Tanárportrék 17. Kecskés Zoltán

Meséljen egy kicsit a diák éveiről!

Általános iskolában mintadiák voltam, különböző tanulmányi versenyeken is megfordultam. Ez a lendület eltűnt a középiskolában. A Kanizsai Dorottya Gimnáziumba jártam, ahol az osztály fekete báránya voltam. Egyáltalán nem vagyok rá büszke, de azért meg kell említeni, hogy éppen akkor zajlott a rendszerváltozás. Minden felsőbbrendű dolog ellen lázadtunk, tehát egy kicsit azt hiszem érthető. A gimnáziumi bizonyítványomat nem szívesen mutogatnám - sokakat megleptem vele, amikor a szakomon a második legjobb pontszámmal kerültem be az egyetemre.

Hogyan került a tanári pályára?

Először vegyipari műszer és méréstechnikai mérnöknek kezdtem el tanulni Veszprémben, de aztán a 90-es években úgy tűnt, hogy ennek a szakmának nincs jövője. Ezért irányt változtattam, és a továbbiakban pedagógusnak készültem. Azt azonban meg kell jegyeznem, hogy mindig is vonzott ez a pálya.

Milyen tanár szeretett volna lenni?

Bár informatika óráim vannak zömében, és csak elvétve egy-két kémia óra, ennek ellenére egy természettudományokkal foglalkozó embernek vallom magam. Sajnos a természettudományos szemlélet manapság háttérbe szorult, ezen igyekszem változtatni. Illetve többre tanítani a gyerekeket, mint ami  a tantervben benne van. Segíteni kialakítani a saját véleményüket, azt formálni és több nézőpontot adni nekik.

Az informatikát vagy a kémiát szereti jobban tanítani? 

Kicsit olyan, mint amikor azt kérdezik egy szülőtől, melyik gyermekét szereti jobban. Erre nincs válasz, mindkét tárgyat szeretem tanítani. A két tárgy teljesen különböző, a kémia egy természettudomány, amely híd a fizika és biológia között, míg az informatika alkalmazott tudomány.

Milyenek voltak a kezdeti évei pedagógusként?

A Nagy Lajos Gimnázium volt az első munkahelyem, sokat segített a beilleszkedésben, hogy mivel kevés órám volt akkoriban, a rendszergazdai feladatkört is elláttam, illetve két évig tanítottam a Művészetiben is. Szakmai téren sokat segített, a saját lábon állás, és hogy több szerepnek is eleget kellett tennem egyszerre.

Idén végez az osztálya, hogyan emlékszik vissza erre a négy évre?

Sorban ők a negyedik osztályom, semmiféle rangsort nem szeretnék felállítani, nem is lehetne. Már nagyon régóta vártam, hogy legyen egy C osztályom. Ugyanis amikor volt alkalmam tanítani matekos osztályban, mindig azt éreztem, hogy megy a közös munka. Tele vannak adrenalinnal, folyamatosan magas hőfokon égnek. Olyan, mint amikor ott állsz az arénában és a húscafatokat dobálod az oroszlánoknak. Nem szabad abbahagyni, mert megesznek. Azt nagyon sajnálom, hogy az utolsó két évben nem taníthattam őket, de úgy hiszem hogy szép négy év van mögöttünk. Igazán szerettem Őket, és már most hiányoznak.

Mivel tölti a szabad idejét?

Fiatalabb koromban nem sportoltam, ezt próbálom pótolni. Elsősorban biciklizni szoktam családdal vagy barátokkal. Ebben a hónapban (áprilisban készült a portré) már 780 km-t tekertem. Illetve úszni és futni.

Milyen tárggyal készült?

Ahogy említettem, sokat biciklizek és úgy gondoltam, hogy ez a bukósisak jól kifejezné a sportág iránti rajongásomat.

Köszönjük a beszélgetést.

Németh Dolóresz (12/B)

Mi is nagyon  köszönjük Dolóresznek, hogy blogunk aktív munkatársaként   a 17 Tanárportréból nyolcat Ő készített. Blogunk  legsikeresebb rovata lett. Ezenkívül számos színházi ajánlót is kaptunk Tőle.

Kedves Dolóresz! Az elkövetkezendő hetekben sikeres vizsgákat kívánunk!