A télen hullott hó patakokban csorog alá a hegyekből. Nyiladoznak az első virágok, s bársonyos szirmaikat kíváncsian a Nap felé fordítják. A madarak újult erővel kapnak szárnyra, s vidám dalban tudatják a földlakókkal: megérkezett a tavasz! A szép idő hatására minden felbolydul, akár a méhkas. A téli álmot alvó állatok pislogva bújnak elő, a vándormadarak visszatérnek, hogy újra elfoglalják régi fészkeiket. Az erdőben versenyt dalol egymással a feketerigó, a cinege, a fülemüle. Mókusok ugrálnak ágról ágra, őzek kergetik egymást a réten. A növények is éledeznek. A fák rügyeiket bontogatják, mint megkésett karácsonyi ajándékokat. Hóvirágok fehér fejükkel szemlélik az éledő világot, s üdvözlésképpen integetnek a lágy szellőben. Mi is megérezzük a tavaszt. Családok indulnak kirándulni, művészek vonulnak el a természetbe, hogy annak ébredése szolgáljon múzsául. Ki gyalog, ki kerékpáron, ki lóháton vág neki az útnak. Mindenki mindenkivel eggyé válik. Végre vége a télnek! Elmúlt az az idő, amikor szállingózó hópelyhek fehérbe öltöztették a tájat. Az Elmúlás visszavonulót fúj, s átadja helyét az Újjáéledésnek. Új év, új élet, új kalandok, új szerelem. Tudjuk mi vár ránk, és mégsem sejti senki az eljövőt. A szemekben kíváncsiság lángja lobban, s azt kérdezzük: vajon mit tartogat a jövő?Pócza Gabriella 11/A
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése