A boldogság titka

Nem kell pénz, csak annyi,
hogy éhen, szomjan ne haljak.
De a kicsiből is szeretnék adni
annak, aki várja, hogy adjak.

Van egy álmom:
egy szép világ.
De az nem elég,
ha én szépnek látom.

A boldogság barátom.
De nem érem el,
nem érzem,
csak vágyom.
Látomásként olykor megkísért,
aztán eltűnik, mint a
tengerparti lábnyom.

Szép volna a világ, ha mindenki mindenkit szeretne.
De ez a gondolat lenne először elveszve.

Segítségért kiáltok,
de nem is halljátok.
Süket fülekre
foganasított átok?

Én is emberből vagyok.
Az Isten képmása,
lélekben erősen,
csak várva hívásra.

Kezdeményezni kell.
A szeretet nem veszett el.

Minden ember várja,
de nem elég erős,
hogy szívét kitárja.

Őszintén, önfeledten közölni,
hogy szeretni akar,
nem tudna, mert ölelésre
gyenge még a kar.

Ezért hullámvasút az élet.
Mert egyszer a magasba törsz,
utána zuhansz a mélynek.
Csak egy baja van ennek:
mindig az emelkedők
tűnnek rövidebbnek.

De van itt valami furcsa,
valami titok, aminek nincsen meg a kulcsa.

Akkor vagyok boldog,
ha nem öveznek gondok.
Ha sohasem öveznének gondok,
sose lennék boldog.

Aki ezt magyarázná, csak tapogatódzna.
Sosem lesz megfejtve az ember összes dolga.

Olykor megköszönöm, hogy élek.
Máskor meg inkább tennék
szemrehányást az égnek,
emiatt a világ végére elmennék
okfejtésért az élet értelméről,
de ott továbbküldenének
geoid földtekémről
azzal a tanáccsal,
hogy a titok megfejtését keressem az űrben,
ésszel, ha nem mással
valahogy felérem...

De boldogságot hiába éreztünk,
megoldatlan bökkenőhöz érkeztünk,
hisz mesterségesen nem tudjuk előállítani.
Újabb adagot csak a lelkünk képes szállítani,
s azt csak másnak tudjuk adni,
ha mi is szeretnénk, azt is
csak mástól tudjuk kapni.

Szeretetet adunk, mert a szeretetből boldogság lesz,
akinek adjuk, boldog lesz s viszont szeret,
s mivel viszont szeret, minket boldoggá tesz.

Sümegi Tamás