2015. február 10., kedd

Tanárportrék 3. Dr. Vígné Csordás Rita tanárnő





N. Zs. Azt szeretnénk először kérdezni, hogyan teltek a gimnáziumi évei? Milyen osztályközössége volt?

Cs. R.: Keszthelyen, a Vajda János Gimnáziumban tanultam. Az általános iskolát Pápán végeztem, utána kerültem Keszthelyre, ahol nem voltak ismerőseim, barátaim Az első hónapok nehezen teltek, de aztán barátokat találtam és végül nagyon szerettem oda járni.

N. Zs. : Voltak olyan tanárai, akik máig megmaradtak Önben, esetleg befolyásolták, hogy később tanári pályát válasszon?

Cs. R.: Magyar tanárom és osztályfőnököm, a költő és író Lőrincz Lajos volt a legnagyobb hatással rám. Nem is olyan régen az osztálytalálkozón beszélgettem vele, szinte semmit sem változott. Nagyon szerette az osztály, igaz, hogy az óráin néha más könyvet is olvasgattunk a pad alatt, nem csak a tananyagot.

V.B.: Mi szeretett volna lenni gyermekkorában?

Cs.R.: Nem volt határozott elképzelésem. A humán tárgyak felé vonzódtam. A gimnázium végén először irodalom-esztétika szakra jelentkeztem Pécsre. Nyolcszoros volt a túljelentkezés, nem vettek fel. Egy évig óvónőként dolgoztam. Utána próbálkoztam Szegeden a töri-földrajz szakkal, ez sikerült, bár ide is hasonló arányú volt a jelentkezés. Akkor még nagyon népszerűek voltak a tanári szakok.

N. Zs. : Milyen érzés volt frissen végzett tanárként bemenni az iskolaajtón?

Cs. R. : Tanár éveimnek az elején nehéz volt beleszokni abba, hogy néhány év választ el a diákoktól. Nem volt könnyű megtalálni a kellő távolságot, el kellett telnie néhány évnek mire ezt sikerült megszokni, kezelni. Akkor vált könnyebbé a tanítás, mikor a gyerekeim születése után folytattam a tanítást. Most, hogy a fiaim is kamaszok, talán jobban átérzem ennek a korosztálynak a problémáit.

N. Zs. : Mennyiben befolyásolta a gyermekeinek az iskolaválasztását az, hogy Ön itt tanít?

Cs. R.: Hát igen, most a négytagú családból hárman ide járunk… Először le akartam beszélni a fiamat, mert úgy gondoltam, nem egészséges, hogy oda járjon iskolába, ahol az édesanyja dolgozik. Nem sikerült, mert határozott elképzelése volt, hogy ide szeretne jönni, és már kiskorától bejáratos volt a suliba, otthon érezte magát. A kisebbet már meg se próbáltam befolyásolni. Nem bánom, hogy így alakult, hiszen nem tanítom őket és így semmi összeférhetetlenség nincs az egészben.

N. Zs.: Mint tudjuk, történelem és földrajz szakos. Melyik áll Önhöz közelebb?

Cs. R. : Legközelebb a természetföldrajz áll hozzám. Szeretek túrázni, utazni és ezt a tanításban is kamatoztatni tudom. Érdekes, hogy a történelmet jobban szeretem tanítani.

V.B.: Ha már történelem, melyik korszakot tartja a kedvencének?

Cs.R.: A magyar történelemben a dualizmus korát, az egyetemes történelemben a hidegháborút szeretem a legjobban.

V.B.: Említette, hogy szeret túrázni. Van olyan hely ahova feltétlenül szeretne eljutni?

Cs.R.: Nagyon sok helyre szeretnék még eljutni. Észak-Afrikában Egyiptomba, Marokkóba vágyom. Európában Franciaország vonz: a Loire-völgye, Provence, Párizs. Új-Zéland is gyönyörű ország, bár egy barátnőm szerint, aki járt már ott, olyan szinten túlszabályozott ország, hogy a ledeszkázott turista ösvényekről le sem lehet lépni. A Közel-Kelet is nagy kedvencem, de ez a térség manapság nem túl biztonságos.

N. Zs.: Mivel tölti a szabadidejét?

Cs. R. : Unatkozni sosem unatkozom. Olvasok, színházba, moziba járok, kertészkedem, főzök, több baráti társasággal összejárunk.

N.Zs.: Említette, hogy szeret sütni-főzni, és mivel most voltak az ünnepek, azt szeretnénk kérdezni, hogy van e valami hagyományos étel, amit minden évben elkészít?

Cs.R.: A mézes süti nálunk kihagyhatatlan. A gyerekekkel kis koruk óta együtt sütjük. Négy-öt éve vált hagyománnyá, egy zsidó sütemény elkészítése, amit úgy hívnak, hogy flódni. Ezt azért szeretem, mert minden íz és illat benne van, ami a karácsonyhoz kapcsolódik.

V.B.: Bizonyára van kedvenc könyve, filmje, zenéje?

Cs.R.: Ez állandóan változik. Általános iskolában az ének-zene tantárgyat Kodály-módszerrel tanultuk, néptáncoltam is. Ebből következik a népzene szeretete – mostanában Szabó Balázs Bandáját hallgatok. Nagy kedvencem a Quimby, a komolyzenében Bachot szeretem. Az irodalomban próbálom követni az aktualitásokat. Most például egy Finy Petra könyvet olvasok, a Kettőket, mely kamaszoknak íródott. Sok filmet nézek, nézünk. Régi nagy kedvencem A szárnyas fejvadász, a mostani filmek közül a Csillagok között tetszett. Ha kultúráról van szó „mindenevő” vagyok.

V.B.: Mit tanácsolna a mai fiatalságnak, hogy hogyan töltsék a gimnáziumi éveiket?

Cs.R.: Minél több mindent csináljanak, ne csak tanuljanak! Sportoljanak, járjanak moziba, színházba, szánjanak időt a barátaikra és ismerjék meg a világot! Találják meg azt, amiben örömüket lelhetik és így talán az előttük lévő pálya kiválasztása is könnyebb lesz!


 Riporterek: Németh Zsófia 11/A, Vincze Bence 11/B
 Fotó: Czirók Zoltán rendszergazda










Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése