Vasárnap délelőtt mi, a Nagy Lajos sítáborozós diákjai megindultunk, hogy meghódítsuk Ausztria hegyeit. Megérkezésünkkor egy órán keresztül vacogtunk a hidegben, miközben a holland ifjúság lelkesen üdvözölt minket. Miután elfoglaltuk szállásunkat felvilágosítást kaptunk a napi rutinról. Ennek első pontjaként, a reggeli után becéloztuk Zell am See sípályáját. Itt késő délutánig hódolhattunk a sí nyújtotta élvezeteknek, majd a nap zárásaként visszatértünk a szállásra, ahol befalhattuk az osztrák konyha "remekeit".
Kedden egy fakultatív esti szánkózásra került sor. Traktor húzta kallóba zsúfolódva jutottunk fel a pályához, így azonosulhattunk a vágóhídra szállított háziállatokkal. A lecsúszás viszont annál nagyobb élvezetet nyújtott, a hegy aljába mindannyian sikoltozva, havas arccal értünk le.
Szerdára a tanár úrék még egy karaoke estet is beiktattak. Az éneklés mindenkit jó hangulatba hozott, páran felbátorodva ragadták magukhoz a mikrofont. A kimerítő szórakozásnak és az egyéb "mellék elfoglaltságoknak" köszönhetően a következő napi gleccsersíelésnek a szokásosnál kissé fáradtabban indultunk neki. A völgyre nyíló kilátást viszont lelkesen csodáltuk.
Utolsó napunk már kora reggel izgalmasnak ígérkezett. Először egy síléc tűnt el, majd ezt követte a megszokotthoz képest feltűnően rövid sor a felvonónál. Aztán egy telefon tűnt el, majd némi kavarodás is adódott. Ezzel viszonylag sok idő ment el az indulás előtt, így elkönyvelhetjük, hogy a rövidebb-hosszabb várakozás a sítábor egyfajta motívumává vált. De miután minden és mindenki megkerült, végre hazaértünk.
Málics Veronika 9/B
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése