Május az osztálykirándulások hava (is). Az idén nagy szerencse kellett, ahhoz, hogy eső- és szélmentes napokat fogjunk ki. Ez a 10/B osztálynak sem sikerült, de mindez a hangulatot nem befolyásolta. Erről szól a Dedivideó következő adása.
A Nagy Lajos Gimnázium felújításának híre már bejárta az iskolát, de a miért-hogyan-mikor kérdéshalmaznak válaszai legtöbbünk számára itt a nyár küszöbén is homályba vesznek. Kérdéseinkre a válaszokat Bartha Gábor igazgatóhelyettes tanár úr adta meg.
Miért? Az iskola a pénzt a Nyugat-Dunántúli Operatív Program 5.3.1 keretein belül meghirdetett Közoktatási Infrastruktúra- és Szolgáltatások Fejlesztése pályázaton nyerte. A projekt címe: A Nagy Lajos Gimnázium korszerű közoktatási intézménnyé történő átalakítása, fejlesztése az energiatakarékosság tükrében.
A felújítás teljes költsége 221 350 811 Ft, ebből 90 %-ot a pályázat révén, a maradék kb. 20 millió forintot a fenntartó Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata révén kapja meg az iskola.
Hogyan? A felújítás alapfeltétele, hogy az iskola teljesítse az EU által előírt teljes akadálymentesítést. Ez magában foglal egy külső látványliftet a büféhez közelebb eső hátsó bejáratnál, illetve vezetőcsíkok létrehozását. Ezeken kívül mellékhelyiséget és két parkolóhelyet hoznak létre a mozgáskorlátozottak számára.
Az iskolát az energiatakarékosság jegyében új, hőszigetelő vakolattal látják el. Az alapszín közép drapp, a homlokzati tagozat halvány drapp lesz. Ezen kívül a lábazatot is fehér terméskőre cserélik.
Sor kerül teljes nyílászárócserére is, az új ablakok fontosak a jobb hő- és zajszigetelés céljából.
A konditermet áthelyezik a vele szemben lévő helyiségbe (ami jelenleg használaton kívül van), hogy helyén létrejöhessen egy nagy előadóterem galériával.
Ha belefér a költségvetésbe az összes burkolatot kicserélik, ellenkező esetben a jobb állapotban lévőket csak felújítják.
Ezeken kívül sor kerül teljes mellékhelyiség-felújításra illetve az úgynevezett drénezésre, ami új csatornarendszer kiépítését jelenti.
Mikor? Bár volt arról szó, hogy a felújítás már júniusban elkezdődik, ez az időpont a jelenlegi tervek szerint július elejére tehető. Ez azt jelenti, hogy az iskola életét év végén ez semmiben sem befolyásolja, a szóbeli érettségi vizsgák is az épületben lesznek.
A befejezés dátumát illetően nagyon fontos kritérium, hogy a belső munkálatoknak augusztus végére be kell fejeződnie. Így szeptemberben a tanítás megkezdődik, bár lehet, hogy a külső átalakítások még tartani fognak.
Hetekkel ezelőtt Pataki Ágnes tanárnő egy versenykiírásra hívta fel a figyelmünket a National Geographic oldalán. A rövid jelentkezési határidő ellenére könnyen összeállt csapatunk- Bakucz Zsuzsanna, Dénes Kitti, Kalló Dorottya, Nagy Adrienn (10.A), Kovács Ákos, Tóth Gábor (10.C), a tanárnő vezetésével.
Öt héten keresztül „kalandoztunk” és kaptunk érdekesebbnél érdekesebb feladatokat. Hétfőnként egy 20 kérdésből álló tesztet kellett kitöltenünk, melyben barátaink is segítettek, a hétköznapok pedig a kutató feladatok megoldásával teltek. Jártunk a helyi vízműnél, készítettünk interjút a régi vásárlási szokásokról, részt vettünk egy kutyamenhely munkájában, megterveztük az iskolaudvar parkosítását és még az önkormányzat akadálymentesítési munkálatait is figyelemmel kísértük. Az utolsó feladatsor után nagy izgalommal vártuk az eredményt: bejutottunk-e a 84 csapat közül a legjobb 20 közé? Az elmúlt hetek kitartó munkája megérte, részt vehetünk a 2010.május 21-23. között Visegrádon megrendezésre kerülő országos döntőn.
Ha szeretnétek megnézni a kutyamenhelyről készített bemutatónkat és a többi beküldött anyagunkat, kattintsatok az alábbi linkekre, csapatnevünk Savaria.
A Nagy Lajos Gimnázium V. korcsoportos fiú kosárlabda csapata bronzérmet szerzett a diákolimpia országos döntőjében. Eredmények Csoportmérkőzések: 1. mérkőzés Nagy Lajos Gimnázium - Krúdy /Nyíregyháza/ 63: 52 (19:18, 14:9, 14:16, 16:9) 2. mérkőzés Nagy Lajos Gimnázium – Babits /Pécs/ 52: 61 (9:16, 10:20, 14:25, 19:10) 3. mérkőzés Berzsenyi /Sopron/ - Nagy Lajos Gimnázium 43:72 (13:19, 12:14, 13:17, 5:22) Mérkőzés a döntőbe jutásért: Nagy Lajos Gimnázium - Kossuth ( Debrecen) 52:68 ( 18:31, 8:19, 8:10, 18:8) Mérkőzés a 3. helyért Babits ( Pécs) - Nagy Lajos Gimnázium 55:64 ( 18:22, 16:17, 9:19, 12:8)
Álló sor: Bognár Kristóf, Molnár Péter, Péterfai Richárd, Torma Kristóf, Váradi Benedek guggoló sor: Dénes Balázs, Sinkovits Dániel, Váradiné Szarka Ildikó testnevelő, Pintér Bence, Simon Kristóf Különdíjas: Torma Kristóf All – Star csapat tagja A verseny Debrecenben zajlott, április 22-25-ig.
Indulás: 8.00 / főiskola előtti parkolóból / Érkezés: kb. 20.00 /ugyanoda/
Program- Útirány:
- Szőcei patakvölgy (Őrségi Nemzeti Park - "aranymohás") - Felsőszenterzsébet - biofarm - Szentgyörgyvölgy - református templom - Velemér - Árpád-kori templom - Magyarszombatfa - Ginti Panzió
Impressziók
-Felsőszenterzsébet lakóinak száma 14 fő, mi több, mint harmincan érkeztünk. -A barik tekintetéből nem sugárzott az IQ, és valóban szebb a páva, mint a pulyka, főleg ha ez utóbbi mérges. Ld. fent. - A szentgyörgyvölgyi református templom faragott-festett mennyezete gyönyörű. - Velemérben a pici templom egy építészeti- csillagászati csoda. Hogy tudták eleink így kiszámítani a fény útját, hogy az mindig egy adott (naptári) időben a templom egy adott helyén lévő freskórészletet világítson meg? -Túlzás nélkül állíthatom, hogy életem eddigi legjobb bográcsgulyását Magyarszombatfán ettem. A séf Bartha tanár úr volt. - Kellemes, szép májusi napot töltöttünk el EGYÜTT!!!
A kirándulás szervezője Horváth Judit tanárnő volt. Értünk végzett önzetlen munkáját KÖSZÖNJÜK!
Bevallom, imádok olvasni, ez akár szakmai ártalom is lehet, és imádom a csokoládét. Gyógyíthatatlan Gombóc Artúr szindrómában szenvedek, de egyáltalán nem szenvedek (tőle).Ritka pillanatok egyike , mikor e kettő szenvedélyem egyszerre "testesül meg", de most ez történt. Egyik kedves barátnőmtől olyan bonbont kaptam, amely falatkáinak papírja az alábbi okosságokat rejti. Németül. Megértésükhöz némi segítséget kellett kérnem, de családom tagjai lelkesen bontogatták, ették és fordították. E havi rejtvényünk az alábbi aforizmák magyarra fordítása lenne. Határidő: június 1. Címem a régi: mmeagi@gmail.com Az ajándék most sem marad el. Hogy mi lesz? Szerintem könnyen kitalálható.
Die Zeit verwandelt uns nicht, sie entfaltet uns nur. /Max Frisch /
Dort, wo die meiste Freude ist, ist auch die meiste Wahrheit. / Paul Claudel /
Ein ganz klein wenig Süßes kann ganz viel Bitteres verschwinden lassen. / Petrarca /
Je mehr du gedacht , je mehr du getan hast, desto länger hast du gelebt. /Immanuel Kant /
Liebe ist die einzige Sklaverei , die als Vernügen empfunden wird. / George Bernard Shaw /
Nicht wer wenig hat, sondern wer viel wünschht, ist arm. / Seneca /
Meist belehrt erst der Verlust über den Wert der Dinge. / Artur Schopenhauer /
Wer stark ist, kann es sich erlauben, leise zu sprechen. / Theodore Roosevelt /
Wir sind, was wir immer wieder tun. / Aristoteles /
Tisztelt Tanáraink! Szeretett Szüleink! Kedves Diáktársak!
Gimnáziumi éveink záróakkordjához érkeztünk. Négy évvel ezelőtt, amikor először léptünk be az iskola kapuján, még nagyon távolinak tűnt ez a nap. Most azonban megborzongunk, végigfut rajtunk az idő, simogató ujjként érint meg bennünket az örökszép diákhagyomány: a BALLAGÁS.
Ez az ünnepi pillanat egyszeri érintésével válik különlegessé, titokzatossá, majd szépül kitörölhetetlen emlékké bennünk az évtizedek opálos optikáján át. Végigballagtunk ma az iskolán, a feldíszített tantermeken, folyosókon, a fiatalabb társak sorfala előtt. Láttuk tanáraink meghatott tekintetét, és valamit megértettünk. Megértettük, hogy ez most csak nekünk szól. Most mi ballagunk. Az ajkunkról felcsendülő dallamok pedig a búcsú nehéz pillanatait vetítették előre: a valódi elválást az osztálytársaktól, tanárainktól és az iskolától.
Jó volna egy pillanatra megállítani a szárnyas időt. „ Gyönyörű percek, ne, ó ne fussatok…” Jó volna még kicsit diáknak maradni, nyugodtan vagy izgatottan a padokban ülni, s megkönnyebbüléssel hallani újra és újra a kicsengetést.
Most szabadság vár minket, de előttünk állnak az első igazi próbák: az első, igazi TÉT. Közös vágyunk a siker. S a próbákat kiállva bizakodhatunk, hogy összerakja majd álmainkat egy reménytől sugárzó reggel, s nem hordja szét esélyeinket a fölénk tornyosuló idő tolvaj sereggel. Talán lazítva és nem lázítva leszünk könnyedek, mint egy szárnycsapás az éjen. Talán igazi ábrázat és nem káprázat tekint felénk, s belénk a tükörből, túl minden téten. Talán egy láthatatlan röntgen-fényben a csigolyákban feszülő „még”-ben valami ragyog. Talán elárulják titokzatos ábráikkal a jövőt, az ég hangtalan kakukkjai, a csillagok.
Tisztelt Igazgatónő! Kedves Tanáraink!
Ahogy a gyökerek a földben sohasem várnak jutalmat, amiért az ágakat termővé teszik, úgy Önök sem vártak soha köszönetet, amiért tudással tápláltak minket.
S mára az elvetett mag erős tölggyé vált, amit nem tép ki könnyű érdekek hirtelen forgószele. A törzsből kihajtó ágak jó termést sejtetnek, s reméljük, hogy a beérő gyümölcs büszkeséggel tölti majd el Önöket.
Drága Szüleink!
Azt hiszem, most is mindannyian érezhetjük a bennünket körülvevő, óvó, féltő, dorgálva is bátorító pillantásaitokat, melyből sugárzik a szeretet. Ki is tudhatná nálatok jobban, hogy a szeretet nem maga a szó. A szó még nem szeretet. A szeretet tettekből szőtt ember-értelem, magyarázat a hallgatásban, a mindenség értelme felé kilőtt, de soha nem sebző nyílvessző. Olyan mindannyiunknak bátorságot adó, vállunkat láthatatlan kézként irányító erő, mely belső tartalékként szolgál számunkra, hogy ne legyünk kiszolgáltatottak és védtelenek a próbák kereszttüzében, hogy tudjunk emberséggel boldogulni, igazságtalanságokat és konfliktusokat legyőzni, hinni a jövőnkben.
Fennmaradni és újrakezdeni csak azok tudnak, akik meg tudják őrizni magukban a szülőktől kapott lelkierőt. Magam és társaim nevében ígérem, hogy mi örökre lelkünkbe zárjuk ezt az útravalót.
Kedves alsóbb éves Diáktársak!
Búcsúznunk kell, a mi időnk lejárt. Ám az itteni tanulás, a tudás, a hely szelleme – mindnyájunkat egy életre visszahív, visszahúz.
Kedves ballagó negyedikesek!
Nem is olyan rég egy szeptemberi fuvallat hozott minket a szélrózsa minden irányából, s összekötött bennünket egy csokornyi bársony-szirmú virággá. Most az élet szele kap szárnyra, s az eddig egyben tartott csokrot szirmokra szaggatva szétrepíti. Ám az összetartozás szép érzését, a közös munkálkodás örömét, ki nem tépheti.
Búcsúzóul vésődjön lelketekbe:
„Nehéz most titeket elengedni,
az együtt töltött perceket elfeledni.
Eszünkben van sok szép emlék,
melyet soha nem felednénk!”
Prikoszovich Kristóf
12. A
Mi mindig búcsuzunk
Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.
Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,
Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz,
Elfut a perc, az örök Idő várja,
Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.
Hidegen hagy az elhagyott táj, -
Hogy eltemettük: róla nem tudunk.
És mégis mondom néktek:
Valamitől mi mindíg búcsuzunk.
Hogy eltemettük: róla nem tudunk.
És mégis mondom néktek:
Valamitől mi mindíg búcsuzunk.
