Kis csapatunk június 17-én, hétfőn indult a nagy túrára, meghódítani a Rax-Alpokat.
Csomagjaink
nehezebb részét egy teherlift felszállította a hegy tetejére. Az út
felfelé eléggé fárasztó volt, de mindenki élvezte, pihenőket is
tartottunk, ilyenkor mindig csodáltuk a tájat vagy az élővilágot, amiről
Szinetár Csaba Tanár úr mindig pontos leírást adott, így tanultunk is
(nem is keveset) az út során. Rengeteg vadvirágot láttunk mindenféle
színben és mindenki megállapította, hogy a legszebb virágok a
vadvirágok. A felfelé tartó út utolsó szakasza volt a legizgalmasabb és
egyben a legveszélyesebb, itt sziklákon kellett felfelé másznunk.
Felérve a hegyre lélegzetelállító látvány tárult a szemünk elé, és akkor
jöttünk rá, hogy megérte az a sok gyaloglás. Az idő szerencsére nagyon
szép volt, így sokáig elláthattunk. Átvettük a csomagjainkat, amit a
teherlift hozott fel nekünk és mielőtt elindultunk volna a szállásunk
felé, még felmentünk a csúcsra és ott mindenki kapott egy úgynevezett
"csúcs-csokit", egy müzli szeletet Szinetárné Márkus Teréz Tanár nőtől.
Este elfoglaltuk a szállást, együtt vacsoráztunk és kártyáztunk ott,
majd nagyon hamar elnyomott minket az álom. Másnap reggel, reggeli után
elindultunk lefelé, kicsit könnyebb volt az út, mint felfelé. Útközben
láttunk zergéket is. A hegyek oldalán foltokban volt hó, az egyik ilyen
foltnál megálltunk hógolyózni és csúszkálni a havon. Nagyon jó élmény
volt júniusban hógolyózni. A hosszas út során kis pihenőket beiktatva
leértünk a buszmegállóba és útnak indultunk hazafelé. Megálltunk egy
hegyi pataknál, belementünk a jéghideg vízbe.
Éjjel elég későn értünk haza. Fárasztó volt az út, de fantasztikus
élmény volt, a társaság is jó volt, úgyhogy ha jövőre is lesz ilyen
túra, én biztosan jelentkezem, mert hihetetlenül jó! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése