2011-ben számos helyen és számtalan alkalommal emlékeztek Liszt Ferenc születésének 200. évfordulójára. Liszt Ferenc egyszerre volt magyar és európai. Korának menő szupersztárja, ma pedig immár halhatatlan klasszikus, a zenei kánon megkerülhetetlen alakja.
A cikket írta, a képeket küldte, a montázst megalkotta és a versenyen résztvett: Baranyai Anna 12/B.
Apró ötlet: olvasás közben hallgassátok a cikkben említett Liszt-művet.
Vándorélet
Liszt Ferencet mindenki ismeri, hiszen még egy Tom és Jerry epizód is az egyik művére, a II. Magyar Rapszódiára épült. Ő volt a romantika zenei életének egyik legsokoldalúbb irányító egyénisége, a kor szellemi vezére, az első mai értelemben „sztárolt” zeneszerzője, és mindenidők legnagyobb zongoraművésze, aki idén ünnepelhette volna 200. születésnapját. Ennek örömére sok európai nép tisztelgett emléke előtt, de legbüszkébbek mégis mi, magyarok lehetünk Rá.
Egész évben országszerte emlékeztünk az egyik legönzetlenebb, legvallásosabb természet adta tehetségre kiállításokkal, hangversenyekkel, zongoraestekkel, és természetesen műveltségi versenyekkel is. Ezek közül is a legnagyobbat a Jeunesses Musicales Egyesület szervezte, a Fidelio Médiával, és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemmel karöltve. A Vándoréletre keresztelt vetélkedőre 144 csapat nevezett szerte a Kárpát-medencéből, köztük a Vasvári Zeneiskola gLisztando (szójáték a glissando zenei kifejezésből) nevű csapata, melynek Bíró Hajnalka, Gerencsér Fruzsina, Kereszti Réka, és Hirschmann Bálint mellett jómagam is a tagja voltam. A verseny első része 10 online fordulóból állt, melyek mind 1-1 Liszt életében fontos szerepet játszó városokhoz kapcsolódtak. A feladatok megoldásához szükséges ismereteket egy háromkötetes, vastag, de annál izgalmasabb könyv szolgálta, melyet Alan Walker zenetörténész írt. A sok olvasás és zenehallgatás közben bebarangoltuk egész Európát Liszt nyomában, és olyanokat is megtudtunk, hogy pont 21 lépcső vezetett fel a házába, vagy, hogy I. Miklós orosz cár két cirkuszi medvét ajándékozott neki.
Ez alatt a 10 hetes időszak alatt, minden pénteken összegyűltünk a kis kuckónkban, a zeneiskola tanárijában, hogy egyeztessük megoldásainkat, és közösen megoldjuk a legizgalmasabb részét minden fordulónak: az időre menő tesztkérdéseket. Ezelőtt mindig alaposan kikérdezett minket „mentorunk”, Szabó Zoltán iskolaigazgató, akinek annyi mindent köszönhetünk, és aki olyan büszke ránk.
Ráadásként egy gLisztando tábort is tartottunk az őszi szünetben, amikor megcsináltuk a filmünket a különdíjra pályázva. Az 59 perces videóban megmutatjuk, hogyan tanultunk, hány pizzát ettünk meg, hogy Hajni sütijének hozzávalói közt 200 dkg liszt szerepelt, ahogy Réka a helyi pékségben egreslepényt, Liszt kedvencét vásárolta, és hogy az ügyeletes orvos megállapította, hogy lisztérzékeny vagyok.
A fordulók alatt megismerhettük a mindenre kíváncsi svájci milliomosnőt, aki egyre nehezebb feladatokkal látott el minket, de pluszpontért énekelhettünk a macskájának, szülinapja alkalmából.
Ahogy közeledett az online forduló vége, egyre jobban izgultunk, bekerülünk-e a 6 döntős csapat közé. Felesleges volt, ugyanis a pluszpontok miatt a maximálisan elérhető 1000 ponton felül 1007 –el az első helyen jutottunk tovább. Üdvrivalgás, megkönnyebbülés. Jöhetett a vetélkedő második része, Budapesten, a Művészetek Palotájában tartott offline döntő, melyet a Bartók Rádió is közvetített.
December 9-én utaztunk fel, ahol először is stílszerűen, vezetéssel körbenézhettünk a Liszt Ferenc Emlékmúzeumban, majd a többi csapattal, a szervezőkkel, (a világ legjófejebb szervezőivel) és a leendő zsűri néhány tagjával közösen az impozáns New York kávéházban vacsoráztunk. Másnap reggeli után mentünk a MüPába. Miután lepakoltunk, körbejártuk a színpadot, ahol csupán 6 asztal állt a csapatoknak, és egy gyönyörű Steinway versenyzongora. A döntő közben ezen játszotta el a VI. Magyar Rapszódiát és közkívánatra a Manók Táncát a zsűri egyik tagja, Bogányi Gergely zongoraművész. A műveltségi és zene-felismerési feladatok között még meghallgattuk a Szent Efrém férfikart, Zsoldos Bálint muzsikálását, illetve a Zeneakadémia népzene szakos hallgatóinak előadását.
Két feladattal előre is kellett készülnünk, ezekről dr. Batta András, a Zeneakadémia rektora, és dr. Hamburger Klára zenetörténész fejtette ki véleményét, aki mindenre figyelt, azt is kijavította, hogy cintányéron nem játszanak, a cintányért ütik, kérem szépen. (A hegedűt meg vonják.)
Na de egy szó mint száz, dobpergés, füstgép, fanfár, lássuk a végeredményt. Összesítve 1091 pontot gyűjtöttünk össze, de mivel a végelszámolásban csakis a döntőben szerzettek értek, így a negyedik helyre szorultunk. A fináléban a Kürt utcai zenészek teljesítettek legjobban, így ők utazhatnak el Weimarba.
Mi nem bánjuk a végeredményt, őszintén szólva, mivel úgy volt meghirdetve a fődíj, hogy „utazás egy Liszt életében jelentős szerepet játszó városba”, mindvégig abban reménykedtünk, hogy Párizs lesz az úti cél. Így is annyi élménnyel lettünk gazdagabbak, hát még a nyereményekről nem is beszélve! Mind az öten külön-külön kaptunk gyönyörű könyveket, CD-ket, DVD-ket, tiszteletjegyeket is két koncertre.
Végül egy beszédmondós, pezsgővel koccintós, barátságkötős óra után fáradtan, de büszkén és boldogan tértünk haza otthonunkba, mint ahogy Liszt érkezett mindig Magyarországra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése