Tanárportrék 11.

Ön iskolánk egy olyan tanára, aki nem itt végezte középiskolai tanulmányai? Melyik iskolába járt, és hogy teltek azok az évek?

A Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnáziumba jártam. Visszagondolva a diákkoromra, inkább azt mondanám, hogy annyira nem éreztem jól magam az iskolában.  A Nagy Lajoshoz képest, egy sokkal merevebb helyről van szó, nem annyira barátságos és közvetlen. Ennek ellenére, ott is megtaláltam a magam területeit. Már akkoriban zenéltem, így az osztálymiséken gitároztam. Azonban Heigl István, egykori matematika tanáromat mindenképpen szeretném kiemelni. Egy nagy tanáregyéniség, aki megszerettette velem a számok világát.

Mikor vált egyértelművé, hogy matek-fizika szakos tanár szeretne lenni?

Egy pillanatig sem, olyannyira, hogy a Szegedi Tudományegyetemre matematikusnak jelentkeztem és úgy is kezdtem el tanulni. Aztán hamar rádöbbentem, hogy ez nagyon száraz számomra, vágytam arra, hogy valami kreatívabb, humánusabb, több rétű dolgot csinálhassak.  Azt gondoltam, hogy amit keresek, azt a tanításban meg is találom. Hiszen megmarad a matek, amit már középiskola óta szerettem, de lesz mellette más is, amit tudok használni.

Amikor elkezdett tanítani, milyen érzés volt?

Nehéz, nagyon nehéz. Ezzel azonban minden pályakezdő így van, azt hiszem. Nehéz azért, mert a pályája elején az ember, magára gondol. Hogy jó legyen az, amit mond. Hogyan tudja átadni azt a sok új információt, figyelni a diákokra. Rengeteg készülést igényel. Ugyanakkor, sok csoport kedvesen, barátságosan üdvözölt, ez  pedig pozitívan hatott rám.  Az is egy hatalmas előny, hogy az ember jó képességű gyerekeket taníthat ebben az iskolában.

Izgult?

Ez a velejáróra, ha az ember bekerül egy új közösségbe, de az izgalom első pár hét után lecseng. Inkább a nehézségek okoztak fejtörést.  Nyilván, aki matek szakra megy, az azt jelenti, hogy szereti a tárgyat és tudja is. Tanárként pedig szembesülni, hogy a diákoknak olykor nehézséget okoz egy-egy ismeret elsajátítása, ami nekem sosem, ez elgondolkodtató. Sokszor próbáltam különböző megoldásokat keresni, miként tudnám rávezetni őket a helyes útra, hogy megértsék.

Nagyon fiatal. Csak néhány évvel idősebb a diákjainál. Okozott bármilyen problémát?

Az elején nagyon furcsa volt, mivel tényleg csak pár évvel vagyok idősebb a diákoknál és magáznak. Vagy például, hogy csókolomot köszöntenek, ez különösen a lányok részéről volt idegen számomra. Ma már viszont megszoktam. Persze van előnye, úgy vélem, azáltal hogy ennyire fiatal vagyok a diákok bátrabbak velem szemben. Jobban mernek kérdezni, ami a matematika megértése szempontjából nagyon fontos. Talán nem tartanak tőlem annyira, ez azonban a fegyelmezés kérdésében nem mindig előny.

Nincs diák, aki ne tudná,  hogy nagyon közel áll Önhöz a zene, és zenél is. Mikor vált élete részévé?

Általános iskolától kísér, ugyanis a Paragváriba jártam zenei tagozatra, igaz akkor nem szerettem a zenét. Középiskolában viszont engem is elért a tini őrület, amikor a fiatalok, tömegesen, elkezdenek gitáron tanulni. A gimis évek alatt tanultam, és később az egyetemen sem hagytam abba. Szegeden jártam zeneiskolába, aztán megszerettem a hegedű hangját, és most azon játszom 4-5 éve.

Más művészetek is érdeklik?

Igen, sok művészeti ág érdekel. Kezdve a zenétől, a táncművészetig, járok nép-, és társastáncra is. Érdeklődőm  a színház művészet iránt, mostanában egy különös szerelem lett számomra a bábszínház. Ami itt Szombathelyen magas színvonalon folyik, de persze szeretem az irodalmat, mindig is szerettem olvasni, és a képzőművészetet is figyelemmel követem.

Melyik zenei irányzatot szereti a legjobban?

A klasszikust, azt is tanulom, de nagyon szívesen hallgatok jazz-t is.

Miért?

Talán ezek a legsokrétűbbek, a legigényesebbek. Rengeteg érzést ki tudnak fejezni, persze ez nem azt jelenti, hogy az összes művet szeretem, inkább csak a jobbakat.

Van esetleg kedvenc előadója, vagy zenekara?

A hegedűművészek közül Julia Fischer, vagy Baráti Kristóf.

Mely hegedűdarabokat hallgatja szívesen?

Csajkovszkij Hegedűversenye az egyik kedvencem.

A zenei ízlése változott az évek alatt?

Persze, rengeteget. Nem azt mondom, hogy gimnazistaként hiphopra ugráltam, már akkor szerettem a komolyabb zenéket, de ma kifinomultabb az ízlésem. Jobban megválogatom, hogy mit hallgatok.

Diákként kapott tanácsokat a tanáraitól?

A Premontrei Gimnáziumban tanító tanárok közül sokan elég meghatározott és körülhatárolt értékrenddel rendelkeztek, amit elég erősen közvetítettek felénk. Ezek egy része a középiskola utáni éveimet erősen meghatározta, mára már ezekből sokat elvetettem, épp ezért a tanácsadást veszélyes dolognak tartom. Tényleg tudhatja egy tanár, hogy a diák mitől lesz valóban boldog, sikeres, kiegyensúlyozott ember az életben?

Ha kellene valamit az ifjúságnak mondania, mi lenne az?

Nyissák ki a szemüket, és lássák hogy az élet mennyire szép, a világ mennyire csodálatos. Egy kicsit próbálják ebből a nézőpontból is megnézni a saját életüket.

Hogyan szokott kikapcsolódni?

Járok koncertekre, fellépésekre például a Sárvári Vonósokkal.

Közeledik a karácsony, várja már az ünnepet?

Természetesen, én is szeretem a karácsonyt. Ilyenkor többnyire a főzésben és a takarításban veszem ki a részemet a családban.

Emlékszik olyan karácsonyra, amelyre ma is szívesen gondol vissza?

Kimondottan nincs, nálunk nem volt soha meghatározó az ajándék vagy bármi hasonló. Inkább az intim, együtt töltött pillanatok. Hárman vagyunk testvérek, és mindannyian zenélünk. Karácsonyra pedig mindig összeállítottunk egy kis műsort a családnak, ami jól szokott sikerülni. Az ilyen szentestékre szívesen gondolok vissza.

Kértem, hogy hozzon magával egy, az Ön számára fontos dolgot.

Nos, a hegedűmet hoztam. Amikor diploma előtt álltam, a család kérdezte, hogy mit szeretnék, én pedig egy hegedűre vágytam. Egy szombathelyi mester, Szatmári László készítette és már ezen játszom négy éve.

Mi kell ahhoz, hogy valaki jól tudjon játszani hegedűn?

Nagyon sok gyakorlás, és idő. Illetve egy borzalmasan finom bal kéz, amivel aztán tökéletesen kell tudni a vibrálást.  Szóval nem egyszerű, a hangokat is kellően  le kell tudni fogni, a gitárnál jóval bonyolultabb. Persze a jó hallás, kitartás, laza bal és jobb kéz, karsúly is lényegesek ahhoz, hogy valaki tökéletesen tudjon játszani.

Köszönjük a beszélgetést.

Németh Dolóresz 12/B