Farm Bt.

Polgárpukkasztó, nevettető és egyben az élet komoly igazságaival szembe állító darab került be a Weöres Sándor Színház repertoárjába. Dömötör Tamás sajátos, huszonegyedik századi módon tovább gondolva George Orwell Állatfarmjának politikai és társadalmi üzenetét ismét pellengérre állította az örök „Nincs pénz” témakört.
Senki sem számított valami tipikus, hétköznapi dologra, amikor elfoglalta helyét a színház Studio termében. Még nyilvánvalóbbá vált, hogy valami egészen meglepő dolgot fogunk ma látni, amikor figyelmesen körbetekintettünk a díszleten. Filmstúdiós felszerelések, pornográf plakátok „Mollie Gold” főszereplésével és a java csak ezután jött.
Orwellnek bizony leesett volna az álla, ha látja, hogy kis angliai gazdaságából egy szombathelyi színi társulat pornó stúdiót csinált. Aki ismeri az eredeti művet (kötelező darab) tudja, hogy a major a sztálini Szovjetunió allegóriájaként jelenik meg, amit a mi esetünkben Wolfmann filmgyára jelent. Könnyen rá lehetett érezni a történet ízére, hiszen nem a nagy csavarokról, vagy megdöbbentő szerelmi szálakról szól, pusztán hétköznapi problémákról; egy kisebb társadalmi csoport felemelkedési lehetőségéről, míg nem rá kell jönniük – ahogyan nekünk is, hogy az álmok elvesznek, a színpadon sincsen happy end.
A Farm Bt. dramaturgiája valamint a karakterek jelleme teljesen megegyezik az eredeti műben foglaltakkal, így nem jelent nagy gondot értelmezni a néhol túlságosan kiszámítható eseményeket.
A szereposztás sem okoz nagy meglepetéseket azok számára, akik rendszeres látogatói a Weöres Sándor színháznak, hőseink ugyanis tökéletesen tudták érvényesíteni a rájuk osztott szerepeket.
Igazi 21. századi előadást láthatott a nagyérdemű a technika végtelen lehetőségeit kihasználva. Az Angolhon-dalának helyét egy rövid kisfilm vette át a felkelésről, mely a darab végére - a várakozásoknak megfelelően – épp annyira szabotálva lett, mint Orwell művében az Állatfarm törvényeit lefektető dalocska (amit a későbbiekben be is tiltottak).
Ahogyan az állatok, úgy a pornószínészek is egyszerű emberekként tették előttünk dolgukat, szánalmas munkájukért még megérdemelt pénzüket sem kapták meg, nem hogy egyéb juttatásokat. Beleunva igavonó életükbe, az általuk választott két vezető dicsőséges szavaitól felbuzdulva felkelést robbantottak ki elnyomójuk ellen kiharcolva maguknak az illékony függetlenséget, azt a kiváltságot, amiről oly’ sok cég álmodott a rendszerváltás után.
Miután azonban elúszik a boldogság-mámor, a legnaivabbak szeme elől is felszáll a rózsaszín köd, nyilvánvalóvá válik a Bt. összes tagja számára, hogy semmi sem jobb; ugyanúgy nincs pénzük, ismét csak át lettek verve és a tökéletes egyenlőség soha nem születhet meg; mindig lesz egy „Nagy testvér”, aki figyeli és szabályozza minden lépésüket.
Hétköznapi életünk és emberi mivoltunk tökéletes görbe tükre Orwell darabjának látszólag humoros, ám annál velősebb feldolgozása. Megtekintését csak tizenhat éven felüli nézőink számára ajánljuk.

u.i: Összeválogattam pár képet, amik nem olyan durvák, de mégis hitelesebbek, hogy legyen egy vagy két fotó is a cikk mellé. a képek forrása: Weöres Sándor Színház honlapja.

Gőcze Yvett
12/A