2015. április 21., kedd

Tanárportrék 5.: Bánhidi Zoltán tanár úr






Vincze  Bence:  Milyenek voltak a gimnáziumi évei, hogy emlékezik vissza a diákkori élményeire?

Bánhidi Zoltán:  Én a KDG-ben végeztem, akkoriban az NLG mellett ez volt a másik gimnázium, és persze mindig vita volt, hogy melyik a jobb.  Mivel én már akkor is az idegen nyelvek  iránt érdeklődtem, ide  vezetett az utam, az orosz tagozatra. Abban az időben is rengeteg iskolai élmény adódott, sőt, szerintem több mint manapság.  A tanulók több időt töltöttek együtt, nem csak az iskola falain belül, hanem délutánonként vagy éppenséggel hétvégenként.

 Némethy Zsófia:  Voltak emlékezetes diákcsínyei, amikre máig emlékszik?

B.Z.:  Persze. Mind a négy év diákcsínyekről szólt. Próbáltuk megtréfálni egymást, vagy éppen a tanárainkat, de vigyázni kellett ezekkel, mert néhány tanár komolyan vette.  A többség azonban értette a viccet, tehát nem származott ebből semmi probléma.

V.B.:  Mi érdekelte legjobban, mi volt a kedvenc tantárgya?

B.Z.:  Leginkább a humán tantárgyak iránt érdeklődtem. A történelmet és a nyelveket szerettem legjobban. Abban az időben az orosz kötelező volt, mellette angolt tanultam. 

N.Zs.:  Sportolt valamit diákkorában? Ha igen, van-e  olyan sportág amit máig  is szívesen űz?

B.Z.:  Versenyszerűen nem sportoltam, de a fiúkkal rengeteget fociztunk. Sokszor a tanórák kezdése előtt bementünk az iskola udvarára és ott játszottunk. Emellett kosaraztunk, ping-pongoztunk. Sok sportágban otthonosan érzem magam, talán  a téli  sportágak  kivételével,  de  a jégkorcsolya már abban az időben is nagy divat volt és sokat jártunk korcsolyázni.

V.B.:  Tudjuk ,hogy focikedvelő! Melyik a kedvenc csapata és milyen gyakran jár meccsekre?

B.Z.: Nagy Haladás-szurkoló voltam, régen minden meccsükön ott voltam hóban-fagyban. Bevallom őszintén, szerintem a labdarúgás is megváltozott és már nem nagyon járok hazai mérkőzésekre. Viszont külföldön van egy igazán kedvenc csapatom, a Bayer München, amit folyamatosan követek, sőt a tavalyi év folyamán személyesen is ott voltam egy müncheni meccsen a Hoffenheim ellen.

N.Zs.:  Milyen érzés volt először nem diákként, hanem tanárként belépni az iskolakapun? 

B.Z.:  A Kanizsaiba tanárként már nem mentem vissza, csupán továbbképzésen jártam ott. Akkor megfogott a hangulat, kerestem a termünket, kellemes élmény volt. Az osztálytalálkozókra is mindig szívesen megyek. 

V.B.:  Hol tanított eddig tanári pályafutása során?

B.Z.:  Először az Enzbruder  Dezső Szakközépiskolában, majd az iskola átalakítása után a Szent- Györgyiben húztam le hosszú éveket, amit aztán bezártak és végül így kerültem a Nagy Lajosba.

V.B.:  Mi miatt döntött úgy, hogy angoltanár szeretne lenni?

B.Z.:  Ezt nem teljesen én döntöttem el, hanem az élet hozta.  Eredetileg  én orosz szakos tanár vagyok, és orosz-könyvtár szakon végeztem, aztán mikor az orosz nyelv oktatása megszűnt, akkor választanom  kellett egy másik idegen nyelvet. Az angolt választottam,  ez egy  jó döntés volt,  azóta sem bántam meg.
Igazság szerint, ha nem szűnt volna meg az orosz, akkor lehet, hogy még  most is azt tanítanám, ahogy  tettem is pár évig, és nagyon élveztem. 

N.Zs.:  Melyik zenestílus áll a legközelebb Önhöz?

B.Z.:  Mindenféle zenét meghallgatok, és  sokfélét szeretek. Kedvencem a régi rock zene mint például a Led Zeppelin, de ha magyar előadót kellene mondanom, akkor szeretem a Piramist, a P-mobile-t. A maiak közül, Kowalsky és a Vega,  Zorán, őket szívesen hallgatom.

V.B.:  Mondana  nekünk pár szót a Széf című tv műsorról, melyben  szerepelt?

B.Z.:  Ó, az  nagy élmény volt! Hét éve a  lányommal jelentkeztünk és több forduló után sikeresen bejutottunk a műsorba, ahol élőben kipróbálhattuk, milyen érzés  tévében szerepelni. Láttuk, milyen egy kereskedelmi tv belső élete, hogyan zajlik egy felvétel. Bejutottunk a döntőbe is, ott álltunk a hatalmas tét előtt (6,5 millió forint volt), de sajnos rossz döntést hoztunk, így nem nyertük meg ezt az összeget. Nehéz volt feldolgozni abban a pillanatban mindezt, a lányom  azóta sem hajlandó nézni az ilyen műsorokat. De tapasztalatként zseniális volt. 

V.B.: Van-e valami tanácsa a diákok számára?

B.Z.:  Mindenképp töltsenek sok időt együtt, ne csak az iskolában, hanem azon kívül is. Próbálják élvezni az óráknak a hangulatát, mert szerintem sok tanóra van,  ahol jól érzik magukat.  Időben válasszák ki azt a pályát, amit szeretnének és elképzeltek  maguknak, és tegyenek meg mindent, hogy elérjék a céljaikat.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése