! :)

- A fődíj egy 10 napos tajvani utazás lesz július 28-tól augusztus 6-ig. Része leszek annak a négyfős delegációnak, aki a magyar színeket fogja képviselni a tajvani földrajzi olimpián. A versenyfeladatok délelőtt lesznek, délutánonként ill. esténként pedig különböző programokat szerveznek nekünk, így remélem lehetőségem lesz felmenni a világ második legmagasabb felhőkarcolójának, a Taipei 101-nek a tetejére is.:) Nagyon várom már az utazást, mert még sosem voltam a Távol-Keleten.

- Az iskola diákközössége és tanári kara nevében gratulálunk, és sok sikert kívánunk az érettségihez és a diákolimpiára való felkészüléshez!

2010. április 9., péntek

Aranyhíd



Intézményünk - az Aranyhíd Nevelési-Oktatási Integrációs Központ Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Óvoda, Általános Iskola és Előkészítő Szakiskola - a sajátos nevelési igényű gyermekek fejlesztését, nevelését, oktatását vállalta.

Az iskolai tagozat a város "oktatási-kulturális" negyedében helyezkedik el, amely nagy előnyt jelent nevelő-oktató munkánkban. Megközelítése is optimális. E központi fekvésből adódik, hogy intézményünket gyakran keresik fel a Nyugat-magyarországi Egyetem - Savaria Egyetemi Központ, valamint az Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar Szombathelyi Képzési Központ hallgatói, akik szívesen ismerkednek speciális feladatainkkal, és az iskola tanulóival, valamint gyakorlati idejüket töltik itt.

Ezt az ideális elhelyezkedést növeli még az a tény is, hogy az iskola épületéhez hatalmas terület tartozik, játszóudvarral, jelentős nagyságú zöld területtel. Hatalmas fák, bokrok és a füvesített rész biztosítja a tanulók számára az egészséges, tiszta levegőt, a napi testmozgás és a szabad játék helyszínét.

Az oktatás-nevelés szolgálatában álló, speciálisan felszerelt helyiségek jelzik, hogy az intézményben sajátos feladatok ellátása folyik. A különböző készségek fejlesztésére rendelkezésünkre álló logopédia-terem, Ayres-terápiás eszközöket befogadó terem, a szövőterem, a kerámiaműhely, a számítástechnika terem munkánk sikerességéhez járulnak hozzá. A mozgáskészségek fejlesztésére, a mozgáskultúra kialakítására, erősítésére teret biztosít a viszonylag jól felszerelt tornaterem, a szabadban játszóudvar és sportpálya, valamint salakos futópálya is segíti a tanulók egészséges testi és lelki fejlődését.

A tanórán kívüli tevékenységek is fontos nevelési színterek. A gyermekek és a nevelőtestület tagjai számára könnyen hozzáférhető az iskolai könyvtár, amely ugyan szerény kötetszámmal rendelkezik, de az oktató-nevelő munkához szükséges alapműveket, dokumentumokat megtalálhatjuk a polcain.

Iskolánkban 14 osztályban, 10 évfolyamon értelmileg enyhe fokban sérült - tanulásban akadályozott - tanulóval foglalkozunk. Emellett még 3, összevont tanulócsoportban értelmileg akadályozott - középsúlyos értelmi sérült -, illetve egy csoportban autista gyermekek fejlesztése folyik.

A nevelő-oktató munkát jól képzett gyógypedagógusok végzik. Célunk a tanulók alapkészségeinek kialakítása, fejlesztése. Arra törekszünk, hogy tanulóink megkapjanak minden segítséget az alapvető kulturtechnikák elsajátításához. Mindenirányú fejlesztéssel próbáljuk formálni, alakítani személyiségüket, és az alapműveltség megszerzésével képessé tenni őket hátrányaik csökkentésére, ezáltal megteremteni számukra az esélyegyenlőséget.

Előkészítő szakiskolai évfolyamainkon pedig felkészítjük fiataljainkat speciális szakiskolai tanulmányaik folytatására, a számukra elérhető szakmák elsajátítására. A speciális szakiskolai képzés a 2005/2006-os tanévben indult.

Pedagógiai munkánk megvalósulásának folyamatában érvényesülnie kell minden olyan elvnek, amely a sajátos nevelési igényű tanulók fejlesztésében elengedhetetlen: az egyéni bánásmódnak, a sikerélmény biztosításának, az empátia- és tolerancia készségnek, a pozitívumokra való építésnek, a személyiségek különbözőségeinek figyelembe vételének.

A tanulók megfelelő, helyes, objektív értékelésével olyan értékeket szeretnénk felszínre hozni bennük, amelyek a teljes személyiségfejlődés szempontjából nagyon fontosak, és ennek hatására az iskola közösségének értékrendje is stabilabbá válhat.

Ezeket a rendkívül fontos értékeket, illetve lehetőségeket hasznosítanunk kell mindennapi munkánk során, melynek következtében iskolánkból olyan fiatalok kerülhetnek ki, akik - ismerve saját korlátaikat - képesek beilleszkedni az ép emberek közé, és ezzel megvalósulhat társadalmi integrációjuk



A hivatkozásra kattintva az Aranyhíd Nevelési- Oktatási Integrációs Központ egy bemutatkozó videóját nézhetitek meg.

http://www.aranyhid-szhely.sulinet.hu/images/video1.mpg

Egy kiállítás képei



















Könyvtárunkban ebben a hónapban látható a szomszédos iskola tanulóinak kiállítása. Szemet gyönyörködtető, lelket simogató a sokféle anyagból és sokféle technikával készült alkotás. Szőnyegek, kerámiák, rajzok, száraz növényekből készült kompozíciók bizonyítják, hogy mennyi ügyesség, kreativitás van a kis művészek kezeiben.