Hétfőn- elfogadva Kovács Adrienn (11/D) meghívását- iskolánkba látogatott két vasi olimpikon, Kiss Szilárd és Pars Krisztián. Kiss Szilárd súlylökésben versenyzett, ma már edző, Pars Krisztián kalapácsvetésben még aktív versenyző. Szilárd a 2000-ben Sydney-ben rendezett olimpián indult, Krisztián a 2004-es athéni és a 2008-as pekingi olimpiai játékokon képviselte hazánkat, most pedig készül a következő nagy megmérettetésre, a 2012-es londoni olimpiára. Mindketten a szombathelyi Dobó SE kiemelkedő képviselői.
A beszélgetést előtt rövid filmet láttunk Pars Krisztiánról, melyet a Mező Ferenc Szellemi Diákolimpia területi döntőjére induló csapatunk készített.
A rendhagyó testnevelés óra Adrienn kérdéseivel indult, de később már többen is mertek bátrabban érdeklődni. Szívem szerint a 45 perces beszélgetést szó szerint közölném, mert érdekes, tanulságos és nagyon jó hangulatú volt. Mindkét olimpikon kiskamaszként kezdte a dobóatlétikát a legendás hírű edző Németh Pál irányításával. Ennél a sportágnál(is) rendkívül fontos a testi felépítés és fizikai erő + az akaraterő. Tíz éves korban ideális elkezdeni a dobóatlétikát ám az igazi nagy eredmények 25 év körül kezdenek jönni és ezután még hosszú ideig eredményesen lehet a pályán maradni. Jóllehet ennél a sportnál fokozott a sérülés veszélye. A 7,5 kilós kalapács például 400-500 kilós lesz a forgás következtében...A dobóatléta extrém terhelésnek van kitéve.
Krisztiánnak 10 edzése és két úszóedzése van hetente. Év vége felé másfél-két hónap pihenés, ez heti két edzést jelent. Évente 20-25 versenyen van, ebből 10-25 külföldön . A versenyeknek köszönhetően a két olimpikon bejárta szinte az egész világot. Adrienn meg is kérdezte, melyik konyha specialitását találták a legérdekesebbnek. Szilárd evett sáskacsipszet Thaiföldön, Krisztián pedig a japán konyha egyik alkotását említette, melynek közepén egy állat (nem tudjuk melyik) szeme (!) volt.
Természetesen a versenyek között az olimpiák a legrangosabbak. A felfokozott hangulat, a szervezés és a szervezettség, a versenyzők, a nézők és az újságírók száma, az olimpiai játékokat más versenyekkel összehasonlíthatatlanná teszi. A versenyszám után általában 5-6 nap marad nézelődni, utazgatni, ismerkedni az olimpiának helyet adó várossal és országgal.
Egyébként a többi külföldi verseny is feszített tempóban zajlik. Reptér, szálloda, verseny....
Az élsporttal nemcsak komoly fizikai, de lelki terhelés is jár. Szilárd például egészen különleges hobbival igyekszik ez utóbbit oldani. Hosszú idő óta lepkéket és rovarokat gyűjt.
Eredményüknek köszönhetően alatt mindketten számos ajánlatot kaptak külföldről, főleg angol és amerikai egyetemek keresték meg őket, de egyikük sem élt a lehetőségekkel. A szombathelyi dobóiskolában maradtak, mert az edző személye meghatározó és Németh Pálnál jobb edzőt nem találtak volna.
A beszélgetés végén még a sportdiplomáciáról is szó esett, ami már egy egészen más történet lenne...
Nagyon szubjektív zárómondat: Kiss Szilárd és Pars Krisztián sportolóként és emberként egyaránt példaként szolgálhatnak nekünk.
Még többet a szombathelyi Dobó Sportegyesületről: dobose.hu
Krisztiánról: pars.hu
Szilárdról:
http://www.naplo-online.hu/borosta/20110824_kiss_szilard_lepkekiallitasa_szombathely
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése