2011. március 7., hétfő

Film & Színház


New York I

Február 17-én iskolánkban mindenki gazdagabb lett egy kulturális élménnyel. A felső három évfolyam Madách Imre: Az ember tragédiája című darabot nézhette meg nemrég átadott színházunkban, a kilencedik évfolyam pedig moziba mehetett. A film, melyet megnéztünk, a "New York I love you" volt, erről írnék egy rövid beszámolót nektek.
Beléptünk a moziba, szokás szerint kezünkben pattogatott kukorica, kóla. Helyet foglaltunk. A film előtt persze már mindannyian megnéztük, hogy milyen témában játszódik a francia-amerikai romantikus film. Sokan gondolhatták: na, még egy szerelmes sztori a sok közül..
Aztán elkezdődött a film. Nem kellett hozzá 5 perc, hogy rájöjjünk, ez nem egy "szokványos szerelmes történet", hanem valami teljesen más. Tizenegy rendező más-más szemszögből mutatott be egy-egy szerelmi szálat New York életéből. Szép, szívhez szóló történetek. Van, amelyik az élet nyomorúságát, a gyermekkor örömét, van, amelyik a kacér füllentéseket, a furcsa véletleneket és van olyan is, amelyik az egymástól való elszakadást, a vallások sokféleségét, és a mindennapok gondjait szövi bele ezekbe az életképekbe. Azonban, az összes történet együttesen azt sugallja, hogy egy életünk van, és ha valamire ill. valakire jó lehetőség adódik, azt nem szabad elszalasztani.
Összegzésül, a film szép és megható azoknak, akik veszik a fáradságot, hogy megértsék. Személy szerint a felsőbb éveseknek ajánlanám. De persze mindenki másnak is!

Horváth Boglárka 9.A



Mondottam ember: szórakozz

Először is szeretném leszögezni, hogy az Ember tragédiája zseniális mű, talán a legjobb magyar színdarab. Sőt, a világirodalom elitjében is megállja a helyét Madách Imre remekműve.

Ez volt az első alkalom, hogy az új Weöres Sándor színházban jártam. Dicséretes, hogy egy „vidéki kisvárosnak” ilyen színháza van, és az még csak szebbé teszi, hogy kereslet is van rá. Például ha összehasonlítanánk a Savaria Plaza és az új színház forgalmát, azt kapnánk eredménynek, hogy Szombathely bizony igazi kultúrváros. Hm.

Szeretném mégpedig megjegyezni azt is, hogy a gimnázium részéről is felettébb szimpatikus ötlet volt ez a színházba-menősdi.

Maga az előadás összességében jó volt. A szereplők teljesen profik voltak, Mertz Tibor Luciferként szinte tökéletes, és Szabó Győző is jól játszott Ádámnak ’beugorva’ (ha-ha). Jordán Tamás tisztességesen összerakta a darabot. A sok helyszínt ugye díszletekkel megoldani nem könnyű, de annál drágább, ezért is nagyon újszerű, helyenként ötletes megoldást láthattunk azáltal, hogy a hátteret projektorral vetítették, bizonyos részleteket pedig felvettek előre, stúdióban. Vagyis nem csupán bizonyos részleteket, inkább az előadás nagyjából felét…

Nem járok olyan gyakran színházba, jóval több filmet láttam már, mint élőszereplős darabot. Talán ezért is voltam kissé csalódott, hogy néhol ’B’ kategóriás délelőtti amerikai kalandfilmeket megszégyenítő jelenetek zajlottak a vásznon. Értem én, hogy szakadjunk ki, és szórakozzunk, vizuális orgazmus, hangefekt-parádé, persze, kell az is. Na de az Ember tragédiájában? Ez kell nekünk? Ez…

Hogy azért egy számomra pozitív élményt a technikával a színdarabban is megosszak: amikor Ádám és Lucifer az űrben lebeg, a csend a figyelem és a feszültség még hatásosabb a háttérre vetített, és nem elszavalt sorok miatt.

Szóval én személy szerint egy kicsit sajnálom, hogy a Technika ilyen domináns szerepet kapott Jordán Tamástól az Ember tragédiájában, ami persze azért így is lenyűgöző volt. És hogy mi sem jelzi ezt jobban? 300 gyerek (és néhány tanár) nagyobb csendben volt, mint a legtöbb tanórán, sőt, megkockáztatom: jobban is figyelt.

Tóth Barnabás 11/b


Pár apró megjegyzés:

1.) Erről a délelőttről lemaradtak a sítáborozók. Kár. Mi meg- itthon maradottak- a sítáborról. Kár.

2.) Boginak teljesen igaza van abban, hogy a párkapcsolati szépségekhez és nehézségekhez a 9. évfolyam még nem igazán nőtt fel, és a film talán egy érettebb célközönséghez szólt/volna. Ez a film egy sorozat második része, az első "Párizs, szeretlek" /eredetiben: Paris, je t'aime/ címmel ment pár éve. Szerintem nagyon jó kis film ez is, hasonló problémákat jár körül, csak Párizsban. Ha valakit érdekel, nekem megvan. Várhatók még a Berlinben és Rómában játszódó történetek.

3.) Szerintem Barni kicsit szigorúan fogalmaz a színházi előadásról. Amiben teljesen egyetértünk, hogy ez a darab "világszám", divatosan fogalmazva. Véleményem szerint egy színdarab nem olvasva, hanem színpadra állítva mutatja meg igazán az értékeit, így a rendezőnek hatalmas a felelőssége. Jordán Tamás nem tisztességesen összerakta, hanem szerintem zseniálisan megoldotta a Tragédia különböző korokban játszódó színeit azzal, hogy "behozta" a mozit a színpadra.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése