Színház a város szélén

Anconai szerelmesek

Bánhatják azok a diáktársak, akik nem vettek Móra Ferenc ifjúsági bérletet. November 3-án, kedden, 16 órakor fergeteges élményben volt részünk. A Weöres Sándor Színház műsorára az Anconai szerelmesek című darabot tűzte.

Idén, az előző évekhez képest 100%-os növekedést láttunk a "bérletesek" számát illetően. Kedd délután 24-en érkeztünk a színház épületébe, várva az előadást; ZENÉS KOMÉDIA KÉT RÉSZBEN! A ruhatár után megpillantottuk a gyönyörű díszletet: az olasz tengerpartot; Ancona főterét. Aztán elkezdődött. 

"Buon giorno, signore e signori!  Önök e pillanattól fogva a gyönyörű Ancona tengerpartján, illetve kicsit beljebb, mondjuk: úgy a főterén ülnek. Darabunk főszereplője, a jómódú Tomao Nicomaco, itt lakik egy szép házban a lányával, Luciával, aki picikét dadog, de ezt majd úgyis észreveszik. Nicomaco úr fölfogad egy vándormuzsikust, bizonyos Luigit, aki – minő véletlen! – maga is kissé beszédhibás. Luigi énekelni tanítja a korosodó Tomaót, és hegedülni Luciát, de a hegedűórák egy szempillantás alatt pásztorórákká változnak. Van itt egy cukrászda is, bizonyos Giovannié, aki mindenáron el akarja venni Luciát, hogy a hozományból végre megnyithassa az éttermet, amire évek óta vágyik. Viszont jön egy életunt milliomos, Lucrezio nevezetű, akihez don Tomao akarja hozzáadni Luciát, hogy megkaparinthassa a fiú millióit. Amit még okvetlenül tudniuk kell, hogy Giovanninak van egy húga, Drusilla, aki nemrég elvesztette élete nagy szerelmét, és most váratlanul hazatér gyermekkora helyszínére. És természetesen van itt a téren egy panzió is, aminek a tulajdonosa, Agnese asszony valaha közelebbi viszonyban állt don Tomaóval, ma azonban már leginkább csak pletykál és nosztalgiázik Dorinával, aki pedig jelenleg áll közeli… khm... alkalmazásban a donnál. Hogy a szerelmi szálak tovább bonyolódjanak – ahogyan az egy vérbeli olasz komédiához illik –, a panzióban egy gyönyörű magyar lány lakik, név szerint Viktória, akinek don Tomao csapja őrülten a szelet, miközben Giovanni… na de erről már igazán nem illik nagy nyilvánosság előtt beszélni. Csak még annyit: Viktória rettentően boldog, hogy végre kiszabadult ide, ahogy ő mondja, "Olaszba". Mit jelent az, hogy kiszabadult? Ja persze, hisz a lényeget elfelejtettük mondani, hogy ők itt mindannyian, önök is, mi is 1970-ben vagyunk, vagy ’69-ben, vagy ’71-ben, mindegy, szóval valamikor akkor, amikor még... hát ez végképp nem tartozik ide! Most már igazán mindent tudnak, úgyhogy kérem a zenekart!
Készen vannak? Allora: Maestro, musica! "

( kedves invitálás a Weöres Sándor Színház honlapjáról )

Csak egy kis élménybeszámoló:

Kicsit késve érkeztem (mint ahogy mindig, mindenhonnan...), de a ruhatáros nénik becsempésztek a nézőtérre, így rögtön egy párbeszéd kellős közepébe csöppentem- Tomao Nicomao (anconai polgár), Dorina, (a házvezetőnő) és Agnese (a panzió tulajdonosa) között. Aztán csak próbáltam megérteni, miről is van itt szó.
Dorina feleség? házvezetőnő? Tereget, az biztos. És Agnese? Panzióból jött ki, ő is tereget, dohányzik. Talán az övé. De miért incselkedik mindkét nő a Donnal?

Az egyik első betétdalból rögtön kiderült. Dorina őrülten szerelmes urába, Tomaoba, de a rekedt hangú Agnese is kellőképpen odavan érte.... Olasz nők! Riszálják, tekerik, énekelnek, spagettit esznek, jókedvűek, főznek, meg persze szerelmesek. Egyszerűen imádni valóak!

Meg kell említeni a hegedűművész és a Don lánya közti viszonyt is, ami titkolt, de azért bepillantást nyerhetünk ebbe is. Dadognak, szemüvegesek, meg olyan kis szerencsétlenek... de szeretik egymást.

Cukrászda is van a színpadon, a vezető Giovanni. Magányos, és rossz a kávéja. 

Később megérkezik Luiigi del Soro, (kicsit Elvis Presley style....) alkoholmámorban, szerelmi bánatban, de sok pénzzel. A Don egyből lecsap rá, neki csak a lóvé kell, de az nagyon! :)

Feltűnik aztán a kulcsszereplő, Viktória, aki egy - mondhatjuk, ostoba? magyar lány és bizony Szombathelytől jutott el egészen Anconáig. Előbb hippis, bő trapéznadrágban, aztán matyó hímzéses esküvői ruhában....
(A Don "Ószólemíjjó"-ja, --azaz a rögtönzött szerelmi vallomás a panzióban élő magyar lányhoz-- volt a darab csúcsa. Szabó Tibi bácsi hangja betöltötte az egész teret, feszült figyelem kísért minden egyes hangot, aztán vastaps!- Már a darab közben.)

De hogy hogy jutottunk el idáig, hogy került egy szerzetes a képbe, akiről aztán kiderül, hogy egy olasz nő, ráadásul a cukrász húga? Miért váltott Agnese egyik pillanatról a másikra Darth Vader jellegzetes hangjára, mit keresett egy olasz focista a színpadon, és miért volt a zenekarnak mikrofonfeje és retro szemüvege, mire kellett a ventilátor, a buborékfújó? Mit kerestek a japán turisták? És miért volt kulcsfontosságú a közönségre eresztett lufiinvázió?

Talán az utolsó kérdésre válaszolok: BOLDOGSÁG.
Úgy érzem, ez volt az egész darab mondanivalója. Ha ez szerelmet, gazdagságot, egy cukrászdát vagy egy panziót, akár egy tál spagettit, egy fényképezőgépet, vagy egy létrát jelent is.
Van, akinek happy, de olyan is akadt, akinek depi end lett a vége. Persze, a remény hal meg utoljára!


Egy biztos: a színház varázsa utánozhatatlan élmény.
Aki teheti, nézze meg, és ne csak ezt a darabot!

A Weöres Sándor Színház 2009. novemberi színpadi programjai: http://www.wssz.hu/tartalom/program

Jó szórakozást! :)

képek: Weöres Sándor Színház