Melyik iskolában végezte középiskolai tanulmányait?
Az akkor még Orlay néven versenyző, ma már Kereskedelmi és
Vendéglátóipari Szakközépiskola tanulója voltam. Ezek az évek nem voltak túl
egyszerűek számomra, ugyanis sport, tehát napi két edzés, mellett jártam
iskolába. Ami viszont azt illeti, szerettem oda járni, lehet persze azért mert
jó volt az osztály összetétele (5 fiú és 32 lány) de komolyra fordítva a szót,
nekem nem esett nehezemre. Tanulni persze nem mindig szerettem, de ez a
diákévek velejárója. Az osztályprogramokon
is próbáltam részt venni, ahogy időm engedte. Akkoriban a társas kapcsolatok is
másként működtek, nem volt még mobiltelefon.
Említette, hogy
sportolt. Melyik sportágban jeleskedett?
Atletizáltam, ott is inkább a sprint számok domináltak illetve a
távolugrás. Utánpótlás válogatott voltam, és megfordultam különböző
világversenyeken, gondolok itt ifjúsági világbajnokságra, Európa bajnokságra és
barátság versenyre. Az életemnek egy jelentős részét alkotta, alkotja a sport,
azon belül az atlétika. Persze a foci sem maradt ki, akkoriban sem. A sportot a
főiskola után 1996-ban fejeztem be.
Ezért is lett
testnevelő tanár?
Nem, meg sem fordult a fejemben. Tanár se szerettem volna
lenni, nagy álmom a Rendőrtiszti Főiskola volt. Sajnos az nem jött össze. Így
akkor nem tanultam tovább, sport mellett két évig dolgoztam. Később, azt hiszem
családi és volt testnevelő tanárom ( Nagy Béláné) indíttatásából, 1992-ben
jelentkeztem Szombathelyre, a főiskolára.
Ön korábban a
Neumannban tanított, egy általános iskolában. Mennyire másak a gimnazisták?
Igen az egyetem után egy évig tanítottam Körmenden a Rázsó
Szakközépiskolában, és 1997-ben a Neumann iskola férfi testnevelő tanári állást
hirdetett, amire jelentkeztem és engem vettek fel, ahol 14 évig dolgoztam. Hű
vagyok, ahhoz az állításomhoz, hogy általános iskolás pedagógusnak sokkal
nehezebb a dolga. Szeleburdibbak a gyerekek, jobban kell őket fegyelmezni.
Gimnáziumban már nem, szinte felnőttek a diákok. Érettek, fegyelmet is könnyebb
tartani köztük.
Szívén viseli a Mező
Ferenc szellemi olimpiát. Miért áll ez olyan közel Önhöz?
Annak idején a főiskolán volt egy olyan tantárgyunk,
hogy sporttörténelem. Ezt egy évig tanultuk
és Polgár Béla tanította, aki nagy hatást tett rám, és felkeltette az
érdeklődésemet. Utána kezdtem el vele foglalkozni, illetve még korábban a
Neumannban volt egy csapat, akik ebben részt vettek, és később a Nagy Lajos
tanulói voltak. Velük alapoztuk meg a jövőt. Azért tartom fontosnak, mert egy
sportolónak, itt ugye van sport osztály, tisztában kell lennie a sport eredetével,
és azzal ami ma aktuális
.
Ön választja ki a
diákokat?
Igen, figyelem hogy kik azok, akik érdeklődnek a téma iránt,
és hajlandóak a saját szabadidejüknek egy részét erre áldozni, hiszen rengeteg
felkészülést igényel iskola mellett.
Hogyan épül fel a
verseny?És hogy készülnek?
A verseny több fordulós, amelyre az augusztus végén kikerült
témakörökből kell felkészülni. A szükséges információkat kigyűjtöm, de a diákok
feladata, az ismeretek elsajátítása. Heti egy alkalommal összeülünk, ismétlünk.
Az első forduló internetes, és aztán következnek az elődöntök és a döntő, de
ezek már élőszóban.
Mi volt az iskola
eddigi legjobb eredménye?
Szerencsére már két ízben sikerült nyernünk, de voltunk
harmadikak is, illetve kétszer negyedikek. Tavaly pedig ötödikek lettünk.
Melyik volt az első olimpia
amelyet látott?
Látni az 1980-as moszkvai olimpiát láttam először, de
annyira nem emlékszem rá. Talán csak a kabala állatkára, Misa mackóra. 1984 ugye kimaradt, és amit valóban fel tudok
idézni az Szöul, 1988. Egerszegi Krisztina 200 hát döntője, valószínűleg Vitray
Tamás is közrejátszott, hogy élénken emlékszem arra az úszásra.
Ez egy fantasztikus
győzelem volt, de vannak kudarcok is. Emlékszik olyanra, amely nagyon fájt
Önnek?
A kudarc, a vereség a sport velejárója. Számomra nincs olyan
jelentősége mint azoknak, akik átélik. Ugyanakkor Sydneyben, a magyar női
kézilabda válogatott elvesztett döntője engem is megérintett.
Milyen sportágakat
szeret nézni, csinálni?
Mindenevő vagyok, bármit megnézek. Az atlétika persze a
szívem csücske, nem hagynék ki egy világversenyt sem. Az öreg fiukban szoktam
focizni.
Van olyan sportoló
akire felnéz?
Ez nehéz; az atlétika
több sportágat foglal magába, és a dopping botrány beárnyékolja a sportág
tisztaságát. Ennek ellenére nekem mindig Carl Lewis lesz az etalon, aki a
sprintereknél óriási példaképem volt. Magyarok közül pedig Kovács Attila, a
legjobb sprinter.
Mit szeret csinálni a
szabadidejében?
Kertes házban lakunk, és nagyon szeretek tenni -venni a
kertben. Illetve a kisebbik fiam focizik, őt szoktam edzésre eljuttatni, ez ki
is tölti a napjaimat, a munka mellett. Vépen a labdarúgásban tevékenykedem, szakosztályvezető
vagyok és kilenc csapatot kell koordinálni.
Osztályfőnökként
hogyan emlékszik vissza erre a négy évre?
A sport osztályba járó gyerekek picit különlegesek.
Másképpen kell viszonyulni hozzájuk, sokkal önérzetesebbek, érzékenyebbek,
hamarabb megbántódnak. Nem tudom miért. Nagyon szeretem őket, sok mindent el is
nézek nekik, és ezt sajnos néha kihasználják. Amit kapnak elfogadják, de nem
mindig adják vissza.
Egy emlékezetes közös
program, amit fel tudna idézni?
Tizedik osztályban a kiránduláson, elmentünk kenuzni.
Bánhidi tanár úrral ültem a kenuban, és balszerencsénkre beszorultunk egy híd
alá. Sokáig tartott míg sikerült szabadulnunk, de nagyon mókás volt. Talán ez
volt a legnagyobb élmény számomra.
Ma már látja, hogy
milyen utat jártak be a diákjai, hova jutottak el. Ezt várta?
Tanulmányi szempontból két embert nagyon becsülök. Horváth
Lorettát, aki borzalmasan precíz, szorgalmas lány. A fiúk közül pedig Auer
Milánt. Róla azt kell tudni, hogy ígéretes foci karrier előtt állt, az Illés
Akadémiára járt, de ezt a szeretett álmát feladta és abbahagyta, azért, hogy
orvos lehessen. Ezért nagyon tisztelem, és a szorgalmát is amit fiúnál még nem
tapasztaltam, pedig húsz éve tanítok. Sportolóként pedig Rába Dánielt becsülöm,
aki kalapácsvetőként részt vett tavaly a világbajnokságon, és negyedik lett. Az
ő alázata a sport iránt követendő példa lehet mindenki számára.
Hamarosan itt a
karácsony.
Tudna mondani néhány gondolatot a karácsonnyal kapcsolatban?
Az év talán legjobban várt ünnepe, a szeretet ünnepe. Ennek
megfelelően is viselkedjen mindenki.
Önt is kértem, hogy
hozza magával az egyik kedvenc tárgyát, vagy azt ami fontos Önnek.
1987-ben vettem részt az akkor még megrendezésre kerülő
Atlétikai Magyar Nagydíjon és 15 évesen a váltóban futhattam. Ebben a régi,
sarlós címerű trikóban futottam, és mai napig megvan. Közel áll hozzám, hiszen
ez volt az első válogatottságom.
Köszönjük a beszélgetést.
Németh Dolóresz (12/B)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése