Rendhagyó irodalomóra

Iskolánk néhány szerencsés diákja rendhagyó irodalomórán vehetett részt november 7-én a díszteremben. A nézők számára sokkolóan hatott a  szürreális kezdés. Az ExperiDance Produkció társulat műsora - Meskó Zsolt rendezésében- a 70 éve több százezer társával együtt meggyilkolt Radnóti Miklósra emlékezett. A költő életéből  pillanatképeket elevenítettek meg. Verseit nem pusztán elszavalva, hanem egy-egy élethelyzetbe szőve, valódi emberi érzéseket tükrözve adták elő.
Fotó, szöveg: Vincze Bence (11/B)

Weöres Sándor 1913-1988

Azt hiszem  Weöres Sándor azon magyar költők egyike, akivel még írni-olvasni nem tudó korunkban ismerkedünk meg az oviban. Rímekben és dallamban gazdag gyermekverseit  szavalva  családunk tagjai mosollyal az arcukon csodálnak bennünk.
Weöres Sándor 1913. június 22-én született itt, Szombathelyen. A közelgő születésnap alkalmából szerdán, a 11/D osztály és Hargitai Helga tanárnő irodalmi műsorral emlékezett a költőre.
A Díszterem zsúfolásig megtelt.

  

 A műsorban a jól ismert költemények - Bóbita, Csiribiri, Galagonya stb.- hangzottak el, kicsit visszarepítve bennünket  az időbe.

Néhány verset megzenésítve hallottunk. Hangszeren kísértek Várhelyi Zoltán tanár úr gitár és ritmus hangszerek, Várhelyi Zsófia 10/A fuvola, Nagy Judit tanárnő gitár, Szakály Sarolta 9/A hegedű és Rózsa Olivér 9/D klarinét.

  Köszönjük a kellemes perceket!

Fotók: Baráth Noémi és Varga Boglárka (10/C)

Április 11. A MAGYAR KÖLTÉSZET NAPJA

Születésnapomra

Harminckét éves lettem én -- meglepetés e költemény csecse becse: ajándék, mellyel meglepem e kávéházi szegleten magam magam. Harminckét évem elszelelt s még havi kétszáz sose telt. Az ám, Hazám! Lehettem volna oktató, nem ily töltőtoll koptató szegény legény. De nem lettem, mert Szegeden eltanácsolt az egyetem fura ura. Intelme gyorsan, nyersen ért a "Nincsen apám" versemért, a hont kivont szablyával óvta ellenem. Ideidézi szellemem hevét s nevét: "Ön, amig szóból értek én, nem lesz tanár e féltekén" -- gagyog s ragyog. Ha örül Horger Antal úr, hogy költőnk nem nyelvtant tanul, sekély e kéj -- Én egész népemet fogom nem középiskolás fokon taní- tani! 1937. április 11.

Egy kis történelem -A 65 éves békeszerződés

Márai Sándor Párizsban olvasta a hazánkra vonatkozó II. világháborút lezáró békeszerződést: "Benesék kispolgári, nacionalista, demokráciának álcázott sovén propagandája megint győzedelmeskedett" - írta le.

A szombathelyi származású történész-politológust, szerkesztőt, Békés Mártont kértük, válaszoljon kérdéseinkre.

- Az első világháború utáni békeszerződéshez képest ez az 1947. február 10-ei kedvezőbb volt-e?

- Az 1947-es, újabb párizsi béke lényegében minden ponton megerősítette a huszonhét évvel korábbi trianoni békediktátumot. Szigorúan véve a béke területi értelemben szigorúbb volt, egészen pontosan méltánytalanabb, hiszen nemcsak újra deklarálta annak határokkal kapcsolatos rendelkezéseit, hanem Csehszlovákia katonai-stratégiai és gazdasági-politikai igényeit kielégítve Pozsony környékén hídfőt adott az ismételten összeragasztott államnak. Míg ugyanis Ausztria, Románia, Jugoszlávia tekintetében visszaállította az 1920-as vonalakat, Kárpátalja pedig immár nem Prága, hanem közvetlenül Moszkva felügyelete alá került, addig Csehszlovákia megkapott három falut. A 43 négyzetkilométernyi terület Dunacsun, Horvátjárfalu és Oroszvár községeket foglalta magába. Ezzel a Duna egy szakaszának mindkét partja Benes államának ellenőrzése alá került. A szerződés további rendelkezései kimondták, hogy Magyarország köteles minden fasiszta jellegű szervezet föloszlatására, és a revíziós propaganda megtiltására. A magyar hadsereget mindössze 65 ezer főben limitálták, és összesen 70 darab harci gépe maradhatott. A Vörös Hadseregnek azonban jogában állt csapatokat állomásoztatni hazánkban, névleg arra hivatkozva, hogy ezzel - az 1945 és 1955 között - Nyugat-Ausztriában állomásozó csapatainak biztosítja az utánpótlást.

- Miért volt a lakosságcsere a magyarországi szlovákok számára önkéntes, a szlovákiai magyarok számára pedig kötelező? Tudjuk-e, melyik országból hányan távoztak?

- A lakosságcsere egy régóta létező, soviniszta csehszlovák elképzelés része volt. Ahogyan a szovjetek haladtak előre Kelet- és Közép-Európában, úgy üldözték el a németeket Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában, majd Magyarországon is. A németek szervezett hazatelepítése , vagyis valójában Németországba deportálás mellett a szintén bűnös nemzetnek, a fasiszták utolsó csatlósának tekintett magyarokra is sort lehetett keríteni ebben a zavaros időben. Benes homogén csehszlovák nemzetállamot tervezett, amely nem volt Moszkva ellenére. Így került sor a magyar-szlovák lakosságcsere egyezmény megkötésére 1946 februárjában, amely annyi magyar áttelepítésére adott lehetőséget, ahány magyarországi szlovák Csehszlovákiába kíván távozni. A békeszerződés ezen túl azt mondta ki, hogy a még a Felvidéken élő, áttelepedni nem szándékozó magyarok kérdését is rendezni kell. Ezt alapul véve indult az erőszakot sem nélkülöző áttelepítés 1947 áprilisától. 1948 nyaráig összesen 110 ezer magyart telepítettek át, önkéntesen 60-70 ezer szlovák hagyta el hazánkat. A felvidéki magyarok közül azonban a háború után tízezreket vittek csehországi kényszermunkára is.

- Jóvátételként 300 millió dollár fizetésére kötelezte az országot a szerződés. Ebből 200 millió a Szovjetuniónak, 70 millió Jugoszláviának és 30 millió Csehszlovákiának járt. A Szovjetunió érthető, de a másik kettő miért?

- Jugoszláviával 1941 áprilisában hadban álltunk, a Délvidék visszafoglalása ugyanis nem ment véráldozatok nélkül, a délszláv államnak fizetendő összeget ez magyarázza. Csehszlovákia mindvégig úgy pozicionálta magát, mint áldozat és a győztes félhez tartozó ország. Annak ellenére, hogy Prága nem állt ellen a bevonuló németeknek és Szlovákia fasiszta államként jött létre Tiso vezetése alatt. A neki fizetendő jóvátétel egyértelműen politikai ügy volt, úgy is mondhatnánk, hogy Magyarország vesztes voltát húzta alá. Csehszlovákiának 4 millió dollárt fizettünk, majd 49-re a kitelepített magyarok vagyonából egyenlítették ki a számlát. Jugoszlávia felé 47-ig 26 millió dollárt teljesítettünk, a Szovjetunió többnyire gyárakat foglalt le, és a magyarországi német gazdasági tulajdonra, ingatlanokra tette rá a kezét.

- A háborús bűnösök felelősségre vonását ma hogyan értékelik a történészek? Jogosnak tartják-e például Szombathelyi Ferenc kiadatását Jugoszláviának, s azt, hogy őt ott karóba húzták?

- A háború utáni felelősségre vonás már 1945 tavaszán elindult - spontán és szervezett-intézményesített módon is -, és kompromisszum övezte azt, hogy jogi úton felelősségre kell vonni azokat, akik a háborúért és a népirtásért felelősek. Ennek módja, politikai befolyás alá vonása, nem jogállami körülmények közötti lefolytatása, koncepciós elemekkel való átszövése már más kérdés. Amennyiben teljes mértékben jogállami körülmények között folyt volna le a népbírósági ítélkezés, ma nem lennének kérdések. Sok túlzás és szakszerűtlen, vagy aránytalan ítélet született. Szombathelyi kiadatása Tito Jugoszláviájának volt fontos. Az egyezmény úgy szólt, hogy az (életfogytiglanra szóló) magyarországi ítéletnél súlyosabb nem születhet ellene Jugoszláviában sem. Belgrád ezt egyértelműen megszegte. Amely nem volt meglepő: előtte már 40 ezer magyart tüntettek el a Délvidékről.

Vas Népe, 2012. február. 11. szombat | Szerző: Némethy Mária

Békés Márton nekem úgy tűnik, mintha csak most érettségizett volna (2011-ben érettségizett), pedig már elismert ifjú történész. Könyvek, cikkek, médiaszereplések fémjelzik nevét.

Liszt Ferenc 1811-1886

2011-ben számos helyen és számtalan alkalommal emlékeztek Liszt Ferenc születésének 200. évfordulójára. Liszt Ferenc egyszerre volt magyar és európai. Korának menő szupersztárja, ma pedig immár halhatatlan klasszikus, a zenei kánon megkerülhetetlen alakja.
A cikket írta, a képeket küldte, a montázst megalkotta és a versenyen résztvett: Baranyai Anna 12/B.
Apró ötlet: olvasás közben hallgassátok a cikkben említett Liszt-művet.

Vándorélet

Liszt Ferencet mindenki ismeri, hiszen még egy Tom és Jerry epizód is az egyik művére, a II. Magyar Rapszódiára épült. Ő volt a romantika zenei életének egyik legsokoldalúbb irányító egyénisége, a kor szellemi vezére, az első mai értelemben „sztárolt” zeneszerzője, és mindenidők legnagyobb zongoraművésze, aki idén ünnepelhette volna 200. születésnapját. Ennek örömére sok európai nép tisztelgett emléke előtt, de legbüszkébbek mégis mi, magyarok lehetünk Rá.

Egész évben országszerte emlékeztünk az egyik legönzetlenebb, legvallásosabb természet adta tehetségre kiállításokkal, hangversenyekkel, zongoraestekkel, és természetesen műveltségi versenyekkel is. Ezek közül is a legnagyobbat a Jeunesses Musicales Egyesület szervezte, a Fidelio Médiával, és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemmel karöltve. A Vándoréletre keresztelt vetélkedőre 144 csapat nevezett szerte a Kárpát-medencéből, köztük a Vasvári Zeneiskola gLisztando (szójáték a glissando zenei kifejezésből) nevű csapata, melynek Bíró Hajnalka, Gerencsér Fruzsina, Kereszti Réka, és Hirschmann Bálint mellett jómagam is a tagja voltam. A verseny első része 10 online fordulóból állt, melyek mind 1-1 Liszt életében fontos szerepet játszó városokhoz kapcsolódtak. A feladatok megoldásához szükséges ismereteket egy háromkötetes, vastag, de annál izgalmasabb könyv szolgálta, melyet Alan Walker zenetörténész írt. A sok olvasás és zenehallgatás közben bebarangoltuk egész Európát Liszt nyomában, és olyanokat is megtudtunk, hogy pont 21 lépcső vezetett fel a házába, vagy, hogy I. Miklós orosz cár két cirkuszi medvét ajándékozott neki.

Ez alatt a 10 hetes időszak alatt, minden pénteken összegyűltünk a kis kuckónkban, a zeneiskola tanárijában, hogy egyeztessük megoldásainkat, és közösen megoldjuk a legizgalmasabb részét minden fordulónak: az időre menő tesztkérdéseket. Ezelőtt mindig alaposan kikérdezett minket „mentorunk”, Szabó Zoltán iskolaigazgató, akinek annyi mindent köszönhetünk, és aki olyan büszke ránk.

Ráadásként egy gLisztando tábort is tartottunk az őszi szünetben, amikor megcsináltuk a filmünket a különdíjra pályázva. Az 59 perces videóban megmutatjuk, hogyan tanultunk, hány pizzát ettünk meg, hogy Hajni sütijének hozzávalói közt 200 dkg liszt szerepelt, ahogy Réka a helyi pékségben egreslepényt, Liszt kedvencét vásárolta, és hogy az ügyeletes orvos megállapította, hogy lisztérzékeny vagyok.

A fordulók alatt megismerhettük a mindenre kíváncsi svájci milliomosnőt, aki egyre nehezebb feladatokkal látott el minket, de pluszpontért énekelhettünk a macskájának, szülinapja alkalmából.

Ahogy közeledett az online forduló vége, egyre jobban izgultunk, bekerülünk-e a 6 döntős csapat közé. Felesleges volt, ugyanis a pluszpontok miatt a maximálisan elérhető 1000 ponton felül 1007 –el az első helyen jutottunk tovább. Üdvrivalgás, megkönnyebbülés. Jöhetett a vetélkedő második része, Budapesten, a Művészetek Palotájában tartott offline döntő, melyet a Bartók Rádió is közvetített.

December 9-én utaztunk fel, ahol először is stílszerűen, vezetéssel körbenézhettünk a Liszt Ferenc Emlékmúzeumban, majd a többi csapattal, a szervezőkkel, (a világ legjófejebb szervezőivel) és a leendő zsűri néhány tagjával közösen az impozáns New York kávéházban vacsoráztunk. Másnap reggeli után mentünk a MüPába. Miután lepakoltunk, körbejártuk a színpadot, ahol csupán 6 asztal állt a csapatoknak, és egy gyönyörű Steinway versenyzongora. A döntő közben ezen játszotta el a VI. Magyar Rapszódiát és közkívánatra a Manók Táncát a zsűri egyik tagja, Bogányi Gergely zongoraművész. A műveltségi és zene-felismerési feladatok között még meghallgattuk a Szent Efrém férfikart, Zsoldos Bálint muzsikálását, illetve a Zeneakadémia népzene szakos hallgatóinak előadását.

Két feladattal előre is kellett készülnünk, ezekről dr. Batta András, a Zeneakadémia rektora, és dr. Hamburger Klára zenetörténész fejtette ki véleményét, aki mindenre figyelt, azt is kijavította, hogy cintányéron nem játszanak, a cintányért ütik, kérem szépen. (A hegedűt meg vonják.)

Na de egy szó mint száz, dobpergés, füstgép, fanfár, lássuk a végeredményt. Összesítve 1091 pontot gyűjtöttünk össze, de mivel a végelszámolásban csakis a döntőben szerzettek értek, így a negyedik helyre szorultunk. A fináléban a Kürt utcai zenészek teljesítettek legjobban, így ők utazhatnak el Weimarba.

Mi nem bánjuk a végeredményt, őszintén szólva, mivel úgy volt meghirdetve a fődíj, hogy „utazás egy Liszt életében jelentős szerepet játszó városba”, mindvégig abban reménykedtünk, hogy Párizs lesz az úti cél. Így is annyi élménnyel lettünk gazdagabbak, hát még a nyereményekről nem is beszélve! Mind az öten külön-külön kaptunk gyönyörű könyveket, CD-ket, DVD-ket, tiszteletjegyeket is két koncertre.

Végül egy beszédmondós, pezsgővel koccintós, barátságkötős óra után fáradtan, de büszkén és boldogan tértünk haza otthonunkba, mint ahogy Liszt érkezett mindig Magyarországra.

Kedves Anna! Köszönjük a beszámolót, az eredményhez pedig GRATULÁLUNK!