Könyvajánló 2.

Erich Maria Remarque : Szerelem és halál órája A cím fele részt borzongató, fele részt arra ösztönzi a befogadó lelki szemeit, hogy azok rózsákat, szerelmes leveleket, és mindent túlélő szerelmet képzeljenek maguk elé. Korábban is elkezdtem olvasni. Akkor még nehéznek bizonyult. Le kellett tennem pár évre, és mit ad isten, idén szeptemberben szedtem elő a régebbi korszakomból származó dohszagú szimatszatyrom egyik zsebéből. A könyvjelző a tizedik oldalnál pihent. Ott hagytam abba. A dohszag jót tett az oldalaknak, én ugyanis a háborúkat dohszagúnak képzeltem mindig. Dohszagúnak és mocskosnak, az élethez tartozónak, ámbár női naivitásomból és teljes laikusként soha nem gondoltam arra, hogy a katonák szenvednek, a katonák éreznek. Úgy gondoltam, meghalnak, mint egy sakkjátszmában a leütött bábuk. Uralkodnak felettük, irányítják őket, aztán vagy meghalnak, vagy nem. Emberünk a Szerelem és halál órájában érez. Az orosz fronton várja a szabadságos levelét, amit jó pár év szolgálat után kap meg, és hazatérhet Németországba. A távoli, és szétroncsolt Oroszországból a büszke német, hazáját sértetlennek, és erősnek gondolja. Graeber úgy képzelni el szabadságát, mintha csak az egyetemről térne haza pár hétre: puha, friss ágynemű, rózsás szülői arc, étel, tiszta utcák, bizalom. Hiszen a Német Birodalom legyőzhetetlennek tűnik annyi végeláthatatlan mérföld, annyi orosz holttest után. Aztán hazatérése után alaposabban át kell értékelni mindent. A ház lebombázva, szülőkről semmi hír, a katonai kórházak tele amputált katonákkal, és a három hét nem elég megkeresni a családot, nem elég elmenekülni, nem elég az semmire sem, csak pár görbe estére, a bonyolult, és Graeber létezéséhez szükséges Elisabethre, és arra, hogy rájöjjön a német katona, hogy az otthon se otthon többé már. Hiszen a szabadság sem telik mással, mint temetők végigjárásával, hogy ellenőrizhesse, nincs-e a tucat hulla közt a drága szülőanya, az erős, kedves apa. A szabadság is abból áll, hogy elsötétített ablakú házakban, indulókat ordíttatva a lemezlejátszókból (hogy a besúgó Lieserné ne hallhassa) suttogja el Elisabethnek, hogy nem hisz a győzelemben, és mindig olyan közel legyen a házakhoz, hogy egy bombázás esetén le tudjon menekülni a bunkerekbe, és a toalettasztalkán ne édes francia parfüm legyen, hanem kenyérjegy, és a Mein Kampf. Gondolatai közt mindig ott motoszkál a szökés lehetősége, valamint az Elisabeth iránt érzett szerelem, ami "horgony, mely tart, s nem engedi elpusztulni, és visszahúzza az embert." Remarque ezt a művét a második világháború után írta, mintegy körképként a háborúról, akárcsak a Nyugaton a helyzet változatlan c. regényét az első világháborúról. Kustos Julcsi 10/A Erich Maria Remarque (eredeti neve: Erich Paul Kramer, 1898-1970) 1932-ban elhagyta Németországot és Svájcba költözött. A "Nyugaton a helyzet változatlan" című regénye az I. világháború alighanem legismertebb irodalmi ábrázolása. Szerintem nagyon szép regénye még "A diadalív árnyékában".