Május 23-án a magyar faktosokkal
Budapesten kirándultunk. Az út során egy kicsit más arcát is megismertük a
városnak.
A Kelenföldön Schiller Erzsébet
tanárnő várt ránk, aki segítségünkre volt egész nap. Pesti születésű, ezért a
várost nagyon jól ismeri, sok érdekes információt osztott meg velünk a séták
során.
Első állomásunk a Petőfi Irodalmi Múzeum volt, ahol Arany
Jánossal ismerkedtünk egy interaktív foglalkozás és kiállítás keretében.
Tárlatvezetőnk egy nagyon kedves hölgy volt, aki játékos feladatok keretében
tette előttünk élővé a költőt, pl.: Ágnes asszony bírósági tárgyalását kellett
eljátszanunk, vagy épp egy naplóbejegyzést írnunk, miért akarta Arany
visszautasítani kitüntetését. Mindeközben végigjártuk az életét, és ezzel
együtt a fantasztikusan berendezett kiállítótermeket is. Különlegessége volt a
tárlatnak, hogy a mi csoportunk volt az első csapat a 15-én megnyitott
jubileumi kiállításon. Az itt szerzett élmények után egy kávéra ültünk be a
Centrál kávéházba, ahol szintén írók, költők vettek körül minket, a mellettünk
lévő tükörről Ady Endre mosolygott ránk. Az antik helyen olyan érzésünk támadt,
mintha a Pilvaxba csöppentünk volna vissza, a kávéalátétként kirakott papírra
még versírási lehetőség is kínálkozott. A frissítő után sétáltunk a Palota
negyedben és a Buli negyedben, ahol több rejtett látványosságot is
megtekintettünk, majd a Zsidó negyedben is jártunk, ahol bementünk a Szimplába,
ami a város első romkocsmája volt. Nagyon szokatlan, de mégis egyfajta
teljességérzetet keltettek a falakat díszítő színes firkák, csempedarabok,
tükrök, régi lámpák, az udvaron álló felmatricázott Trabant, vagy a székként
használt gumiabroncsok. „Ami az egyik embernek szemét, a másiknak
kincs.”-tartja a mondás, ami nagyon igaz a helyre, melynek különleges
hangulatát jó érzés volt megízlelni.
Ezután a Dunán hajókáztunk, célállomásunk a Batthyány tér
volt, ahol a nap zárásaként beültünk egy palacsintázóba.
Az időjárás is kedvezett nekünk, végig sütött a nap, csak a
végén szakadt le az ég, miközben palacsintáztunk, így utána szakadó esőben
futottunk át a metróállomásig, ami a Déli pályaudvarhoz vitt minket, de ez csak
fokozta a jó hangulatot.
Nagyon jól éreztük magunkat a
kirándulás folyamán, hatalmas élményekkel gazdagodtunk, azt hiszem mindnyájunk
számára örök emlék marad.
Nagyon köszönjük a szervezést Czetter Ibolya tanárnőnek, és a
kalauzolást Schiller Erzsébet tanárnőnek!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése