2009. március 31., kedd

Márciusi megfejtés


Március havi rejtvényünk megfejtését (ismét) Boór Andi (12/C) küldte el. Az emléktáblán jól olvasható, a név, igen , igazatok van , ő írta a mai napig használatos angol szótárakat. Országh László életéről bővebben is olvashattok rövidesen itt a blogban.
(Nekem ez az emléktábla tetszik legjobban, könyvespolc könyvekkel...)

2009. március 28., szombat

Versenyeredmények I.

Az idei tanév nagy része már mögöttünk, hál' Isten , a nyúl már kifelé fut az erdőből. Kivéve a 12. évfolyam tanulóit, rájuk még az év végén komoly megmérettetések várnak.
Lassan eljön az ideje, hogy számba vegyük az év során, a különböző versenyeken elért eredményeinket. Elsőnek - talán nem véletlenül- az irodalmi, nyelvészeti eredményekről adnánk -bloghoz illően- rövid összefoglalót.

1.) Az őszi iskolai versmondó verseny győztesei:
I. Prisznyák Anna 9/A
II. Rozmán Kristóf 12/a
III. Kajcsos Kinga 11/A

2.) A MARTINEUM karácsonyi szavalóvesrenyén Kajcsos Kinga 3. helyezést ért el, míg Prisznyák Anna a zsűri különdíját kapta.

3.) A Weöres Sándor Megyei Szavalóversenyen Rozmán Kristóf I. lett.

4.) Az Implom Józsefról elnevezett helyesírási versenyen Sugár Viktória megyei 2. helyezett.

5.) A Szép Magyar Beszéd verseny megyei 1. helyezettje Iván Gábor (11/C)

6.) Az "Édes anyanyelvünk" verseny megyei döntőjáből az országos fordulóba jutott Dervalics Dóra (10/A).

7.) Irodalmi emlékhelyek Vas megyében címmel írt ki pályázatot a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár és a mi iskolánk. A 9/B osztály csapata 2. helyezést ért el, névszerint Czeglédi Imre, Jánosi László és Zentai Dániel. Horváth Anna 11/A különdíjat kapott.

8.) A X. Országos és Határon Túli Középiskolai Arany János balladamondó versenyen Rozmán Kristóf ezüst fokozatot és különdíjat nyert.

9.) A Magyar Kultúra Napja (jan.22) alkalmából a körmendi Kölcsey Ferenc Gimnázium által meghirdetett műveltségi vetélkedőn Horváth Anna(11/A), Krihó Dóra (11/C) és Németh Zsuzsanna (11/C) tanulókból álló csapatunk 4. helyezett lett.

10.) Ugyanitt, Körmenden, a Magyar Kultúra Napja alkalmából előadói versenyt is hirdettek, melyen Iván Gábor 1. helyezést kapott.


GRATULÁLUNK! GRATULÁLUNK! GRATULÁLUNK!

2009. március 27., péntek

EURÓPA-nap az NLG-ben

Szerdán, március 25-én Európa itt volt a tornateremben. Az idei diáknap alkalmából, minden egyes osztály az unió egy-egy tagállamát képviselte. Országbemutató (számítógépes pp.), tánc, népviselet, egy emblematikus épület makettje és helyi specialitások. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy minden ország-osztály kitett magáért. Nem volt könnyű a zsürinek a döntést meghozni. A vetélkedőt Oroszország/9/A nyerte, dobogós még 9/B, 11/A és 12/c. (A harmadik hely megosztott lett.) De én így ítélem meg, hogy itt nem a helyezés, hanem a részvétel volt a döntő. A vetélkedőn pedig mindenki nyert: sok-sok érdekes információt, finom falatokat és végül de nem utolsósorban vidám, nevetős perceket. Már ezért megérte. Köszönet érte a szervezőknek és minden egyes résztvevőnek. Az alábbi képek csak ízelítők, a többit a könyvtár 1. gépén láthatjátok.




2009. március 26., csütörtök

Március 17-től május 12-ig keddenként 18.30-kor ismét folytatódik a Középiskolások Filmklubja az AGORA-Savaria Filmszínház nagytermében.
Belépőjegy: 450 Ft
A tavalyi évben fiatalokról szóló filmekből láthattunk válogatást, az idén minden héten más-más műfajú filmek kerülnek vetítésre. A film ek előtt röviden hallunk az adott műfaj történetéről, jellegzetességeiről. A sorozat az idén először vetélkedővel zárul.
Program:
Március 17. FANTASY Csupó Gábor: Híd Terabithia földjére 95' amerikai 2007
Március 24. THRILLER Goda Krisztina: Kaméleon 103' magyar 2008
Március 31. ROMANTIKUS Sas Tamás: 9 és 1/2 randi 100' magyar 2008
Április 7. KRIMI Gigor Attila: A nyomozó 107' magyar 2008
Április 21. VÍGJÁTÉK Herendi Gábor: Valami Amerika 2 110' magyar 2008
Április 28. AKCIÓ Novák Erik: Zuhanórepülés 105' magyar 2007
Május 5. MUSICAL Fonyó Gergely: Made in Hungaria 100' magyar 2009
Május 12. HORROR Hardwicke: Alkonyat 120' amerika 2008
Május 19. Filmes vetélkedő középiskolások számára

A programról és a filmekről bővebben találtok ismertetőt a könyvtár előterében.

2009. március 20., péntek

Ivett ajánlásával


Bartis Attila- A nyugalom

Korunk egyik legnagyobb írója egyes szám első személyben láttatja velünk egy másik író életét. Weér Andor alakjának megszületésében nagy szerepet játszott Bartis 1998-as lelki válsága, édesanyja halála, érzelmi gyengesége és szerelmétől való elszakadása.
Weér Andor színésznő édesanyjával s annak megannyi szeretőjével, valamint mesterhegedűs nővérével éli mindennapjait egy pesti lakásban. Történelmi múltjuk nem is annyira lényeges, mint családjuk ezernyi titka.
Történetek hosszú során át ismerjük meg anya és fia közel sem mindennapi kapcsolatát művészettel és őrültséggel körülvett világukban, a megszökött lány históriáját és Fehér Eszter mindent felkavaró szerelmi történetét a mélyebb kötődést mellőző író életében. Vidéki felolvasóestje során barátra talál egy pap személyében, ismeretlen nők rövid anekdotái szövik át a kalandos pesti éjszakákat, emberek tűnnek fel a semmiből majd vesznek el ismét, de mégis általuk látunk át igazán a férfi álarcán.
Kleopátra bukása és Judit diszidálása megható történet a politika útvesztőjében s végül a színésznő agyának megbomlásához és tizenötévnyi bezártságához vezettek.
A rövid narrációk által betekintést nyerünk a rendszerváltás idején élő emberek hétköznapjaiba, a Balkán Gyöngyének füstös ködébe, Weér Andornak szerkesztőjével való beteges viszonyába; az önmarcangolás és a szerelem határtalanságába.
Bartis szavai olykor mély megdöbbenést keltenek bennünk mégsem érezzük túlzásnak, hiszen írói nagyszerűsége talán pont ezen kegyetlenségek részletes, de nem eltúlzott ábrázolásában rejlik.
A férfi életébe hirtelen tör be a szerelem: Fehér Eszter sötét titkaival együtt bonyolódik bele a kapcsolatba, amiket csak jóval később tudunk meg.
Az igazi főszerep mégis a színházé. Weér Rebeka színdarabokból megmentett kellékekkel rendezi be otthonát, s a hősök élete is ugyanilyen megrendezett lesz majd. Hiába próbálja elhagyni fia, s megszabadulni a kínzó anyai nyomástól, sosem jut messzire. A történet keretét adó halál oldozhatja csak fel gúsba kötött lelkét.
Magával ragadó történet ez, tele kegyetlenséggel és szépséggel. Tódor János szavaival élve: „Nyugtalanító könyv ez, ám de mégsem nyomasztó.”

Gőcze Ivett 11.A

2009. március 17., kedd

Könyvajánló alá

Nagyon köszönjük Ivettnek, hogy megosztotta velünk olvasmányélményét. Szeretném néhány mondattal a könyv íróját is bemutatni. Bartis Attila 1968-ban Erdélyben, Marosvásárhelyen született. 1984-től él Budapesten, első regénye 27 évesen jelent meg A séta címmel. Legnagyobb sikerét eddig A nyugalom című regénye aratta. A könyvből dráma és film is készült, ez utóbbi Alföldi Róbert első nagyjátékfilmje volt. Az idén februárban ez a regény komoly amerikai elismerésben részesült. Egy japán versgyűjteménnyel együtt a legjobb könyvfordítás díját (Best Translated Book Awards) kapta meg. A 41 éves Bartis Attilának öt kötete jelent meg. 1997-ben Déry Tibor-díjat, 2002-ben Márai Sándor-díjat és 2005-ben József Attila-díjat kapott.

2009. március 12., csütörtök

1848 MÁRCIUS 15

Szabó T. Anna

A reformkori nők

A férfinak hazája volt,
a nőnek otthona,
a férfié a parlament,
a nőé a szoba,
hová a fáradt férfifő
mint révbe, visszatért,
hol békét, ártatlan derűt
és megnyugvást remélt.

De olvastak az ifjú nők
és szólt a zongora,
hömpölygött, mint az áradat,
reform, romantika,
és szabadság és szerelem
úgy összetartozott,
mint a választott férfival
szerelmes asszonyok.

A csitrik függönyök mögül
lesték Vasvári Pált,
a Szendrey-lány megszökött,
lapokban publikált,
rokonát, Wesselényijét
imádta Polika,
és Angliában agitált
Pulszky Terézia –
a március felpezsdített
szűk otthont, tág hazát,
s a reménység a lelkeket
mint bor hatotta át.

Csatába ment a katona
a nagy eszmék után,
vele maradt a szerelem,
hátramaradt a lány –
dörgés, villámlás: ágyú, kard,
esőz a honfivér
– s amelyik nő nem menekül,
mit is tehetne? Vár.

Az asszonyé a vakremény,
a férfié a tett –
de férfié lesz a remény
és asszonyé a tett:
mert leng a fekete-piros,
a gyász, vér zászlaja,
Világosnál lement a nap,
s tán nem kel fel soha –
veszve szabadság, szerelem,
és harcos ifjai –
a tiprott földből a remény
hogy sarjadhatna ki?

Ablaknál áll a feleség,
ajtóban az anya:
és elesettet, bujdosót
mind visszavár –
haza

Könyvajánló


Márciusban Borsos Zsuzsanna (11/A) küldött könyvajánlót. Nicholas Sparks napjaink egyik legnépszerűbb írója. Romantikus regényeiből (Üzenet a palackban, Szerelmünk lapjai, Éjjel a parton) sikeres filmek készültek.
Zsuzsi másik írása pedig meggyőz(het) bennünket; a kötelező olvasmányok is adhatnak olyan szép és hasznos olvasási élményt, mint a nem kötelezők.

Nicholas Sparks: A leghosszabb út

Az én választásom Nicholas Sparks: A leghosszabb út című regényére esett. Egy nap valami olvasni valót kerestem, s ez a könyv akadt a kezembe. Azt gondoltam, hogy ez egy tipikusan olyan történet, melynek már az elején lehet tudni, hogy mi lesz a vége, hogy alakulnak az események. Tévedtem... Az író már az elején felkeltette az érdeklődésemet. Ez állt az első oldalon: „A nevem Landon Carter, tizenhét éves vagyok. Ez az én történetem. Ígérem, nem hagyok ki semmit. Először mosolyogni fognak, aztán sírni... Ne mondják, hogy nem figyelmeztettem önöket. Íme a történet.” Nem sejtettem, mit is akar jelenteni ez a pár sor, de tudtam, hogy el kell olvasnom, mert valami új, valami csodálatos élményben lesz részem. Így is történt...

A történet a jelenben kezdődik, amint egy 57 éves férfi visszaemlékezik arra az időre, amikor 17 éves volt, és állítása szerint megváltozott az egész élete. A történet sodort magával, már csak azért is, mert korom béli fiatalok állnak a középpontban. Az egyik főszereplő Landon Carter, aki kifejezetten népszerű a saját köreiben, sőt az egész városban. A másik pedig egy lány, Jamie Sullivan, aki ugyanebben a kisvárosban él és ugyanabban az iskolában tanul, mégis egy világ választja el a többi tizenévestől. Ebben közrejátszik édesapja, aki a helyi baptista lelkész és ennek megfelelően a legerkölcsösebb és legvallásosabb nevelésben részesítette egyetlen leányát. Landon olyan fiú, aki előítéletekkel közelít az emberekhez, mint, ahogy tesszük ezt sokan. A sors azonban kiszámíthatatlan, álmában sem gondolta volna, hogy a város baptista lelkészének lányába, Jamie- be szeret bele úgy istenigazából. A kezdeti meghökkenés és csalódottság után szép lassan rájön, hogy mennyire nem ismeri a lányt. Egyre közelebb kerülnek egymáshoz és olyan érzések kerülnek felszínre, amilyenekről azelőtt fogalma sem volt. Jamie mellett lassan felnő és férfivé válik. Ám nem is sejti, hogy a boldog napok száma véges…

A történetnek ekkor azonban még közel sem volt vége, s el sem tudtam képzelni, hogy mi történik majd. Olvasás közben egyre több olyan rész volt, amit nem értettem, nem tudtam hová tenni, így kíváncsian tovább olvastam. Aztán elérkeztem ahhoz a ponthoz, ahol a könyv minden sorát, minden gondolatát értelmezni tudtam, mert eljutottam a fordulatig, ami értelmet adott a korábban olvasottaknak.

A könyv magával ragadott, azon kaptam magam, hogy megszűnt a külvilág, csak az érzéseim irányítanak, s potyognak a könnyeim. Megértettem a könyv nyitólapján álló sorokat, és csak annyit tudtam mondani: így igaz, először mosolyogtam, aztán sírtam.

„Negyven év telt el azóta, és még mindig emlékszem mindenre, ami aznap történt. Idősebb lettem és talán bölcsebb, más életet éltem, de tudom, hogy amikor eljön az én időm, annak a napnak a képei lesznek az utolsók, amelyek emlékezetemen átvillannak. Tudják, még mindig szeretem Jamie-t és soha nem vettem le a gyűrűm. Évek hosszú során át soha nem éreztem szükségét. Mélyen beszívom a friss tavaszi levegőt. Bár Beaufort –akárcsak én- megváltozott, a levegő ugyanaz maradt. Gyermekkorom, tizenhét éves korom levegője – és amikor kifújom, ismét ötvenhét éves vagyok. De ez így van jól. Felnézek az égre, halványan elmosolyodom, mert tudok valamit, amit még nem említettem: hiszem, hogy történhetnek csodák!”

Ajánlom e regényt mindenkinek, aki szeretne átélni egy ilyen gyönyörű élményt, és részese szeretne lenni egy kicsit a történetnek. Megéri. Én nem csalódtam...



Tatjana formájára

„És férjhez mentem. Most pedig

Menjen, kérem, nem is kövessen;

Tudom, hogy lélekben nemes,

Becsületes, önérzetes,

Szeretem még (mit rejtegessem?)

De másnak szánt a sors oda,

S hűtlenné nem leszek soha.”

Ki más lehetne az én regényhősöm, mint Puskin Tatjanája. Hogy miért? Elmesélem. A regény maga akár játszódhatna a XXI. században is, ebben az esetben azonban, nem biztos, hogy a választásom rá esett volna. Legfőbb erényei az érzékenység, a büszkeség és a bátorság. Érzékeny, érzelmes fiatal lány, aki nem palástolja az érzéseit, még egy meghökkentő lépésre is képes, hiszen abban a korban nem volt „divat” az, hogy egy nő vallja be érzéseit egy férfinak, ő megtette... de visszautasították. Méltóságát nem veszítette el, talpra áll, új életet kezdett (Anyegin nélkül). A mai világban erre sokan nem lennének képesek. Sokan képesek térden állva könyörögni (gyakran, azért mert félnek attól, hogy mit gondolhatnak mások), megalázni magukat.

Ha mindenki úgy látná a világot, ahogy Tatjana... Csak egy rövid ideig bújhatnánk... Mennyivel másként látnánk mindent. Tatjana életében eltelik néhány év, s a Sors újra megkísérti őt, feltépi a régi sebeket. Ő azonban nem adja fel azt, amiben hitt, s amiért annak idején annyit szenvedett. Hiszen „hűtlenné nem lesz soha”... Ma képesek lennénk erre? Ellen tudnánk állni a kísértésnek. Mennyivel könnyebb lenne engedni és hagyni, hogy az érzések eluralkodjanak rajtunk, s feladjuk mindazt, amit addig elértünk. Helyette át kell vennünk az irányítást az életünk felett, hiszen csak így lehetünk boldogok igazán.

Persze a XXI. században is élnek Tatjanák, csak sajnos nagyítóval kell őket keresni. A legfontosabb azonban az, hogy : LÉTEZNEK.

2009. március 11., szerda

Aktuális

KÖNYVVÁSÁR az iskolai könyvtárban március 10-április 10-ig. Angol, német, francia és orosz nyelvű könyvek és nyelvkönyvek, 200 Ft/db áron.
Feltétlenül gyertek le, nézzétek meg a kínálatot, biztos találtok valami számotokra is érdekeset, hasznosat.

2009. március 10., kedd

aNtoLóGia

Bevallom, a Vas Népe számomra legérdekesebb és legkedvesebb rovata a Sétaoldal. Középiskolás újságírópalánták cikkeit olvashatjuk itt ; érdekes témák, ügyesen, jó stílusban, fiatalos hangvételben. Külön öröm, ha Sugár Viki (10/C) írása is szerepel közöttük. Kérésemre küldött egy csokornyit, ebből itt és most ezt a kettőt osztjuk meg veletek. A "gólyás" cikkét nagyon szeretem, mert "gólya" mindenki volt. Ebben az iskolában húsz éve "tanárgólya" voltam és az első napokban az én gyomromban is trappoltak az elefántok. De régen volt.... Azóta már a két fiam is a tablókról mosolyog.
Viki többi cikkét is hamarosan olvashatjátok, mert blogtársammal, Tibivel szeretnénk egy E-aNtoLóGiát összeállítani az "enelgések" műveiből. Írások, fotók, videók szerepelnének benne. Várjuk az ötleteket, de még inkább a már kész alkotásokat.

2009. március 9., hétfő

Sugár Viktória: Remegő térdű gólyából felszabadult gimnazista


Állok a nagy, sárga épület előtt fekete szoknyában, fehér blúzban, belépésre készen. Nézem a nagy faajtót, és a súlyos kilincset, hallgatom a viszontlátás örömének hangjait belülről. Felnézek a jobb oldali táblára: Nagy Lajos Gimnázium, Szombathely. Érdekes, eddig fel sem tűnt, hogy ilyen NAGY. Mármint nemcsak a neve, hanem, hogy az iskola is mekkora. A nyílt napon, a felvételinél és a gólyanapon csak vendégként jártam itt. Tetszett a hely hangulata, jó volt a légkör. Boldog voltam, amikor fölvettek, és a nyári szünet vége felé százszor elképzeltem, hogy fogok belépni a gimibe, ami (legjobb esetben) négy évig a második otthonom lesz. Nem is tudom, mit vártam, tűzijátékot, egy vonósnégyest a háttérben, vagy valamit. Most viszont csak úgy érzem magam, mintha egy elefánt ugróiskolázna a gyomromban, sőt, olyat teszek, amit csak végső kétségbeesésemben szoktam: rágom a körmöm. Az utóbbi időben csak három alkalommal tettem ezt: amikor a nyílt napon az igazgató grafikonokat mutogatott, én meg majd’ elájultam, hogy hogyan kerülök be a sok száz jelentkező közül. Aztán felvételi előtt (nyilvánvaló okokból), és most. Csodálatos. Ha ilyen hatást gyakorol rám ez az iskola, három hét múlva műkörmöt ragaszthatok magamnak. Na jó, felsétálok a lépcsőn. Benyitok. Balra porta, jobbra irodák, és hopp, egy lépcső. Elvileg tudom, hol az osztályom, de tájékozódási képességeimet ismerve, jobb félni, mint megijedni. Első emelet, helyben vagyunk, már látom is. 9. c. osztály - hirdeti a tábla, és én már szaladok (már amennyire magas sarkokon lehetséges). Belépek, meglátom a gólyanapról ismerős arcokat, és mintha a gyomromban ugráló elefánt már nem is lenne annyira virgonc. Úgy látszik, kezd fáradni. Beszélgetés, ismerkedés, évnyitó, osztályfőnök útmutatása, és Fáni(ha már ennyire közel van hozzám el is neveztem) határozottan nyugisabb lesz. Nap végére szinte el is tűnik, és átadja a helyét egy kellemes, bizsergő érzésnek: sikerült. Lehet, hogy megőrültem, de a háttérben mintha azt a bizonyos vonósnégyest is hallanám…

Néhány hét elteltével már szinte szálldostam az épületben. Bár a tantermek keresésénél inkább csordatagként ügettem jobb térérzékkel rendelkező (fiú) osztálytársaim után, kezdtem magam kiismerni. Egyébként ma már rájöttem, mi okozta a kezdeti bizonytalanságot. Az a bizonyos egy szint különbség, ami annyit jelent, hogy utcafrontról a földszintre érsz, a tornaterem felől viszont a pincébe. Ezután szépen lassan kezdtem megismerni a suli osztálytermen kívüli életét is. A sulirádiót, ahol számokat lehet kérni. A tablóképek remek szabadidős foglalkozást nyújtanak órák előtt, sokáig lehet őket nézegetni (és gonoszul nevetni egy-egy rosszul sikerült képen). A dolognak csak az a hátulütője, hogy néhány év múlva rajtunk is mosolyogni fognak. Aztán ott van a büfé, ahol mindig zajlik az élet, és ha Ági néni jól ismer, annyit is elég odalökni: a szokásosat. Kedvencem még az ének- és rajzterem a zongora miatt, zenetudós osztálytársaim ott szokták bemutatni tudományukat több-kevesebb sikerrel. A könyvtár, ahol boldogan lehet jégkorcsolyásat játszani a papucsokban, ha Ági néni nem figyel. Az iskola menzája… hát igen, a társaság nagyon jó, a kaja kevésbé. Nem baj, enni otthon is lehet, beszélgetni a többiekkel viszont csak ott. Egy tárgyat viszont még feltétlenül meg kell említeni: a tanári szoba előtti fénymásoló gépet. Annak a gépnek lelke van! Birtokában tudhatja az egyik legalapvetőbb emberi tulajdonságot: tudniillik szeszélyes. Ha olyan kedve van, egyáltalán nem kapcsol be. Egy oldal másolása 10 Ft, de őkelme nem szereti a tízeseket. Dobhatod gyorsan, lassan, kapargathatod a pénzt, verheted a fejedet a falba: nem és nem. Visszaadni bezzeg nem akar. Pedig fontos szerepe van, ugyanis a szorgalmas diák a XXI. században nem másol kézzel, csak lefénymásolja osztálytársa füzetét, és azt beragasztja.

Egyébként tanulás szempontjából is szeretem a sulit. Persze itt is van unalmas óra, de a lehetőségek adva vannak a fő célhoz: hogy a remegő térdű gólyából boldog „nagylajosos” váljon.

Sugár Viktória: Lo-logopédusnál


Sajnos ezen én már nem tudok segíteni. - mondta egy ötéves kislány szüleinek az óvodai logopédus. A lány dadogott, és kivételes esetnek számított, ha egy hangot úgy ejtett, ahogy kellett volna. A beszédhibás kislány azóta szépen beszélő nagylány lett, de ez a mondat azóta is eszébe jut néha. Azon is el szokott gondolkodni, hogy mi lett volna, ha szülei nem viszik el egy kiváló kőszegi logopédushoz.
Ezt a kiváló logopédust, Kiss Gyulát invitáltam beszélgetésre, és faggattam ki a beszédhibák „természetéről”. Egy szerencsés ember dadogással maximum filmben találkozik, ahol sokszor ezzel fejezik ki egy karakter félszegségét, butaságát vagy gyávaságát. A valóság azonban ennél egy kicsivel bonyolultabb.
- Mikor kezdett el érdeklődni a logopédia iránt?
- Eredetileg általános iskolában tanítottam, 1959-ben helyeztettem át magam Kőszegre, az akkor alapult logopédiai intézetbe. Izgalmas volt, az egész ország területéről odaküldött nagyon súlyos beszédhibásokkal foglalkoztunk. 1962-ben fölkértek, hogy csatlakozzak a Fonetikai Logopédiai Társasághoz. Beleegyeztem, és tíz év múlva vezetőségi tag lettem. Itt már régen nem volt kérdés, hogy életem végéig a logopédiával fogok foglalkozni.
- Milyen okai lehetnek a dadogásnak, vagy a betűtévesztésnek?
- A beszédhibákat három fő csoportra lehet osztani. Az első az, amikor a beszédközpont sérül például agyvérzés során, vagy egy baleset következtében. Az „sz” „z” „c” és „r” betű hibáinak oka általában a száj téraránytalansága. Például túl rövid vagy túl magas a szájpad, esetleg túl nagy a nyelv. A harmadik csoportba soroljuk a pszichológiai alapú beszédhibákat, ide tarozik a dadogás és a hadarás. Ezek közvetlen oka lehet koraszülés vagy ijedtségélmény
- Maradjunk most a legutóbbi csoportnál. Mit értünk ijedtségélmény alatt?
- Ez gyakorlatilag bármi lehet. Egy mérges kutya, egy félelmetes figura a tévében. Találkoztam olyannal, aki egy robbanás után egyszerűen nem tudott megszólalni.
- Hogy lehet helyrehozni a dadogást?
- Ennek a beszédhibának két oldala van: a technikai és a pszichológia oldal. Mindkettő ugyanolyan fontos, de kezdetben a pszichológiai erősebb. Nagyon sok negatív hatás éri a beszédhibásokat a külvilág felől. A dadogás egy olyan tényező, ami meggátolja a társadalomba való beilleszkedést. Egy állásinterjún nincs esélye a dadogónak, egy szóbeli vizsgán is óriási hátrányt jelent. Ezért nem csoda, hogy egyre félénkebbé válik, pedig a kialakult helyzetért nem ő a hibás.
- Ha egy pszichológus feloldja ezeket a gátlásokat, előfordulhat, hogy a probléma magától megoldódik?
- Nem. Ugyanis a beszédhiba egy idő után beidegződik. Ezt a beidegződést olyan eszközökkel lehet feloldani, amit a logopédus ismer. Gyerekeknél nagyon könnyen fel lehet bontani egy rossz reflexet. Felnőttet nehezebb kezelni, hiszen ez a reflex már nagyon feszes és begyakorlott. Felnőttekkel is foglalkozom az egész ország területéről.
- Most is tanít?
- Ismerősöket, illetve olyanokat, akik kihívást jelentenek számomra. 74 évesen az ember már visszavesz a tempóból.
- Kapott kitüntetéseket, díjakat munkájáért?
- Igen. Ilyen például a Kempelen Farkas- emlékérem, az Arany Katedra Díj vagy a Szolgálati Emlékérem. Kiteszem őket a falra, de nekem nem ezek az igaz kitüntetések. Az igazi kitüntetés, hogy látom a munkám gyümölcsét, és érzem, hogy segítettem.
( Utóirat: Ezen a ponton szükséges megjegyeznem, hogy a cikk elején szereplő lány én vagyok. Ha valaki eddig még nem jött volna rá.)

Aktuális





2009. március 4., szerda

A hónap rejtvénye

A szombathelyi séta folytatódik. Már az időjárásra sem lehet panaszunk. E havi rejtvényünk megfejtéséhez nem kell messze sétálni, a Batthányi tér 9. szám alatt találjátok a neves szótáríró bronz emléktábláját, aki Pekker László néven városunkban született 1907-ben. Szótárait minden angolul tanuló a mai napig használja. Kérem az emléktábla fényképét elküldeni címemre:
mmeagi@gmail.com
Ps.: Az ajándék most sem marad el.

2009. március 1., vasárnap

Aktuális





Életközeli középkor
Szombathely (tk) - Együttműködési megállapodást kötött egymással a szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium és a Károly Róbert Középkori Történelmi és Kulturális Hagyományőrző Egyesület. Ennek értelmében a hagyományőrzők részt vesznek az iskola egyes rendezvényein, élő történelemórákat tartanak, illetve soraikba fogadják a középkor iránt érdeklődő diákokat.
Elsőként február 27-én, pénteken reggel nyolc órától nyílt napot rendeznek a gimnázium tornatermében. Bemutatják a középkori ruházatot és fegyvereket, lesz lovagi párviadal, középkori táncház és vásári komédia.
(újságcikk, Vas Népe, 2009. február. 25.)

Szerintem egy gimnázium, amely a magyar történelem híres lovagkirályának nevét viseli ezzel a gesztussal is kifejezi a névadó iránti tiszteletét. A nyílt nap bizonyította, hogy a "hivatalos" történelmi tananyagot színesítheti és bővítheti ez az együttműködés. Én nagyon élveztem ezt a rendhagyó történelemórát. Csak remélni tudom, hogy így voltatok ezzel ti is. Hála az ügyes szervezésnek minden évfolyam minden osztálya részt vehetett rajta. Farkas Ferenc technikus nagyon sok jó kép készített, itt pár kocka ízelítőül, a többi a könyvtár 1. gépén megtekinthető.