Amerikai álom? Már nemcsak álom többé!

Csendes Fannival(11/B) beszélgettem, aki az USA-ban töltött majdnem egy évet, pontosabban az Ohio állambeli Oakwood-ban.

Egy családnál laktál?
Igen, vagyis a tanév alatt sorban 3 családnál- kb. háromhavonta költöztem- majd még nyáron kettőnél voltam.

Ez így nem volt rossz? Mert általában arról hallani, hogy egy család fogadja be a cserediákot.
Jó volt, mert ott annyi ember van, és nagyon különbözőek. Így többféle családot megismerhettem.
De ugyanabban a városban laktam, szóval nem kerültem messzire.

A nyelvtudásod gondolom gyarapodott.
Igen, nekem az volt a legfőbb célom, hogy akcentussal tudjak beszélni. Ez sikerült is, bár már kicsit kopik. Most voltam felsőfokú nyelvvizsgán, ahol megkérdezték honnan jöttem, mi ez az akcentus.

Nem mindenki megy ki egy teljes tanévre külföldre. Már régóta tervezted?
Kéttannyelvű általános iskolába jártam, eközben kétszer is elvittek minket Angliába. Már középiskolába is szívesen mentem volna oda, de mivel felvettek az NLG-be, ezt elvetettem. Amikor elkezdtem a gimit még mindig bennem volt a vágy, hogy szeretnék kiutazni. Ismertük jól a Rotary Klubbot, a cserediák programot, ezért belevágtam. 3 országot kellett megjelölnöm- ahova szívesen mennék, és hármat; ahová semmiképpen nem.

Milyen volt megszokni az ottani életet, beilleszkedni?
Ismertem már néhány cserediákot - akik az előző években kinn voltak, tőlük tudtam, hogy ez a legklasszabb dolog. Ezért amikor kimentem, úgy döntöttem, hogy nem fogok félni. Bemutatkoztam, hogy Magyarországról jöttem, ezután hihetetlen volt, de úgy kezeltek, mintha sztárok lennénk. Például sétáltam a folyosón, és ismeretlenek köszöntek már az év elején is. A fogadótesóim is segítettek, valamint az is, hogy sportoltam és jó tanuló voltam. Az emberek nagyon befogadóak, nyitottak és mindenben támogattak.

Milyen különbségeket fedeztél fel?
Egy kertvárosban laktam, ahol a környezet rendkívül ápolt. A házak, a kertek mind olyan képre készen állnak. A politikáról mindenki annyit beszél, az elnökválasztáskor az utcánkban minden kertben ki volt rakva, hogy kire fog szavazni a tulajdonos.

Mennyire volt honvágyad?
Az elején mindennap beszéltem a családommal, de aztán rájöttem, hogy úgy nem fejlődik az angolom, ezért inkább csak a hétvégékre tértünk át. Nem éreztem nagyon honvágyat, mert el voltam foglalva, és a cserediák barátaimmal szinte egy családot alkottunk.

Mit sportoltál?
Először kipróbáltam az amerikai focit, de azt csak egy jótékonysági meccsen. A fogadóapukám próbált oktatni- ő a tipikus amerikai apa, már a meccs elején beállítottak, de mivel nehéz volt követnem a szabályokat, később kiállítottak. Bár nem úgy sült el, ahogy terveztem emlékezetes élmény maradt.
Ezután kosaraztam, és az őszi szezon végére én lettem a csapatkapitány. Ezzel először mindenkinek kételyei voltak, hogy csináljam-e, de mindennap volt edzésünk, és gyakran még otthon is kosaraztam.
Tavasszal softball-oztam. Sok barátom lett, jöttek a meccseinkre is, ami kb. három volt egy héten.

Több helyre elutaztál az országon belül. Mesélnél kicsit erről?
Persze, az USA district-kre (kerületekre) van felosztva, a miénkben minden hónapban volt egy ottalvós buli; pl. Cincinnati-ben. Ezekre minden cserediák jött. Ezenfelül 3 út közül egyre lehetett menni, én a leghosszabbat választottam, ami a nyugati parton haladt végig. Volt egy Rotary-s keresztanyám, akinek bármikor szólhattam, ha kellett valami. Vele New York-ba is eljuthattam, ahova nagyon vágytam.

Milyen volt az iskola? Sokat tanultál?

Akikkel beszéltem- akik itt voltak előtte Magyarországon-azt mondták, hogy nem olyan fontos bejárni, nem fogok semmit se érteni. Az elején tényleg így volt. Azt hallottam, hogy nem baj, mit számít ez nekem. Az, hogy nem hittek bennem arra ösztönzött, hogy tanuljak keményebben. Így év végére kitűnő tanuló lettem. Ezért sokat kellett tenni, a tantárgyaimat magam választhattam. Főzés órán-ami a könnyebbek közé tartozott- azt is leosztályozták, hogyan tudja valaki elkeverni a tojást a liszttel. Az iskola augusztus 16-án kezdődött, és június 2-án lett vége.
Mivel Ohio államban egy érettségi a 11. osztályban ingyenes-ugye ott többször lehet - és nagyon ajánlották, ezért leérettségiztem, ami nagyon jól sikerült. A diákokat hihetetlenül motiválják; fogalmazásban is mindenkinek a saját véleményére kíváncsiak.

Köszönöm a beszélgetést, sok sikert kívánok!

(Tóth Éva, 12. A)