A hónap könyve!

Joanne Harris: Csokoládé

Mindig is szerettem a csokoládét, de ebben a könyvben a csoki több egy egyszerű édességnél. Nem tudom, el tudnád-e képzelni, hogy van olyan hely a világon, ahol nem ismerik a csokit. Van bizony, mégpedig egy álmos francia kisváros, hol a nyalánkságokon kívül sok minden másból is kimaradnak a polgárok. A Csokoládé egy olyan helyen játszódik, ahol az emberek életét meghatározó szabályok már azelőtt léteztek, hogy ők világra jöttek volna. Az ötvenes évek közepén járunk ebben a rendkívül kedves, néhol meseszerű romantikus vígjátékban, ahol egyik napról a másikra felbolydul minden, mégpedig épp a csokoládénak köszönhetően. Ennél unalmasabb és bigottabb vidéket keresve sem találhatnánk; a katolikus városkában a polgármester az úr (egy ősrégi nemesi család leszármazottja, aki nagyon büszke nevére és vasszigorára) aki vasárnaponként személyesen ellenőrzi, hogy a még mozgásképes lakosok ott vannak-e a templomban, sőt, a prédikáció szövegébe is beleszól. Az ő személyében semmi sem fontosabb, mint a minél gyakoribb gyónás, és a hosszú, kíméletlen böjt, mert szerinte ez az egyedüli út a lelki üdvösséghez. Reynaud gróf, az említett polgármester azonban mostanság sűrűn kapkodja a levegőt, s ez néhány a városképbe nem illő figurának köszönhető. Mert miféle istentelen léleknek jutna eszébe böjt idején csokoládézót nyitni isten házával szemben? Amióta a gyönyörű Vianne betette ide a lábát ( a férfi szerint ez a sátán műve volt), semmi sem olyan, mint régen. Nem elég, hogy a nő gyermekét egyedül nevelő fiatal anya, ( és még férjnél sem volt), de mindennek tetejében fogta magát, és boltot nyitott a városka szeretetre kiéhezett polgárainak.

A csokoládé pedig veszedelmes dolog, az ördög csábítása, a testet öltött élvezet, az evilági örömök netovábbja.

Vianne szabad szellemű ember, de sorsának rabja, míg ellenfele, Reynaud grófja mindvégig ura marad önmagának, ugyanakkor rabja saját hagyománytiszteletének. Ahogy végignéz a városkán, bűnösöket és kudarcokat lát, Vianne csak esendő embereket, akik talán bocsánatot nyernek.

A konfliktus Vianne és Reynaud között egyetemesebb az egyház- csokoládé ellentétnél. Itt egy férfi és egy nő konfliktusa áll a középpontban. A nő szabad, mint a szél, míg a férfi a hagyomány és a fegyelem megszállottja. Vianne és csokifőzdéje fokozatosan felébreszti az emberekben az életösztönt és az örömökre való vágyat, ráadásul itt mindenki azt kapja, amire szüksége van; a szép jövevény kifejezetten személyre szóló finomságokat varázsol. A szürke, kilátástalannak tűnő emberi kapcsolatok elmozdulnak, a tragikus helyzetek elviselhetővé válnak. Ez azonban még nem minden. Miközben a polgármester minden erejével azon ügyködik, hogy elűzze őt, újabb veszedelmes elemek érkeznek: egy csapat hippiforma fazon, élükön Roux-al, akit egyébként a filmes változatban Johhny Depp alakít.

A Csokoládé egy vidám mese arról, mennyire meg tud változtatni bennünket, ha megízleljük az élet örömeit, mennyire fontos, hogy ne tagadjuk meg magunktól a jó dolgokat, de ugyanígy szól a hagyomány és változás örök konfliktusáról is, valamint az intoleranciáról, és hogy milyen következményekkel jár, ha nem hagyjuk másoknak, hogy a maguk életét éljék.

A film-verzió rendezője: Lasse Hallström

főszereplői:
Juliette Binoche (Vianne Rocher)
Johnny Depp (Roux)
Judi Dench (Armande Voizin)
Alfred Molina (Comte de Reynaud)

Érdemes megnézni, a képanyaga, hangulata hűen tükrözi a regényt. 
Kellemes esti film. 

forrás: http://www.premierpark.hu/cikk.php?cikk=1001459