2011. március 1., kedd

Mert ember vagyok

Műanyagot eszem,
mérget lélegzem,
elfedem a testem,
magam leplezem,
a hülyét nevetem,
a jót megvetem,
s becsukom a szemem,
ne tudjam tettem.
Sosem lesz elegem,
szidni nem merem
a valós ellenem;
tényleg jó nekem?



Szél
Érzem, ahogy hűs bőröddel
simogatod testemet.
Látom, ahogy nagy erőddel
ostromlod a felleget.

Hallom, hogy zord zúgásoddal
hirdeted jöveteled.
S kérdem, kérdem halk szavakkal:
Holt Földön mi lesz veled?



Háború

Mint a fékevesztett fenevad
több évezredes kínzás után,
tör előre a bömbölő had.
Dübörög a pusztítás útján.

Útjukat jelezvén a Sátán
leteszi örökös bélyegét,
a hullák hadát hegyek ormán.
Ezreknek kioltott életét.

Nincs bennük gátlás, sem becsület,
jellemtelen, korcs mindük lelke,
mert bemocskolták a szívüket.
Mestermű, hisz a Sátán tette.

S mikor útjuk végére érvén
körbe- s magukba tekintenek,
elborzadnak, végre megértvén,
hogy eladták tiszta lelküket.

A fenti verseket Kovács Ákos Dániel (10/c) küldte nekünk. Nagyon köszönjük. További verseket találtok tőle a kovacsakos.virtus.hu címen

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése