NLGvers mindenkinek

Vendég A héten az ősz is bekopogtatott. Csendesen leült, tudod, ahogy szokott És kéretlenül, nem várva Halkan odabökte, hogy Marad még néhány hónapot. Jól van, mondtam neki s kérdeztem Tavaly óta mi minden változott? Szűkszavúan felelte, hogy semmi, És hogy idén is ahogy mindig Csak szokásos szívfájdalmat hozott. Kínáltam teával, kávéval és némi Szíverősítővel...de tudjátok milyen Semmit nem kér, nem fogad csak Ül a búskomor fejével. Aztán megszólalt: - Egy kis teát mégiscsak elfogadok! Örömmel nyújtottam felé egy kedves bögrét Hátha kicsit jobb kedvre derítem. Az almás-fahéjas ködben pedig Nem nagyon, de épphogy leheletnyit szerényen Rám tekintett s elmosolyodott szemérmesen. Csak egy pillanat volt, aztán Menekült is vissza búskomorságába. De én ezen a pillanaton még soká Elidőztem. Lám, lám... A végén mégis csak én győztem! Sokszor hittem, hogy nem kedvelem. Jöttére felállt a szőr a hátamon. Mindig csupa bajt hozott rám És ha jött csak munka ült a vállamon s a szenvedés kis csomagjai csüngtek a fülemen is. Ám ez a kis mosoly mindent megváltoztatott. Rájöttem, hogy az ősz olyan Mint amilyen én vagyok és Egy pillanat alatt felfordult a világ, Életemben először kedveltem minden mozdulatát. A Mélabú már csak csendes elmélkedés, A ködös reggel csupa varázs, megigézés, A lehulló levelek halála pompás szivárvány Apró csodák díszes szövete mely Töredék alatt változott meg szemembe. Lassan készülődni kezdett. Megyek tovább mondta. Jöttömre egy év múltán számíthatsz s Már nem a széken ült, hanem Szorosan a kezemet fogta. Egy év. Te jó ég! Hová lesz addig Ez a sok csoda? - Nefélj! Visszatérek s meglásd Addig is szép lesz, gyönyörű szép Az élet minden egyes pillanata. Mert évszakok jönnek aztán mennek is megint Csak mi maradunk itt állandóan ez Örökös körforgás tengelyeként. S sokszor Nem is vagyunk tudatában annak, Hogy ez az egész mennyire nagyon szép. Vekszli Anna 12/A : 4 perce Részletek