„Az örökkévalóság fárasztó – főként a vége felé.”

  Ma egy hete… Azt sem tudom már pontosan mi folyt az OMK falai közt. Egy dolog biztos; az „Aludj máskor! – IX. 24 órás vetélkedő” keretein belül zajlott az adott esemény.
  A Nagy Lajos Gimnázium ebben az évben is elindította lelkes kis csapatát, a Big Lui-t, hogy iskolánkat képviselve próbáljanak meg 24 órán keresztül minél kreatívabban és lelkesebben versenyezni,jó helyezést elérni, és természetesen bulizni egy hatalmasat.

  Hogy őszintén megvalljam, néha nehéznek bizonyul egy iskolai programot, egy fél órás megemlékezést vagy  egy rövid műsort is összefoglalni, hát még résztvevőként, a „kulisszák mögül” írni egy teljes nap programjáról… De természetesen megpróbálom.

  Idei témánk a tavalyi londoni játékokkal kapcsolatban az olimpia volt. Csapatunk Olaszország színeiben sorakozott fel, amit nagyon szerencsésnek találtunk, hiszen épp eléggé karakteres, közeli, és kultúrájában különleges ország.
  Mint minden évben, idén is kaptunk három „elő feladatot” – ami, olyan feladatot takar, melyet a vetélkedő előtt kellett teljesítenünk. Elsőként készítenünk kellett egy olimpiai lángot, melynél, amikor az alkotók behozták megmutatni, leesett az állam.  Kritérium volt, hogy nem lehet nyílt lángú, valamint robbanómotoros az alkalmatosság, ők pedig nagyon ötletesen egy villogó piros biciklilámpával oldották meg a tűz problémáját. Továbbá össze kellett hoznunk egy műsort, mely megnyitja az első Vas Megyei Olimpiát. Kreativitásunknak semmi nem szabott határt; műsorunkban helyet kapott az olasz maffia, némi mambó, Németh Zsolt (egy olimpikon édesapa), úszás, birkózás, egy kis néptánc, bűntény (ld. maffia), és persze egy közös kacsatánc is.
  S végül, de nem utolsó sorban, mindenkinek jelmezt kellett kitalálnia/készítenie a felvonulásra.

  Miután megérkeztünk az MMIK-tól az OMK-ig vezető felvonulásról, lepakoltuk a cuccainkat, beöltöztünk, s mi magunk is megnyitottuk a vas megyei olimpiánkat, tehát elkezdődött a vetélkedő. Hosszú-hosszú listát alkotna a sok elem, ami aznap a programunkat képezte.
  Csapatunkba direkt módon minden „embertípusból” válogattunk; kerestünk zenészeket, rajzosokat, sportolókat, szavalókat, és olyan bevállalós embereket, akik bármire vállalkoznak a csapat sikeréért.  S azt kell hogy mondjam, ezek közül mindenkire szükségünk volt.
  Például bőven akadt sportos embereket követelő, a mérnöki tudást próbára tevő feladat (ez utóbbi nem is egy volt; elsőként egy repülésre képes, és mutatós sárkányrepülőt kellett készíteni, majd egy bob pálya makettet, végül pedig műugró katapultot). És persze minden műsornál elkelt egy szép hangú kommentátor (általában Némethy Zsófia), valamint pár erős fiú, akik húztak, vontak, emeltek vagy csak úgy általában táncoltak.
  Külön öröm volt, hogy Márfi Márk,  volt diákunk (tavaly ballagott) is el tudott jönni, hogy velünk virrassza végig a napot.

  A 24 óra leforgása alatt temérdek műsort állítottunk össze (betiltott olimpiai sportágakról, NDK-s sportolónőkről, őskori olimpiai divatról, stb. - szóval mindenki legalább egyszer valaki bőrébe bújt), olimpiai himnuszt ítunk, s azt elő is adtuk, éneklésére Nagy Júlia vállalkozott,  vendégzenészként egy öregdiákunkat Kiss Gábort riadóztattuk, aki gitárral az oldalán meg is érkezett, színpadra is állt. Emellett megfogalmaztuk az Olasz Olimpiai Eskü nyolc pontját, kreáltunk egy olimpiai kabalát, akiről filmet is forgattunk, s még ezer más dolgot csináltunk, csak egy dolgot nem… Nem aludtunk.

  Éjfél, és hajnali három között Radics Gigi zenélt nekünk (a szimfonikusokkal adott koncertje után beugrott egy szám erejéig, hogy ezzel biztasson mindenkit a további munkára), majd az Anima Sound System adott koncertet.

  Csapatunk a hátsó fal ablakai mellett táborozott, így hajnalban óráról órára, majd percről percre láthattuk, hogyan világosodik ki az ég. Ez a világosság a fáradtságtól eltompult embereket egy kicsit felrázta végre, s a közelgő eredményhirdetéssel és a jól megérdemelt alvással vigasztalta őket.

  Hajnalban még kaptunk pár feladatot; reggeli tornát kellett tartanunk egy kiválasztott sportággal kapcsolatban, Tancsics Zsófia, ’Zsó’ remekül mozgatott át minket a súlyemelés jegyében, „jelzés értékű” kitömött vállakkal, az Irie Maffia egy pörgős számára. S a záróműsor előtt ez volt az utolsó feladatunk.
  A záróműsort köszönettolmácsolóra, hagyományosra formáltuk; felvonultattuk az elkészített tárgyainkat (az ókori Ferrari-fogatunkat, a hatalmas aranyérmünket, és az ajándékboltunkból egy kis mű spagettivel is kedveskedtünk a zsűrinek), táncoltunk egy kicsit, majd meghajlással búcsúztunk.

  Miután minden iskola előadta a záróműsorát, következett a várva-várt eredményhirdetés. Dj Change még utoljára felrázott minket pár pörgős számmal, és lufiesővel, majd a zene elhalkult, mi leülhettünk, hogy végignézzük a kivetítőn a képeket, melyek a vetélkedő alatt készültek rólunk.
  Végül a zsűri és a szervezők felvonultak a színpadra, mi pedig szívdobogva vártuk az eredményt. Ahogy közeledtünk a középmezőnyhöz egyre gyorsabban vert a szívünk, s mi, a főszervezők (Horváth Boglárka, Fazekas Viktor, Lelkes Dénes, valamint jómagam, Kustos Júlia) egyre többször néztünk össze. Amikor az ötödik helyre még mindig nem minket szólítottak, fellélegeztem. Benne vagyunk az első ötben.
  Nem kellett sokat várnunk, ugyanis a következőként, minket szólítottak. Hiszem, hogy bátran leírhatom; a Big Lui tombolt. Bogi felment a színpadra átvenni az emléklapunkat, valamint a zsűri ajándékát, mi pedig lent skandáltuk: Big Lui! Big Lui!
 Csapatunkat a Bolyai, a Savaria, valamint a Jurisich csapatai előzték meg, akiknek itt is szeretnék a csapat nevében gratulálni.

  S nem is nyújtom tovább a 24 órás rétestésztáját.
  Meghatározó élmény volt  ilyen jó csapat része lenni, s remélem,  ha jövőre is megrendezésre kerül a verseny, összeszokott, sokoldalú csapatottal indulhatunk  ismét.

 Búcsúzóul hadd idézzem a hétfői, félálmos napomon a franciaórán táblára felkerült  bölcsességét (magyarul): „Az örökkévalóság fárasztó – főként a vége felé.”
Szombathely, 2013. április 21.

Kustos Julcsi (11/A)

GRATULÁLUNK!!!  GRATULÁLUNK!!!  GRATULÁLUNK!!!

Olvassátok el még Jene Bogi (10/A) írását is. Ugyanitt rengeteg képet találhattok: http://vaskarika.hu/hirek/reszletek/6638/boldog_orult_csaladda_lettunk-aludj_maskor_egy_versenyzo_szemeve