"Mikor az angyalok kirándulnak a nap is kisüt"- állítja egy német közmondás. (orig.:„Wenn Engel reisen scheint die Sonne…“) És ez így igaz. Hétfőn ragyogó napunk volt, a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt.
Mosonmagyaróvári idegenvezetéssel kezdtünk ; már a város neve is hosszú történet lenne.
Megismerkedtünk a városka nevezetességeivel, a nagy múltú egyetem híressé vált személyiségeivel. Én például nem tudtam, hogy a híres osztrák költő Nikolaus Lenau, "az osztrák Byron" 1822 őszén Magyaróvárra ment, hogy mezőgazdasági ismereteket szerezzen. Lenau járt az órákra, egy keveset tanult is, élte a többi gazdász életét. Sokat lovagolt, kirándult barátaival, hegedült és verseket írt. Az itt töltött rövid idő nem múlt el nyomtalanul, mert költeményeiben több helyütt felelevenednek a város és a környék képei. Lenaut nyughatatlan természete Óvárról Bécsbe vitte, itt jogot hallgatott, majd az orvosi egyetem hallgatója lett. 1827 nyarán még egyszer visszatért Magyaróvárra barátjához, Kleyle Frigyeshez, akivel annak haláláig levelezett. A belvárosban tett sétával búcsúztunk ettől a szép kis várostól.
Ezután Dunakilitibe mentünk, ahol a Dunában/ból kimagasló, lenyűgöző méretekkel rendelkező duzzasztóművet csodáltuk meg. Sőt beléptünk és átmentünk rajta. Alattunk nagy mélységben dübörgött az örvénylő víz( ( az acélhálón keresztül "leláttunk") , fölöttünk a pókhálóval beszőtt vastraverzek....brrr....félelmetes élményben volt részünk. A bős-nagymarosi vízlépcsőnek, ami végül eredeti formájában nem készült el, Dunakiliti mellett van a mederzáró duzzasztóműve. A közelmúlt hazai történelmének tanulságos fejezete a vízlépcső története.
Az utolsó állomás Dunasziget volt, ahol kis csapatunk "elágazott". Lehetett főzni -Bartha tanár úr irányításával, ill. kenuzni a Dunán. Én az utóbbit választottam. Az élményt leírni nem tudom, csak ajánlani tudom mindenkinek . Az alábbi címen lehet bejelentkezni : pisztrangkor.hu
A napot közös vacsorával zártuk, borjúpaprikás lipóti kenyérrel, desszertnek szintén lipóti túróslepény és almáspite. (Lipót is a környéken található, péksége szállít már Szombathelyre is.) Mi Mosonmagyaróváron vettük meg a fenti finomságokat.
Sajnos szeptember végén már korán sötétedik + másnap iskola, így a kora esti órákban már haza is értünk, kicsit fáradtan, de feltöltődve az együtt töltött nap kellemes emlékeivel.
A kirándulás szervezéséért köszönet Horváth Judit és dr. Szinetárné Márkus Teréz tanárnőknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése