BALLAGÁSI BESZÉD(ek)
Az idén rendhagyó módon egy végzős fiú és egy végzős lány mondott búcsúbeszédet az évfolyam nevében
Tisztelt Igazgatónő, Tanárok, Szülők, Vendégek és kedves
Diáktársaim!
Ma május 3-át írunk. Sok minden
történt már ezen a napon.
1494-ben Kolumbusz Kristóf
második útja során első európaiként lépett Jamaica földjére.
1899-ben megalapították a
Ferencvárosi Torna Clubot.
1979-ben először választották meg
Margaret Thatchert Nagy-Britannia miniszterelnökének.
2013. május 3-a pedig a ballagás
napja a Nagy Lajos Gimnáziumban.
Ez egy kézzel fogható dátum,
amire emlékezni fogunk, ami lezár, de
egyben egy új időszak kezdetét is jelöli.
Mit zár le?
Négy évet, amit itt töltöttünk, itt töltöttem el.
Amiről sokan mondták, hogy meglátjátok, hamar el fog menni. Egyszer csak min
kaptam magam? Én is ugyanezt mondtam az
idei tanévben 9.osztályt elkezdő ismerőseimnek, mert talán közhely, de igaz.
Gyorsan eltelt, de nem haszontalan, felejthető évekről van szó.
Azzal, hogy felvettek minket az
NLG-be, egy álom vált valóra, elértünk egy célt. Az első év az egyik
legmaradandóbb, hiszen ekkor találkoztunk először a gólyanapon, ekkor volt a
mazsibulink, de emlékeztek még a toleranciahónapra, amikor megismerhettük a
szomszéd iskola diákjait vagy amikor egy szombati tanítási napon görög
isteneknek öltözhettünk?
Az első két év megtanította
nekem, ha van egy összetartó közösség, aki egy célért küzd, akkor azt el is
fogja érni, ugye cések? Eszetekbe jut még, amikor 9.-ben az őszi szünetben
Guitman Andris vezetésével elmentünk biciklizni, hogy mi rendeztük a 2011-es
mazsibulit?
Segítséget kértem az
évfolyamtársaktól, hogy milyen N, L és G betűs szavak jutnak eszükbe a négy
évről. Ezek a következők:
Nagy partik, lazulás, Gangnam
Style.
Tanáraink megnyugtatására mondom,
találkoztam mással is:
Genetika, lend-lease, n
faktoriális.
Azt, hogy mennyi tudással
gyarapodtunk, az érettségi hamarosan pontszámokkal mérhetővé teszi.
Szeretném megköszönni a 12.
évfolyam nevében azt az időt és fáradságot, amit a felkészítésünkkel és a
nevelésünkkel töltöttek, és osztályfőnökeinknek, hogy vállalták, hogy
mellettünk álljanak ebben a fontos időszakban.
Köszönettel tartozunk, tartozom
még szüleinknek, szüleimnek és családunknak, hiszen ők azok, akik mindig
támogattak minket, ők biztattak akkor is, amikor otthon dühöngtünk, mert valami
nem sikerült.
Végül nektek is szeretnék
köszönetet mondani, akikkel itt állunk most, hogy elbúcsúzzunk iskolánktól.
Talán volt közös óránk, éppenséggel egymás mellett ültünk, dereng pár fárasztó
favicc vagy csak a folyosóról rémlik egy arc, de együtt alakítottuk ezt a négy
évet, ami összeköt minket, akár tetszik,akár nem.
Szeretném még három szóban
összefoglalni, nekem mit jelent a 2009-től 2013-ig tartó időszak.
N, mint nicsak,
L, mint lehetőség és
G, mint gondtalanság.
Ez a nap egy új kezdet is. Ne
kérdezzétek, milyen lesz, mi fog történni, hiszen én sem tudom.
Kedves Diákok, akik még jövőre is
ide fogtok járni!
Tegyétek maradandóvá az előttetek
álló időt, hogy nyugodt szívvel álljatok majd a helyünkön. Ez csak rajtatok
múlik.
Hiszem, hogy mi, akik most
búcsúzunk, erőt meríthetünk a következő hetekhez abból, hogy egyszer már elértünk
egy célt, megvalósítottunk egy álmot, ugyanis a Nagy Lajos Gimnázium diákjai
lehettünk. Miért ne kezdhetnénk a következő tanévet úgy, ahogy szeretnénk? Ha
egyszer már sikerült, miért ne sikerülne most is?
Horváth Zsófia 12/C
Tisztelt Igazgatónő, tisztelt
Tanáraink, tisztelt Vendégeink, kedves ballagó Társaim!
Elmúlt az éjszaka, elindultunk haza – énekeltük sokszor Delhusa
Gjon himnikus klasszikusát. Igaz nem az éjszaka múlt el, és nem is haza indultunk,
de valami mindenképp megváltozik. Milyen aktuálisnak tűnnek ilyenkor a nagy
örökzöldek: azok a boldog szép napok, egyszer véget ér a lázas ifjúság vagy a most
múlik pontosan című szám. Mintha csak tegnap ismerkedtünk volna meg egymással a
gólyanapon, itt az iskolaudvaron, csak éppen kisebbek voltunk.
Nemrég még ragyogva vártuk, hogy véget érjen egy-egy tanóra,
aztán az utolsó héten már rá kellett eszmélnünk: ezek az utolsó pillanataink a
Dózsa György utca 4. szám alatt. Abban az épületben, amely ideérkezésünkkor még
sárgán virított, majd megújult és kizöldült (szürkült) a végére. 4 évünk alatt
sok nagy eseményt megéltünk: egy osztállyal többen is lettünk közben.
Szereztünk barátot, szerelmet, ellenséget – ilyen téren is
gazdagabbak lettünk.
Akadtak nehéz pillanataink, nézeteltéréseink tanárainkkal,
társainkkal; előfordult, hogy különváltak útjaink, de megszépülnek az emlékek:
többnyire csak a vidám percek vésődnek belénk.
Nem tétlenkedtünk, részt vettünk, amiben csak tudtunk.
Maradandót alkottunk: számtalan rendezvény, iskolai esemény, verseny révén
hagytuk itt kitörölhetetlen nyomunkat; az NLG FM – alapító tagjai is ebből az
évfolyamból kerültek ki. Jó néhányunk szíve megdobban, vagy mosoly fakad arcára
a sítábor, vagy az olasztábor emlegetésekor.
A szeptemberi napsütésben már nem Igazgatónő mindig megújuló beszédével
indul a tanév. Hol maradnak majd az önfeledt osztálykirándulások, az ismerős
NLG-s arcok, a családias közösség. Nem halljuk többször tanáraink néhány örökre
belénk ívódott aranyköpését, de Takáts tanár úr sem fogja hajtani rajtunk fáradhatatlanul
a menzapénzt.
De ne búsuljunk. Nagy fordulat előtt áll életünk, amelyhez
megkaptuk a szükséges útravalót: miután kiderült, hogy elég érettek vagyunk-e,
legtöbbünkre vár a továbbtanulás, az egyetemi-főiskolai lét.
Természetesen nem állhatnánk most itt, anélkül a támogatás
nélkül, amelyet szüleinktől, családunktól kaptunk, az elismerés most őket is
illeti.
Kedves Alsóbb Évesek!
Hírhedt diákönkormányzat, a Nagy Lajos Gimnázium hangjaként
felcsendülő, Szombathelyen egyedülálló iskolarádió: jelentős örökséget hagytunk
Rátok, amelyet nektek kell méltó módon folytatnotok.
Legalább annyi szép élményt kívánunk nektek, mint amennyit mi
itt átéltünk.
Köszönjük, NLG!
Gyimesi András 12/A
További képek az NLG Királyi Képtárban.
Fotósaink voltak: Baráth Noémi és Varga Boglárka (10/C)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése