Ízisz az ókori Egyiptom egyik legjelentősebb istensége,
anyaistennő, a termékenység, a varázslás, a tengerhajózás, a víz és szél
istennője, a nőiesség és a hűség szimbóluma, Ozirisz felesége és Hórusz anyja.
Kultusza elterjedt a Közel-Keleten és egész Európában. Pannónia területén,
így Savariában is a II. században vált jelentőssé. A kultusz leghíresebb
magyarországi emléke a Szombathelyen található Iseum Savariense.
Az osztályunk május 18-án, pénteken egy rendhagyó
történelemóra során látogatott el az Iseumba. Az idegenvezetőnk sok
mindent mesélt az Ízisz-kultusz kialakulásáról, elterjedéséről. Beszámolt
az épület különböző részeinek funkciójáról. Középen található a templom,
timpanonnal és hat oszloppal a homlokzata előtt. Ide régen nem léphetett be akárki,
csak az arra kijelölt néhány személy. Ők leginkább a mai püspökökre
hasonlítottak. A szentélyt három oldalról körülvevő oszlopcsarnok
zárt kiállítótérként épült újjá. Itt a kutatások során a környékről
előkerült leleteket mutatják majd be.
A kiállítás, amit megnéztünk, híres emberek mellszobraiból,
régészek által talált koponyákból, és a koponyák alapján rajzolt
arcképekből állt. Az idegenvezető felhívta a figyelmünket arra is, hogy
rajzok alapján megfigyelhető, hogy mennyire változatos, különböző arctípusú
emberek éltek az ókorban.
A szentély körül látható a Borostyánkőút egy részlete. Ez és
a márványoszlopok maradványai még közelebb hozzák a múltat a látogatókhoz.
Könnyebb elképzelni, hogy milyen monumentális lehetett az eredeti komplexum.
Dr. Hende Csaba, honvédelmi miniszter így nyilatkozott az
Iseumról az ünnepélyes megnyitón, 2011-ben: "Nagyszerű
alkotásokra vagyunk képesek, ha megtaláljuk egymást. Hegycsúcshoz
érkeztünk, kétezer év dübörög ezekben a kövekben, fontos, hogy
nekünk legyen fülünk a kövek üzenetének
meghallására. A szentély nem csupán nevezetesség, hanem
jelkép és munkaeszköz is."
(Jene Boglárka 9/A)
képet A képet az Iseumról a neten találtam, a kiállításról a képeket pedig Vági Réka (9/A) készítette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése