Lyukaskő-díj 2014. Kustos Julcsi 12/A

a délceg idő

márványból vagyok: kőből és csendből,
nem ingat meg, csak a földcsuszamlás.
-de a földcsuszamlás is én, csakis én vagyok-
kő vagyok, s csend. nem vagyok semmi más.

de még homlokon csókol a délceg idő,
s amíg a torkán pihentetem a kezem
ő még velem marad. megjavulni.
-majd elindul, ha én megérkezem.

        *

ugye látod, ugye érzed, milyen nehéz
ez az ócska, tompa elzuhanás?
és gyászol a menet, és rózsafüzérként
téged igéz ezer fojtott fellobbanás.



2013. október 20.
Szombathely

---------------------------------

szerda


harc volt:
ültünk egymás
rég ápolt emlékeként.
- a dolgok a vérerek
és a pupillák tágulásán
múlnak -

harc volt;
elektromos kisülés,
zavar a meridiánban
- vér nélkül pusztuló,
és bukásában szép.

mondd; döntetlen-e
az egyszerre vesztett ész?


--------------------------------


I.

ő volt mindene.

évszakok, alfonz mucha,
a logaritmusok megoldása
a Holdhorgász meséi,
éjjeli lámpások fénye
szájcsücsökben megölő szigor,
abszolút hallás,
nyíló jázminok,
ezerszer eltépett szüzesség.

a minden mértékegysége.

        2013. aug.