Tanárportrék 16.

Kérem, meséljen egy kicsit a diákéveiről!

Sopronba jártam a Széchényi István Gimnáziumba, angolos osztályba, annak ellenére hogy az angolt még nem szerettem akkoriban. Más kor volt az biztos, köpenyt kellett viselnünk, minden nap szenet hordtunk. Mozgalmas diákéveim voltak, köszönhetően a drámaszakkörnek és az énekkarnak.

Mi fogta meg a tanári pályában?

Nem készültem tanárnak, az angol nyelv vonzott és rögtön érettségi után kimentem Nagy-Britanniába, ahol egy évig bébiszitter voltam és persze a nyelvet gyakoroltam. Aztán hazajöttem és az utam Svájcba vezetett, ahol a német nyelvet elsajátítottam és szintén dolgoztam. Ezt követte még egy év angol nyelvterületen, majd végleg hazajöttem. Akkor Pesten dolgoztam egy cégnél, ahol elkezdtem tanítgatni és nagyon megtetszett. Később aztán jelentkeztem a főiskolára, mondhatni belesodródtam.

Családja hogy fogadta?

Szabad kezet kaptam, az anyukám rám bízta a döntést. Nyilván ez rosszul is történhetett volna ha esetleg elkallódok de szerencsére nem.

Az előbb említette, hogy nem szerette az angolt, ma mégis ezt a nyelvet tanítja. Miért szerette meg végül?

Valószínűleg a kultúra miatt, és hogy sok időt töltöttem el Nagy-Britanniában. Az angol vett körül mindenhol; rádió, televízió, színház. Az ország hangulata magával ragadott.

Hogyan emlékszik vissza arra az időszakra, amikor elkezdett tanítani?

Nekem a Nagy Lajos Gimnázium volt az első munkahelyem, itt kezdtem el tanítani. Nagyon jó volt, nem voltak komoly kötöttségek, addig a pillanatig amíg a tanár megfelelően meg tudja tanítani  a tananyagot. A diákok is jól fogadtak, a kollégák pedig nagyon kedvesek voltak.

Mit tart elsődleges feladatának pedagógusként?

A mi hivatásunk elég sokrétű, több dolog alkotja de talán a legfontosabb, hogy normális embereket neveljünk a diákokból. Persze a tananyagot is meg kell nekik tanítani és felkészíteni őket az érettségire. Ami ma már azért nehezebb, hiszen nem életszerű. A diákok, ha elolvasnak egy szöveget, és ismeretlen szót találnak nem a szótárat veszik elő hanem a telefonjukat. Illetve közösségformálás is a mi feladatunk, a megfelelő légkör megteremtése a zökkenő mentes munkához.

Milyen a jó pedagógus?

Ezt a gyerekektől mindig megkérdezem, és meglepő de soha nem azt emelik ki, hogy nagy szaktudással rendelkezzen hanem hogy legyen barátságos, kedves. Azt gondolom, hogy a jó pedagógusnak elsősorban türelmesnek kell lennie, empatikusnak és fontos hogy legyen határozott. Amikor ki kell állni egy osztály, csoport elé, akkor legyen önbizalma és tudja, hogy mit akar. A kisugárzás is nagyon fontos, ami megfogja a gyerekeket, és ez az ami nem tanítható.

Ön osztályfőnök is, milyen a kapcsolatuk?

Nem volt egyszerű, mivel az osztálynak csak az egyik felét tanítom, ezért igyekeztem a kezdetektől fogva sok közös programot szervezni. Talán most, harmadikban mondhatom azt, hogy sikerült mindenkit megismernem. Minden év elején ki szoktunk menni a parkerőbe, de voltunk már bowlingozni is.

Van olyan közös emléke az osztályával, amire szívesen emlékszik vissza?

Igen, a tavalyi osztálykirándulás mindenképpen. A Dunakanyarba mentünk és remekül sikerült. Annak ellenére, hogy izgultam előtte, hiszen azért én is hallottam hogy mik szoktak történni osztálykirándulásokon. Semmi probléma volt, és ez egy pozitív csalódás volt.

A diákkorából kedves emléke?

Az iskolánkban volt egy tanár együttes, akik megzenésített verseket, például Villont adtak elő. Ezek nagyon jól sikerültek.

Tanárként?

Bartha tanár úrnak volt egy osztálya, velük elmentünk egy angol dráma fesztiválra Solymárra, és ott különdíjasok lettünk. Ez egy nagy élmény volt mindenkinek.

Szinte mindennap biciklivel jár az iskolába, miért?

Nagyon szeretek biciklizni, jó az egészség karbantartására is és hamar, körülbelül hét perc alatt beérek az iskolába, nem kell a dugóban állnom. Ha autóval jövök, akkor nem vagyok a szabad levegőn és egész nap egy dobozba vagyok bezárva.

Mit szokott csinálni a szabad idejében?

Szeretek olvasni,  természetesen angolul, de azt inkább csak nyáron. Kertészkedni szoktam és elsősorban a gyerekeimmel lenni, ők nagyon fontosak.

Ha választhatna, hova utazna szívesen?

Nagyon kíváncsi vagyok az északi országokra, Norvégia és Svédország például. Kedvelem a mediterrán térséget is, a kedvenc helyünk Spanyolország.

Mit hozott, mint kedvenc tárgy?

Igazság szerint nem nagyon kötődöm tárgyakhoz, inkább emberekhez. Az élmények viszont nagyon fontosak számomra, így egy jegyet hoztam, ami tárgy, de élmény is lesz egyben. Augusztusban megyek Robbie Williams koncertre Bécsbe. Ez egy születésnapi ajándék volt, és már kíváncsian várom.

Köszönjük a beszélgetést!

Németh Dolóresz (12/B)