Tanárportrék 2.

 Sorozatunk következő részében Bartha Gábor igazgatóhelyettes úrral Némethy Zsófia (11/A) és Vincze Bence (11/B) beszélgetett

Némethy Zsófia: Először, mint diákok, a gimnáziumi éveiről szeretnénk kérdezni. Hogyan teltek a diákévei? Vannak olyan élményei, amik máig megmaradtak Önben?

Bartha Gábor: Természetesen, azt hiszem, mindenkinek vannak maradandó élményei a  gimnáziumból. Én győri származású vagyok, és a győri Kazinczy Ferenc Gimnáziumba jártam és ott is érettségiztem. Nagyon szerettem gimnazista  lenni, nagyon jó tanáraim voltak, főképpen olyan - ma már kollégák, akkor tanárok - akik nagyon fiatalok voltak így nagyon közel voltak hozzánk korban.  Ráadásul ez a rendszerváltás időszakában volt, és a nagy társadalmi változások miatt akkor egy kicsit szabadabb volt a légkör, és ezek a fiatal tanárok minket nagyon egyenrangúan kezeltek. Nagyon jó volt a gimnázium időszaka, nagyon szerettem.

N. Zs.: Emlékszik valamilyen diákcsínyre, vagy puskázási módszerre, amit                         megoszthatna velünk?

B. G.:  Diákcsínyre sokra, de én soha nem puskáztam azon egyszerű oknál fogva, hogy sokkal lustább voltam annál, hogy puskát készítsek. Nekem sokkal  egyszerűbb volt megtanulni, ha meg akartam tanulni, de jegyzeteket készíteni soha nem szerettem, és egy puskát elkészíteni is idő. Szerencsére volt olyan jó memóriám, hogy amit kellett meg tudtam jegyezni, habár a   természettudományos tárgyakból nem voltam annyira jó.
 

N. Zs.: Milyen magatartású diák volt?

B.G.: Azt nem mondom, hogy példás, de nem volt velem probléma, na meg szerintem egy tizenéves fiútól nem is lehet elvárni, hogy mindig egyenesen üljön a padban és tisztelegjen.

Vincze Bence:  Mi szeretett volna lenni gyerekkorában?

B.G.:  Meglepő lesz a válaszom, én tanár szerettem volna lenni. Mindig is tetszett ez a pálya, már általános iskola végén ebben gondolkodtam.

N.Zs.: Hogyan került ide a Nagy Lajosba?

B. G.: Úgy kerültem ide, hogy a szombathelyi angol  tanszéken van egy nagyon kedves barátom, aki akkor éppen itt tanított óraadóként  és mondta, hogy van egy angol tanári állási lehetőség, amire jelentkeztem. 

V.B.: Milyen érzés volt tanárként visszatérni az iskolába?

B.G.: Nagyon furcsa. Olyankor az ember még lényegében diák, amikor ki kell esnie  a diák- és bele kell esnie egy tanári szerepbe, amit nagyon nehéz kezelni. Én 23 évesen kezdtem el tanítani, ráadásul nem is kilencedikeseket, hanem harmadikosokat (ma tizenegyedikesek), úgyhogy volt köztünk 6-7 év. Szóval hamar beleestem a  mély vízbe, és eleinte nagyon nehéz úgy eltalálni azt a tanári szerepet, ami beválhat. Akkor van szerencséje az embernek, ha olyan kollégákkal dolgozik,  akik tudnak neki ebben segíteni. Nekem hál’ Istennek ebben volt részem.

N. Zs. : Ön jelenleg történelmet tanít. Melyik tantárgy áll közelebb Önhöz?

B.G.: Azért tanítok történelmet, mert az áll hozzám közelebb. Angol-történelem   szakos vagyok, de mióta igazgatóhelyettes lettem csak történelmet tanítok. 
 

N. Zs.:  Melyik a kedvenc történelmi korszaka?

B. G.: Leginkább a második világháború utáni hidegháborús korszak érdekel. Ez áll a legközelebb hozzám, nekem mindig az volt a legérdekesebb, hogy a szuperhatalmak hogyan politizáltak egymással. 

N. Zs.: Van kedvenc történelemmel kapcsolatos idézete?

B.G.: Igazából nem annyira kedvelem az idézeteket, és erre most egy idézettel   fogok válaszolni. Megszívleltem Churchill mondását, miszerint az idézetgyűjtemények mindig az ostoba ember mentsvárai. Nem idézetekkel  kell dolgozni a világban, hanem saját gondolatokkal.

V.B.: Mivel tölti a szabad idejét?

B.G.: Sok mindennel. Szeretek főzni -ez nagy hobbim-, otthon vagy baráti  társaságokban grillezni, bográcsozni... Sportolok is, a kollégákkal és barátokkal, focizunk minden héten, fallabdázom, szoktam röplabdázni is,  emellett nagyon sokat olvasok -természetesen ezt egy töritanárnak muszáj, de                   nem csak muszájból.

Gyerekkorom óta rock zenét hallgatok, gimnazistaként olyan együttesek voltak a kedvenceim, mint a

 Guns n' Roses, Mötley Crüe, vagy a Bon Jovi, ma már inkább az AC/DC, és Bruce Springsteen zenéje áll hozzám a legközelebb. 

V.B.:  Mi a kedvenc filmje, könyve?

B.G.: Van persze, rengeteg. Ha egyet kéne választanom...-most komoly legyek vagy  ne? Az embernek ilyenkor valami komolyat kellene válaszolnia, de ez most  nem arról szól... Filmek közül tulajdonképpen a "lényes" filmek a  kedvenceim, tehát a science-fiction és a horror határán húzódó filmek. Emiatt  az Alien sorozat az, ami nekem nagy kedvencem, főképp az első kettő része. Könyvek közül természetesen a szakkönyvek a történelem miatt fontosak, amiket például szoktatok látni, hogy a menzán olvasok az mind  ilyen, leginkább a  Kissinger:  Diplomácia című munkáját szeretem, az jó vaskos  és sok benne a mondat, de egyébiránt nagyon szeretem azokat a regényeket, amelyek  valamilyen módon kötődnek a történelemhez például a Ken Follet-féle Évszázad-trilógia, ami egy évszázadnyi történelmet ír le.

N. Zs. :  Azt szeretnénk még kérdezni, mit tanácsolna az iskola diákjainak, mi a legfontosabb dolog az életben?

B. G.: A legfontosabb dolog az életben? Az, hogy jól érezzük magunkat. Olyan dolgot  kell csinálni, amit élvez az ember. Bármilyen sikert is érhetsz el, vagy lehetsz bárki, ha nem érzed jól magad a bőrödben, akkor annak nem sok értelme van.  Ha az ember nem élvezi azt, amit csinál, - gondoljatok bele az ember egy héten negyven órát tölt a munkahelyén - ha az kínszenvedés, akkor az borzasztóan sok. Szerintem az a legfontosabb, hogy olyan pályát találjatok magatoknak, amit élvezni tudtok.

Köszönjük a beszélgetést.

A Katonasulival Bécsben

Ha Advent, akkor Bécs. 

Az évek előrehaladtával egyre jobban kezdi beszőni magát a karácsonyváró programok közé az osztrák fővárosban tett látogatás, hiszen az ottani adventi vásárok fényei és hangulatai világhírűek. A Nagy Lajos Gimnázium néhány tanulója a Katonasuli programjának keretében több érdekes látványossággal kiegészítve tette meg a látogatást, így követve az iskola több éves hagyományait.

A reggeli nyolc órás indulás még kényelmesnek is mondható, sőt, a határon átérve még a decemberi nap is segített minket az ébredésben. A nem túl hosszú buszút után azonban jeges szél fogadott minket a nagyvárosban, amely elől legelőször a Hadtörténeti Múzeumba "menekültünk". Pár órára egy középkori városi mulatságba csöppentünk bele jóképű muskétások és lovagok közé. A múzeumban egészen a 17. századtól az első világháborúig követhettük nyomon az eseményeket egy hihetetlenül gazdag kiállítás keretében. Azt állítani, hogy egy délután elegendő lenne a múzeum teljes megtekintésére, hazugság. Bőven hagytunk még magunk után látnivalót, mikor a belváros felé vettük az irányt. 

A szokásos Természettudományi Múzeumban tett látogatáson kívül néhányunknak lehetőségük nyílt a Szépművészeti Múzeum csodáit is megtekinteni. Az ideiglenesen Bécsben tartózkodó Velázquez kiállítás festményeit a véget nem érő zegzugos termek még rejtelmesebbé és izgalmasabbá tették.
Az egymás szomszédságában lévő múzeumok megtekintése után a csoport együtt vonult át az adventi vásár terére, ahol szabadon tölthettünk bő egy órát, amiről tudjuk, hogy egy ilyen gyönyörű helyen nem elegendő. Arról, hogy vajon mennyi idő lenne az, már a buszon kellett elgondolkodnunk.

Kellemes fáradtsággal és a forralt bor édeskés ízével a szánkban érkeztünk haza az esti órákban.
Aki először járt Bécsben, annak biztosan örök élmény marad, aki pedig már sokadjára, ő is biztosan tudott még felfedezni valami újat, valami szebbet, valami varázslatosabbat.

 Köszönjük a lehetőséget!


Kép és szöveg: Farkas Adrienn és Károly Dorina 12/B

Itt járt a Télapó

Ignéczi Dóri (10/C) kísérte el útján  pénteken  az NLG Télapóját, aki bájos krampuszai körében végigjárta az iskola minden osztályát + irodákat, könyvtárat, tantestületi szobát, hogy a "feladott" szaloncukrokat a "címzettekhez" eljuttassa.

"A fölösleges fájdalmak kora"

A Nagy Lajos Gimnázium ismét helyt adott egy rendhagyó irodalomórának. 

2014. december 04-én (csütörtökön) -most a könyvtárunkban- került sor a vasvári "Üss a hasadra!" Színpad által előadott  irodalmi  műsorra, majd az azt követő rendhagyó irodalomórára, melyet Nagy Gábor költő és irodalomtörténész vezetett.

A műsor címe: "A fölösleges fájdalmak kora"  Témája: Költők háborúról és családról-női szemmel.  Valamennyi elhangzott mű szerzője nő. Részben kortárs költőnők,  Mezey Katalin, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Erzsébet, részben már klasszikus költőnők,  Hervay Gizella, Károlyi Amy és Szécsi Margit 

 

Kiemelném az egész előadás - számomra- talán legmeghatározóbb versét:

                                          Hervay Gizella 

                                                 Béke

                                               Az asszony karján kisgyerek.

                                               Csendben befordult a sarkon.

                                               Szatyrában hús és tejesüveg.

                                                               Háta mögött akna robbant.

                                               Ment tovább, szépen sorba állt,

                                               Kenyeret vett piacra indult,

                                               Egyik válla alacsonyabb volt,

                                               A cipeléstől alacsonyabb volt.

                                                               Jobb válla mellett bomba robbant.

                                               A kavicsok közt a kisgyerek

                                               Meglátott egy kövirózsát,

                                               az asszony letépte neki.

                                                               Míg lehajolt, ellepte az eget a füst.

                                               Egy utcai kútnál lemosta

                                               Egy sárgarépáról a földet

                                               S a gyerek tenyerébe nyomta.

                                                               Míg lehajolt előtte bomba robbant.

                                               A kicsi ruhájára egy pihe

                                               Tapadt, azt szépen leemelte,

                                               Elfújta s a halott gyermekkel

                                               Ment tovább, befordult a sarkon.

                                                         Háta mögött bomba robbant.

 

A  műsort követő óra célja hogy,  az előadott kortárs verseket  mélyebben is elemezzük  az adott témák ,  vagyis a család  és a háború tükrében. Ebben a 45 percben irodalmi feladatok, élőképes- vizuális játékok  jelentettek kihívást a közönség soraiban helyet foglaló diákokra és tanárnőkre.

Azt hiszem, minden jelenlévő számára nagy élménnyel bírt ez a két óra.

Köszönjük szépen a vasvári "Üss a hasadra!"Színpad szívbemarkoló előadását és Nagy Gábor  élvezetes óráját! 

Reméljük még többször is láthatjuk őket iskolánkban. 

Vincze Bence(11/B) 

Fotók: Károly Dorina (12/B)

Tudatos Tudós Tusa - Természettudományos verseny

November 29-30-án került megrendezésre a Tudatos Tudós Tusa a budapesti Jedlik Ányos Gimnáziumban, amit a Nagy Lajos csapatának tagjai: Hargitai Emma, Horváth Gábor, Pukler Márton és Vági Réka – nyertek meg, magasan a mezőny feletti pontszámmal. De ne ugorjunk rögtön az elejére!

Először is azt kell tisztáznunk, hogy mit takar a Tudatos Tudós Tusa elnevezés (nem, sajnos nincs köze a Trimágus Tusához, ahogy a versenyzők gondolták): ez egy kétnapos csapatverseny, amin a természettudományokban, név szerint biológiában, fizikában és kémiában kiemelkedően teljesítő diákok vettek részt az ország minden részéről. A verseny helyszínét a Jedlik Ányos Gimnázium biztosította. Az új, Öveges Program keretén belül megépült, októberben átadott kémia és fizika laborok ezzel a versennyel debütáltak.

Első nap, szombaton, megérkezés és regisztráció után a csapatok elfoglalták helyüket a különböző ’szigeteken’ – a nagylajososok a ’biológia szigeten’ kezdték meg a munkát. Felkészítő tanáruk, Antalovits Dániel tanár úr büszke lehet a tanítványaira, remekül vették a diákok az akadályt. Ezután következett sorban a fizika és kémia sziget. Az előbbin pezsgőtablettával és krétaporral kellett kísérleteket és azok alapján számításokat végezniük a csapatoknak. Horváthné Finta Zsanett tanárnő szintén elégedett lehet a fizikusainkkal, hasonlóan jól teljesítettek ezen a helyszínen is. A kémia volt a legtrükkösebb, az összes állomás közül. Ezen a helyszínen a feladat egy ismeretlen fehér por és egy színtelen, szagtalan folyadék beazonosítása volt. Különböző anyagokkal kellet reagáltatniuk ezeket, hogy a lezajló reakciók eredményei alapján a lelkes kémikusok közelebb kerüljenek a megoldáshoz. Itt egy kicsit elbizonytalanodott a csapatunk, a verseny után sürgősen kapcsolatba léptek Szinetárné Márkus Teréz tanárnővel, aki kémiából készítette fel a csapatot a megmérettetésre. Végül kiderült, hogy mi volt a két titokzatos anyag: szőlőcukor, a folyadék pedig citromsavas víz. A feladat nehézségét az adta, hogy a víz nem lépett látványos reakcióba semmilyen, a laborban rendelkezésre álló anyaggal, egyedül a folyadék enyhe savasságából lehetett volna következtetni a megoldásra. (Egyik csapat sem jött rá a megoldásra.)

 

 Első nap ezzel véget is ért a tudományos része a programnak, jöhetett a szórakozás. Miután a csapatok elfoglalták a szállásukat, a verseny szervezői egy kincskereső játékra invitáltak minket. Minden csapat kapott egy Budapest térképet és egy nyomot. Ez alapján, illetve ennek segítségével kellett eljutnunk a célba – értsd: a Pizzériába, ahol a szervezők vacsorával vártak minket. A csapatunk, ahogy délután a versenyen, itt is jól teljesített, bár be kell, hogy valljam, itt talán több nehézséggel kellett megküzdeniük, mint a laborokban. Vannak feladványok, amiket máig sem értünk – ahogy azt sem, mért lyukadtunk ki a Kisföldalatti állomása helyett a Nyugati Pályaudvarnál. Azért tanultunk is valamit a város-felfedezés során, például: hogy hány osztállyal indult a Tudományos Akadémia. (Elárulom: hattal). Vagy, hogy hol van az Andrássy úton a legjobb kávézó. (Ez maradjon titok). A lényeg viszont az, hogy a végén megkaptuk a jól megérdemelt pizzáinkat a Pizza Eatalia-ban. A nagy kaland után fáradtan értünk vissza a szállásra. 

 Másnap viszont lelkesen és újult erővel vetették bele a csapattagok magukat a munkába. Igaz, vasárnap már csak egy prezentációt kellett előadniuk az addig végzett munkájukról, és az iskolájukról. Talán a kimagaslóan jól sikerült prezinek és előadásnak köszönhetjük, hogy a nagylajososok kétszer annyi pontot értek el, mint a második helyen végző budapesti Kölcsey-s csapat. Így vagy úgy, az iskolánké lett a képzeletbeli Trimágus Kupa. A csapattagok nyereményekkel megrakodva térhettek haza a délutáni InterCityvel Szombathelyre, hogy hétfőn iskolánkban folytathassák a természettudományok további kitartó tanulmányozását.

A győztes csapat és kísérőjük: Pataki Ágnes tanárnő

 

 

 

A részletes beszámolót, volt tanítványunktól, Márkus Flórától kaptuk, aki inkább a humán tudományokban (második éves az ELTE Anglisztika szakán) jeleskedik, de érdeklődve szurkolta végig ezt a természettudományos vetélkedőt

Emlékeztető a bécsi adventi kirándulás résztvevőinek

Mit hozzak magammal?

·         Útlevél vagy személyi igazolvány,

·         nemzetközi egészségbiztosítási kártya (ha van).

·         A múzeumi belépés 19 éves korig ingyenes, diákigazolványt mindenki hozzon magával!

·         Költőpénz

·         Étel, ital (igény szerint) (Az élelmiszerboltok zárva lesznek)

·         Meleg ruha, kényelmes cipő – esős időre is készülni kell

·         A szabadprogram ideje alatt kérjük kis csoportokban maradjanak együtt, mindenkinél legyen mobiltelefon!

Verseny a nagy háborúról

címmel közölt beszámolót a szombati Vas Népe, arról a vetélkedőről, mely az első világháború kitörésének 100. évfordulójára emlékezett. Mi már pénteken tudósítottunk erről a versenyről, melyet az "enelgés" lányok  nyerték meg.
Katt az alábbi linkre:
http://vaol.hu/hirek/ki-tud-tobbet-a-nagy-haborurol-1662720