Nemrég szörnyű tragédiának lehettünk tanúi: a pécsi egyetemen egy diák agyonlőtte egy iskolatársát, többeket pedig megsebesített. Hogy mindezt miért? Talán még ő maga sem tudja. Feltételezések szerint tettét hirtelen felindulásból követte el. A harag váltotta ki belőle a reakciót, amit azok iránt a diáktársai iránt érzett, akik csúfolták őt.
Sokunkat csúfolták már, s csúfolják még a mai napig. De nem nyúlunk fegyverhez, hisz tudjuk, az nem megoldás. Védjük meg magunkat, a sors pedig majd kiszabja a méltó büntetést – de ne akarjunk azonosulni a sorssal! Tragédia előjele lehet, ha társunk magába zárkózik, és furcsán viselkedik, zavart tekintetéből nem lehet kiolvasni, mi jár a fejében. Nem véletlen a mondás: „a szem a lélek tükre”. Érdemes odafigyelni ezekre az apró jelekre, mert ha időben felismerjük a veszélyt, elkerülhetjük a bajt. Figyeljünk oda a másikra. Sokszor az okozza a legnagyobb problémát, ha valakit magára hagyunk. Az ember beleőrül, ha úgy érzi, nincsen senki, akire támaszkodhat, és elmondhatja a problémáit. Még azoknak az embereknek is szükségük van legalább egy barátra, akik nap mint nap azt mondják: nekik a magány a legjobb társuk. Ha tényleg magukra maradnak, egy idő után belerokkannak, s talán öngyilkosságot is elkövetnek. Nem szabad bántani a másikat azért, ha valamiben nem olyan jó, mint mi. Ha nem tud énekelni, táncolni, vagy nem nyújt fényes teljesítményt valamelyik órán, akkor ne csúfoljuk, hanem segítsünk neki. És ha nem jó ebben, másban biztos az.
Vegyük észre, és értékeljük a másikban a jót, mert valamilyen jó tulajdonság mindenkiben van, s így a tragédiákat is el tudjuk kerülni!
Pócza Gabriella 11/A
Gabi is részt vesz a Vas Népe Séta programjában. Az itt megjelent cikkeiből kaptunk néhányat. Köszönjük. Nekünk nagyon tetszettek, reméljük Nektek is . Gabi igazán ügyesen forgatja a tollat (is), nemcsak az íjat és a kardot, hiszen bizonyára emlékeztek, hogy a Károly Róbert Középkori Történelmi és Kulturális Hagyományőrző Egyesület tagja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése