A lelkes kis csapat 11 óra felé érkezett meg. Először nagy sétát tettek a középkori Bécsben, ahol ma a görög és a zsidó negyed hangulatos kis utcái találhatók. Innen a Stephansdomhoz jöttek, ahol rövid ismertetés után mindenki saját tempójában kigyönyörködhette magát. Majd a Grabenen és a Burgon át megérkeztek a "múzeumközbe" Naturhistorisches/Kunsthistorisches Museum, A Városházán (Rathaus) meghallhatták a koncertet, ahol egy pécsi (magyar!!!) leánykar énekelt, nagy sikert aratva. Mivel a a karácsonyi forgatag is itt található, a programok előtt, után lehetőség nyílt vásárlásra, kóstolásra, vagy csak egyszerűen nézelődésre, sétára. Az idő kellemes volt, a hangulat jó, egyszóval a kirándulásból minden résztvevő elégedetten tért haza.
Ritkán - konkrétan soha nem - fordult elő blogunk három éve alatt, hogy két beszámolót is kapjunk ugyanarról az eseményről. (A 9. évfolyam december 17-én volt Grazban.) Némi töprengés után úgy döntöttem, hogy mindkettőnek helyt adok, és mindkét szerzőtársnak köszönöm, hogy vette a fáradságot és írt nekünk.
Kirándulás Grazba
Szombat reggel 9-kor elindult a buszunk Graz felé. Ébresztőként tettünk egy könnyű sétát Hartbergben. Ezután nem sokkal a buszsofőr rátaposott a fékre, mivel a társaságnak szükségletei voltak.
De a történet csak ezután kezdődik el. A marketingesek nagy örömére, kevesebb, mint 1 óra múlva elkezdtük koptatni cipőinket Graz belvárosában. A főutcán aztán három csoportra oszlottunk, és míg a 9.a -sok felfedezték a fegyvermúzeumot, addig mi megcsodáltuk a környéket (és megpróbáltunk forralt bort venni-de csak próbáltuk). Miután az első csoportot végigvezették a kiállításon, mi következtünk (a másik kettő). Nem tudom, hogy ki mire számított, de én biztos, hogy nem erre. Nem hagyományos múzeum volt, száraz tárlatvezetéssel, hanem egy fegyverraktár. Mind nagyon élveztük, csak szerettünk volna végre leülni. De az idő gyorsan haladt és négyemeletnyi fegyver után ismét a földön folytattuk utunkat. Átvágtunk a villamossíneken és elvegyültünk a város forgatagában, majd utunk emelkedni kezdett, mert következő úti célunk az óratorony volt. Aki már járt ott, az tudja, hogy milyen meredek. Rövid hegymenet után igencsak magasról nézhettünk le a hangulatos ó- (és új) városra. Az órára nézve elcsodálkoztunk, mert mutatóit fordítva tették fel. Miután meguntuk, következett a tériszonyosok rémálma, vagyis a másik oldali, igencsak meredek lépcsőn ereszkedtünk vissza az utcára. A fegyvermúzeum elé érve kezdődött a várt szabadprogram. Egyedül eltévedni nem volt szabad. Szétoszlottunk, és mindenki elindult kedve szerint nézelődni, csodálkozni, vásárolni, enni… (a többit a fantáziára bízom). Ha eltévedtünk, ha nem, hatra mindenkinek a megbeszélt helyen kellett lennie. Szerencsére mindenki épségben megérkezett, és utoljára néztünk fénylő utcákra aznap este, mert el kellett indulni a buszhoz. Hazafelé még nevettünk egy utolsót és rádöbbentünk, hogy milyen hamar elment ez a nap is. Szerencsénkre eső nem esett, csak egy kis hó szállingózott. Ez a kirándulás is új élményekkel gazdagított minket. Aki még nem látta Grazot adventkor, annak ajánlom, hogy egyszer látogasson el oda. Boldog karácsonyt kívánok!
Jakab Gerle 9/A
Graz
December 17-én, mikor hajnali kilencet ütött az óra, elindult buszunk Nyugat irányába, méghozzá Graz felé.
Első megállónk Hartbergnél tettük, egy igazán kellemes sétára emlékszem, kicsit hideg volt, na meg a Nap se sütött, de a kedvünkre nem volt panasz.
Pár órával később, mikor már tényleg elegünk lett a buszozásból, elértünk Graz határába. Egyre beljebb haladva a városban minden azt sugallta: készülődés folyik. Fenyőfaárusok, karácsonyi piacok, rengeteg ember. Az első teendőnk nem más volt, mint sálat, sapkát, nagykabátot (és bundás bugyit) felkapni, bár az idő nekünk kedvezett. A belvárosban elértünk a fegyvermúzeumhoz (gyalog, ott csak villamos járhat). Több csoportra oszlottunk, és amíg az elsők bent voltak, lándzsákat, páncélokat és más fegyvereket nézni, addig mi belefeledkeztünk a nagyvárosi élet pezsgésébe. Hideg volt ugyan, de az utcai zenészek és a karneváli hangulat feledtette a kesztyű hiányát...
Végül a mi kis csoportunk is bejutott a fegyvermúzeumba. Az egyik kedves osztálytársam egy mondatot jegyzett csak meg a viszonylag hosszú idegenvezetés alatt:
„A ló páncélját 14 millió euróra biztosították.” 
Néhány érdekes dolog is elhangzott, például nem nyúlhatunk semmihez. Többeknek ezt sikerült nem betartaniuk.
Következő programunk megint egy kis séta volt, fel a szűk utcákon egészen a Schlossberg toronyórájáig. Természetesen lift is a rendelkezésünkre állt volna, de bátran vettük fel a harcot a gravitációval, a felfelé vezető úton.
Fentről sokáig néztük a lebukó Napot, a hegyeket és a város nyüzsgését.
Estefelé még „császkáltunk” Graz utcáin, feltérképezve minden zegzugot.
Frohes Fest!
Beretzky Sarolta 9/A
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése