Miért döntöttél úgy, hogy kiutazol?
Döntésem hátterében elsősorban az állt, hogy ki akarom magam próbálni egy másik országban és meg akartam nézni, hogy Magyarországon kívül milyen az élet! És ezt az egészet az előtt szerettem volna lebonyolítani, hogy befejezem a Nagy Lajosban a tanulmányaimat. Szerettem volna tudni milyen lehetőségeim vannak. Természetesen a felfedezés vágya is égett bennem!
Döntésem hátterében elsősorban az állt, hogy ki akarom magam próbálni egy másik országban és meg akartam nézni, hogy Magyarországon kívül milyen az élet! És ezt az egészet az előtt szerettem volna lebonyolítani, hogy befejezem a Nagy Lajosban a tanulmányaimat. Szerettem volna tudni milyen lehetőségeim vannak. Természetesen a felfedezés vágya is égett bennem!
És hol voltál?
Stockholmban, Svédországban. Pontosan Liljeholmen körzetben laktam. Ez közel a centrumhoz található.
Stockholmban, Svédországban. Pontosan Liljeholmen körzetben laktam. Ez közel a centrumhoz található.
Miért pont Svédország?
Szerettem volna egy északi országba menni, ahol fejlettebb az oktatási rendszer, ezenkívül szeretem az ország mitológiáját, történelmét…
Szerettem volna egy északi országba menni, ahol fejlettebb az oktatási rendszer, ezenkívül szeretem az ország mitológiáját, történelmét…
Tudnál mesélni a szállásról, a környezetről?
Teljesen önkéntes alapon vannak fogadó családjai annak a szervezetnek (YFU), amivel kiutaztam és én is ilyenben voltam.
Nekem 2 fogadó családom volt.
Az elsőben 8 tesóm volt!
Egy ilyen fogadó családot úgy kell elképzelni, hogy befogadnak a családba, nem kell semmit fizetni, csak próbálsz a család részeként működni egész évben. Részt venni a családi programokban… Ez nem csak egy szállás, ahova enni és aludni jársz haza, hanem a család részeként próbálsz tevékenykedni.
De… ez a 2 család dolog nem feltétlen a pozitív része a csereévemnek.
Az első fogadó anyám már kicsit túlkoros volt a cserediák fogadáshoz, de ő a stresszes munkája ellenére (ráksebész volt) be akarta bizonyítani, hogy képes egy cserediákot is elszállásolni. De sajnos ezt a stresszt nem tudta elengedni és ez otthon vitákhoz vezetett. Eljutottam addig, hogy családot kell váltanom.
A szervezet szerencsére talált egy másik családot Stockholmban!
Az élet itt a másik családnál tényleg a legfantasztikusabb élmény, ami valaha történt velem!
Az a család az egyik leghihetetlenebb, akivel valaha találkoztam. Mint mentalitásban, életszemléletben, az emberekhez való viszonyulásban. Az apuka 9 nyelven beszél, és 3 nyelven megérteti magát. Négy és fél hónapig voltam ennél a családnál és neki feltett szándéka volt, hogy mire elmegyek, le tudjon velem folytatni egy normális beszélgetést magyarul.És meg is tette! Erős akcentussal, sok hibával, de beszélgettünk magyarul.
Az édesanya emberi jogok jogásza volt, szintén elismert szakember!
A 3 fogadó testvérem pedig ettől a két embertől kapott mindent! Jóban voltunk mindent meg tudtunk beszélni és megadták azt a közeget, amiben tényleg otthon éreztem magam! És ez egy nagyon jó hangulatot adott az utolsó 4 hónapomnak!
Teljesen önkéntes alapon vannak fogadó családjai annak a szervezetnek (YFU), amivel kiutaztam és én is ilyenben voltam.
Nekem 2 fogadó családom volt.
Az elsőben 8 tesóm volt!
Egy ilyen fogadó családot úgy kell elképzelni, hogy befogadnak a családba, nem kell semmit fizetni, csak próbálsz a család részeként működni egész évben. Részt venni a családi programokban… Ez nem csak egy szállás, ahova enni és aludni jársz haza, hanem a család részeként próbálsz tevékenykedni.
De… ez a 2 család dolog nem feltétlen a pozitív része a csereévemnek.
Az első fogadó anyám már kicsit túlkoros volt a cserediák fogadáshoz, de ő a stresszes munkája ellenére (ráksebész volt) be akarta bizonyítani, hogy képes egy cserediákot is elszállásolni. De sajnos ezt a stresszt nem tudta elengedni és ez otthon vitákhoz vezetett. Eljutottam addig, hogy családot kell váltanom.
A szervezet szerencsére talált egy másik családot Stockholmban!
Az élet itt a másik családnál tényleg a legfantasztikusabb élmény, ami valaha történt velem!
Az a család az egyik leghihetetlenebb, akivel valaha találkoztam. Mint mentalitásban, életszemléletben, az emberekhez való viszonyulásban. Az apuka 9 nyelven beszél, és 3 nyelven megérteti magát. Négy és fél hónapig voltam ennél a családnál és neki feltett szándéka volt, hogy mire elmegyek, le tudjon velem folytatni egy normális beszélgetést magyarul.És meg is tette! Erős akcentussal, sok hibával, de beszélgettünk magyarul.
Az édesanya emberi jogok jogásza volt, szintén elismert szakember!
A 3 fogadó testvérem pedig ettől a két embertől kapott mindent! Jóban voltunk mindent meg tudtunk beszélni és megadták azt a közeget, amiben tényleg otthon éreztem magam! És ez egy nagyon jó hangulatot adott az utolsó 4 hónapomnak!
Milyen iskolába jártál? Milyen az ottani oktatási
rendszer?
Nagy a különbség a magyar és svéd oktatási rendszer között. A gimnázium ahova jártam sokkal inkább egy nemzetközi sulinak tudható be. Az osztálytársaim közül - a 35 főből - négyen voltak valódi svédek, a többiek is svédek voltak, ott születtek, csak más etnikumból jöttek. Ez nekem nagyon jó lehetőség volt, hogy barátkozzak!
Az oktatási rendszer tényleg nagyon más, példának okáért sokkal szabadabb. Ha esetleg megkérdeztem, hogy kimehetek-e mosdóba, az elején furcsán néztek rám, hogy ezt miért kérdeztem, hisz ott azt csinál a diák amit akar, addig amíg nem zavarja az óra menetét. Be sem kellett volna mennem az órákra! Ők azt vallják, hogy megtanítanak mindent, amit kell, ha nem figyelek, vagy nem vagyok ott az a saját hibám.
Azért kaptam juttatást minden egyes hónapban, mert iskolába járok, de csak akkor, ha egy hónapban négy óránál többet nem hiányoztam!
Furcsaság még, hogy az összes tanárral tegeződtem és sokkal inkább baráti viszonyunk volt, mint szakmai. Aminek a hátránya az volt, hogy néhányan visszaéltek vele, de többségében jól működött!
Mindenki próbált aktívan részt venni az órán, sokkal kötetlenebb volt az egész. Inkább beszélgetésnek tűnt, mint kemény tananyagnak.
Még egy nagy különbség, amit meg kell említeni: én ott is a 11.évfolyamba jártam, de ott 3 osztályos gimik vannak, így végzős voltam. Az én fakultációm társadalomtudomány volt, amit azért volt jó a mi osztályunkban tanítani, mert ahogy említettem itt rengeteg etnikum jött össze az egész világból. Objektíven tudtuk szemlélni a problémákat, mindenki hozzászólt.
Amit még a sulihoz hozzátennék, mint már említettem sokkal több az interakció és szinte csak előadásokat tartottunk. Inkább csak reáltantárgyakból voltak tesztek, humánokból sosem írtunk, inkább prezentációt tartottunk. Elmondtuk az osztálynak és ez szerintem sokkal jobb volt, mert mindenkire oda tudtunk figyelni és mindenki úgy csinálta meg, hogy ez érdekes legyen a többieknek is. Három-négy prezentáció volt egy órán, tudtunk jegyzetelni, a végén a tanár elmondta a véleményét, és ez kicsit megtördelte az óra menetét, nem volt annyira monoton.
Ez viszont csak humán tantárgyakban jelenik meg, reáltárgyakban nagyon le vannak maradva magyar szinthez képest. Amit ott tanultam végzősként, az itt Magyarországon nyolcadikos vagy kilencedikes anyag!
Nagy a különbség a magyar és svéd oktatási rendszer között. A gimnázium ahova jártam sokkal inkább egy nemzetközi sulinak tudható be. Az osztálytársaim közül - a 35 főből - négyen voltak valódi svédek, a többiek is svédek voltak, ott születtek, csak más etnikumból jöttek. Ez nekem nagyon jó lehetőség volt, hogy barátkozzak!
Az oktatási rendszer tényleg nagyon más, példának okáért sokkal szabadabb. Ha esetleg megkérdeztem, hogy kimehetek-e mosdóba, az elején furcsán néztek rám, hogy ezt miért kérdeztem, hisz ott azt csinál a diák amit akar, addig amíg nem zavarja az óra menetét. Be sem kellett volna mennem az órákra! Ők azt vallják, hogy megtanítanak mindent, amit kell, ha nem figyelek, vagy nem vagyok ott az a saját hibám.
Azért kaptam juttatást minden egyes hónapban, mert iskolába járok, de csak akkor, ha egy hónapban négy óránál többet nem hiányoztam!
Furcsaság még, hogy az összes tanárral tegeződtem és sokkal inkább baráti viszonyunk volt, mint szakmai. Aminek a hátránya az volt, hogy néhányan visszaéltek vele, de többségében jól működött!
Mindenki próbált aktívan részt venni az órán, sokkal kötetlenebb volt az egész. Inkább beszélgetésnek tűnt, mint kemény tananyagnak.
Még egy nagy különbség, amit meg kell említeni: én ott is a 11.évfolyamba jártam, de ott 3 osztályos gimik vannak, így végzős voltam. Az én fakultációm társadalomtudomány volt, amit azért volt jó a mi osztályunkban tanítani, mert ahogy említettem itt rengeteg etnikum jött össze az egész világból. Objektíven tudtuk szemlélni a problémákat, mindenki hozzászólt.
Amit még a sulihoz hozzátennék, mint már említettem sokkal több az interakció és szinte csak előadásokat tartottunk. Inkább csak reáltantárgyakból voltak tesztek, humánokból sosem írtunk, inkább prezentációt tartottunk. Elmondtuk az osztálynak és ez szerintem sokkal jobb volt, mert mindenkire oda tudtunk figyelni és mindenki úgy csinálta meg, hogy ez érdekes legyen a többieknek is. Három-négy prezentáció volt egy órán, tudtunk jegyzetelni, a végén a tanár elmondta a véleményét, és ez kicsit megtördelte az óra menetét, nem volt annyira monoton.
Ez viszont csak humán tantárgyakban jelenik meg, reáltárgyakban nagyon le vannak maradva magyar szinthez képest. Amit ott tanultam végzősként, az itt Magyarországon nyolcadikos vagy kilencedikes anyag!
Milyen plusz élményeket adott neked ez az utazás?
Ez egy nagyon nehéz kérdés, amire hosszan tudnék válaszolni! Úgy tudnám leírni, hogy akármelyik nap, akármelyik órájába visszamennék Svédországba!
Ez egy nagyon nehéz kérdés, amire hosszan tudnék válaszolni! Úgy tudnám leírni, hogy akármelyik nap, akármelyik órájába visszamennék Svédországba!
Hogy birkóztál meg a honvággyal?
Ez a legnehezebb része volt a csereévemnek. Természetesen voltak vele problémáim.
Mikor odaértem, az első reakcióm az volt, hogy „Úristen ez más!”. És minden reggel úgy keltem fel, hogy istenem, Svédországban vagyok és ez csodálatos! Ez az egész csereévemre kihatott. Elteltem a sok új élménnyel, sose tudtam mi fog történni aznap. Ezért nem igazán éreztem a honvágyat! Havonta egyszer beszéltem a szüleimmel, amit ők kevésnek éreztek, de szerintem ez az abszolút rám illő mondat, hogy: „Ha nincs hír, akkor az jó hír, mert akkor jól vagyok!”
Barátnő szempontból azért nehezebb volt. A családod megérti, hogy egy fantasztikus lehetőség és nem véletlenül nem hívod őket. Le kellett redukálni a telefonhívások számát, mert tudtam, hogy ha akár hetente beszélünk, az is itt tartana Magyarországon, és nem lett volna ez a csereév érzésem. Végül hetente vagy kéthetente beszéltem a barátnőmmel.
Szóval nagy problémáim nem voltak a honvággyal, mert egyszerűen elteltem az élménnyel.
Ez a legnehezebb része volt a csereévemnek. Természetesen voltak vele problémáim.
Mikor odaértem, az első reakcióm az volt, hogy „Úristen ez más!”. És minden reggel úgy keltem fel, hogy istenem, Svédországban vagyok és ez csodálatos! Ez az egész csereévemre kihatott. Elteltem a sok új élménnyel, sose tudtam mi fog történni aznap. Ezért nem igazán éreztem a honvágyat! Havonta egyszer beszéltem a szüleimmel, amit ők kevésnek éreztek, de szerintem ez az abszolút rám illő mondat, hogy: „Ha nincs hír, akkor az jó hír, mert akkor jól vagyok!”
Barátnő szempontból azért nehezebb volt. A családod megérti, hogy egy fantasztikus lehetőség és nem véletlenül nem hívod őket. Le kellett redukálni a telefonhívások számát, mert tudtam, hogy ha akár hetente beszélünk, az is itt tartana Magyarországon, és nem lett volna ez a csereév érzésem. Végül hetente vagy kéthetente beszéltem a barátnőmmel.
Szóval nagy problémáim nem voltak a honvággyal, mert egyszerűen elteltem az élménnyel.
Mi volt a legérdekesebb?
A nagyváros! Szombathelyről Stockholmba kerülni hatalmas váltás volt! Hozzá kellett szokni, hogy mehetek busszal, villamossal, metróval…
Ami pedig talán a legnagyobb problémát jelentette, hogy Svédország hihetetlenül drága! Az árak kétszerese, háromszorosa a magyar áraknak, de a svéd fizetések is ennyivel magasabbak!
Mikor először elmentem egy boltba, hogy vegyek magamnak egy rágógumit, kicsit a szívemhez kaptam, mikor megtudtam, hogy 850Ft-ot adtam ki egy rágóért! Tehát jól jött néha az a juttatás, amit kaptunk, ez kb. 1500 svéd korona volt.
A nagyváros! Szombathelyről Stockholmba kerülni hatalmas váltás volt! Hozzá kellett szokni, hogy mehetek busszal, villamossal, metróval…
Ami pedig talán a legnagyobb problémát jelentette, hogy Svédország hihetetlenül drága! Az árak kétszerese, háromszorosa a magyar áraknak, de a svéd fizetések is ennyivel magasabbak!
Mikor először elmentem egy boltba, hogy vegyek magamnak egy rágógumit, kicsit a szívemhez kaptam, mikor megtudtam, hogy 850Ft-ot adtam ki egy rágóért! Tehát jól jött néha az a juttatás, amit kaptunk, ez kb. 1500 svéd korona volt.
A legfontosabb az, hogy
tényleg nagyon sokat változtam. A legnehezebb volt, hogy hiába volt ott a
szervezet, a család, egyedül voltam. Ott kellett lennem fejben, ha eltévedek,
stb. meg kell oldanom a saját dolgaimat.
Hogy birkóztál meg a nyelvvel?
Az elején természetesen nehéz volt, mert semmilyen svéd nyelvtudásom nem volt. Nem is gondoltam, hogy ez probléma lesz, de természetesen az elején az volt, hisz az órákból nem sok mindent értettem. Az elején csak angolul kommunikáltam, de az első fél év után sikerült annyira megtanulnom svédül, hogy megértettem az órát! Ha egy szót nem értettem és sokszor előfordult lejegyzeteltem, lefordítottam, megtanultam. A prezentációkat először angolul tartottam, utána pedig írtam magamnak egy jegyzetet svédül és próbáltam azt felolvasni, a végén pedig már önállóan próbáltam elmondani a gondolataimat. Természetesen voltak és vannak is nyelvtani hibáim, mert sajnos ez egy velejárója annak, ha az ember hallás után tanul meg egy nyelvet. Önszorgalomból is rengeteget kellett tanulni, pl. 1 héten feladtam magamnak 30 szót, azt megtanultam használni is. Az elején teljesen alap dolgokat a végén pedig már a szókincsemet bővítettem.
Összességében: tudok folyékonyan svédül, ha nem is hibátlanul.
És nekem mostantól ez a szupererőm, hogy beszélek svédül!!
Somával, osztálytársa, Szabó Kitti beszélgetett.
Az elején természetesen nehéz volt, mert semmilyen svéd nyelvtudásom nem volt. Nem is gondoltam, hogy ez probléma lesz, de természetesen az elején az volt, hisz az órákból nem sok mindent értettem. Az elején csak angolul kommunikáltam, de az első fél év után sikerült annyira megtanulnom svédül, hogy megértettem az órát! Ha egy szót nem értettem és sokszor előfordult lejegyzeteltem, lefordítottam, megtanultam. A prezentációkat először angolul tartottam, utána pedig írtam magamnak egy jegyzetet svédül és próbáltam azt felolvasni, a végén pedig már önállóan próbáltam elmondani a gondolataimat. Természetesen voltak és vannak is nyelvtani hibáim, mert sajnos ez egy velejárója annak, ha az ember hallás után tanul meg egy nyelvet. Önszorgalomból is rengeteget kellett tanulni, pl. 1 héten feladtam magamnak 30 szót, azt megtanultam használni is. Az elején teljesen alap dolgokat a végén pedig már a szókincsemet bővítettem.
Összességében: tudok folyékonyan svédül, ha nem is hibátlanul.
És nekem mostantól ez a szupererőm, hogy beszélek svédül!!
Somával, osztálytársa, Szabó Kitti beszélgetett.
Csak egy megjegyzés, NEM Horváth Kitti beszélgetett Somával, hanem SZABÓ KITTI!
VálaszTörlés