a LYUKASKŐ - DÍJ átadása (NLG Diákbál 2011.március 2.)

Gájer Zsuzsanna és Dragománné Tiszai Katalin tanárnők a versek mellé a következő kis kommentet küldték:
Nem volt sorrend....!!!!

Mivel az idén sok-sok vers érkezett, ezért három diákot is jutalmaztunk. Ők mind ugyanazt kapták : egy lyukas-kavicsot a nyakukba és Szabó T. Anna dedikált verseskötetét. A díjazott tanulók: Kovács Ákos és Márkus Flóra a 11/C osztályból, valamint a végzős Tóth Barnabás (12/B).

Tavaly talán 4 vers érkezett, az idén 20, s ezért gondoltuk, hogy kapjon több diák is díjat.

A bálon Márkus Flóra verse azért került felolvasásra, mert ez a vers képviselte leginkább a mi általunk megfogalmazott és Szabó T. Anna által képviselt szellemiséget :)

Megmarkolom a végtelent,
szorongatom,
majd széttárom kezeimet,
esni hagyom,
hadd zuhanjon, míg el nem jön
az ítélet,
mikor ismét egy ponttá lesz
minden képzet,
s zegzugos kis barlangom lesz
a Mindenség,
mikor sírva feléd súgom,
csak maradj még,
s ne zuhanj alá markomból
a semmibe,
kétkedek, mégis súgom, hogy
lelkem higgye,
s görcsösen fogjon, míg mi is
azok leszünk,
akikként minden pillantást
elfeledünk.
/Kovács Ákos/

A lyukas kő

Van egy kavics
vagy inkább kő
egy lyukas kő
ami nekem
nagyon kő'
vagyis kéne,
beférne
a kabátom zsebébe.

De a kavics
vagyis a kő
a lyukas kő
- tudják, ami
nekem kő' -
nagyon drága
- hiába -
a világnak gyémántja.

Ám a kavics
vagyis a kő
a lyukas kő,
azt hallottam:
elnyerhető.
Vers kellene
-nincs mese -
a lírának gyermeke.

Az a kavics
ó, az a kő
a lyukas kő
nekem tényleg
nagyon kő'
Mit csináljak?
írkáljak?
Versképeket pingáljak?

ó, te kavics
vagyis te kő,
te lyukas kő,
küzd érted
a költőnő!
Mondd, mi az ár,
hány rímpár,
tovaszaladt délután?

Jaj, a kavics,
ó, az a kő
a lyukas kő -
talán most már
elérhető?
Ó, lyukas kő,
drágakő
lehetek-e az első?

:) Flóra

Tél után Tavasz

Tavasz van újra. Elhagytuk a telet, az uncsit,

anyu is kimosta már a kapucnis pulcsit.

madarakkal közösen búg minden árva jó trafó

s hallgatunk örömmel akármilyen nótaszót.

És a fél világ, a téltúlélők, most hittérítők.

Most már tudják, hogy mindenhol lehet szép idő

És Ők, akik tudják már titkát a Tartarosznak,

nem értik, hogy sokmilliárd miért tartja rossznak.

Ám a téllel ők is küzdöttek. ütés ütést ért

és csak újra ütöttek, mert ütést ütésért.

De ha nem jön a tél, minek nekünk üde tavasz

mondd, minek az ép bőrre a drága sebtapasz?

/Tóth Barnabás/

Egy hajszállal maradt le a díjazottaktól az alábbi két vers, melyet szintén közzéteszünk.


Buborékban

Élem a világom,
S ki tudja fájdalmam,
Csak néz rám hallgatag,
Szeme kérdést takar:


Hogy csinálod, te lány?
Hogy lehetsz ily boldog,
Ha a világ romlott,
És nehéz a sorsod?


Csupán egy a titkom:
Buborékban élek,
Mit olaj fest, színez,
De szivárvány színben.


Látszik a valóság,
Viszont más szemszögből.
Mit én látok szívből,
Festett a sok színtől.


Csak apró örömök:
Egy dal, egy szó, egy vers,
Egy mosoly, egy könnycsepp...
Nem kell más, csak nevess!


A buborék megvéd.
A tűtől menekít,
Ölel, és melegít,
Míg más megfenyít.


Az élet ez csupán,
Gyerekszemmel nézve,
Csak a jót szemlélve,
Buborékban élve.

Baráth Noémi 9.C




V.Szonett
Csecsszopóként

Tétlen gombócként nyomtam kiságyamat
körülöttem egybeforrt minden hang, illat
s szín, mint egy bolond örvény. Hívlak
jajszóval; mellettem teremsz; oltom étvágyamat

dombjaid nedvével, barnaszem’ tündér. Néha
karjába kap apám is, együtt járjuk
a gyertyafény keringőt; az ő lábát használjuk,
hangján repülünk, s minden homályosul, a léha

látás, magamra hagy. A szó sustorgássá
lész, a lépés pedig puha macskatalp.
Összebújtok tán felettem, fáradt, szép

szerelmesek, karotok tömény, bódult nyújtózás.
Nővéreim ágyban, a kedves május oly meleg: elhasal
az éberség. Csak távoli tündértáncként száll ide pár álomkép.

Kustos Julcsi 10/A