Tanárportrék 2.

 Sorozatunk következő részében Bartha Gábor igazgatóhelyettes úrral Némethy Zsófia (11/A) és Vincze Bence (11/B) beszélgetett

Némethy Zsófia: Először, mint diákok, a gimnáziumi éveiről szeretnénk kérdezni. Hogyan teltek a diákévei? Vannak olyan élményei, amik máig megmaradtak Önben?

Bartha Gábor: Természetesen, azt hiszem, mindenkinek vannak maradandó élményei a  gimnáziumból. Én győri származású vagyok, és a győri Kazinczy Ferenc Gimnáziumba jártam és ott is érettségiztem. Nagyon szerettem gimnazista  lenni, nagyon jó tanáraim voltak, főképpen olyan - ma már kollégák, akkor tanárok - akik nagyon fiatalok voltak így nagyon közel voltak hozzánk korban.  Ráadásul ez a rendszerváltás időszakában volt, és a nagy társadalmi változások miatt akkor egy kicsit szabadabb volt a légkör, és ezek a fiatal tanárok minket nagyon egyenrangúan kezeltek. Nagyon jó volt a gimnázium időszaka, nagyon szerettem.

N. Zs.: Emlékszik valamilyen diákcsínyre, vagy puskázási módszerre, amit                         megoszthatna velünk?

B. G.:  Diákcsínyre sokra, de én soha nem puskáztam azon egyszerű oknál fogva, hogy sokkal lustább voltam annál, hogy puskát készítsek. Nekem sokkal  egyszerűbb volt megtanulni, ha meg akartam tanulni, de jegyzeteket készíteni soha nem szerettem, és egy puskát elkészíteni is idő. Szerencsére volt olyan jó memóriám, hogy amit kellett meg tudtam jegyezni, habár a   természettudományos tárgyakból nem voltam annyira jó.
 

N. Zs.: Milyen magatartású diák volt?

B.G.: Azt nem mondom, hogy példás, de nem volt velem probléma, na meg szerintem egy tizenéves fiútól nem is lehet elvárni, hogy mindig egyenesen üljön a padban és tisztelegjen.

Vincze Bence:  Mi szeretett volna lenni gyerekkorában?

B.G.:  Meglepő lesz a válaszom, én tanár szerettem volna lenni. Mindig is tetszett ez a pálya, már általános iskola végén ebben gondolkodtam.

N.Zs.: Hogyan került ide a Nagy Lajosba?

B. G.: Úgy kerültem ide, hogy a szombathelyi angol  tanszéken van egy nagyon kedves barátom, aki akkor éppen itt tanított óraadóként  és mondta, hogy van egy angol tanári állási lehetőség, amire jelentkeztem. 

V.B.: Milyen érzés volt tanárként visszatérni az iskolába?

B.G.: Nagyon furcsa. Olyankor az ember még lényegében diák, amikor ki kell esnie  a diák- és bele kell esnie egy tanári szerepbe, amit nagyon nehéz kezelni. Én 23 évesen kezdtem el tanítani, ráadásul nem is kilencedikeseket, hanem harmadikosokat (ma tizenegyedikesek), úgyhogy volt köztünk 6-7 év. Szóval hamar beleestem a  mély vízbe, és eleinte nagyon nehéz úgy eltalálni azt a tanári szerepet, ami beválhat. Akkor van szerencséje az embernek, ha olyan kollégákkal dolgozik,  akik tudnak neki ebben segíteni. Nekem hál’ Istennek ebben volt részem.

N. Zs. : Ön jelenleg történelmet tanít. Melyik tantárgy áll közelebb Önhöz?

B.G.: Azért tanítok történelmet, mert az áll hozzám közelebb. Angol-történelem   szakos vagyok, de mióta igazgatóhelyettes lettem csak történelmet tanítok. 
 

N. Zs.:  Melyik a kedvenc történelmi korszaka?

B. G.: Leginkább a második világháború utáni hidegháborús korszak érdekel. Ez áll a legközelebb hozzám, nekem mindig az volt a legérdekesebb, hogy a szuperhatalmak hogyan politizáltak egymással. 

N. Zs.: Van kedvenc történelemmel kapcsolatos idézete?

B.G.: Igazából nem annyira kedvelem az idézeteket, és erre most egy idézettel   fogok válaszolni. Megszívleltem Churchill mondását, miszerint az idézetgyűjtemények mindig az ostoba ember mentsvárai. Nem idézetekkel  kell dolgozni a világban, hanem saját gondolatokkal.

V.B.: Mivel tölti a szabad idejét?

B.G.: Sok mindennel. Szeretek főzni -ez nagy hobbim-, otthon vagy baráti  társaságokban grillezni, bográcsozni... Sportolok is, a kollégákkal és barátokkal, focizunk minden héten, fallabdázom, szoktam röplabdázni is,  emellett nagyon sokat olvasok -természetesen ezt egy töritanárnak muszáj, de                   nem csak muszájból.

Gyerekkorom óta rock zenét hallgatok, gimnazistaként olyan együttesek voltak a kedvenceim, mint a

 Guns n' Roses, Mötley Crüe, vagy a Bon Jovi, ma már inkább az AC/DC, és Bruce Springsteen zenéje áll hozzám a legközelebb. 

V.B.:  Mi a kedvenc filmje, könyve?

B.G.: Van persze, rengeteg. Ha egyet kéne választanom...-most komoly legyek vagy  ne? Az embernek ilyenkor valami komolyat kellene válaszolnia, de ez most  nem arról szól... Filmek közül tulajdonképpen a "lényes" filmek a  kedvenceim, tehát a science-fiction és a horror határán húzódó filmek. Emiatt  az Alien sorozat az, ami nekem nagy kedvencem, főképp az első kettő része. Könyvek közül természetesen a szakkönyvek a történelem miatt fontosak, amiket például szoktatok látni, hogy a menzán olvasok az mind  ilyen, leginkább a  Kissinger:  Diplomácia című munkáját szeretem, az jó vaskos  és sok benne a mondat, de egyébiránt nagyon szeretem azokat a regényeket, amelyek  valamilyen módon kötődnek a történelemhez például a Ken Follet-féle Évszázad-trilógia, ami egy évszázadnyi történelmet ír le.

N. Zs. :  Azt szeretnénk még kérdezni, mit tanácsolna az iskola diákjainak, mi a legfontosabb dolog az életben?

B. G.: A legfontosabb dolog az életben? Az, hogy jól érezzük magunkat. Olyan dolgot  kell csinálni, amit élvez az ember. Bármilyen sikert is érhetsz el, vagy lehetsz bárki, ha nem érzed jól magad a bőrödben, akkor annak nem sok értelme van.  Ha az ember nem élvezi azt, amit csinál, - gondoljatok bele az ember egy héten negyven órát tölt a munkahelyén - ha az kínszenvedés, akkor az borzasztóan sok. Szerintem az a legfontosabb, hogy olyan pályát találjatok magatoknak, amit élvezni tudtok.

Köszönjük a beszélgetést.