A 11. évfolyamon magyarórán tananyag a sajtószövegek stílusa. A D-osztályban házi feladatként riportot kellett írni. Bogié és Edináé sikerült a legjobban.
Interjú Csillag Tündével
Bogi: Mióta sportolsz? Hogyan döntötted el, hogy ezt szeretnéd
csinálni?
Tündi: 5 éves korom óta tornászom. Az óvodában az edzők választottak ki,
de először anyukám nem vitt el edzésre. Mivel nem hagytam ennyiben, és továbbra
is mondtam, hogy szeretném kipróbálni, beleegyezett.
Bogi: Melyik a kedvenc szered és miért?
Tündi: A talaj természetesen. Ezen a szeren otthon érzem
magam. Sokkal gyorsabban fejlődök talajon, mint bármelyik másik szeren.
Egyszerűen élvezem.
Bogi: Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?
Tündi: Az Európa bajnoki talaj 8. helyezésemre. Nagyszerű
érzés volt szombathelyiként a legjobb európai tornászokkal együtt versenyezni.
Bogi: Volt már olyan, hogy azt mondtad nem csinálod tovább?
Tündi: Nem is egyszer. Még a régi edzőimnél. De eddig
valahogy mindig meggyőztem magam, hogy ezt kell csinálnom, és beláttam, hogy én
ezt szeretem.
Bogi: Volt már komolyabb sérülésed?
Tündi: Sajnos igen. A bokámmal több, mint 6 éve szenvedek,
emellé 3 éve egy térdsérülés is társult, amikor az egyik versenyen rosszul
érkeztem le az ugrásból.
Bogi: Hogy vetted rá magad, hogy a sérülés után visszatérj?
Tündi: Nem volt könnyű… Először fejben át kellett gondolnom,
hogy ennyi idősen még érdemes-e folytatni. Mikor döntöttem, elkezdődött egy
rehabilitáció. Mindent elölről kellett kezdenem, a nulláról építettük fel. A
legnehezebb talán az volt, hogy türelmes legyek. Meg persze újra odaállni az
ugráshoz.
Bogi: A családod hogy áll a sportolásodhoz?
Tündi: Szerencsére teljes mértékben támogatnak.
Bogi: Milyen a viszonyod az edzőiddel?
Tündi: A mostani edzőim (Vizer Erzsébet és Rácz Gábor) a
lehető legjobb edzők számomra. Követelnek sokat, ugyanakkor emberileg is közel
állnak hozzám. Bármit meg lehet beszélni velük. Persze van rossz napjuk is, de
kinek nincs. Én nagyon sokat köszönhetek nekik és ezért nagyon hálás vagyok.
Bogi: Milyenek a csapattársak?
Tündi: Összetartóak. Kiskorunk óta napi 6 órát együtt töltünk
csak az edzésen. Mindenben segítjük egymást, bíztatunk és segítünk kitartani,
amikor nehezen megy az edzés.
Bogi: Meddig tervezed a pályafutásod?
Tündi: Ezt előre sosem tudom. Általában fél évekre előre
tervezek. Most az őszi világbajnokságra készülök. Utána még nem tudom, mi lesz,
23 évesen már a tornában el kell gondolkodni. Ha befejezem, a sporttal
szeretnék foglalkozni. Van egy sportkommunikátori és egy sportedzői
végzettségem. Itt a tornateremben mindenképp számítanak rám, és én is szeretném
átadni azt a tudást, amit én is kaptam az edzőimtől.
Bogi: Köszönöm az interjút, sok sikert kívánok!
Tündi: Köszönöm én is.
Tóth Boglárka
11/D
Interjú Katus Tamással
Edina: Más fiú általában a labdarúgást szokta
választani sportágaként, neked hogy jött az aerobik?
Tamás: Én is a labdarúgást választottam először.
Szükségszerűen úsztam 5 évet, utána 10 évig fociztam, és ezt követően kezdtem
el ezzel a sporttal foglalkozni. Már majdnem elmúltam 20 éves, amikor először
találkoztam az aerobikkal, csak akkor még maga a sport nem járt olyan magas
szinten. Ezért viszonylag fiatal és sportos emberként tudtam bekapcsolódni ebbe
a sportágba. Ezek voltak az első lépések.
Edina: Először hobbyként kezdtél el az
aerobikkal foglalkozni?
Tamás: Először igen. Igazából egy síbalesetem volt,
és ennek következményeképpen elkezdtem regenerálódni, és ezt a sportágat
választottam ahhoz, hogy ez megtörténjen. Gyakorlatilag amikor már felépültem,
annyira megtetszett, hogy elkezdtem vele komolyabban foglalkozni.
Edina: A testvéred is ebben a szakágban van, ez
hogy érint téged?
Tamás: Nagyon örülök neki. A testvéremnek a szabadidősport
a fő területe, de nagyon jól kiegészítjük egymást mind gondolatokban mind
szakmaiságban.
Edina: Akkor mindig segítitek egymást?
Tamás: Igen, most is itt volt ezen a rendezvényen,
mert ő tartotta az FTL versenyt, szóval ma is segítette a dolgomat.
Edina: Az aerobikkal foglalkoztál versenyszinten
is?
Tamás: Igen. Együtt versenyeztünk a
testvéremmel, illetve Szentgyörgyi Rómeóval trió kategóriában.
Edina: Az iskolával hogyan tudtad összehozni a
sportot?
Tamás: Nem volt könnyű természetesen, mert a
tanulás mindig is fontos volt számomra és a családom számára is. De úgy
gondolom, hogy a sport és a tanulás nem ellenségek, hanem édes testvérek. Aki
jól tanul, az tud jól sportolni is, és aki jól sportol, az képes jól tanulni
is. Úgyhogy nem szabad azt gondolni, hogy ezek egymás ellen dolgoznak.
Edina: Mielőtt az aerobikot választottad, volt
valami célod, hogy mi akarsz lenni?
Tamás: Világbajnok.
Edina: Nehéz volt áttérni a foci után az
aerobikra? Sok időbe telt?
Tamás: Igen nagyon, mert merev voltam.
Körülbelül 2 évbe telt.
Edina: A focit miért hagytad abba?Tamás: A sérülésem hozott végül is abba a helyzetbe, hogy ki kellett hagynom. Utána már a visszatérés jól sikerült, szóval maradhattam volna labdarúgó, csak megismertem közben egy másik sportágat, amiben több fantáziát, több lehetőséget láttam a saját magam részére és ezért váltottam.
Edina: Szóval nem bántad meg?
Tamás: Nem bántam meg egyáltalán, de a focit a
mai napig imádom.
Edina: Van kedvenc csapatod?
Tamás: Van, szeretem nagyon a Real Madridot, a
Bayern Münchent, a Manchester Unitedot.
Edina: Tipikus.
Tamás: Igen, sajnos tipikus.
Edina: Igazából ennyi lenne, nagyon szépen
köszönöm.
Földvárszki Edina 11/D
Bővebben: Katus Tamásról
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése